Mindenfelé sötétséget látok, ugyanakkor szintén látom az emberiség reményeinek parányi fénysugarát.

IRULAN HERCEGNŐ: BESZÉLGETÉSEK MUAD-DIBBEL

A fellegvár boltíves kiállítócsarnokában Lady Jessica Alia és Irulan között ült egy kemény kőfa padon, és a mezítlábas dzservis szaltáncosok zártkörű előadását figyelték. A táncosok kecses, elmosódó mozdulatokkal pörögtek és forogtak távoli bolygójuk kék-arany viseletében.

Irulan másik oldalán Harah vigyázta kötelességtudóan az ikreket, akiket hagyományos fremen babakosárba ültettek bele. Noha még csupán három hónaposak voltak, a kis Leto és Ghanima nyilvánvaló elragadtatással nézte a táncosokat. Irulan szintén odafigyelt Paul gyermekeire, még mindig próbálta meghatározni önnön szerepét. Duncan és Gurney külvilági útjukon egy ígéretes szálat igyekeztek felgöngyölíteni az Ixi Bronso utáni, véget nem érő hajszájuk során...

Az elmúlt pár napban Jessica Irulant figyelte, aki egymásnak ellentmondó kötelességeivel küszködött, próbálta egyensúlyba hozni a Paul által megkívánt, nehezen teljesíthető feladatot a hasonlóképp lehetetlen megbízatással, amit Alia követelt meg tőle.

A homokféreg támadását követően Alia állta az aznapi zártkörű előadás költségeit, hogy bizonyítsa, minden rendben működik az Impériumban. – A gyász időszaka véget ért, és ideje alkalmat találni az ünneplésre. A Régensség erős, Muad-Dibre emlékeznek, világain jólét uralkodik.

Az előadóteret durva, zúzalékra emlékeztető felületű kövezőtéglák borították, ám a szaltáncosok egyetlenegyszer sem hibáztak a levegőben bemutatott forgásokból és a fejtetőn végrehajtott lépésekből összeálló, lenyűgöző mozdulatsorokban, miközben egyforma ügyességgel használták kezüket és lábukat.

– Egyszer, még kislány koromban egy ilyen csoport lépett fel édesatyám palotájában – jegyezte meg Irulan, és lesöpört egy kevés finom kőtörmeléket elegáns fehér ruhájának öléből.

Jessica nehezen tudott a táncra összpontosítani. Egy légy zümmögött körülötte, elhessegette; a rovar valamiképp a tágas, fedett csarnok belsejébe keveredett.

Paul annak idején sokat tűnődött félelmetes örökségén, annak veszélyein, ha hagyja isteníteni magát... de hogyan hatott mindez az Atreides névre és a család hátrahagyott tagjaira? Alia még nem állt készen rá, hogy a történelem ily heves szélviharába vessék, habár minden erejével azt igyekezett bebizonyítani minden hívének és mindenekelőtt önmagának, hogy képes bátyjával egyenrangúként cselekedni.

Ezenkívül Jessica tudta, hogy az ikrekről – az unokáiról – sem szabad elfeledkeznie. És ha azzal, hogy megpróbálja szétrombolni a Pault övező hamis szent aurát, Bronso még inkább veszélyezteti az ikrek jövőjét? Korábban ez eszébe sem jutott.

Jessica a szaltáncosokra ügyet sem vetve azt figyelte, Irulan hogyan viselkedik a gyerekekkel. Jessica elgondolkodott, vajon Irulan mennyit tanulhatott meg az anyaságról a Bene Gesserit képzés részeként és a kaitaini császári udvarban eltöltött évei során. Most mégis határozottan úgy tűnt, hogy ragaszkodik a kisdedekhez.

Az ikrek és a bennük rejlő lehetőségek kapcsán sok kérdés felmerült Jessicában. Ha Paul volt a Kwisatz Haderach, vajon miféle képességeket örökített át a gyermekeibe? Milyen hamar fog kiderülni bárki számára is, vajon a két kisbaba hozzáférhet-e a Más Emlékekhez – és ha igen, nekik is ugyanolyan kihívást jelent majd ez, mint Aliának? Letot és Ghanimát már most fejlett megnyilvánulások, furcsa személyiségjegyek jellemezték. Egy fanatikusokkal körülvett, messianisztikus császár árvái voltak: természetes, hogy nem válhatnak átlagos gyermekekké.

Az előadás egy nyugodtabb pillanatában Jessica Aliához hajolt, és végre előhozakodott a problémával, amely oly régóta nyomasztotta. – Édesanyádként jól emlékszem, mennyire nehéznek bizonyult a különbözőséged olyan fiatalon, különös gyermekként, akit kívülállóként és... szörnyszülöttként kezeltek.

Alia éles hangon válaszolt. – A különbözőségem tett erőssé, és a bátyám is segített nekem.

– Meg én is. És most aggódom az unokáim miatt. Különleges oktatást, különleges képzést igényelnek.

– Letot és Ghanimát az én gondjaimra bízták. Muad-Dib gyermekeiként erős felnőtt válik majd belőlük. – Sóvárgón a kosarakban nyugvó gyermekekre pillantott. – Gondom lesz rá, hogy így legyen. Miattuk ne aggódj, anya!

A szaltáncosok kézen járva köröztek a kisszámú közönség előtt, időnként kirúgtak mezítelen lábukkal, és vidáman kurjongattak saját nyelvükön. Az idegesítő légy visszaszállt, hogy ismét Jessica feje körül repkedjen.

– Hogyan ne aggódnék miattuk? Muad-Dib udvara közel sem az Impérium legbiztonságosabb helye. Otthon, a Caladanon viszont tökéletes védettségben élhetnének velem. Az Atreides-ház ősi otthonában nevelhetném fel őket, távol az itteni összeesküvésektől és ármánykodástól. Te is tudod, mennyi fenyegetéssel kellett már szembenézned. Hadd jöjjenek haza velem!

Alia meghökkentő hevességgel reagált. – Nem, itt maradnak! Muad-Dib gyermekeiként a Dűnén kell felnevelni őket, a Dűne részévé kell válniuk.

Jessica megőrizte szigorú nyugalmát. – A nagyanyjuk vagyok, és több időt szentelhetnék nekik, mint te tudnál. Te az Impérium régensnője vagy. Leto és Ghanima a Caladanon tanulhatnák meg a figyelmes meditációt, azt, hogy miként uralkodjanak az esetleg bennük rejtező hangokon.

– Az Atreidesek székbolygója csak elpuhulttá, víztől duzzadóvá, önelégültté tenné őket. Hányszor beszélt Paul erről annak idején! A paradicsomi állapotok és a kényelem eltompítja az embereket. – Félig felemelkedett a helyéről. – Nem, az ikrek ennek a bolygónak a gyermekei, és a sivatag az otthonuk. Nem engedhetem, hogy bárki elvigye innen őket.

Irulan békíteni próbált. – Már megesküdtem, hogy ügyelni fogok a gyermekekre, és úgy gondoskodom róluk, mintha a sajátjaim lennének. – A hercegnő Aliáról Jessicára pillantott, majd ismét Alia felé fordította tekintetét, a két választás között őrlődött. – De valamennyire Lady Jessicának is igaza van, Alia. És ha Leto és Ghanima felváltva lakna a Caladanon és a Dűnén? Ez egyensúlyt teremtene a gyermekek életében, és a saját múltjukkal is jobban tisztába jönnének.

– Éppúgy Atreidesek is... – mondta Jessica.

– Nem! – Úgy tűnt, Alia rögtön rájuk támad, és Irulan hátrahőkölt, bármennyire igyekezett is uralkodni magán. – Nálam jobban senki sem értheti meg a gyermekeket. Én fogom elsőként észlelni rajtuk a megszállottság veszélyének jeleit. Erről nem akarok többet hallani! Egyikőtöktől sem.

Irulan tüstént elhallgatott. Jessica rájött, hogy noha ő visszatér a Caladanra, a hercegnő itt marad, kitéve Alia kényének-kedvének, és kénytelen lesz hasznosnak mutatni magát, és állandóan bizonyítani a Régensség iránti hűségét.

A magas rangú közönség szinte észre sem vette, hogy a szaltáncosok befejezték táncukat, és egymás mellett felsorakozva álltak a kezükön. Aztán gyors szökkenésekkel egyenként átfordultak, meghajoltak, és kiszaladtak az épületből.

Most, hogy véget ért az előadás, és a gyermekek sorsáról folytatott vita még mindig a fejében motoszkált, Jessica felállt a kőfa padról. – Kérlek, tolmácsold elismerésemet a nagyszerű előadásért! Most visszavonulok a szobámba meditálni. – Aztán sietve távozott.

Amint Jessica kiért a napsütötte kőkertbe, a lerázhatatlan légy megint körülzümmögte, az arca előtt körözött, elzúgott a füle mellett. Jessica eltűnődött, vajon melyik hanyagul felszerelt ajtószigetelés eresztette be a fellegvárba a bosszantó sivatagi rovart. Megpróbálta lecsapni, de a légy közelebb manőverezte magát az arcához.

Jessica döbbenten hallotta, hogy parányi hang szólal meg belőle. – Lady Jessica, itt Bronso Vernius beszél. Ebben az álcázott szerkezetben rejtettem el az üzenetemet. A segítségedre lenne szükségem... az édesanyám miatt. Kérlek, találkozzunk titokban. Hallgass végig figyelmesen!

Mivel tudta, hogy még itt is figyelhetik, Jessica továbbsétált. Nem mutatta ki, mennyire meglepte, Bronso milyen ügyesen találta meg és lépett kapcsolatba vele. Kezét a szájához emelte, mintha csak köhögne, és azt felelte:

– Értem, és ott leszek.

A légy elröppent.