Száz
Titus, merre jársz? Szemed még mindig kötés fedi? Kezed még mindig össze van kötözve a hátad mögött?
A fák között nyíló résen át az éjszaka letekintett a tüzekkel és ékszerekkel kirakott Fekete Ház tető nélküli burkára. A rés fölött pedig egy kis, fűzöld, alsó felén halványan megvilágított léggömb lebegett el az ágaktól messze, örökre. Bizonyára eloldódott a fa csúcsán lévő kikötőjéből. A kósza léggömb tetején egyenes tartásban egy patkány ült. Felmászott a fára, hogy megvizsgálja a lebegő alkalmatosságot, azután, ahogy a bátorsága növekedett, felmászott a gömb árnyékos tetejére, nem sejtve, hogy a rögzítőzsinór mindjárt elszakad. Így is lett, és a kis léggömb elszállt messzire, az elme vadonjaiba. Ezalatt pedig a kis patkány végig ott ült a tetején, a világ tanácstalan uraként.