Magánemberként a Caladanon csupán kevés hírt hallok fiam dzsihadjáról, s nem azért, mert tudatlan óhajtok maradni, hanem mert a hír csak a legritkább esetben olyan, amiről hallani szeretnék.

LADY JESSICA, A CALADAN HERCEGNŐJE

A váratlanul érkező hajó, az erőszakkal a dzsihad szolgálatába állított Liga-csillagbárka baljóslatúan keringett a Caladan felett.

A kastélyban apródként tanonckodó fiú a halászfaluból a kastélykertbe sietett. Hivatalos öltözékében sutának tűnt, ahogy kibökte: – Katonai hajó, úrnőm. Teljes fegyverzettel!

Jessica egy rozmaringbokor mellett térdepelve két illatos ágat tépett le épp a főzéshez. Saját kis kertjében virágokat, fűszernövényeket és cserjéket nevelt a rend és a káosz tökéletes harmóniájában; hasznos zöldféléket és szemgyönyörködtető haszontalan növényeket. Jessica előszeretettel dolgozgatott és meditált itt a hajnalhasadás utáni csendben, táplálta növényeit, és gyomlálta a kitartó dudvát, amely megpróbálta felborítani a gondosan kialakított egyensúlyt.

A fiú rettenetes ijedtségétől meg sem érintve mélyet szippantott az érintésére az örökzöldből kiáramló aromás olajokból. Aztán felállt, és leseperte a földet a térdéről. – Küldtek bármiféle üzenetet?

– Csak annyit üzentek, hogy a Kvizarátus küldötteit hozták, úrnőm. Sürgős ügyben akarnak beszélni veled.

– Akarnak?

A fiatalembernek minden bátorsága az inába szállt Jessica arckifejezése láttán. – Biztosra veszem, hogy kérésnek szánták, úrnőm. Végtére is, mernének bármit is akarni a Caladan hercegnőjétől... és Muad-Dib édesanyjától? Viszont biztosan fontos hír lehet, ha egy ilyen hajó kellett hozzá. – A fiú nyugtalanul izgett-mozgott, akár egy partra sodródott angolna.

Jessica lesimította a ruháját. – Nos, biztosra veszem, hogy a küldött tartotta indokoltnak ezt. Valószínűleg csupán újabb kérésről van szó, hogy nagyobb számban engedélyezzem zarándokok beutazását a bolygóra.

A Caladant, amely az Atreides-ház bolygószékhelyeként szolgált több mint húsz nemzedéken át, elkerülte a dzsihad pusztító fergetege, részben éppen azért, mert Jessica nem engedte, hogy külvilágiak tömegei árasszák el a bolygót. A Caladan önellátó lakossága szívesebben vette, ha békén hagyják őket. Leto hercegüket örömmel látták volna viszont, őt azonban a felsőbb körök ármánykodásának köszönhetően eltették láb alól; a népnek Leto fia, Paul Muad-Dib, az Ismert Világmindenség császára maradt.

Azonban bármennyire igyekezett is Jessica, a Caladant nem lehetett teljesen elszigetelni a galaxisban dúló viharoktól. Jóllehet Paul immár alig törődött szülőbolygójával, egykor itt keresztelték meg és itt nevelkedett; az emberek nem tudtak elbújni Jessica fiának súlyos árnyéka elől.

Paul évekig tomboló dzsihadja után elcsigázott, megsebzett béke telepedett az Impériumra, akár a hideg téli köd. Ahogy most a fiatal hírnökre pillantott, Jessica felismerte, hogy az ifjú már az után született, hogy Paulból császár lett. A fiú kizárólag a félelmetes dzsihadot és fia természetének kegyetlenebb oldalát ismerhette meg...

Jessica elindult a kastélykertből, és utánakiáltott a fiúnak: – Küldess Gurney Halleckért! Vele együtt fogom fogadni a küldöttséget a Caladan-kastély nagytermében.

Kertészruháiból tengerzöld udvari díszruhába öltözött át. Hátul felemelte őszülő, bronzvörös haját, és az Atreidesek sólymos címerét formázó aranyfüggőt csatolt a nyakába. Nem volt hajlandó sietni. Minél többet tűnődött rajta, annál kevésbé tudta elképzelni, miféle híreket hozhatott a hajó. Talán mégsem valami triviális ügyről volt szó...

Gurney már a nagyteremben várta őt. Előtte fürkészagarait futtatta, arca kivörösödött a kinti testmozgástól. – Az űrkikötő szerint a küldött a Kvizarátus egy magas rangú tagja, és seregnyi szolgával és díszőrrel érkezett az Arrakisról. Azt mondja, rendkívüli fontosságú üzenetet hozott...

Jessica kifelé színlelt érdektelenséget mutatott. – Hajói számolom, ez lesz a kilencedik „sürgős üzenet”, amit átadnak nekünk, mióta két éve véget ért a dzsihad.

– Ez ennek ellenére fontosnak tűnik, úrnőm.

Gurneyvel finoman bánt a kor, noha jóképű sosem lesz az állkapcsán végighúzódó tintalián seb és megszállott tekintete miatt. Fiatalkorában a Harkonnenek csizmái alatt nyögött, ám a sokesztendei szolgálat az Atreides-ház egyik legértékesebb nyereségévé tette őt.

Jessica komótosan elhelyezkedett a karszékben, melyet egykor szeretett hercege használt. Miközben tüsténkedő kastélyszolgák készítették elő a helyiséget a küldött és kísérete számára, a konyhai személyzet igazgatója a megfelelő frissítők felől érdeklődött. Jessica hűvös hangnemben válaszolt: – Csak víz kell. Vizet szolgáljanak fel.

– Semmi mást, úrnőm? Nem sértés ez egy ily magas rangú személyiséggel szemben?

Gurney halkan kuncogott. – A Dűnéről érkeztek. Megtiszteltetésnek fogják venni.

A folyosó tölgyfa ajtajának két szárnya kitárult, nyirkos fuvallat csapott be, és hatalmas zajjal bevonult a díszőrség. Tizenöt férfi, Paul dzsihadjának egykori harcosai, kezükben fekete és fehér mintákkal tarkított zöld zászlókkal. E szedett-vedett kíséret tagjai mű-cirkoruhákat viseltek afféle egyenruha gyanánt, noha a cirkoruhák teljesen feleslegesek voltak a Caladan párás levegőjében. A csoportot csillogó vízcseppek borították, mivel nemrégiben eleredt odakint a csendes eső; a látogatók ezt isteni jeladásként fogták fel.

A kíséret első sorai félrehúzódtak, hogy utat engedjenek az előrelépő kvizarának, egy sárga köpönyeges dzsihadista papnak. A pap leeresztette csuklyáját, hogy felfedje kopasz fejét, tekintete áhítattal telve ragyogott, szemét teljesen kékre festette már függősége a fűszermelanzstól. – A nevem Isbar, és Muad-Dib édesanyja elé óhajtok járulni. – Meghajolt, majd tovább hajlongott körbe-körbe a teremben, míg végül a földre vetette magát.

– Ebből elég! Itt mindenki tudja, ki vagyok.

Még miután Isbar felállt, akkor is lehajtva tartotta a fejét, tekintetét elfordította. – Látván, mennyire bővében vagytok a víznek itt, a Caladanon, még jobban megértjük, mekkora áldozatot hozott Muad-Dib, amikor a fremenek megváltójaként a Dűnére jött.

Jessica hangjából épp annyi él érződött ki, hogy kimutassa: nem óhajtja efféle ceremóniára fecsérelni az időt. – Hosszú utat tettél meg idáig. Ezúttal mi olyannyira sürgős?

Isbar láthatóan viaskodott az üzenettel, mintha az valamiféle eleven lény lenne, Jessica pedig megérezte riadalmának súlyosságát. A díszőrség tagjai csendben várakoztak, akár a szobrok.

– Ki vele, ember! – parancsolt rá Gurney.

– Muad-Dib halott, úrnőm – szakadt ki a papból. – A fiad megtért Shai-huludhoz.

Jessica úgy érezte, mintha letaglózták volna.

Gurney felnyögött. – Jaj, ne! Ez nem lehet... Pault ne!

Isbar folytatta, mielőbb szerette volna kitisztítani magából a gyötrő szavakat. – Lemondva trónusáról, a szent Muad-Dib kisétált a sivatagba, és eltűnt a homokóceánban.

Jessicának minden Bene Gesserit-tudására szüksége volt ahhoz, hogy vastag, képzeletbeli falat vonjon maga köré, és időt nyerjen a gondolkodáshoz. Az érzelmek kikapcsolása automatikus, beléivódott reakció volt. Rákényszerítette magát, hogy ne sírjon, nyugodt és kiegyensúlyozott hangon válaszolt:

– Mesélj el mindent!

A kvizara szavai úgy hasítottak belé, akár az erős széltől sodort homokszemek. – Hallottál a saját fedaykinjai közt megbúvó árulók merényletéről. Noha megvakította a kőégető, az áldott Muad-Dib istentől kapott szemekkel tekintett a világra, nem mesterséges tleilaxi érzékszervekkel, melyeket sebesült harcosaiért cserébe kapott.

Igen, Jessica tudott minderről. Veszélyes döntései és a dzsihad visszahatása miatt fiának mindig is számolnia kellett a merénylet lehetőségével. – De Paul túlélte a cselszövést, amely megfosztotta szeme világától. Újabb összeesküvésre került volna sor?

– Ugyanaz szélesedett tovább, úrnőm. Úgy tűnik, a Liga egyik navigátora és Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya érintettek még. – Majd mintegy mellékesen hozzátette: – Alia császári régens parancsára mostanra mindkettőt kivégezték, Korbával, a Magasztalóval, a fiad elleni ármány kieszelőjével együtt.

Túl sok minden zúdult egyszerre Jessicára. Mohiamot kivégezték? E hír velejéig megrázta őt. Jessica kapcsolata az idős Tisztelendő Anyával mindig is viharosnak számított, szeretet és gyűlölet váltakozott benne, akár az árapály.

Alia... régens lett? Nem pedig Irulan? Természetesen helyénvalónak tűnt a választás. Ám ha Alia az uralkodó... – Mi lett Csanival, a fiaim kedvesével? Mi történt Irulan hercegnővel, a hitvesével?

– Irulant börtönbe vetették az Arrakison, és ott marad, amíg nem tisztázódik az összeesküvésben betöltött szerepe. Alia régensnő nem engedte, hogy a többiekkel együtt őt is kivégezzék, ám köztudott, hogy Irulan szintén kapcsolatban állt az árulókkal. – A pap nagyot nyelt. – Ami pedig Csanit illeti... nem élte túl az ikrek világrahozatalát.

– Ikrek? – Jessica talpra ugrott. – Unokáim születtek?

– Egy fiú és egy kisleány. Paul gyermekei egészségesek és...

Jessica tettetett nyugalma egyszerre szertefoszlott. – Eszetekbe sem jutott, hogy erről azonnal értesítsetek? – Küszködve próbálta összeszedni a gondolatait. – Mondj el mindent, amiről tudnom kell, de rögtön!

A kvizara akadozva adta elő a történetet. – Hallottál a gholáról, akit a tleilaxiaktól és a Ligától kapott ajándékba Muad-Dib? Kiderült róla, hogy időzített fegyver, az összeesküvők eszköze, akit az Atreidesek hű szolgálójának lemészárolt teteméből hoztak létre.

Jessica korábban értesült már a gholáról, melyet Duncan Idaho halott sejtjeiből növesztettek, de mindig valamiféle egzotikus szórakoztatónak vagy énekmondó utánzatnak képzelte.

– Hayt a küllemét és modorosságait tekintve Duncan Idahot idézte, de hiányoztak belőle annak emlékei – magyarázta a pap. – Jóllehet arra programozták, hogy ölje meg Muad-Dibet, valódi lénye előtört belőle, és legyőzte az alteregót; e krízisnek köszönhetően ismét a valódi Duncan Idahová vált. Immár Alia császári régens segédjeként szolgál.

A gondolat először ámulatba ejtette őt – Duncan valóban él és tudatánál van? – Aztán újra a sokkalta égetőbb kérdésre összpontosított. – Elég a mellébeszélésből, Isbar. Mondd el részletesen, mi történt a fiammal!

A pap továbbra is a földre szegezte tekintetét, hangja elfojtottan szólt. – Úgy tartják, jövőbelátó képességének köszönhetően Muad-Dib tudta, miféle csapások várnak rá, ám semmit nem tehetett, hogy megakadályozza azt, amit ő maga „rettenetes céljának” nevezett. E tudás felemésztette őt. Néhányan azt állítják, végül ténylegesen megvakult, a jövőt nem látta már, és többé nem bírta elviselni a gyötrő fájdalmat. – A kvizara megtorpant, aztán valamivel magabiztosabban folytatta. – Én viszont úgy hiszem, ahogy sokan mások is, hogy Muad-Dib tudta: elérkezett az ideje; meghallotta Shai-hulud hívását. Lelke még mindig a homokdűnék között bolyong, örökre eggyé vált a sivataggal.

Gurney bánatával és dühével viaskodott, ökölbe szorította és elernyesztette ujjait. – És ti csak úgy hagytátok kisétálni őt a dűnék közé, vakon?

– A világtalan fremenek kénytelenek ezt tenni, Gurney – vetette közbe Jessica.

Isbar felegyenesedett. – Muad-Dibet senki sem „hagyja”, hogy megtegyen ezt vagy azt, Gurney Halleck. Ő ismeri Isten rendelését. Nem a mi hivatalunk érteni, hogyan és miért határoz.

Gurney nem hagyta ilyen könnyen ennyiben a dolgot. – És kutattatok utána? Megpróbáltátok megkeresni őt? Ráleltetek a tetemére?

– Több topter is kirepült a sivatag fölé, és számos expedíció indult a dűnék közé. Muad-Dibnek sajnos nyoma veszett. – Isbar tiszteletteljesen meghajolt.

Gurney tekintete ragyogott, ahogy Jessicához fordult. – Amilyen jól ismeri a sivatagot, úrnőm, akár életben is maradhatott. Paul megtalálta volna a megoldást.

– Nem, ha nem akart tovább élni már. – Jessica lemondóan ingatta a fejét, aztán a pap felé fordította szúrós tekintetét. – Na és Stilgar? Ő milyen szerepet játszott mindebben?

– Stilgar lojalitása kétségbevonhatatlan. A Bene Gesserit boszorkány, Korba és a navigátor az ő keze által pusztult el. A Dűnén marad, hogy kapcsolatot tartson a fremenekkel.

Jessica belegondolt, miféle felzúdulást kelt majd a hír az Impériumban.

– És mikor történt mindez? Mikor látták utoljára Pault?

– Huszonhét nappal ezelőtt – felelte Isbar.

Gurney döbbenten felhördült. – Majd egy hónapja már! Azt a megátalkodott ördögét! Miért tartott ilyen sokáig, hogy ideérjetek?

A pap hátrébb lépett Gurney hirtelen fellobbanó haragja láttán, és belebotlott kísérete tagjaiba. – Meg kellett tennünk a megfelelő előkészületeket, és az ügy horderejéhez illően fontos személyiségekből össze kellett állítanunk a delegációt. Kellően tiszteletet parancsoló Liga-hajót kellett kerítenünk, amely megvihette a szörnyű híreket.

Jessica úgy érezte, egyik csapás a másik után éri. Huszonhét napja – és semmiről sem értesült, sejtelme sem volt semmiről. Hogyan nem érezhette meg fia elvesztését?

– Van még egy dolog, úrnőm, ami mindnyájunkat nyugtalanít – tette hozzá Isbar. – Az Ixi Bronso továbbra is hazugságokat és eretnekségeket terjeszt. Egyszer már elfogták, amikor Muad-Dib még élt, de a kivégzésre várva megszökött cellájából. A fiad halála most felbátorította őt. Istenkáromló írásai bemocskolják a messiás szent emlékét. Értekezéseket és kiáltványokat oszt szét, megpróbálja nagyságától megfosztani Muad-Dibet. Meg kell állítanunk őt, úrnőm. A szent császár édesanyjaként kötelességed...

Jessica félbeszakította őt. – A fiam halott, Isbar. Bronso hét esztendeje terjeszti röpiratait, és nem sikerült megakadályoznotok benne őt... sirámai így aligha számítanak újdonságnak. Nincs időm jelentéktelen ügyekről tárgyalni. – Hirtelen felállt. – Az audienciának ezennel vége.