Soha senkire nem kényszerítik rá teljesen az életben elfoglalt helyét. Mindnyájunknak alkalma nyílik más utakra lépni.

IRULAN HERCEGNŐ: BESZÉLGETÉSEK MUAD-DIBBEL

A topterben Jessica meglepetten látta, hogy Duncan Alia mellé ül le, ahelyett hogy pilótaként a vezérművet ragadná meg, e feladatot pedig az egyik fremen testőrre bízza. Alia mosolyogva, valódi gyengédséggel és nyilvánvalóan szerelmes kötődéssel érintette meg a trubadúrharcos karját. Oly sok minden megváltozott a Dűnén és az Atreides-házban...

– Nyilván meg akarsz győződni a saját szemeddel is, hogy az ikrek biztonságban vannak, anyám. – Alia Duncanhez fordult. – Szólj a pilótának, hogy a nyugati topterleszállót használja! Egyenesen a gyerekek szárnyába megyünk.

A kisfiú és a kislány, Paul gyermekei, sohasem ismerhetik meg az édesapjukat. Az ikrek Muad-Dib örököseit, egy dinasztia következő fokát képviselték, politikai bábfigurák voltak. Jessica unokái. – Kaptak már nevet? Esetleg Paul...?

– A bátyám utolsó cselekedetei egyikeként elnevezte őket, mielőtt... magunkra hagyott minket. A fiút Letonak hívják az édesapánk után. A kislányt Ghanimának.

– Ghanimának? – Gurney homlokát ráncolva hátradőlt, hiszen felismerte a fremen kifejezést. – Hadizsákmánynak?

– Paul ragaszkodott ehhez. Harah Csani mellett volt az utolsó pillanatokban, és most ő gondozza az újszülötteket. Mivel Harah Muad-Dib hadizsákmánya lett, miután Paul megölte Jamist, talán előtte akart tisztelegni ezzel. Sosem tudhatjuk meg.

A topter az arrakeeni háztetők összevisszasága, a szervezetlen, szenvedélyes, mindenre elszánt gyülevész népség méhkasszerű otthonai felett repült: zarándokok, opportunisták, koldusok, a dzsihad veteránjai, álmodozók laktak itt, no meg azok, akiknek nem volt hova menniük.

Alia túlharsogta a motorok zakatolását és a csapdosó szárnyak surrogását. Erélyesnek, már-már frenetikusnak tűnt. – Most, hogy megérkeztél, anyám, hozzáfoghatunk Paul temetésének megszervezéséhez. Olyasvalami ez, aminek Muad-Dib kiválóságához méltó pompával kell lezajlania. Kellően fenségesnek kell lennie, hogy az egész Impérium ámulatát kiváltsa.

Jessica arckifejezése nem árult el érzelmeket. – Temetésről van szó, nem énekmondók előadásairól.

– Ó, pedig Paul múltját figyelembe véve az énekmondók előadása igenis illene az alkalomhoz, nem gondolod? – Alia felkuncogott; egyértelműnek tűnt, hogy már elhatározásra jutott. – Ráadásul szükséges is, nem csupán bátyám emléke, hanem a Birodalom stabilitása miatt is. A kormányzatot Paul személyiségének ereje tartotta egyben – nélküle nekem kell megtennem minden tőlem telhetőt, hogy megerősítsem hatalmi intézményeinket. Most szórakoztatni, elkápráztatni kell. Hogyan lehetne Muad-Dib temetése egy cseppnyivel is kevésbé látványos, mint az öreg herceg bármelyik nagystílű bikaviadala? – Amikor leánya elmosolyodott, a lány arcán Leto ismerős vonásainak halvány mását fedezte fel Jessica. – Csani vize szintén nálunk van még, és amint alkalmasnak találjuk az időt, az ő tiszteletére is látványos szertartást tartunk majd.

– Csani nem inkább szűk körű fremen temetést szeretett volna?

– Stilgar is ugyanezzel hozakodott elő, de értelmetlen lenne hagyni, hogy kárba vesszen a lehetőség. Csani minden lehetséges módon a segítségemre lett volna, ha másért nem, Paul kedvéért. Azt reméltem, számíthatok rád, anyám.

– Itt is vagyok. – Jessica a leányára nézett, és érezte, ahogy a fájdalom bonyolult hálózata átsuhan rajta. De te nem Paul vagy.

Ezenkívül olyasmit is tudott, amit a leánya nem, ismerte Paul gondosan őrzött titkait és törekvéseit, különösen azt, hogyan tekintett a történelemre és az abban elfoglalt helyére. Paul ugyan önszántából lelépett a színpadról, a történelem nem fogja ilyen könnyedén elereszteni őt.

A topter lassú szárnycsapkodás és a sugárhajtóművek dübörgése kíséretében leszállt egy lapos háztetőre a fellegvár fantasztikus méretű épületegyüttesén belül. Miután kiszállt, Alia magabiztosan és kecsesen egy nedvzáróval védett ajtóhoz vonult. Jessica és Gurney követte őt az elegáns, magasba nyúló plázüveg táblákkal lezárt belső kertbe.

Odabent a párásságtól Jessicának elakadt a lélegzete, Alia viszont látszólag ügyet sem vetett a nedvdús egzotikus növényeknek a gyalogösvény fölé hajló miniatűr őserdejére. Hosszú haját oldalra vetve hátrafordult édesanyjához. – Ez a fellegvár legbiztonságosabb része, ezért ebben alakítottuk ki a gyerekek lakosztályát.

Két, hosszú kindzsalokkal felfegyverzett kvizara őrizte a boltíves bejáratot, de a papok egy szó nélkül elléptek, hogy átengedjék a társaságot. A központi teremben három fedaykin állt éberen és ugrásra készen.

Hagyományos fremen viseletben gondozónők nyüzsögtek mindenfelé. Harah, aki egykor Alia pesztrája és társalkodója volt, most figyelő anyatigris módjára állt az ikrek felett, mintha a saját gyermekei lettek volna. Felpillantott Aliára, majd jelezve, hogy megismerte, gyors biccentéssel üdvözölte Jessicát.

Jessica közelebb lépett, hogy szemügyre vehesse Letot és Ghanimát. Meglepte, hogy a gyermekek látványa mennyi áhítattal töltötte el. Oly hibátlannak, oly aprónak és magatehetetlennek tetszettek alig egyhónaposan. Rájött, hogy észrevétlenül reszket. Igyekezett kiverni fejéből az egész Birodalmat megrázó hírt, melyet alig pár napja kapott.

A két kisded, mintha össze lennének kötve, egyszerre fordította felé a fejét, nyitotta kerekre kék szemét, és bámulta őt oly tudatossággal, amely megijesztette Jessicát. Alia tűnt ennyire élénk figyelműnek annak idején, csecsemőkorában...

– Állandóan figyelik a viselkedésüket és az interakcióikat – szólalt meg Alia. – Mindenki másnál jobban meg tudom érteni, várhatóan miféle nehézségekkel kell majd szembenézniük.

Harah erélyesen közbeszólt. – Mindent megteszünk azért, hogy úgy nevelkedhessenek, ahogy Csani és Usul szerette volna.

Jessica letérdelt, előrenyújtotta kezét, hogy megsimogassa a két apró, finom arcot. A kisbabák felnéztek rá, majd tekintetük találkozott egymással, és valami meghatározhatatlan ment végbe kettejük között.

A Rend csupán genetikai terméket látott a csecsemőkben, vérvonalak hosszú sora közötti láncszemeket. A Bene Gesserit köreiben a gyermekek az édesanyjukkal kialakított bármiféle érzelmi kötődés nélkül nevelkedtek, gyakorta nem is tudhatták, kik a szüleik. Jessicának például, akit a Wallach IX anyaiskolájának gondjaira bíztak, nem árulták el, hogy édesapja Harkonnen báró, édesanyja pedig Gaius Helen Mohiam volt. Jóllehet saját neveltetését – az érzelmeiket elfojtó Bene Gesseritek között – közel sem lehetett ideálisnak mondani, teljes szívvel együtt érzett unokáival, ahogy átgondolta, miféle viharos élet várhat rájuk.

Aztán ismét szegény Csani jutott eszébe. Egy élet, kettőért cserébe... Mostanra megtanulta tisztelni a fremen asszonyt bölcsességéért és Paul iránti feltétlen hűségéért. Hogyan lehetséges, hogy fia nem látott előre egy ekkora csapást, mint kedvesének elvesztését? Vagy mégiscsak tudta, csupán semmit sem tehetett ellene? A sorssal szemben mutatott efféle bénultság bárkit az őrületbe kergetett volna...

– Szeretnéd felvenni őket? – érdeklődött Harah.

Jessica jó ideje nem tartott a kezében kisbabát. – Majd később. Most... most elég, ha nézhetem őket.

Aliát továbbra is a szertartások és látványosságok víziója kötötte le. – Rengeteg feladatunk lesz, anyám. Annyi mindent meg kell tennünk, hogy reményt adjunk az embereknek most, hogy Muad-Dib távozott közülünk. A két temetés mellett hamarosan keresztelőre is sor kerül. Minden ilyen ünnepséget úgy kell megszervezni, hogy azzal emlékeztessük az embereket, mennyire szeretnek minket.

– Ők gyerekek, nem az államirányítás eszközei – jegyezte meg Jessica, miközben tudta, hogy nincs igaza. A Bene Gesserit egykor megértette vele, hogy mindenki hasznos – vagy eszközként, vagy fegyverként.

– Ó, anya, régebben sokkal pragmatikusabban gondolkodtál.

Jessica megsimította a kis Leto arcát, és mély lélegzetet vett, de nem találta a szavakat. A két kicsi körül mostanra kétségtelenül megindultak a politikai machinációk.

Keserűen idézte fel magában, annak idején mit tett vele és sok hozzá hasonló társával a Bene Gesserit; mindenekelőtt azt, mennyire keményen bántak Tessiával, Rhombur Vernius kiborg herceg hitvesével...

A Bene Gesserit mindig talált okot, igazolást, magyarázatot.