A történelem sajnos újraírható politikai érdekek mentén, ám a tények mindig tények maradnak.

IRULAN HERCEGNŐ: BESZÉLGETÉSEK MUAD-DIBBEL

Miután elfogadható ürügyet talált rá, hogy másnap este Irulannal együtt részt vegyen a Tabr sziecsben rendezett fremen szertartáson, Jessica külön kérte, hogy Gurney Halleck vezesse az ornitopterüket. Mivel lekötötték a legutóbbi kaitaini Landsraad-gyűlésen előterjesztett indítványok, Alia látható aggályok nélkül útnak indította őket.

Gurney jókedvűen készítette elő a toptert az utazásra, a két nővel abban a hangárban találkozott, amelyet rendesen a régensség ügyeihez és biztonsági műveletekhez tartottak fenn. – A testőrség ezt a járművet bocsátotta a rendelkezésünkre, hölgyeim. Több literkannányi vizet, egy frembatyut és más túlélő felszerelést vittem fel a fedélzetre. Készen állunk az indulásra.

Jessica megállt, majd hátranézett a válla felett. – Azzal fogunk menni, Gurney Jobban tetszik a kinézete. Elég gyorsan le tudsz ellenőrizni mindent. – Bármelyik topteren, amit Alia bocsátott a rendelkezésükre, rejtett lehallgatók lehetnek, és Jessica nem akarta, hogy bárki kihallgassa, amit most felfedni készült.

Noha meglepte a váratlan változtatás, Gurney rögtön segítséget hívott, hogy előkészítsék a másik gépet. Jessica elkapta a tekintetét, és félig titkos jelekkel, a régi Atreides kóddal közölte vele, hogy nem szabad több kérdést feltennie. A férfi arcára gondterhelt kifejezés ült ki, tintalián sebhelye egy pillanatra elsötétedett, mielőtt Gurney ismét szokásos önmaga lett.

A szerelők és az egyenruhás testőrök megzavarodtak a hirtelen váltástól, de Gurney elhessegette őket, sietve átpakolta a felszerelést, ellenőrizte az üzemanyag szintjét, és bevizsgálta a topter irányító rendszereit, miközben Irulan és Jessica a hangárban várakoztak. Mindkét nemes hölgy kirítt környezetéből.

Miután megbizonyosodott róla, hogy minden rendben, Gurney kitárta a jármű ajtaját, és a kezét nyújtotta, hogy a fedélzetre segítse Irulant és Jessicát. Amikor biztonságosan elhelyezkedtek odabent, a férfi beindította a hajtóműveket, kiterjesztette a szárnyakat, és aktiválta az emelőfúvókákat.

A jármű maga mögött hagyta Muad-Dib fellegvárát, kirepült a sivatagi éj ragyogó vezetőfényei fölé. Odafentről mindkét hold rájuk szórta fényét, távol egymástól a mennyboltozaton. Gurney előremeredt a pilótafülke plázablakán át, a napnyugta után lecsökkent hőmérséklet keltette termikek között navigált. Feljebb emelkedtek, és átrepültek a Pajzsfal egyenetlen mezsgyéje felett.

Jessica elnyújtott, mély lélegzetet vett. – Azért akartam, hogy te légy a pilótám Gurney, mert teljesen a bizalmamba kell avatnom téged. Még ha Duncan a régi Duncan is, Alia behálózta őt. – Oldalt pillantott Irulanra, aki sudárnak és szépnek tűnt, törékenynek azonban nem. – És nem vagyok biztos benne, hogy mindenben egyeznek a céljaim Aliáéival. Ahhoz, amit most elárulok, mindkettőtök abszolút titoktartására van szükségem. Aliának semmilyen körülmények között nem juthat a fülébe az, amit most elmondok.

Habár a repülésre összpontosított, Gurneyt felkavarták e szavak. – Mindig hűséges maradok hozzád, úrnőm, de nem tetszik, ha egy anya így eltitkol valamit a leánya elől.

Jessica felsóhajtott. – A fiamat illető titkok ezek, és téged is érintenek, Gurney. Arrakeenban túl sok szem és fül lehetne tanúja a beszélgetésünknek, ahogy a Tabr sziecsben is. Némi időre van szükségünk, amíg egyedül lehetünk. Teljesen egyedül. – Előrehajolt, szinte a férfi füléhez érintette ajkait, hogy Gurney jól értse őt az ízelt szárnyak suhogása közepette is. – Keress egy helyet, ahol leszállhatunk; egy kiálló sziklát valamely kevésbé szem előtt lévő részen! Miután belekezdek, azt szeretném, ha csak rám figyelnél, márpedig ez időbe telik majd.

A sivatag felett Gurney elhaladt több alacsony hegyhát, a sivatagból előfeketéllő sziget felett, melyeket nem talált alkalmasnak. Végül kiválasztott egy szirtet, távol az előirányzott repülési útvonaltól. Körözni kezdett, majd az irányítópulton kapcsolgatott. – Az egyik hajtóműben kisebb hibát kelthetek, és így a topter gépnaplója azt rögzíti majd, hogy leszállni kényszerültünk, amíg elvégzem a szükséges javításokat.

– Okos gondolat, Gurney.

A férfi leereszkedett a géppel az egyenetlen felszínre, ahol teljesen egyedül lehettek. – Tessék, úrnőm, remélem, ez a hely megfelelő lesz. A közelben nem tudok fremen rejtekhelyekről vagy hivatalos sziecsekről. Túl kicsi hely ez ahhoz, hogy értékes legyen bárki számára is. – Gurney üvegszilánk színű szemei ragyogtak, a tekintetéből Jessica mégis rémületet olvasott ki. A férfi nem vágyott hallani azt, amit úrnője előadni készült.

Jessica behelyezte orrdugaszait, megigazította szűrőmaszkját, majd ellenőrizte cirkoruhája többi szerelvényét. – Gyertek, kimegyünk a sziklák közé, távol a toptertől. – Sosem lehetett elég óvatos. Egymáshoz alig szólva két társával együtt kisétáltak a csendes sivatagi éjszakába.

Jessica egy sötét szikla védett kiszögelléséhez vezette őket, ahonnan még jól láthatták a toptert, mely kissé távolabb tőlük hatalmas, idomtalan rovarra emlékeztetőn állt a leszállás helyén. – Ez tökéletesen megfelel – mondta.

Irulan nyugalmat kényszerített magára, figyelmesen várakozott egy szikla oltalmában. – Már alig várom, hogy megmagyarázd, miért védelmezed, legalábbis próbálod óvni észrevehetően Bronsot.

Gurney felkapta a fejét. – Ezt én is tudni szeretném, úrnőm, de ahogy kérted, tartózkodtam attól, hogy kérdéseket tegyek fel neked.

– Meg fogjátok ismerni a kegyetlen igazságot, amit megtudtam Paulról, és el fogom árulni nektek, miért jutottam – helytelenül – arra az elhatározásra, hogy el kell pusztítanom a saját fiamat.

Mielőtt hallgatósága felocsúdhatott volna az imént elhangzottak hatása alól, Jessica mély lélegzetet vett, összerendezte a gondolatait, és semmit sem takargatva belefogott mondandójába. – Rhombur őrgróf 10 188-ban bekövetkezett halálát követően a Vernius-ház hosszú időre elidegenedett az Atreides-háztól. Ám tizenkét esztendő elteltével, a dzsihad legféktelenebb tombolása idején, amikor Paul császárként uralkodott, az események összejátszása ismét egymás mellé sodorta a két Házat...