Minden életet titkok töltenek meg.

AMAN WUTIN – KORBA, A MAGASZTALÓ TANÁCSADÓJA

Mostanra minden megváltozott az életében – és most ismét megváltozott –, ám amikor Jessica hazatért, a Caladan éppoly szépnek mutatkozott, mint mindig... romlatlan, nyugodt és biztonságos. Amikor Cala City leszállópályájára lépett, orrát megcsapta az ózondús óceáni levegő. Beszívta a vibráló késő délutáni színeket, a lápos pundirizs-mezők, a part menti magas fenyőerdők, a kiterjedt tengerek, a magasba nyúló belvidéki hegyek látványát. Otthon. Békesség.

Az ixi találkozás óta a Paulról kialakult képe alapjaiban megváltozott. Jessica megértette, hogy fia valóban éppoly tisztán látta a jövőt, ahogy állította, és hogy pontosan tisztában volt a veszélyekkel, melyeket legendája és a személye körül kialakult vallás rejtegetett. Kizárólag ő és Paul fogja tudni, Bronso Vernius valójában mit tesz, és miért. Még Gurneynek sem árulhatta el az igazságot.

Jessica azt is tudta, hogy sorsa összefonódik a fiáéval, és hogy éppúgy nem tudja kivonni magát belőle, ahogy Paul sem...

Az űrkikötőben testőrkontingens fogadta őt. Gurney arckifejezése évek óta a napfelkelte bizonyosságával felragyogott, valahányszor megpillantotta Jessicát. Ezúttal azonban nem.

– Szörnyűséges válság kellős közepén tértél vissza, úrnőm, és attól félek, ez csak a kezdet. – Többet nem volt hajlandó mondani addig, míg mindketten be nem ültek a lezárt talajjáró kocsiba. A külvilági katonák a szomszédos járművekbe szálltak, ami miatt Jessica feszengeni kezdett. Még sosem látott ennyi biztonsági erőt a Caladanon.

A kastélyba vezető út során Gurney beszámolt a meglepően erőszakos tüntetésről, a függetlenség iránti egyre hevesebb vágyról, a caladaniak dühéről amiatt, ahogy Muad-Dib bánt velük.

– Lehetséges, hogy a megoldásom csak rontott a helyzeten. – A durva küllemű férfi a fejét ingatta. – Keményen lecsaptunk rájuk, és megfékeztük a tüntetők zömét, majd újra megnyitottuk az űrkikötőt. Ma reggel azonban néhány túlbuzgó helybéli túszul ejtett négy kvizara tafwidot, és addig nem hajlandók szabadon engedni őket, amíg a császári kormányzat nem hatálytalanítja a Caladan átnevezését. – Keze ökölbe szorult. – Azt reméltem, sikerül elkerülnünk, hogy Muad-Dibnek megtorláshoz kelljen folyamodnia, ha kijelentem, hogy sikerült megoldani a problémát... de most mit mondhatnánk neki? Szégyellem, hogy csalódást kellett okoznom neked, úrnőm.

Annak ismeretében, amit Mohiam elmondott neki a Wallach IX-en, Jessica pontosan tudta, hogy mindvégig a Bene Gesserit titkos ügynökei manipulálták a tömegeket, ők hajtották bele őket a lázadásba abban a reményben, hogy ezzel forradalmak lavináját indíthatják el bolygók tucatjain.

– Nem teljesen az ő hibájuk, Gurney. A Rend azt szeretné elérni, hogy Paul túlreagálja a helyzetet. A Caladan többségében ártatlan népességét akarják lázadások sorának kirobbantójául használni. A Bene Gesserit provokációs játszmába kezdett, és az ittenieket használják sakkfiguráikként.

– Hacsak ki nem tépem ennek a lázadásnak a gyökerét, mielőtt szárba szökkenhetne – mondta Gurney.

– Ki nem tépjük. Kettőnknek kell csírájában elfojtani a zendülést.

A férfi szája vérszomjas, szinte akaratlan vigyorra húzódott. – Szolgálatodra, úrnőm...

Az Ixen, miután meghallgatta Paul döbbenetes vallomását, Jessica időt szakított rá, hogy beszéljen neki Horvu polgármester terveiről Caladan függetlenségének kikiáltását illetően. Paul arca elkomorodott. – Még ha a Bene Gesserit bujtotta is fel, Horvu valóban nem tudja, mire fog rákényszeríteni? Hogy az efféle nyílt ellenszegülés olyan megtorlásért kiált majd, amit magam sem tudok majd kordában tartani? A híveimet már eddig is felháborította, hogy annyi zarándokot fordítottatok vissza. Ha tudomást szereznek erről, kötelességüknek fogják érezni, hogy megtisztítsák a szülőbolygómat.

Ahogy légzése felgyorsult, Jessica érezte, hogy maga is még elszántabbá válik. – Akkor mielőtt bármit lépnél, Paul, engedd meg, hogy megpróbáljam csillapítani a helyzetet. Ha meg kell fizetni, meg fogom találni a módját, hogy a lehető legkevesebbet kelljen – a Caladanért. Hadd végezzem a dolgomat, és védjem meg a népemet!

Vonakodva bár, Paul végül mégis hozzájárult ehhez, Jessica azonban tudta, hogy egyetlen esélye lesz, és hogy újabb provokáció esetén Paul nem fogja tudni fenntartani a látszatot és visszafogni a fanatikusait. A Caladan jövője immár az ő kezében volt, oly sok élet függött tőle – bárcsak képes lenne meghozni a nehéz, de szükséges döntéseket! Meg kellett találnia, mi a legkisebb ár, amit mindenképp meg kell fizetniük...

A kocsiban mellette ülő Gurney most ugyancsak súlyos terhet cipelt a vállán. – Nem tudtam eldönteni, pontosan miként reagáljak, úrnőm. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy Leto herceg börtönbe záratott volna bárkit is csak azért, mert bírálni meri őt – különösen, mivel jómagam is felháborítónak tartom a Kvizarátus határozatát. Átnevezni a Caladant? – A fejét ingatta. – Mióta kiengedtem celláikból a szakadárokat, békésnek mutatkoztak. A kastély előtt tömeggel fogsz találkozni... még nem jelentős, de napról napra nő. Attól félek, hogy kezelhetetlenné válnak, méghozzá hamarosan.

– Ha ez megtörténik, Muad-Dib seregei lerohannak minket. – Jessica ajka szigorú vonallá préselődött. – Leto egyetlen bolygó hercegeként uralkodott, ezért tudott népe gondjaira összpontosítani. Pault összehasonlíthatatlanul hatalmasabb szélörvények ragadják magukkal, melyek bolygók ezrein söpörnek végig. Mintha az udvarban kavargó port hasonlítanánk a Coriolis-viharhoz.

Amikor a Caladan-kastélyhoz értek, Jessica meglátta a sokadalmat, mely jóval hatalmasabbra dagadt, mint annak idején a mozgásukban még nem korlátozott, buzgó zarándokok tömege. – Talán most utoljára lehetséges még észre téríteni őket – szólalt meg Gurney. – Hercegnőjükként igen nagyra becsülnek téged, úrnőm. Azt várják tőled, hogy melléjük állj, és megoldd a problémáikat.

Jessica kinézett a kocsi ablakán. – Tudom. Mégis vállalniuk kell valamennyi felelősséget a problémákért, amiket maguk okoztak önmaguknak. Nem hibáztathatjuk mindenért a Bene Gesseritet. – A külvilági biztonságiak utat nyittattak nekik, hogy továbbhaladhassanak, a tömeg pedig még hangosabban kiáltozott. – És meg kell érteniük, hogy nemcsak az ő problémáikat kell megoldani.

– Csak romlani fog a helyzet, úrnőm. Abban a pillanatban, hogy feloldottam a korlátozásokat, és újra megnyitottam az űrkikötőt, Horvu polgármester félig kiürítette a város kincstárát, és hírvivőket menesztett tucatnyi nagyobb bolygóra, hogy tudtukra adja függetlenségünk kikiáltását. Néhány hírnököt sikerült megállítanom, és megakadályoztam, hogy a szakadárok további üzeneteket küldjenek más bolygókra, de attól tartok, mindezzel elkéstem már. Most mindenki arra vár, Muad-Dib hogyan reagál majd az eseményekre.

– Mi nem várhatjuk meg ezt, Gurney. – Jessica hangja szinte metszett.

– A válság megoldása alapvetően mégiscsak attól függ, én hogyan reagálok rá, hiszen én uralkodom a Caladanon. Ezt nem azért mondom, hogy kisebbítsem a szerepedet, mivel valóban szükségem van a segítségedre, bizonyos feladatokat viszont kizárólag az uralkodó maga láthat el.

Miközben a jármű átvágott a tömegen, Jessica egy hatalmas fekete léggömböt pillantott meg a tömeg feje felett. Fehér betűkkel az állt rajta: PAUL MUAD-DIB IMMÁR NEM TARTOZIK AZ ATREIDESEK KÖZÉ.

Ezt látván Jessica hangosan előreszólt a sofőrnek. – Állítsd meg a járművet! Itt! Most!

– Itt, úrnőm? Nem lenne biztonságos.

Gurney egyetlen pillantást vetett Jessicára, majd felcsattant. – Tedd, amit a hercegnő mond!

A tömeg meghökkenten elhallgatott, amikor Jessica kilépett és szembefordult velük. Felemelte a hangját, amikor éljenezni kezdték. Az emberek örültek a jelenlétének, meggyőződéssel hitték, hogy ő lesz a megváltójuk, akire áhítoztak.

– Épp most tértem vissza hivatalos utamról, és elkeserít, hogy efféle engedetlenséggel kell találkoznom! Így szoktunk megbirkózni a nehézségekkel a Caladanon? Nem! Figyeljetek rám! Azt akarom, hogy szabadon engedjétek a túszként fogva tartott papokat. Haladéktalanul! Csak akkor állok szóba veletek, miután megtettétek ezt. Azzal a feltétellel, hogy végrehajtjátok az utasításomat, ma estére meghívok tíz személyt, akinek a szerepét a legjelentősebbnek ítélitek ebben a... – Megállt, az odaillő szót kereste. – ...ebben a keresztes hadjáratban, hogy magunk között megvitassuk a panaszaitokat. Kizárólag olyanokat várok el, akik valóban érintettek ebben az ügyben, hogy közöljem velük, miként orvosolhatom a sérelmeiteket. Addig is, legyetek szívesek szétszéledni, és hadd foglalkozzam a gondjaitokkal a megfelelő módon!

Az emberek egy pillanatig tanakodtak, mintha mindannyian egyszerre vettek volna egy mély lélegzetet. Aztán éljenezni kezdtek.

Jessica visszaszállt a talajjáró kocsiba, és utasította a sofőrt, hogy vigye őket a kastélyba. Hátradőlt az ülésen, lehunyta a szemét. – Ezt meg kell oldanom, Gurney, mielőtt Paul teszi meg.

A férfi kérdőn nézett rá, majd bólintott. – Várom a parancsaidat, nagyasszonyom.

Mivel azt remélték, Jessica szót emel majd értük, az emberek immár szívesen együttműködtek vele, hogy kimutassák a belé vetett bizalmukat. A négy túszul ejtett papot két órán belül szabadon engedték. Gurney a kastély közelében álló egyik biztonságos épületbe vitette őket, és külvilági testőrsége több tagját helyezte melléjük, hogy védelmezzék őket. Miután ezt letudta, Jessica előkészült az estére. Ez lesz az egyetlen esélye rá, hogy rendezze az ügyet.

Gurney megpróbálta kiszedni belőle, mit tervez, de Jessica nem volt hajlandó válaszolni neki. A döntése rá tartozott, habár nem szívesen titkolózott hűséges barátja előtt. Paul megtalálta a legkisebb árat, amit mindenképp meg kell fizetni, és nekem is hasonlóképp kell cselekednem.

Meg kellett akadályoznia a közelgő katasztrófát, és meg kellett akasztania a Rend terveit, hogy Impériumszerte forradalmakat robbantsanak ki, gyújtósként pedig a Caladan népét használják mindehhez. Itt kellett megállítania a folyamatokat.

Amikor a tíz kiválasztott vendég megérkezett, szolgák kísérték be őket a nagy fogadóterembe. Ők voltak a hangadók, akiket a szakadárok maguk neveztek meg. Horvu polgármester egészen megkönnyebbült Jessica láttán. Sintra, a pap, valamint Cala City és más tengerparti települések vezető személyiségei mind megelégedettnek és diadalittasnak tűntek. Jessica végül beleegyezett, hogy meghallgatja sérelmeiket, és megosztja velük a megoldási javaslatát.

Hat férfi és két nő kísérte el a polgármestert és a papot, és a hosszú asztal mellett már szinte komikus sutasággal keresték meg a helyüket. A legtöbbjük sosem járt még a Caladan-kastélyban, ennyire fontos vacsorára pedig egyértelműen nem voltak még hivatalosak. Az ételt már felszolgálták, a porciók a tiszta forrásvízzel megtöltött kelyhek mellé állított elegáns tányérokba kerültek – emlékeztetőként a Caladan Arrakishoz viszonyított bőségére.

Miután a szolgák távoztak, Jessica jól hallhatóan megszólalt. – Gurney, magunkra hagynál bennünket egy kis időre?

Gurneyt meglepte, hogy elbocsátják. – Úrnőm? Biztosan nem lehetek a segítségedre?

Jessica nem akarta, hogy a férfi jelen legyen. – E pillanatban a Caladan hercegnőjeként kell eljárnom, és a beszélgetés kizárólag rám és a meghívottakra tartozik. Kérlek, csukd be az ajtót magad mögött!

Habár láthatóan nyugtalanították a fejlemények, Gurney, úrnője utasítására tüstént távozott. A tíz vendég kipirulva és izgatottan várakozott; többen önelégülten mosolyogtak. Sintra mintha különös örömét lelte volna Gurney elbocsátásában, nyilvánvalóan abba a hitbe ringatta magát, hogy Jessica helytelenítette az eljárást, ahogy távollétében a férfi kezelte az ügyeket.

Jessica az asztalfőn foglalt helyet. A polgármester és kísérete ünnepi hangulatban társalgott, eleinte udvariasan adtak hangot aggodalmaiknak. Pár perc alatt azonban hevessé és lármássá vált a beszélgetés. Jessica ígéretéhez híven meghallgatta őket. Horvu polgármester azzal kérkedett, hogy miután Jessica lesz a közvetlen szószólójuk, Paul Muad-Dibnek nem marad más választása, mint hogy békén hagyja a Caladant.

Jessica mély lélegzetét vett, majd óvatosan megszólalt: – Úgy hiszem, hogy a fiam még mindig megbízik az ítélőképességemben. Most egyetek! Igyatok! Nehéznek ígérkezik az előttünk álló este, és addig nem óhajtok kimenni innen, amíg meg nem oldottuk a problémánkat. – Felemelte a kupáját és beleivott, megízlelte a forrásvizet.

Abbo Sintra áldomásra emelte a poharát. – Hogy megoldjuk a problémáinkat! – Mindannyian ittak.

– Úrnőm – szólalt meg a rengeteg gondtól ráncos arcú Horvu –, nem szeretnénk, ha rendbontóknak tekintenél minket. Azt azonban el kell ismerned, hogy fiad csapatai gyakorta agresszívan léptek fel galaxisszerte. Atreidesként nem nézhetsz el efféle elítélendő cselekedeteket. Mi csupán azt szeretnénk, ha Paul nem feledné a gyökereit, sem az Atreidesek becsületét. Mindössze ennyit akarunk elérni.

A vendégek elfogyasztották magos-sajtos salátájukat, majd nekiláttak a tányérokban gőzölgő hagyományos halászlének.

A pap derült hangon hozzátette: – Úgy határoztunk, hogy amikor a többi bolygó képviselője ellátogat hozzánk, te szólhatsz majd a Caladan nevében. Biztosíts mindenkit, hogy népeink mind mentesek lesznek a császár dzsihadjának mocskától, nemesek és közemberek egyaránt. Hadd jegyezzék fel a történelemkönyvekben, hogy fellázadtunk a zsarnokság ellen, egyértelműen és egyhangúlag nemet mondtunk rá. – Grandiózus kézmozdulattal zárta le mondandóját, láthatón elégedett volt önmagával.

– Épp ellenkezőleg – felelte Jessica nehéz szívvel, miközben azt figyelte, hogyan esznek –, most értünk el addig a pontig, ahol én mondok nemet. Most értünk addig a pontig, ahol megmentem a caladaniakat a rájuk leselkedő komoly veszélytől.

Az asztal körül helyet foglaló vendégek zavartnak tűntek. – De mi már megmentettük a Caladant, úrnőm – szólalt meg Horvu. Láthatóan meglepte, hogy kissé kásásán ejtette a szavakat.

Jessica a fejét rázta. – Sajnálatos, hogy így alakult, mivel tényleg átérzem a felháborodásotokat. A dzsihad mészárlásai valóban tragikusak. Ám az egész Birodalomra kiterjedő, elsöprő és nagyra törő változások közepette sokszor elkerülhetetlenek a szélsőséges veszteségek. Mindez elszomorít, de Paul a fiam, és magam is részt vettem az oktatásában. Tudja, mire van szükség.

– De hát... segítened kell nekünk, Lady Jessica! – szólalt meg a két nő egyike. Láthatóan nehezen lélegzett, hosszasan kortyolt a vízből, de az sem segített.

Jessica az egyik falubeli halász lányára ismert vendégében. Egyszer már találkoztak, egy esős napon, valahol a dokkoknál, ahol a nő az édesapjának segített előkészíteni viharvert csónakját. Jessica fültanúja volt, hogy a nő úgy káromkodott, akár a férfiak, mielőtt a hercegnőt felismerve azonnal hangnemet váltott.

Ha úgy nézzük – mondta Jessica magára erőltetett nyugalommal –, ti vagytok azok, akik segítetek nekem, és segítettetek a Caladannak. Sajnálom, de csak ezt a megoldást ajánlhatom fel; egyedül így tudom elkerülni a még nagyobb katasztrófát. Úgy döntöttem, hogy több millió emberéletet fogok megmenteni.

Sintra köhögni kezdett. A többiek közül néhányan bódultnak, álmosnak, betegnek tűntek. Szemeik felakadtak.

– Az áldozat, melyet most meghoztok, meg fogja menteni a Caladant, amiképp szándékotokban állt, tudom. Hercegnőtökként olyan döntéseket hozok, melyek a bolygó egészére hatással vannak... miképpen Muad-Dib is az egész Impériumot szem előtt tartva határoz. A halálotok bizonyítani fogja a császárnak, hogy elintéztem a problémát. Hogy szükségtelen lenne seregeket küldenie ide.

Miként a Bene Gesserit feljegyzésekben állt, a méreg, melyet kiválasztott, íztelen volt, és gyorsan hatott... és vélhetőleg fájdalommentesen. Természetesen maga is fogyasztott a méregből, de teste könnyedén átalakította, hatástalanította a vegyületet.

– Nem teljesen a ti hibátok volt, ami még inkább elszomorít. Mindnyájatokat a Bene Gesserit manipulált, ti pedig nem értettétek, mibe rángattak bele benneteket. Nyilatkozatot fogok közzétenni, miszerint tízeteket a Rend titkos ügynökei tévesztettek meg egy Muad-Dib császár ellen tervezett merénylet részeként. Főképp őket fogja terhelni a felelősség.

Ezzel két problémás ügyet is rendezek, gondolta Jessica. Ez véget vet a felkelésnek, és a Bene Gesserittel szembeni nyílt ellenszegülés eszköze is, egyben az ajánlatuk egyértelmű visszautasítása.

– Rajtatok kívül minden caladanit, aki még részt vett a lázadásban, kegyelemben részesítek – mondta Jessica. – Ez Jelentsen némi vigaszt. Ti tízen viszont... ti vagytok az a legkisebb ár, amit még mindenképp meg kell fizetni.

Beletörődőn, egyenes derékkal ült és figyelte, ahogy vendégei küszködnek, levegőért kapkodnak, tányérjukra buknak, vagy lefordulnak a székükről. A polgármester a szeme láttára csúszott le az asztal mellől és ért súlyos puffanással földet. Immár élettelen tekintettel meredt előre, miközben Jessica szeme könnyel telt meg.

Jessica nehézségek árán elfojtotta érzelmeit, és hangosan megszólította a halállal telt termet. – Meg kellett tenni ezt, és én megtettem. Most egyszerre viselkedtem Harkonnenként és Atreidesként.