Az emlékek és a hazugságok fájdalmasak. Ám az én emlékeim nem hazugságok.

IXI BRONSOVAL A HALÁLOS ÍTÉLET UTÁN

A CELLÁJÁBAN KÉSZÜLT INTERJÚ LEIRATA

A csillagbárka több rétegben elhelyezkedő nyilvános fedélzetein és szervizfolyosóiban a waykuk mindig biztosítottak Bronsonak búvóhelyet. Mivel rokonságot éreztek vele, a Liga-hajók cigányokra emlékeztető kiszolgáló személyzete azóta segédkezett titokban Bronsonak, mióta a férfi eltökélte, hogy lerombolja a Paul Atreides körül kialakult mítoszt.

Bronso naponta kikötőből kikötőbe vándorolt, változtatta helyzetét, ki nem bérelt magánlakosztályokban, vagy apró kabinokban szállt meg átmenetileg. Állandóan éberen és óvatosan a minimumra szorította le energiafogyasztását, nehogy a Liga őrszemei bármiféle rendellenességet fedezhessenek fel. Immár hét éve menekült, mióta terjeszteni kezdte írásait.

Néha kihasználta a jól felszerelt lakosztályok nyújtotta előnyöket, melyek az ixi Grand Palais-ben, fejedelmi örökösként töltött napokra emlékeztették őt. Bronso ennek ellenére cseppet sem bánta, hogy lemondott kényelemről és vagyonról. Mindezt önszántából utasította el, hogy egy fontosabb hivatásnak szentelje életét. A Technokrata Tanács addigra szétzüllesztett mindent, ami egykor jónak és nemesnek számított szülőbolygóján. Bronso most életbevágó feladatot végzett... történelemalakító feladatot.

Az ingadozó világokon Paul Muad-Dib halálát követően szétterjedő zűrzavarban a legtöbb Liga-hajóra több helyfoglalást fogadtak el, mint ahány utast elszállítani képesek lettek volna, a gazdag nemesi családok pedig egymással harcoltak a rendelkezésre álló kabinokért. Ennzyn – Bronso egyik wayku szövetségese – ezen a hajóúton egy szűkös legénységi kabint utalt ki neki, amelyet egyetlen brosúrában sem tüntettek fel.

Nem panaszkodott, hiszen keveset kívánt: mindössze egy lámpára volt szüksége, és hogy egymagában leülhessen valahová, míg papírra veti legújabb vádiratait. A Paul hagyatékát zavarossá torzító fanatizmus elleni küzdelem már-már lehetetlen feladatnak tűnt, Bronso mégis felvette a kesztyűt. Rajta kívül senki nem merte ennyire nyíltan bírálni Muad-Dibet. Talán vakmerő volt, de gyáva soha.

Wayku barátai menedéket adtak neki, védelmezték és segítették. Aggályosan gondos, észrevétlen és szerény vándor munkaerőként az Impérium szemszögéből nem rendelkeztek valódi identitással. Amikor tizenkilenc évvel korábban, Paul Atreidesszel együtt először találkoztak ezekkel a vándorokkal, Bronso fejében meg sem fordult, hogy valaha ennyire odaadó szövetségesekre lelhet bennük. Ez alkalommal csendben elrejtették Bronso „eretnek” röpiratait a véletlenszerűen kiválasztott utasok poggyászában, hogy így a kiadványok látszólag közös származási hely nélkül tűnjenek fel a különböző bolygókon.

Az embereknek meg kellett ismerniük az igazságot, kétkedésre volt szükségük, hogy ellensúlyozzák a sok ostobaságot, amit Irulan adott elő a Muad-Dib életében. Rá, Bronsora hárult az a feladat, hogy visszabillentse a mérleg nyelvét. Hogy ezt elérhesse, papírra kellett vetnie nézeteit. Állításainak dühítőeknek, cáfolhatatlanoknak és erőteljeseknek kellett lenniük.

A véres dzsihad és Alia leckéztető akcióinak idején az emberek az igazhitűség nevében mindvégig elfogadták az elnyomást, mivel Paul megengedte – megengedte! – hogy fremen bürokráciája mindent felzabáló, rákos daganattá növekedjen. Bronso elismerte, hogy Paul időnként megkísérelte visszanyesni a vadhajtásokat, ám a háború és a fanatizmus – akárcsak az őt istenként dicsőítő mitológia – önálló életre kelt.

A kimerült, megfélemlített emberek könnyen elfeledkeztek az igazságról. Paul apologétái újraírták a történelmet, a hivatalos krónikákból kitörölték a legirtózatosabb eseményeket: az iszonyú csatákat, egész bolygók lakhatatlanná tételét, a lankiveili monostor szerzeteseinek tömeges legyilkolását. A rengeteg nélkülözés és a népek ily mérvű szétszóródása után ki kérdőjelezné meg az igazság „hivatalos” szállítói által megfogalmazott történelmet? Ki mondhatna ellent egy olyan kikezdhetetlen forrásnak, mint Irulan hercegnő, Muad-Dib hitvese? Az ő beszámolóinak bizonyosan hitelesnek, az eseményeket a valósághoz híven bemutató verziónak kell lenniük.

Ám nem így volt, Bronsonak pedig továbbra is próbálkoznia kellett, hogy helyesbítse a krónikákban rögzített tévedéseket. Becsületbeli ügynek számított, és a szavát adta rá.

Wayku társa korábban ételt hozott neki, de Bronso nem érezte éhesnek magát. Szűk kabinjában egy kényelmetlen fémpadon ült, a maga elé húzott írófelület felett belemerült az emlékeibe. Egy kis energiájú parázsgömb fényénél egymás után olvasta Muad-Dib fejére a bűneit. Minden elítélő sor egy flagelláns hátán csattanó ostorcsapásra emlékeztetett.

Kizárólag a szépítő valótlanságok lehántásával, a Muad-Dib nevében elkövetett kegyetlenségek napvilágra hozatalával, kizárólag a Paul által a világra szabadított szörnyű bűnöknek az egész emberiséggel való megismertetésével valósíthatja meg Bronso azt, ami az emberi faj jövőjének megóvásához elengedhetetlen.

Isten óvjon bennünket egy önmagunk által teremtett messiástól!

Miközben írt, a múlt eseményeinek emlékképei harsogtak szemei mögött.

– Ó, Paul, drága barátom... – Tovább írt, arcán könnyek csorogtak végig.