Minden életben eljön az idő, amikor itt az idő. A két kritikus kérdés: felismerjük-e a pillanatot, és készek vagyunk-e a cselekvésre?

IRULAN HERCEGNŐ: BESZÉLGETÉSEK MUAD-DIBBEL

A Caladan tengereinek suttogása hívogatta őt. Lady Jessica pedig tudta, hogy végre ideje hazatérnie. Amikor közölte Gurneyvel, hogy napokon belül távozni készül a Dűnéről, a férfi szívből egyetértett az elhatározással.

Aznap délelőtt tudatta szándékát Aliával, és jóllehet a régensnő arra biztatta, hogy maradjon még, szavaiból kevés őszinteség érződött ki. Jessica kihasználta az alkalmat, és megígértette lányával, hogy a Caladan végleg kikerül a zarándokok útvonalának állomásai közül, és többé nem fogják beszennyezni a dzsihad dühös veteránjai. Legalább ez komoly elégedettséggel töltötte el.

Édesanyja bejelentése után Alia azonnal egyhetes, előre nem tervezett útra indult a sivatagba, papjai és katonai vezetői kíséretében. – Halaszthatatlan államügyek. Viszlát, anyám! – mondta, aztán elnézést kért, amiért nem tudja kikísérni édesanyját az arrakeeni űrkikötőbe.

Jessica tisztában volt vele, hogy leánya egyre kényelmetlenebbnek érzi anyja jelenlétét, és ha még sokáig halogatná a visszatérést a Caladanra, Alia lassacskán inkább riválist és kerékkötőt látna benne támogató helyett. A legjobb, ha most hazautazik a Dűnéről, mielőtt a helyzet komolyabban kikezdené a kapcsolatukat.

Alia távoztával egy viszonylag békés időszak állt Jessica rendelkezésére, hogy összegyűjtsön pár Atreides-mementót, különösen Paultól és Csanitól származó emléktárgyakat, amiket aztán hazavihet a Caladanra.

Lady Jessica a hálókamrájában állt, nyitott úti ruhásládája előtt. A láda oldalán a szállítási hivatalok matricái és bélyegzői tanúskodtak róla, hány bolygón és csillagrendszerben járt már, mióta ifjú hajadonként először elutazott a Wallach IX-ről, hogy Leto Atreides herceg ágyasa legyen. Azóta Jessica sok mindent látott; megtapasztalt felhőtlen örömet és mélységes tragédiát.

A megnyugvás érzése töltötte el. A Caladan az ő hercegének világa, az ő világa, és ő odatartozik. Az életem még nem ért véget, gondolta. Maradt még idő a boldogságra. És tudta, hogy Tessia ott várja majd, és biztos menedékre lesz szüksége.

Utasítására szobáinak plázablakai sötétek maradtak Bronso kivégzését követően. Többé nem akart kinézni a térre, mert a hely állandóan arra a brutalitásra emlékeztette, amibe bele tudták hajszolni a csőcseléket. Néhány parázsgömb világította be lakosztályát.

Az utazóláda szélesre tárt ajtajai bepillantást engedtek az akasztókra és ruhapolcokra, az ékszerek és kisebb kiegészítők tárolására fenntartott fiókok darázsfészekre emlékeztető tömbjére. Ujjlenyomat-azonosítással kinyitott egy biztonsági fiókot olyan tárgyak számára, melyekhez különösen kötődött érzelmileg, és belehelyezte az Atreides-sólymot, amit egykor a Harkonnenek vágtak le Leto uniformisáról a herceg elfogását követően. Gurney kutatta fel neki.

Irulan ebben a pillanatban lépett be lágy fényű, aranyszínű ruhában, igazgyöngy ékszerekben. – Alkalmas az időpont, hogy elbeszélgessünk, nagyasszonyom?

– Már vártalak. – Tudta, hogy Irulan nem hagyná úgy elutazni őt, hogy előtte ne beszéljenek.

A hercegnő a kezében szorongatott valamit, mintha nem szívesen válna meg tőle, habár már eldöntötte, mit tegyen. Ellazította ujjait, és színes gyöngyökből, csiszolt kövekből és apró fémgyűrűkből készült hosszú lánc tűnt elő. Rendkívüli és lélegzetelállító szépségű ékszereihez képest, melyeket a Corrino-ház leányági örököseként magáénak tudhatott, a nyaklánc primitívnek tűnt, talált tárgyak sorának, melyeket akár egy szarka is összegyűjthetett.

– Ez itt... – Hangja megbicsaklott. Mély lélegzetet vett, előrenyújtotta finom ívű nyakát, majd ismét belekezdett. – A fremenektől kaptam ezt, rögtön a Paullal megkötött hivatalos császári esküvő után. Kötelék-füzérnek hívják. Annak ellenére, hogy tudták, Csani Paul szerelme, a Naibok Tanácsa törvényesnek kellett elismerje a házasságunkat. A fremenek megértették.

Akkor megsértődtem, és kis híján kidobtam a nyakláncot, ám valamiért mégis megtartottam. Lelkem mélyén élt a remény, hogy... – Megrázta a fejét. – Most, hogy Paul nincs többé, neked adom. – Odanyújtotta a kezét, felajánlotta a kötelék-füzért Jessicának. – Tessék, tedd Paul többi emléktárgya mellé.

Jessica elfogadta a füzért, ujjbegyével végigsimította az ékszert, mintha üzenetet keresne rajta. – Biztos vagy benne, Irulan?

A hercegnő apró biccentéssel felelt, aztán határozottabban bólintott. – Ez a hely amúgy is tele van emléktárgyakkal, melyek közül nem egy hamisítvány. Szeretném, ha a kötelék-füzér nálad maradna a többi olyan tárggyal, ami eredeti.

– Valóban kincsként fogom őrizni, Irulan. Igazán köszönöm.

A hercegnő szeméből egy pillanatra eltűnt a fény. – El kell mondanom neked valamit. Az utóbbi években nem voltunk közeli barátok, de kimutattad, hogy bízol bennem. Emlékszem a beszélgetésre, melyet atyám kaitaini palotájának kertjében folytattunk ifjúkoromban, még mielőtt Paul megszületett. Remélem, hogy miután visszatértél a Caladanra, üzenhetünk egymásnak... kapcsolatban maradhatunk.

Jessica meglepetten és riadtan felhúzta a szemöldökét. – Nem volt még elég az összeesküvésekből?

Apró mosoly. – Nem összeesküvésre buzdítalak, csupán információcserére. Az egész galaxisban csak kevesen érthetik meg a problémákat, melyekkel szembesülünk, én pedig csodálom a bátorságodat.

Jessica bezárta a biztonsági fiókot, lecsukta a ládának azt a részét. – Már bizonyítottad a bátorságodat, Irulan Corrino. Tudom, mit próbáltál megtenni Paulért, és megismertem iránta érzett hűségedet és megingathatatlanul egyenes jellemedet, amikor tévedése miatt szembefordultál édesatyáddal.

– Paullal is szembefordultam, amikor bűnrészességet vállaltam az ellene szervezett összeesküvésben. Nem szívből tettem, ám ez nem mentség rá.

Jessica szigorúbb hangon válaszolt. – És ezért saját magaddal kell majd elszámolnod. Aliát ennek ellenére köti Paul vélt akarata. Úgy hiszi, mostanra úgy táncolsz, ahogy ő akarja.

Irulan nem mondott ellent Jessicának. – Szerencse, hogy most elutazol, úrnőm. Magad is látod, miként roppan össze a kormányzat már a legártatlanabb véleményeltérés hatására is, engem pedig folyamatosan figyelnek... érzem.

Biccentésével Jessica szavak nélkül is rengeteget elmondott. Mindketten tudták, hogy Arrakeenban a Kvizarátus már most nyilvános vizsgálatokat indított a feltételezett eretnekek ellen; a puszta vád önmagában elegendő bizonyítéknak tűnt, és gyakorlatilag minden beidézettet halálra ítéltek.

– Talán jobb lenne velem tartanod, amíg itt el nem csitul a helyzet. A vendégem lehetnél a Caladanon.

Irulan tagadólag ingatta a fejét. – Letot és Ghanimát pedig Aliára bízzam? A Caladanon éppoly kellemes lehet az élet, mint a Kaitainon, nekem azonban ez a sors jutott, e feladattal bízott meg... az Atreides-ház, a Corrino-ház... és az én Muad-Dibem.

Jessica átérezte Irulan helyzetét, az ő cselekedeteit is meghatározta a Paul iránti kötelességtudat. Bronso írásai sikeresen megtépázták a Muad-Dibről kialakított idealizált képet – a történészeket mindenképp elgondolkodtatták, ha az egykor a dzsihadban harcoló fanatikusokat nem is. Több külvilági küldöttet, Landsraad-képviselőt, sőt KHAFT kereskedőt hallott már, amint kérdéseket tesz fel, magyarázatokat vár Aliától – akadékoskodnak.

Rövidtávon az ifjú régensnő igyekezett elterelni a figyelmet, több dzsihadista hadosztályát feltöltötte, és seregeivel tisztogatásokat végzett egy-egy bolygó lakossága körében, ahol csak „szükséges” volt. Ám karizmatikus uralkodójuk nélkül a fremenek vezette haderőkből hiányzott egykori elszántságuk, a harc és gyilkolás iránti lelkesedés. A katonák közül sokan vissza szerettek volna térni régi életmódjukhoz és családjukhoz, a seregek pedig fokozatosan szétszéledtek. Régensnőként a kislány még talán nem ismerte fel, de uralma veszélybe került.

És mi marad majd, amit az ikreknek örökül hagyhat?

– Igen, sok bennünk a közös – felelte Jessica. – Küldj üzenetet a Caladanra, amikor csak akarsz! Nyilván szívesen hallanék az unokáimról, és persze rólad is.

Irulan elmosolyodott, és finoman meghajolt. – Örömmel, úrnőm.

Indulásuk napján Jessica és Gurney az arrakeeni űrkikötő egyik őrzött szakaszában várták, hogy csomagjaikat a császári fregattra szállítsák. A Kvizarátus egy tagja biztosított védőkíséretet, aminek egyikük sem érezte szükségét.

Miközben várakoztak, Gurney az ölébe vette balisetjét, habár nem játszott. Az elmúlt napok feszült légkörében a régi hangszer több húrja elszakadt ujjai alatt, ám újakat nem rakott fel. – A levegő túl száraz itt, és nem hangzik jól a muzsika. Amikor hazaértünk, felhúrozom, és megint játszom neked.

Jessica a terminál épületének polarizált plázablakán át bámulta a város jelentős hányadát magába foglaló fellegvár épületegyüttesét. Igen, biztosra vette, hogy Paulnak sikerült szinte lehetetlen útvonalat meghatároznia a veszélyes vizeken keresztül. Közben pedig oly rengeteg megoldatlan problémát hagyott hátra maga mögött... például az ikreket. – Nem tudom kiverni a fejemből a két kisdedet, akiket itt hagyunk.

– Sorsuk az Arrakishoz köti őket, úrnőm, habár aggódom, hogy Lady Alia hatása... – Amikor felpillantott, tüstént felpattant, és zörögve letette balisetjét.

A régensnő tartott hozzájuk a terminál főbejárata felől, nyomában négy fehér ruhás, dölyfös amazon papnő. Szandáljuk hangosan csattogott a kőpadlón. Alia megállt Jessica előtt, és elmosolyodott. – Úgy határoztam, mégsem mehetsz el úgy, hogy el ne búcsúznék tőled, anyám.

– Örülök, de megleptél. Azt hittem, visszavonultál a sivatagba.

– Te pedig valóban visszavonulsz, vissza a Caladanra. – Alia fennhéjázása erőltetettnek hatott, hangjából halvány, mégis jól kiérezhető sóvárgás, és leheletnyi elkeseredettség csendült ki.

Jessica megrázta a fejét, gyengéden válaszolt. – Aligha visszavonulás. Nincs okom menekülni... és bármikor megtalálsz. A Birodalom régensnőjeként annyi tanácsadó áll a rendelkezésedre, ahányat csak akarsz. – Megvető pillantást vetett a papnőkre. – Én viszont az édesanyád vagyok, és ha bármikor szükséged lenne rám, a tanácsomat szeretnéd hallani, vagy csak megértő fülre vágysz, segíteni fogok neked. – Ellágyította a hangját. – A lányom vagy, Paul pedig a fiam volt, és mindig szeretni foglak mindkettőtöket.

Az amazon papnők Jessica lezárt ruhásládájához léptek, és vizsgálgatni kezdték, de Alia gorombán elhessegette őket. Visszafordult Jessicához. – Ha jól sejtem, értékes tárgyakat viszel magaddal, édesatyámtól és bátyámtól származó mementókat.

Jessica megdermedt. – Néhány személyes tárgyat, melyek a férjemre és a fiamra emlékeztetnek. Nem szeretném, ha lemásolnák ezeket, hogy aztán zsibárusok kínálják az olcsó utánzatokat, ha kormányzatilag hitelesítettek, ha nem. – Mivel nem tudta, Alia vajon miért támadja egy efféle triviális dolog miatt, Jessica felkészült a vitára, habár nem szívesen keserítette volna meg az elutazása előtti utolsó pillanatokat.

Az ifjú régensnő rejtélyesen elmosolyodott, kezét aba köpönyegének egyik zsebébe mélyesztette, majd előhúzta szorosan ökölbe zárt ujjait. – Akkor itt van még valami, amit a Caladanon kell őrizned, anyám. Valami, amit sosem szabad, hogy az emléktárgygyűjtők számára lemásoljanak.

Tenyérrel felfelé kitárta ujjait, és előbukkant a sólymos pecsétgyűrű, melyet egykor Leto, majd Paul viselt. Az Atreides-ház hivatalos hercegi gyűrűje.

Jessica, akit teljesen váratlanul ért mindez, a rázúduló érzelmekkel küszködött. Átvette és a fény felé fordította a gyűrűt, hogy jobban szemügyre vegye, felfedezte rajta a viselés nyomait és a vésnök jelét – mindent pontosan úgy, ahogyan arra emlékezett. Alia szinte elhaló hangon suttogta: – Ez az igazi, anya.

– Nem is tudom, mit mondjak. – Az emlékek özöne úgy tört rá Jessicára, akár a nyílt sivatagban hirtelen támadt szélvihar. – Ezzel hatalmas örömet okoztál nekem.

– Csak mi ketten tudjuk, mennyire szeretted nemes hercegedet. – Alia fremen kék szeme ragyogott, Jessica pedig felé nyújtotta karját, és hosszú ideje először átölelte őt. Megszokott esetben Alia ilyenkor elhúzódott volna tőle, ám ezúttal nem tette.

– Teljesen meghatott ez, amit most értem tettél. – Jessica szorosabban megmarkolta a felbecsülhetetlen értékű gyűrűt.

Jóllehet a császári fregatt készen állt, hogy beszálljanak, Gurney szótlanul várt, hagyta, hogy Jessica kiélvezze a pillanatot. Az úrnő tovább nézte leánya arcát, felmérte őt, fürkészőn bámulta az együttérzés szikráját, amit felfedezett a tekintetében. Remélte, hogy mindez nem csupán rövid kitérő a hosszú úton, amelyen Alia egy teljesen más cél felé halad.

– Észben tartom az ajánlatodat, anyám. Vissza fogsz térni ide néhány év múlva, miután elcsendesedett a mostani zűrzavar?

Jessica csak bólintani tudott. Idővel minden visszatér a Dűnére.