Nem bántam meg ifjúkorom egyetlen erőpróbáját sem. Minden kihívás hozzáadott valamit ahhoz, amivé mostanra váltam. Ha valaki meg akar érteni engem és az indítékaimat, a múltba kell visszatekintenie.

IRULAN HERCEGNŐ: BESZÉLGETÉSEK MUAD-DIBBEL

Amikor az Ix felett kiszálltak a csillagbárkából, Lady Jessica az ifjú Paullal, Duncannel és Gurneyvel a számos űrkomp egyikével utazott tovább a bolygó felszínére, ahol a Vernii barlangvárosához vezető kéregrétegnél szálltak le.

Jessica látta, hogy fia a roppant zárt teret bámulja, teljesen lenyűgözi őt a mesterséges égbolt, a kecses tartógerendák és a csillogó oszlopok, melyek a talajtól a barlang mennyezetéig nyúlnak. A nyitott területeken nyüzsgő tevékenység folyt, gördülékenyen működő gépezetek zümmögtek, Paul pedig kijelentette: – Atyám mesélt már arról az időről, amikor a Vernius-ház vendégszeretetét élvezve tanult itt, de amit elmondott, meg sem közelíti a valóságot.

Gurney minden erejét bevetve igyekezett elleplezni, miféle áhítattal tölti el a látvány: – Hasznosnak fogod találni az itt eltöltött időt, fiatalúr. Nemes hagyomány: a fiú az atyja nyomdokaiba lép.

Duncan moccanatlanul állt, talán felidézte magában, amikor a Rhombur uralmának restaurációjáért folytatott küzdelmek idején kellett eljönnie az Ixre. – A meghívásod azt bizonyítja, hogy a Vernius-ház helyreállította a rendet az Ixen, és sikerült kiűzniük innen a tleilaxi megszállókat.

Jessica belekarolt a fiába. – Ami engem illet, alig várom már, hogy ismét találkozhassam Bronso édesanyjával. Tessia gyakran írta, mennyire hiányzik neki a Caladan.

– Akkor a Grand Palais-be kellene mennünk – jelentette ki Paul. – Udvariatlanság lenne megvárakoztatnunk Bronsot és a családját. – Alig bírta türtőztetni magát, olyannyira szerette volna mielőbb belevetni magát ebbe a kalandba.

Az elmúlt év élményei észrevehetően érettebbé tették Pault: az első bolygón kívüli útja az Ecazra, az, hogy először érezhetett rá a csatározás ízére az orgyilkosháborúk alatt a Caladanon és Grummanon. Leto herceg már meg is jegyezte, hogy a fiú felnőtté érett, Jessica pedig kénytelen volt egyetérteni vele. Valahányszor prána-bindu gyakorlatok elvégzésében segédkezett Paulnak, hogy kitágítsák a fiú szellemi és testi képességeinek határait, Jessica egyre inkább a felnőtt férfit látta meg benne. Paul már tizenkét esztendősen felkészültebbnek mutatkozott az életében rá leselkedő veszélyekre, mint a Landsraad sok nemes ura, akikkel addigi életében megismerkedett. Jessica úgy érezte, hogy Paul tekintete sokkal több bölcsességről árulkodik, mint akár fél évvel azelőtt.

Ahogy az űrkompok folyamatos áradata hozta és vitte az üzletembereket, a KHAFT képviselőit és az iparmágnásokat, Vernii városa nyüzsgő hangyabolynak tetszett. Az Atreidesek kis csapata elindult az űrkompállásoktól a lefelé terjeszkedő palotaépület felé, amely az ipari létesítmények között tündökölt. A siklóvillamosból, mely a barlang födémje alatt suhant végig velük, jól láthatták a mennyezetet alátámasztó, áttört rombuszmintás oszlopokat, valamint egy hatalmas, félkész csillagbárka vázát is, melyet épp a kiterjedt barlangműhelyben építettek. Az Űrligának szüntelenül új hajókra volt szüksége, így lankadatlan ütemben folyt az építés.

Amikor beértek a Grand Palais tágas, oszlopcsarnokos állomásába, Paul egy magas, vörös hajú fiúra mutatott, akiről tudta, hogy tizenegy éves. – Ott van Bronso! – A fejük felett kristálycsillárok miriádnyi prizmája csillogott, miközben falba rejtett hullámrezgetők ixi népdalokat játszottak hangfelvételről.

A rájuk várakozók között Jessica örömmel ismerte fel régi barátnőjét és Bene Gesserit társát, Tessiát, akit a Wallach IX-ről küldtek a Vernius-ház ideiglenes trónfosztása után a tleilaxiak által száműzött Rhombur herceghez, hogy mint ágyas az élete társa legyen. Politikai menekültként Rhombur évekig a Caladanon élt, mielőtt elegendő emberét sikerült összegyűjtenie ahhoz, hogy kiűzzék a megszállókat, és az Ixet ismét a megszokott rend szerint kormányozzák.

Immár az Ix grófjaként Rhombur Vernius messze a Jessicát fogadó csoport legelőkelőbb tagjának számított; összefércelt testét mesterséges végtagokkal és kiborg-rendszerekkel egészítette ki Wellington Yueh a rettenetes légiklipper-robbanást követően. Dr. Yueh, Rhombur személyi orvosa, maga is a fogadóbizottsággal tartott. Jessica emlékezett rá a férfi Caladanon töltött éveiből, amikor a lábadozó Rhomburt ápolta.

Vernius őrgróf egyenetlen, erőltetett léptekkel haladt, mintha szintetikus izmait már semmi sem hangolta volna össze. – Isten hozott benneteket, Atreides barátaim! – Meglódult feléjük, tekintetét – a valódi és a másik, mesterséges szemét – Paulra szegezte. – Drága Leto barátom fia. És Jessica... Duncan Idaho, Gurney Halleck! Mennyire örülök, hogy viszontláthatlak benneteket!

Bronso az apjára pillantott, majd viccelődve megjegyezte: – És azért is örül, mert így kimenthette magát, és nem kellett részt vennie a Technokrata Tanács ülésén.

A kiborg gróf kihúzta magát. – Ahm, de hát ez sokkal fontosabb. A barátok és a család. Megígértem Leto hercegnek, hogy a fia otthon érezheti magát nálunk.

Paul illedelmesen meghajolt. – Szeretnék bemutatkozni az Ix nemesi családjának. Köszönöm, hogy vendégül láttok, és ezzel a rendkívüli élménnyel szolgáltok nekem.

Tessia odanyújtotta Paulnak a kezét, hogy fogadja a hivatalos üdvözlést, aztán gyorsan átölelte a fiút. – Mindig van mit tanulni. Elég időt tölthetünk majd együtt... és Jessica, alig várom, hogy megint hosszasan elbeszélgethessek veled. Oly rég volt már. – A férjére emelte a tekintetét. – A grófnak viszont valóban vissza kellene mennie a tanácsülésre. Mit fog kezdeni nélküled Bolig Avati, drágám?

Rhombur gorombán felmordult. – Úgyis azt teszik, amit jónak látnak, nem érdekes, én mit mondok. – Közelebb hajolt Paulhoz és Jessicához, és titokzatoskodva lehalkította a hangját. – Az elmúlt két év során négyszer rendeztek meg baleseteket, hogy megszabaduljanak tőlem, de semmit sem sikerült rájuk bizonyítanom. – Duncan és Gurney riadt reakciója láttáin a kiborg nemes úr csak szélesen elmosolyodott. – Ahm, nincs ok az aggodalomra. A szavamat adtam Leto hercegnek, hogy biztonságban lesztek itt.

– Atyám pedig a szavamat vette, hogy vigyázzak Bronsora – mondta Paul.

A másik fiút elöntötte a pír. – Azt hittem, nekem kell majd vigyáznom rád.

Rhombur higgadtan biccentett. – Pontosan. Mindketten ígéretet tettetek az édesapátoknak. Mostantól vigyáznotok kell egymásra, és ahogy csak tudtok, óvnotok és támogatnotok kell egymást. Efféle kötelék fűzi egymáshoz a Verniusokat és az Atreideseket. A baráti fogadalom sokkal többet jelent bármiféle hivatalos egyezménynél.

A kiborg férfi igyekezett megnyugtatni Jessicát, Gurneyt és Duncant. – Ne aggódjatok, tudom, kik a barátaim és kik az ellenségeim. Ugyanakkor, ahogy a technokraták egyre csak lefaragnak a feladataimból, lassan pusztáin névleges uralkodó lesz belőlem. Nemsokára annyit sem érek majd, hogy egy ellenem kitervelt merényletkísérlettel vesződjenek.

– Akkor bátran ki kell állnunk a ténykedéseik ellen! – jelentette ki Bronso. – Egy napon én leszek a gróf.

Rhombur oldalra fordította a fejét. – Várd ki az idődet, fiam, mielőtt bemocskolod a kezed. Légy türelmes, és tanulj meg mindent, amit lehet!

Miközben az oszlopcsarnokos állomáson álltak a tömegben, egy lift ereszkedett le a felszínről a mennyezeten át, és három fekete köpönyeges nő szállít ki belőle. Jessica felfigyelt a delegációra, és valamiféle ösztön azt súgta neki, hogy ne hívja fel magára a figyelmüket. A szigorú ábrázatú Bene Gesseritek, ketten közülük Tisztelendő Anyák, öntelt varjakként siklottak keresztül a fogadócsarnokban összegyűlt embertömegen, ahogy újabb villamosok csatlakoztak be az állásaikba.

Mellette Tessia szintén megdermedt, majd leplezetlen riadalmat mutatott. – Mit keresnek itt?

– Nem szeretném, ha válaszolnom kellene a keresztkérdéseikre. Bizonyára meg akarnák tudni, hogy mi mit keresünk itt.

Paul zavartan felelt. – Nem titok, anyám. Bronso édesanyjához jöttél látogatóba. Tessiával barátnők voltatok, én pedig külvilági képzésre érkeztem ide. Emiatt miért kérdezősködnének?

– A Nővérek mindig kérdezősködnek, fiam – felelte Gurney. – Édesanyádnak igaza van.

Tessia alaposan megfigyelte a három Rend-tagot. – Nem hinném, hogy miattad lennének itt. A magas ráncosat, aki elöl halad, Stokiah Tisztelendő Anyának hívják. Egyszer találkoztam vele az Anyaiskolában, és nem volt kellemes élmény. Egy héten át minden este el kellett mondanom magamban a félelem elleni litániát, hogy egyáltalán el tudjak aludni. Légy óvatos vele!

– Ebben az esetben biztosra veszem, hogy nem új mosogató szerkezeteket jöttek beszerezni a Wallach IX számára – jegyezte meg Paul.

Rhombur hangosan felnevetett. – A cinóbervörös ördögét, még egy tizenkét éves fiúnak is gyanús, hogy miért jöhettek ide!

Yueh erősen ráncolta a homlokát. – A megválaszolatlan kérdések nem feltétlenül utalnak sötét üzelmekre. – Tekintete az egyik érkező Bene Gesseritre tapadt, fakósárga arcából kiszökött a vér, láthatóan felzaklatta valami. Ám nem adott magyarázatot arra, a furcsa nő miért vonta olyannyira magára a figyelmét.

Tessia mindenáron leplezni akarta zavarát, mégis lehalkította a hangját.

– Ideje lenne bemennünk a Grand Palais-be. A nővérek hamarosan úgyis elárulják, milyen ügyben járnak itt. E pillanatban fontosabb dolgunk is akad. Bronso, kísérd el a vendégeinket a szállásukra, légy szíves! És Jessica... veled később még szót váltanék.

Bronso a főépületbe vezette őket, figyelme és lelkesedése elsősorban Paulra összpontosult. – Te velem fogsz lakni. Ígérem, hogy mesésen jól ki fogunk jönni egymással, ahogy annak idején az atyáink is.