Többen jelentették nekünk, hogy fegyverkereskedők kőégetőket próbálnak eladni még azok után is, hogy ilyennel vakították meg Muad-Dibet, és az efféle fegyverek illegálisnak számítanak. A kőégetők tüze semmi lészen Muad-Dib bosszúálló szelleméhez képest.

ZIARENKA VALEFOR, ALIA AMAZON TESTŐREINEK FŐPARANCSNOKA

A gyászszertartás hirtelen félbeszakadását követően a szerencsétlen őrizeteseket különféle vallatási módszerekkel faggatták ki Alia legagresszívabb papjainak vezetésével. A néhai (és meg nem siratott) Korba annak idején „testreszabott terrornak” nevezte az eljárást. A nagyravágyó álmoktól és jogosnak tetsző téveszméktől mámoros nagyobb tömegeket eggyé forraszthatja a közös cél, ám egyedül és egy sötét cella mélyén rettegve a magára maradt ember egészen másképp viselkedett. Mindenkinek meg lehetett találni a legfőbb gyengeségeit, melyeket a vallatók szakértő módszerekkel derítettek ki.

Aliának pedig válaszokra volt szüksége.

Uralkodása idején Paul maga sem mondhatta ártatlannak magát az efféle módszerek alkalmazása terén, de mindig gondosan elfordította tekintetét, ha a nevében eljárók brutális kihallgatásokra vetemedtek. A felbujtó Ixi Bronsot egyszer már elfogták és kivallatták annak idején, aztán a fogoly – bármily valószínűtlennek tűnt is – megszökött! Aliának sosem sikerült eloszlatnia magában a gyanút, hogy Paul maga is közrejátszott az ixi kiszabadításában, noha elképzelni sem tudta, miért. Paul nem akarta végignézni Bronso kínvallatását a halálsoron, jóllehet az ixi folytonosan mocskolta, becsmérelte őt.

Azok után, hogy milliárdnyian elpusztultak kiterjedt dzsihadjában, bátyja gyomra vajon miért nem bírta bevenni a kisebb kellemetlenségeket? Ám mivel ő tanult Paul hibáiból, Alia rendszeresen és titokban végignézte a kihallgatásokat. Rendkívüli érzékenységével néha olyasmit is észrevett, ami elkerülte a többiek figyelmét.

Hiába a gyanúsítottak szigorú vallatása, a vizsgálatok eddig nem szolgáltak érdemleges információval. Bronso és cinkosai vagy emberfeletti intelligenciával és szerencsével rejtették el nyomaikat, vagy egymagában ténykedett az ixi. Alia egyik magyarázatot sem fogadta el.

Sokkal szerencsésebb fejleményként Alia arra használta fel a gyászszertartást megszakító incidenst, hogy Bronsora hivatkozva kiszimatolja a Muad-Dib és az Atreides-ház elleni más gyalázkodások forrásait. A kvizara rendőri erők az éj leple alatt szétszéledtek Arrakeenban, Carthagban és számtalan kisebb településen, bekopogtattak kapukon, és letartóztatták az állítólagos fegyverkereskedőket, akik ahhoz hasonló kőégetőket igyekeztek eladni, mint amelyik lángoszloppá magasodva megvakította Pault.

Amikor a kétes erkölcsű kereskedőket behozták, ők kiszolgáltatták vevőik listáját, majd a törvénytelen fegyvereket összegyűjtötték és Arrakeenba szállították – Alia saját készletét gyarapítva ezzel. Még zsenge régensségének e veszélyes és kényes hónapjaiban Alia Atreidesnek meg kellett szilárdítania hatalmát, és ellenőrzése alatt kellett tudnia a jelentősebb fegyverek előállítását, elosztását és használatát.

– A nevek újabbakkal gyarapítják a neveket – állapította meg Valefor.

A régensi tanács egyik ülésén Alia egyoldalú dekrétummal egészítette ki a már régóta érvényben lévő Nagy Egyezményt, amely az atomfegyverekre vonatkozott. Korábban a nagy nemesi házaknak megengedték, hogy nukleáris tölteteket tartsanak arzenáljukban, melyeket szigorúan meghatározott védelmi célokra használhattak. Mostantól fogva a vészhelyzetre való tekintettel hozott ideiglenes intézkedésként kizárólag a császári régens maga rendelkezhetett efféle fegyverekkel.

No de hogyan lehetne kifürkészni, hol tartják a veszélyes nukleáris tölteteket a Landsraad bevehetetlen védfalai mögé visszavonult családjai? Alia kezdetnek elindított egy barterprogramot, melynek keretében a nemesi házak fűszerben, szavazásra jogosító KHAFT részvényekben és egyéb külön juttatások formájában kiadott tetemes díjakért beszolgáltathatták a családi atomfegyvereket. A régens bejelentését követő hetekben több nagy ház kötelességtudóan átadta atomfegyvereit, hiszen a dzsihad után szerették volna minél előbb feltölteni készpénz- és fűszerkészleteiket. Atomfegyverek bevetésére amúgy sem került sor nyílt háborúban, immár évezredek óta.

Ám néhány Landsraadhoz tartozó család állhatatosan ellenállt, ragaszkodott ősi fegyvereihez... teljesen értelmetlenül, Alia tudta ezt. Miközben papjai és bürokratái gondosan bejegyezték a beérkező fegyvereket, és „megfelelő célokra” elraktározták azokat, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos nemesi családok nem kifejezetten készségesek.

Alia megkérte Duncant, hogy mindezt kiindulópontnak tekintve vezessen listát a potenciálisan nehezen kezelhető házakról. A neveket leadta az ismételten felállított (és hatáskör nélküli) Landsraadnak, amely a Kaitainon gyűlt újra össze, majd kimerítő vizsgálatot kért ügyükben, valamint részletes beszámolót a dzsihad idején kifejtett mindennemű tevékenységükről. Semmi nem érheti meglepetésként Aliát.

A szükséges információkkal felfegyverkezve előbb gazdasági megtorlással fog próbálkozni a passzívan ellenálló bolygókkal szemben, de nem zárt ki egyetlen lehetőséget – a különösen makacs esetekben még az atomfegyverek bevetését – sem. Végtére is Paul kilencven világot tett lakhatatlanná a dzsihad során, szóval mit számít még néhány bolygó elvesztése?

Évekkel ezelőtt, miután visszatért a Caladanra, Jessica rászokott, hogy minden reggel egy-két órán át egymagában gondozza belső kertjét, s közben elmerengjen a napi teendőkön. Most, hogy a kanárisárga napfelkelte egyre fényesebben ragyogó sugaraiban a homoktól bézsszínűre festett hajnali ég borult fölé, Jessica Muad-Dib fellegvárának egyik légmentesen lezárt száraz klímájú kertjébe ment. A növények alig igényeltek vizet – némelyik a természetes kiválasztódásnak, mások a tudatos keresztezéseknek köszönhetően. Göcsörtös, kemény ágakat hajtottak, vastag, húsos leveleket, éles tüskéket és töviseket, áthatolhatatlan védelmet fejlesztettek ki a környezet zordsága ellen.

Amikor Jessica értesült Paul haláláról, egyenesen a Dűnére sietett, ám gondolatai nem csupán fia elvesztése körül forogtak. Egy egész birodalom sorsa forgott kockán, egy kormányzaté, amely Alia döntéseinek helyességétől függően marad fenn, vagy bukik el. Korábban valahányszor belegondolt, mit hagy örökül Paul maga után, tetteit és szavait miként torzítja el a néphit, Jessicának meg sem fordult a fejében, hogy azt latolgassa, mi történne az Impériummal Paul nélkül. Miféle örökséget hagyott az Atreides-ház a gyerekekre: Letora és Ghanimára?

Merengését a száraz klímájú kertbe lépő három férfi és egy nő zavarta meg, akik őt keresték. Különös társaságnak mutatkoztak: mindegyikük egymástól feltűnően különböző ruhát viselt, arcberendezésük és bőrszínűk kétséget sem hagyott afelől, hogy mindannyian más-más világ, nép és kultúra képviselői voltak. A kormányzati küldöttek jellegzetes jegyeit lehetett felfedezni rajtuk.

Jessica felállt az egyik kitenyésztett fügekaktusz mellett, melynek medvetalpszerű szárai mintha csapkodás közben dermedtek volna meg. A kaktusz pajzsként szolgált, miközben az asszony szembenézett látogatóival, jóllehet bizonyosan igencsak szigorú ellenőrzéseken kellett átesniük, hogy idáig eljussanak.

– Elnézésedet kérjük, úrnőm, amiért bejelentés nélkül érkeztünk, de azt reméltük, így magunkban és őszintén beszélhetünk – szólalt meg a törékeny termetű, porcelánfehér bőrű nő; vállára kékesfekete hajzuhatag omlott. Éppoly merevnek és hivatalosnak tűnt, mint szavai. Jessica ismerte őt: Nalla Tur volt a Tupile-szövetségből. – Nem kizárólag mint Muad-Dib és a császári régens édesanyjához kívánunk szólni hozzád, hanem mint a Caladan hercegnőjéhez is.

A mellette álló magas, ösztövér, mélybarna bőrű férfi haját vörös gyöngyök, arcát a húsába ágyazott tompa, kerek ékkövek díszítették. Zengő bariton hangon szólalt meg: – Landsraad-ügyekről szeretnénk beszélni veled. A nevem Hyron Baha, és a Mideáról származom. Alia eddig tudomást sem vett üzeneteinkről, ám azt reméljük, a közbenjárásoddal mégis elérhetjük, hogy meghallgasson minket.

Miközben óvatosan válaszolt, Jessica megmasszírozott egy fájó pontot a tarkóján. – Még ha beleegyeznék is abba, hogy szólok az érdeketekben, túl sok hatalmat feltételeztek rólam. Ebben az udvarban nem töltök be hivatalos pozíciót. Pusztán a fiam gyászszertartására jöttem el, és amint lehet, visszatérek a Caladanra.

Nalla Tur élénk hangon válaszolt: – A Caladan uralkodójának jogán még mindig a Landsraad tagja vagy. Függetlenül attól, eljársz-e majd az új kaitaini palotában tartott ülésekre, tevőleges felelősséggel tartozol az újra összehívott házaknak.

– Sokaknak tartozom felelősséggel. Mit akartok kérni tőlem, és kinek a nevében?

A harmadik látogató zömök, testes férfi volt, csupa izom teste láthatóan valamely nagy gravitációval rendelkező világhoz alkalmazkodott. Andauri, tippelte Jessica a férfi kiejtéséből. – Mi négyen egykor száműzött nemesi házak tagjai vagyunk, akik a Tupile-on kerestünk menedéket a Liga védpajzsa mögött. Uralkodásának utolsó évében Paul Muad-Dib egyezményt írt alá, amely tényleges amnesztiát biztosított nekünk, és lehetővé tette, hogy anélkül térjünk vissza a kormányzatba, hogy pertől vagy kivégzéstől kellene tartanunk.

– Most viszont az egész Landsraadot... vagyis ami megmaradt belőle... kizárták – mondta a sötéthajú nő.

Hyron Baha összefonta maga előtt a két karját, hátravetette gyöngyökkel fűzött fürtjeit. – A Kaitainon kilencvennyolc másik ház képviselőivel ülésezünk, de a régens nem ad a Landsraad kezébe valós hatalmat. És most azt kéri tőlünk, hogy szolgáltassuk be az atomfegyvereinket. Egyértelmű, hogy mindünket le akar fegyverezni.

– Mi lesz, ha történetesen meg kell védelmezni magunkat egy külső ellenséggel szemben? A Landsraad családjait megilletik az atomfegyverek! – mondta sipító hangon a negyedik képviselő, egy elhízott, kreol bőrű férfi. Jessica nem ismerte fel őt, amaz pedig nem mutatkozott be.

Jessica békítő hangot ütött meg. – Tízezer éve nem fordult elő, hogy külső ellenség támadt ránk. A leányomat valószínűleg jobban aggasztják a vele makacsul szembehelyezkedő házak. Lakosság ellen évszázadok óta nem vetettek be atomfegyvereket, szóval mi hasznukat vennétek? A fiam elleni összeesküvések után Alia joggal tart attól, hogy valaki ellene használja saját nukleáris arzenálját.

– Biztonságosabb talán a fremen fanatikusok kezébe adni őket? – szegezte neki a kérdést az éles hangú férfi. – Elég megnézni, mennyi pusztítást végeztek a dzsihad során!

Jessica nem vonhatta kétségbe ezt, bizonyos dolgokról azonban nem beszélhetett látogatóinak. Nem mutatott érzelmeket, noha valamiféle reakciót vártak tőle.

– A Landsraadról beszélünk. – Nalla Tur türelmetlennek tűnt. – Évezredeken át mi biztosítottuk a Corrinok hatalmának fékeit és ellensúlyait. Ősi privilégiumaink és hagyományaink jogán részt kell kapnunk a jelenlegi kormányzatban. Még Muad-Dib is megértette, mennyire bölcs dolog hagyni, hogy a Landsraad fennmaradjon. Alia régensnek nem szabadna nélkülünk kormányoznia.

Jessica nem értett egyet minden érvvel. – Muad-Dib még csupán egy hónapja távozott el közülünk. Azt várnátok, hogy az egész kormányzat ennyire gyors ütemben visszatérjen a régi módszerekhez?

A magas gravitációjú bolygóról származó zömök férfi békéltetőn válaszolt. Igen, a kiejtése határozottan andaurinak tetszett. – A fiad kizárólag szavakban támogatta az újjáalakult Landsraadot, a régens pedig még nála is kevésbé fogékony a megosztott kormányzati feladatok iránt. Szükségünk van a segítségedre. Nem engedhetjük, hogy Aliából zsarnok váljon.

Jessica összevonta a szemöldökét. – Zsarnok? A jelenlétemben jobban meg kellene válogatnotok a szavaitokat. – Fenyegetőn felemelte mutatóujját, keze véletlenül nekiütközött a kitenyésztett fügekaktusz tüskéinek, tenyeréből vér fakadt.

– Elnézésedet kérjük, úrnőm, mi csak a mindenkinek legelőnyösebb helyzet megteremtésén dolgozunk, és feltétlenül szükségünk van a segítségedre.

– Beszélni fogok a leányommal, amint alkalmam nyílik rá, mint édesanya, és – ahogy mondjátok – mint a Landsraad képviselője is. Ám ő a régens, és nem garantálhatom, hogy bármelyikre is hallgatni fog.

Hyron Baha ünnepélyesen meghajolt, a hajába font vörös gyöngyök szabadon csüngtek arca előtt. – A dzsihad mindnyájunkat megviselt. Több emberöltőbe fog beletelni, amíg az emberiség kiheveri az utóbbi pár évet. Nem kellene hagynunk, hogy még tovább romoljon a helyzet.

Jessica lepillantott a kezére, aztán a kaktuszra. Bármit teszek, hirtelen veszélyekbe ütközöm, merengett el, és bármily óvatos vagyok is, mindegyiket nem kerülhetem el.