Rengeteg artistát és táncost láttam már. Rengeteg pirotechnikától látványos előadást és solido-hologram illúziót láttam már. Láttam már ájuldozni, sikoltozni és éljenezni közönséget. Ám a lehető legnagyobb látványosság az Élet – és a Halál.
A MAGASZTOS RHEINVAR

 

 

Amikor elérkezett Bronso kivégzésének órája, Lady Jessica egy magas tribünön foglalt helyet, a téren nyomakodó tömeget, a zsibárusokat és zsibongókat, az eseményhez cseppet sem illő karneváli hangulatot figyelte. Közvetlenül az emelvény mellett állt a baljóslatú tetemlepárló, mely lassú és iszonyatos halált ígért a megvetett árulónak. Ezúttal kizárták a lehetőségét, hogy pusztán egy álcázott Arctáncoltató legyen az áldozat.

Jessica szívesebben távol maradt volna, nem akarta végignézni a kivégzést, de Alia határozottan felkérte, hogy legyen jelen. Neki is el kellett játszania a szerepét az előadásban, ahogy Bronsonak.

Az édesanyja melletti magas díszszéken elhelyezkedő Alia szerfelett elégedettnek tűnt. Mellette Duncan ült kifejezéstelen arccal. Noha ahhoz még vonakodva hozzájárult, hogy a Jessica iránti bizalomból nem leplezi le az asszony Bronsoval kötött szövetségét, Duncan abba már nem egyezett bele, hogy bármiféle módon segítsen megszöktetni az ixit, még ha elhitte is, hogy a férfi valóban Paul kifejezett óhaja szerint cselekedett.

Jessica gyakorlott szemmel megállapította, hogy Irulan szemmel láthatóan émelyeg, habár a tömeg tévesen undorként fogja értelmezni az arckifejezését. Mindenki azt feltételezte, hogy Muad-Dib hivatalos életrajzírójaként a hercegnő alig várja már, hogy végezzenek a bosszantó bögöllyel.

A tömeg még közelebb nyomult, Jessica pedig úgy látta, hogy most még többen jöttek el végignézni a borzalmakat, mint ahányan részt vettek Paul temetési szertartásán.

Miközben érdeklődéssel figyelte az előkészületeket, Alia édesanyjához fordult, és mintegy mellékesen megjegyezte: – Bizonyára örülsz, hogy hamarosan vége, anyám. Azzal, hogy Pault becsmérelte, Bronso mindkettőnket megsértett.

Jessica nem tudta elleplezni a szavaiból kiérződő keserűséget. – És szerinted Paul ezt akarta volna? Bármit is írt róla Bronso, ők ketten egykor a legjobb barátok voltak.

A tömeg egyre zajosabbá vált, egyre növekvő feszültséggel várakozott.

Alia felkacagott. – Nyilvánvalóan ezt akarta volna Paul. Nem hinném, hogy különösebben értetted volna a bátyámat.

Két kvizara testőr kísérte az elítéltet a központi emelvényhez, ahol a szürke, sima falú tetemlepárló állt, csuklópántos teteje hátrahajtva, akár egy törzsi köpönyeg csuklyája. Egy óriás számára készült szarkofágra emlékeztette Jessicát. Az Arrakeen számtalan halottasházának egyikéből idehozott huanui kerek, praktikus szerkezet volt, csövekkel, fölözőkkel, porlasztókkal és gyűjtőkkel. Oldalait átlátszó táblákra cserélték, hogy mindenki láthassa az áldozat gyötrelmes vergődését.

Bronso tétovázás és látható félelem nélkül, emelt fővel lépkedett végzete felé. Igen, vérbeli énekmondó-előadás, állapította meg magában Jessica.

Amikor Bronso megállt a tetemlepárló átlátszó oldalfalai előtt, szemügyre vette a szerkezetét. Habár tökéletesen tisztában volt vele, hogy ebben a kamrában fog elpusztulni, dereka egyenes maradt. Miután figyelmesen megvizsgálta kivégzésének eszközét, Aliához fordult. – Szabad lesz szólnom? Vagy itt is elhallgattatsz, ahogy el próbáltad hallgattatni az írásaimat?

Alia tekintete elkomorult. – Már így is túl sok szó fröcsögött ki a szádból. – Gyors intéssel jelzett, és az egyik testőr-pap rögtön kipeckelte Bronso száját.

Jessica meg sem próbálta véka alá rejteni rosszallását. – Alia, a hagyományok szerint a vádlottnak joga van beszélni.

– Ő nem vádlott... hanem elítélt. És épp eleget elmondott már az eretnek írásaiban. Nincs szükség rá, hogy még többet halljunk.

Jessica egy pillantással igyekezett elnézést kérni Bronsotól, ám a férfi egyáltalán nem tűnt levertnek, sem meglepettnek Alia kijelentése hallatán. Ehelyett a tényeket nyugtázva bólintott, majd a tömegre emelte tekintetét.

Mielőtt Alia kiadhatta volna a parancsot testőreinek, hogy rángassák az ixit a tetemlepárlóba, kisebb felfordulás kerekedett a hatalmas tömegben, amit nyugtalan és meglepett zajok kísértek. Az arcok tengerében több férfi tűnt elő... mind egyformák, egyformán vörös hajjal. Pontosan úgy néztek ki, mint Bronso Vernius. Még több bukkant fel, majd tucatjával jelentek meg, míg végül legalább száz hasonmást számlálhattak.

Amint rájuk ismertek, az összezsúfolódott sokaságban egyszerre mindenkinek elállt a lélegzete. Arctáncoltatók, futott át rögtön Jessica agyán – Bronso szövetségesei. Úgy tűnt, hogy a hős ixi jó előre látta, hogy egy napon efféle sorsra jut; kétségkívül ő kérte meg az alakváltókat, hogy közöljék ezt az utolsó üzenetet, amennyiben őt magát megakadályoznák ebben.

Amikor Bronso hasonmásai megszólaltak, hangjuk mesterségesen felerősítve zengett, szavaik pedig – Bronso jól ismert baritonján – magasan a sárgálló égből zúdultak alá lüktető, rángó összhangban. – Én, Ixi Bronso szólok most hozzátok, és utolsó szavaimat senki nem hallgattathatja el. Felnyitottam a szemeteket és a fületeket. Mítoszaitokat az igazsággal hígítottam fel. Bebizonyítottam, hogy a ti nagyra becsült Muad-Dibetek egyben Paul Atreides is. És biztosíthattalak benneteket arról, hogy a császárotok egyszerű ember volt, nem bárki megváltója. Azzal, hogy megmutattam nektek, valójában ki volt Paul Atreides, nagyobb szolgálatot tettem neki, mint az összes templomotok és a dzsihadotok minden csatája együttvéve! Nem bánom, hogy meghalok, hiszen bár testem hamarosan elenyész, szavaim fennmaradnak.

Alia kiküldte testőreit, de a nagyjából száz hasonmás eltűnt a zavarodott tömegben. Az Arctáncoltatók behúzták fejüket és odébb álltak, elváltoztatták vonásaikat. Letépték és elszórták köpönyegeiket, rongyaikat, csuklyáikat, a döbbent és elképedt sokaság közé hajították a ruhadarabokat.

Jessica tökéletes rálátást biztosító helyéről figyelte a zűrzavart. Az Arctáncoltatók, akár a molylepkék, sorra elillantak, odébb röppentek, elkeveredtek, eltűntek. Alig pár pillanat elteltével képtelenség lett volna megkülönböztetni őket a tömeg többi tagjától, és Jessica kétségesnek tartotta, hogy bármelyiküket is sikerülne elkapni. Habár a jelenlévők felháborodottan üvöltöttek, szemmel láthatóan lenyűgözte őket a cselfogás, amellyel bolonddá tették a nagyhatalmú régensnőt és papi testőrségét.

Alia megpróbált úrrá lenni a helyzeten, majd éles hangon kiadta a parancsot: – Kezdődjék a kivégzés!

A testőr-papok előretaszították Bronsot, aki botladozva megindult a tetemlepárló felé. Jessica érezte, hogy lelkét azok a könnyek mardossák, melyek a szeméből nem fakadhattak elő. Tudatos gondolataiban beindított egy aktiválási kódot, majd a torka mélyén némán, és az elméjében is megformálta a szavakat.

Bronso. Hallasz? Látta a fogoly félreérthetetlen reakcióját, ahogy a férfi meglepetten felkapta a fejét, és körbenézett.

Idegi gerjesztés révén folytatott kommunikáció, magyarázta Jessica, miközben nem nyitotta szóra a száját. Egy ixi fejlesztésű szerkezet prototípusa – rendkívül drága, kémkedésre és megfigyelésre fejlesztették ki. A celládban vittem fel rád a vegyületet. Veled akartam lenni. Most.

Bronso mintha megdermedt volna egy pillanatra. Előtte a tetemlepárló tátongó szája, mögötte az ordítozó tömeg. Tekintetét Jessica felé fordította.

– Mennyire arrogáns – szólalt meg Alia. – Nézd, hogy bámul minket!

Jessica erősen koncentrált, torkában formálta meg a szavakat, hogy Bronso jól hallhassa őt. Itt vagyok. Elmondom, hogyan kell használni a Bene Gesserit módszereket. Hadd enyhítsek a szenvedéseden! Néhány másodperc alatt nem képezhette ki a prána-bindu technikákra, viszont segíthetett neki összpontosítani.

– Inkább bátor, Alia – mondta Duncan. – Látod a jó szándékú kifejezést az arcán?

– A mélység isteneire, nem tetszik ez nekem – morogta Gurney. – Így akarjuk megmutatni az Impériumnak, mennyire civilizáltak vagyunk?

– Így biztosítjuk, hogy az Impérium civilizált maradjon! – vágott vissza Alia.

Bronso a tetemlepárló előtt állt, a belsejét nézte. Jessica saját vegyi érzékelői révén hallotta gondolatait. Most már sokkal nyugodtabbnak érzem magamat, úrnőm. Köszönöm.

A testőrök betaszították a halálra ítéltet a tetemlepárló kemény, sima ölelésébe, ahol az ixi önként lefeküdt. A tömeg üvöltött, sértéseket kiáltott oda az Impérium megannyi bolygója nyelvének Bábelében. Bronso másodperceken át üdvözülten bámulta az égboltozatot, mígnem a testőrök rácsapták a huanui fedelét, aktiválták a nedvzárókat, és lekattintották a súlyos zárakat. Alia biccentésére bekapcsolták az egyszerű vezérlőket, s megkezdődött Bronso eleven testének kiszárítása.

Jessica mindeközben állandó, megnyugtató kapcsolatban maradt Bronsoval. Már csak egy dologra maradt idő, mondta némán. Mondd velem a szavakat!

Tudta, hogy a férfi testére a tetemlepárlóhoz kapcsolt érzékelőket erősítettek, technikusok a távolból gyűjtötték agyának fájdalomérző és idegi központjaiból érkező adatokat. Alia csalódni fog, amikor meglátja a jellegtelen, nyugodt görbéket, mélységesen csalódni fog.

Bronso fokozott összpontosítással – amiben Jessica segítette őt – felülemelkedett aszalódó, kiszáradó testének kínzó gyötrelmén. Jessica közvetített gondolatai révén beszélgetett vele, és élete utolsó tudatos pillanataiban Bronso vele együtt ismételte a szavakat:

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.

Ezután semmi sem maradt. A tetemlepárló elvégezte feladatát, Bronsoból pedig csupán víz és szerves üledék maradt... és írásainak összessége, amely Jessica ígérete szerint sosem merül feledésbe.

Bronso az életét áldozta Paulért, ahogy rajta kívül oly sok fanatikus tette még... ám teljesen más célzattal. Bronso Paul kedvéért tette ezt, gondolta Jessica.

A Dűne szelei
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html