A kiadó előszava
Az eredetileg 1959-ben kiadott A magányos Titus egy gépiraton alapult, amely a Mervyn Peake által mindenkor használt jegyzetfüzetekből készült. A kéziratok közelmúltban történt vizsgálata megmutatta, hogy az 1959-es változat nem teljes, így e javított kiadásban több kihagyást helyreállítottunk. Ezek főként a 24. (amely egy teljesen új epizód), a 77. és a 89. fejezeteket, valamint a 99. fejezettől a könyv végéig tartó részt érintik, ahol az eredetileg kiadott szöveget jelentősen kibővítettük. A szöveg újrakiadásával a kiadó örömmel teljesíti a szerző szándékait, valamint Mrs. Maeve Peake-kel együtt köszönetét fejezi ki Mr. Langdon Jonesnak a hosszú, munkával töltött órákért és azért az alaposságért, amellyel összehasonlította a különböző változatokat, és feltárta a szerző valódi szándékait.
Mr. Langdon Jones így ír erről:
Amikor hozzáláttam A magányos Titus rekonstruálásához, három különböző verzióból dolgoztam. A legfontosabb az első gépirat volt. A szerző ezt a változatot nyújtotta be elsőként kiadásra, és ezen végezte a változtatások legnagyobb részét. Az első harmad egy jelölések nélküli indigómásolat volt. A második változat a szerkesztő iránymutatásai alapján készült, aki igyekezett koherenssé tenni a könyvet, mivel Mervyn Peake a kézirat leadása idején már halálos beteg volt. E második gépirat első harmada az első kézirat eredeti lapjaiból állt, melyeket Peake és a szerkesztő is bejegyzésekkel látott el. A másik két harmadot (melyekben a változtatások többsége történt) a szerkesztő utasításai alapján újra legépelték, bár Peake itt-ott javított rajta. A harmadik szöveg, amelyhez az olvashatatlan részek és azon szakaszok ellenőrzése végett fordultunk, amelyek hiányoztak a gépiratokból, az első kézírásos szöveg volt, amely egy sor jegyzetfüzetbe íródott.
Így e könyv rekonstruálása során főként az első gépiratból dolgoztam, közben a másodikból folyamatosan ellenőriztem, hogy beillesztettem-e Peake későbbi változtatásait azokba a részekbe, amelyeket a szerkesztő nem módosított. Az volt a célom, hogy Peake minden saját javítását beillesszem, miközben figyelmen kívül hagytam az összes egyéb változtatást. Emellett pedig igyekeztem a könyvet a lehető legkonzisztensebbé tenni úgy, hogy jómagam a lehető legkevesebbet módosítsak rajta.
Mindössze pár helyen voltam kénytelen saját döntést hozni, ahol rendes esetben a szerzővel kellett volna tanácskoznom. Több következetlenséget javítottam, ezek közül az egyetlen lényeges változtatás az az eset volt, amikor bár vonakodva, huszonöt szót töröltem Titus delíriumából, melyek olyan szereplőkre hivatkoztak, akikkel maga Titus nem, csak az olvasó találkozott.
Ha Peake folytatni tudta volna, kétségtelenül tovább csiszolta volna a történetet. Azonban úgy hiszem, hogy e verzióban a gyár sokkal erőteljesebben fejezte ki a gonoszt, amely Peake számára a legteljesebb formájában akkor nyilvánult meg, amikor háborús illusztrátorként Bergen-Belsenbe vezényelték a háború végén. Úgy tűnik, Peake a gonoszt és a tragédiát kézzelfogható erőnek tekintette, és a könyv valóságos küzdelmet ábrázol, abban az időben, amikor maga Peake olyan szörnyűségekkel nézett szembe, amelyek borzasztóbbak voltak, és hosszabbra nyúltak, mint a Titus által elszenvedettek, és amelyeknek végül, tíz év múltán megadta magát.