Melanzs nélkül Paul Muad-Dib nem látta a jövendőt. Tudjuk, hogy a korlátlan hatalom pillanata magában foglalta a teljes kudarcot. Egyetlen válasz létezik, mégpedig az, hogy az abszolút pontos és tökéletes jövendölés halálos.

IXI BRONSO: A TÖRTÉNELEM KIÉRTÉKELÉSE: MUAD-DIB

Bronso mindvégig néma maradt a Carthagból visszavezető rázós úton, lehunyt szemmel koncentrált a katonai gép rezgéseire, ahogy a topter magasan a dűnék felett repülve holdárnyékot vetett az alanti homokra. A gépek lüktetése az Ix hatalmas üzemeire emlékeztette. Többé sosem látja a gyárakat... már évek óta nem is reménykedett ilyesmiben.

Noha egyre az járt a fejében, vajon Jessicának sikerült-e kibújnia a csapdából, Bronso eltökélte magát, hogy nem tesz fel kérdéseket fogva tartóinak, és egyetlen szót sem szólt. Mostantól a kiáltványainak kell beszélniük maga helyett. Az ő szavai voltak, melyeket tiszta elmével és tiszta lelkiismerettel jegyzett le. Mások terjeszteni fogják a nézeteit, és nem hagyják, hogy feledésbe merüljenek. Megint mások újabb kérdéseket tesznek majd fel, és újabb kételyeket ébresztenek.

Bronso megacélozta magát: nem foga hagyni, hogy kínzással beismerő vallomásra bírják, vagy nézetei eltorzítását kényszerítsék ki belőle, ami csökkentené mindannak értékét, amit eddig elért. Igen, valóban kiszínezett pár tényt Muad-Dibbel kapcsolatban, következtetéseket vont le, sőt néha kissé kiforgatta és céljaihoz igazította azokat, ám kizárólag azért, hogy ellensúlyozza az Alia által bátorított, hasonlóképp abszurd hamisságokat. Nem számít, a Kvizarátus mily hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy elkobozza írásait, néhány példány mindenképp megmarad. És idővel az igazság felülkerekedik majd minden hazugságon.

Ám Bronso nem fogja megérni ezt. Efelől bizonyos lehetett.

Legalább az édesanyját kiszabadította, és megnyugtatta a tudat, hogy Tessia végül otthonra és békére lel a Caladanon. Jessica gondoskodni fog erről...

A halálra ítélt Bronso cellája, amely a fellegvár-erőd legmélyebb szintjeinek egyikén helyezkedett el, nem kínált semmiféle kényelmet, még egy priccset sem állítottak be, amin feküdhetett. Az egyik sarokban kis salakanyag-visszaforgatót helyeztek el. A szerkezetet körüllengő bűzből megállapította, hogy a lepárlót nemrégiben még használták, és a szigetelése elöregedett. Felesleges lett volna megérdeklődnie, mi lett a cella előző lakójának sorsa.

Megpróbált aludni a rideg plázbeton padlón. Parázsgömbök halvány, tompítatlan izzása szolgált egyedüli fényforrásként, megfosztva őt az órák és napok múlásának bármiféle közvetlen érzékelésétől, az alkarjának bőre alá beültetett ixi kronométer segítségével azonban pontosan nyomon követhette minden véget nem érő másodperc elteltét.

Ám az idő immár nem számított.

Valahányszor mozgás neszeit hallotta beszűrődni a cella vastag fala mögötti folyosókról, felült. Eszébe jutott, hogy Paul eljött érte, amikor legutóbb idekerült. Paul Muad-Dib császár személyesen küldte el az őröket, vagy terelte el a figyelmüket, aztán kinyitotta a cella ajtaját, hogy Bronso kiszökhessen az üres folyosókon és koszos alagutakon át.

Önkéntelenül is elmosolyodott, amikor most erre gondolt. Bizony, Paul oly sok évvel a gyerekkori pajtásként átélt kalandok után is emlékezett ígéretére. Megvédte ixi társát – megmentette az életét –, amikor titokban szabadon engedte őt. Bronso a menekülési útvonalat követve Arrakeen sötét sikátoraiba jutott.

Az ezt követő hetek közfelháborodása közepette sikertelenül nyomoztak a fellegvár-erőd börtönszintjein ténykedő árulók után. A gyűlölt Ixi Bronso a Dűne legszigorúbban őrzött fegyházából szökött el, akár egy varázsló vagy démon.

Nem sokkal ezelőtt ismét megmenekült a kivégzéstől, amikor a Sielto nevű Arctáncoltató feláldozta érte az életét – Alia legnagyobb bosszúságára. Ezúttal azonban az ifjú régensnő semmit sem fog a véletlenre bízni. Papjai kivallatják és megkínozzák majd őt, megpróbálják visszavonatni vele az állításait, miközben Alia különösen irtóztató kivégzési módot eszel ki a számára. Bronso túl sokszor megszégyenítette már, a régensnő gyűlölete így személyes sértettségből fakadt.

Csupán annyit volt szükséges az eszébe idéznie, mennyi mindent kellett elszenvednie életében Rhomburnak: a légiklipper-robbanást, a fájdalmat, hogy kibernetikus műtestrészekkel kell élnie oly sok éven át, a sokkoló pillanatot, amikor fia megtagadja őt. Aztán édesanyjára gondolt, aki összeroppant a bűntudat-kivetés hatása alatt, de végül visszatalált az öntudatosságba, majd hosszú esztendőkön keresztül várta, hogy kimenekítsék a Bene Gesserit karmai közül.

Ha a szülei elviselték mindezt, akkor Bronsonak is ki kell állnia pár órányi fájdalmat, tudván, hogy hamarosan amúgy is véget ér.

Körüljárta celláját, majd rákényszerítette magát, hogy nyugodtan üljön, biztosra vette, hogy rejtett kémfürkészek figyelik minden mozdulatát. Nem engedheti meg, hogy eluralkodjon rajta a mélységes elkeseredés.

Cellája hőmérséklete megemelkedett, mintha a perzselő nap sugarai ily mélyen a föld alá is behatoltak volna. Patakokban folyt róla a veríték. Elpazarolt víz. Micsoda irónia!

Ha lett volna pár ív fűszerpapírja, leírhatta volna utolsó gondolatait, egy afféle mesterremeket. Próbálta a poros falra felróni szavait, ám azok olvashatatlanok voltak, és bárki könnyen letörölhette mind.

Édesatyja halála után az ixi technokraták mindenétől megfosztották a Vernius-házat, fokozatosan elszipkázták a család hatalmát és befolyását, őt kizárólag névleges vezetőként tartották meg, majd végül ettől a címétől is megfosztották. Bronso mindenét, amije megmaradt, Paul Atreidesért áldozta fel, és legalább elért valamit tetteivel. „Ixi Bronso” hagyatéka sokkal tovább fennmarad, mint bármi, amit „Bronso Vernius” elérhetett volna a Landsraadon belül.

A kemény padlón ült, és a parázsgömbbe bámult merev tekintettel, nem érdekelte, milyen maradandó sérüléseket okoz ez a szemében. Pault egykor kőégető robbanása vakította meg – mit számít tehát, ha ő is elveszíti a szeme világát? Muad-Dib fanatikus hívei voltak a vakok... képtelenek voltak elolvasni – vagy megérteni – az üzeneteket, melyeket Bronso papírra vetett. A parázsgömbök fénye túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy enyhe fájdalomnál nagyobb kárt okozzanak.

Írásai mind a kendőzetlen tényeket emelték ki, a hibákkal együtt, hogy mindenkivel megértessék: Paul csupán ember, és nem isten, és éppúgy esendő, mint mindenki más. Egy napon, amikor ő és Paul Atreides ismét összekerülnek az Arrakis porában és homokjában, vajmi keveset fog számítani, hányan tudják, Bronso miért is tette, amit tett. Csupán az volt a fontos, hogy néhányan odafigyeljenek az üzenetre.

Ám amikor valamiféle hamisító – feltehetően Alia – felvette a nevét, és felháborító hamis kiáltványt kezdett terjeszteni, bemocskolta Bronso becsületét. Alia haragot akart szítani ellene, rá akarta kényszeríteni az embereket arra, hogy Irulan kellemesebb történelemverziójának higgyenek. Ez feldühítette Bronsot, de Lady Jessica tisztában volt az igazsággal, és a férfi bízott benne, hogy ő majd segít a történészeknek elnavigálni a tények és kitalációk egymásba örvénylésének alattomos vizein.

Az egóm, gondolta. Az egóm velem maradt, de el kell engednem...

Azt kívánta, bárcsak Alia a kinti tömegeknek dobná oda. Biztosra vette, hogy bőszen ordítanak és kántálnak, a vérét követelik. Megvernék és összetaposnák őt, ám dühük legalább siettetné a véget.

– Eláruljam, hogyan fogsz meghalni? – Női hang töltötte meg a cellát.

Bronso igyekezett kipislogni a parázsgömb szeme előtt táncoló képét, és amikor megfordult, látta, hogy a cella ajtaját kitárták. Három haragos tekintetű amazon testőrt pillantott meg és az ifjú Aliát, a maga sötét tündöklésében. Mindössze tizenhat éves... alig pár esztendővel idősebb, mint ő és Paul voltak, amikor elszöktek az Ixről, hogy beálljanak az énekmondók közé. A fekete köpönyeg szorosan a lányra simult, kirajzolta teste körvonalait; gallérja egyik oldalát az Atreidesek vörös sólyma díszítette. Furcsa, hogy az Atreides-címert viselte a fanatikus kultusz jelképei helyett.

Bronso felállt, felülemelkedett helyzetén. – Fukar házigazda vagy, Lady Alia. Sem vizet, sem ételt nem kapok?

– A Dűnén megtanultuk, hogy nem szabad pazarolnunk a készleteinket. A fremenek így járnak el. A tested vizét egy huanui tetemlepárlóban fogjuk visszanyerni.

Bronso vállat vont. – Ismerem a fedaykinok haláldalát: „Ki tartóztathatja fel a Halál Angyalát?” Te lennél az én sötét angyalom. Alia Atreides? Akkor ne habozz! Már régóta felkészültem a halálra.

Eltűnődött, vajon a lány hogyan reagálna, ha most elárulná neki, hogy ő értesítette Jessicát az Alia és Duncan elleni merényletet tervező papi összeesküvésről. Ám Bronso valószerűtlennek érezte, hogy Alia hálát mutatna ezért... az információ pedig gyanúba keverné az édesanyját.

Alia továbbra is gőgösen viselkedett. – Ne várj szánalmat tőlem a rengeteg fájdalom után, amit okoztál, és a hosszú évek után, mialatt mindent megtettél, hogy bemocskold a bátyám hírnevét.

– A hosszú évek alatt azért küzdöttem, hogy megmaradhasson embernek. – Bronso egyáltalán nem reménykedett abban, hogy Alia megértené, vagy meg akarná érteni ezt. – Magad is olvastad A történelem kiértékelését és a többi munkámat, és tudom, hogy felfogtad írásaim célját. Még a saját céljaidhoz is hozzáigazítottad őket. Vajon nem az utánzás a hízelgés legmagasabb foka?

Alia szomorúan ingatta a fejét, tekintetéből mélységes csalódottság tükröződött. – A bátyámmal hét éven át üldöztünk. Erre kiderül... hogy csak egy komor, érdektelen kisember vagy. – Kihúzta magát, és felemelte a hangját. – A fremen kivégzés oly módját választottuk ki számodra, amelyet csak a legförtelmesebb bűnök elkövetőinek tartanaik fenn. Elevenen fogunk bezárni a tetemlepárlóba. Cseppenként kivonjuk testedből a vizet, miközben az utolsó pillanatig tudatodnál leszel.

Bronso nem engedte, hogy Alia meglássa arcán az iszonyatot. A félelem felsikoltott lelkében. Ám immár végre tudta. Letörölte homlokáról a cella felforrósodott levegőjétől csorgó verítéket, és összeszedte minden megmaradt bátorságát. – Akkor jobb, ha sietsz. Amilyen ütemben száradok ki idebent, nem sok nedvesség fog megmaradni bennem, amit még kipréselhettek.

Alia sarkon fordult és távozott, az amazon testőrökre hagyta, hogy lezárják mögötte a cellát, Bronso pedig magára maradt gondolataival. Alia szerette volna megfélemlíteni őt, és elérni, hogy rettegjen sorsától, de a férfi tudta, hogy ha meghunyászkodva és siránkozva várná a halált, azzal gyengítené írásainak hatását. Még egy ideig segítheti Pault. Megesküdött magának, hogy büszkén fog bevonulni a tetemlepárlóba, emelt fővel fog szembenézni a véggel. Biztosra vette, hogy Lady Jessica szintén a nézők között lesz majd.