Éljük az életünket, álmodjuk álmainkat, tervezgetjük a terveinket. Shai-hulud mindent figyel.

FREMEN BÖLCSESSÉG

Mielőtt Alia túlságosan belemélyedhetett volna az esküvői előkészületeibe, felkereste Jessicát egy másik ügy miatt, mely folyton a fejében járt. Nem nyugtalanította vagy zavarta, csupán szakadatlanul foglalkoztatta. – Van valami, amit együtt kellene megtennünk, anya... valami, amiben osztoznunk kellene. Mindkettőnket azonos pályára állítana. – Láthatóan izgatta a kilátásba helyezett dolog.

Jessica kíváncsian követte Aliát és Duncant, akik folyosók és lépcsők egész során vezették végig őt a vártorony alatt, míg egy kézzel kivájt földalatti terembe nem értek. A barlangüreg az Arrakis napjának fehér színképéhez igazított parázsgömbök fényében úszott, hogy a homokplankton ne pusztuljon el. Jessica egymásnak ellenmondó szagokat érzett – földet, homokot, vizet és egy féreg erőteljes, kovás bűzét.

– A bátyám uralkodása második esztendejében hozta létre ezt a helyet. – Alia mély lélegzetet vett. – Tudod, miért, ugye?

Jessica a hatalmas és mély homokos terület felé nézett, melyet széles vizesárok fogott körbe. Erősen összpontosított, és apró rezgésekre lett figyelmes a homok felszíne alatt. – Paul fűszeresszenciát vett magához, hogy felerősítse és fenntarthassa a látomásait. Egy törpe férget tartott itt, hogy valahányszor szüksége volt az Élet Vizére, rögtön a rendelkezésére álljon.

– Igen. Időnként tanácsadóinak legszűkebb körével osztotta meg a fűszeresszenciát. Más alkalmakkor egyedül indult belső utazásra. – Alia szünetet tartott, mintha félne előhozakodni a javaslatával, aztán Jessicára mosolygott.

– Lenne kedved velem együtt végigjárni most ezt az utat, anya? Egyszer már megtettük, amikor még magzatként növekedtem a méhedben: amikor Tisztelendő Anya lett belőled, belőlem pedig... önmagam. – Megragadta Duncan kezét, tekintetével azonban még mindig az édesanyjáét kereste. – Ez lesz az utolsó alkalom az esküvőnk előtt. Szentségként kezelném. Ki tudja, mit fedezhetnénk fel együtt.

Noha kínosan érintette a dolog, Jessica nem mondhatott nemet leánya kérésére. A tudati spektrumot tágító szer eszméletre ébresztő hatása erősítette a mentális kapcsolatokat, és egyfajta összemosódott, közös tudatot eredményezett. Jessica és leánya egyszer már megtapasztalták az eggyé olvadás, az egyesített gondolati mintázatok élményét, amely fokozatosan halványult, ahogy Alia érettebbé vált, Jessica pedig a messzi Caladanra költözött. Most azonban Jessica nem szívesen tárta volna fel minden titkát a leánya előtt. Ráadásul ez Paul minden titkát is jelentené. Voltak dolgok, melyeket Alia nem tudhatott, nem érthetett.

Szerencsére Jessica mostanra sokkal erősebbé vált, mint amilyen azon az első estén volt egykor régen, a sziecsbeli tau-orgia alatt. A saját tapasztalatain kívül a tönkretett és megváltozott Tessia Vernius is sok módszert megmutatott neki, melyek segítségével megvédhette magát a Wallach IX-en. Jessica kellően biztonságos mentális falat tudott felhúzni maga köré. Nem történhet baj. – Igen, Alia. Jó ötlet együtt megtennünk ezt.

Öt amazon testőr kísérte el őket a földalatti terembe, és egy fremen vízmester is velük tartott. Duncan jelzett a vízmesternek, aki elforgatott egy súlyos vaskereket a kőfalon. Fogaskerekek csikordultak meg, mechanikus szerkezetek dörrentek a helyükre, hogy vékony csíkban álfallal leválasztott árkot nyissanak a homokban, ahová beömölhet a víz. A csatorna kettészelte a lezárt, sivatagos területet. Kistermetű féreg tört a felszínre a homok alól, csapkodva iszkolt a beözönlő víz elől, mintha savat öntöttek volna rá.

Bármilyen meghatározás szerint szörnyeteg volt – elnyúlt, kígyószerű test, egy méter vastag és öt méter hosszú, kerek szája tele kristályos fogakkal, világtalan feje előre-hátra ingott. Arrakisi mértékkel mérve azonban csupán fejlődésben visszamaradt, éretlen példánynak számított.

Alia amazonjai egy kiáltás kíséretében a magasba emelték fémrúdjaikat, és leugrottak a homokra. Körbevették a férget, majd éles ütésekkel lecsaptak hullámos szelvényeire. A lény csapkodott és támadott, ám a nők kitértek előle. Jessica rádöbbent, hogy a testőrök korábban is tettek már ilyet, ráadásul talán nem is ritkán. Eltűnődött, vajon leánya milyen sűrűn veszi magához a fűszeresszenciát. És Paul vajon mennyire gyakran tette ezt?

A vízmester most egy másik fémkereket tekert el, mely újabb árkot nyitott a homokban, hogy második vizes határral zárja el a féreg útját, és így egyre kisebb területre szorítsa vissza azt. Akárha valamiféle pezsdítő sportot űznének, az amazonok rávetették magukat a lényre, birkóztak, leteperték a homokra.

A fremen vízmester még több homokos területet árasztott el, a törpe féreg megvonaglott, dühödt görcsökben rángatózott a nedves érintéstől. A nők ennek ellenére elkapták és lenyomták a lényt, mígnem száját tehetetlenül kitátva, az egész feje víz alá került. Vad fröcskölés és fecskendezés közepette, amitől a homok barna szemcséjű latyakká változott, a mérgező víz alatt tartották a férget, mígnem teljesen megtelt vele a lény szája.

Az amazonok kiemelték az utolsókat rángó féreg víztől csöpögő fejét az árokból, miközben a vízmester odarohant hozzájuk egy nagy tállal. A haldokló szörny zavaros folyadékot okádott ki. A sűrű, keserű nedv az egyik leghalálosabb ismert méregnek számított, ám ha egy Sayyadina teste alakította át, eufórikus hatást váltott ki, és a tudat belső dimenzióira nyitotta rá az elmét.

A sárral telefröcskölt vízmester kipirult arccal és ragyogó tekintettel botladozott feléjük, kezében a tállal; a mérgező folyadék ide-oda lögybölődött az edényben. – Lady Alia, Lady Jessica... bőséges fejés. Sok hívőnek elegendő tau-drog készülhet belőle.

Alia egy kicsiny, rézből készült merítőedényt akasztott le a tál pereméről, megtöltötte, majd átnyújtotta az édesanyjának. – Mindketten megáldjuk?

Jessica kortyolt az epe ízű alkaloidból, leánya pedig követte a példáját. Jessica a szájában tartotta a folyadékot és Bene Gesserit-képességeivel megváltoztatta, molekulák csíraláncává alakította át az elemi kötéseket, ami után Aliával együtt mindketten visszaköpték a tálba, módosította a haldokló féreg mérgét. A láncreakciónak köszönhetően a folyadék teljesen átváltozott.

Az amazon testőrök és a vízmester egyaránt áhítattal és alig leplezett mohósággal figyelték őket. Alia újfent fogta a merítőedényt, és bőségesen ivott az átalakított anyagból, ahogy az édesanyja is.

Alia odanyújtotta a merítőedényt Duncannek, aki őrt állt mögöttük, a ghola azonban visszautasította a felkínált italt. – Ébernek kell maradnom. Láttam már, mit tesz veled.

– Azt kell látnod, hogy veled mit tesz. Fogadd el, Duncan! Lépj frigyre velem más módon is!

A ghola jó katona módjára azt tette, amire utasítást kapott. Duncan, örökké ugyanaz, örökké hű az Atreidesekhez...

Mielőtt a szer kifejthette volna hatását, Alia felkínálta a tálat a testőröknek. – Muad-Dib húgának és édesanyjának áldását hordozza ez. Vegyétek és osztozzatok meg rajta! Mások talán rátalálnak az igazságra, ami után kutatnak.

Ahogy kísérőik elsiettek, Jessica érezte, hogy a szer egyre hangosabban dübörög elméje falain. Alia kinyújtotta a kezét, hogy megérintse őt, Jessica pedig viszonozta a mozdulatot, ám visszafogott maradt, védőgátat emelt elméjének magja körül, hagyta, hogy leánya lássa és megismerhesse a gondolatait... mégse tudhasson meg mindent.

Jessica úgy érezte, válaszok helyett kérdések tolulnak fel egyre hangosabban az elméjében és a kétségek, a közelgő zűrzavar, az ellenőrizhetetlen jövő tátongó és baljóslatú szakadéka, és a számtalan, messzeségbe nyúló út, melyekre az emberiség ráléphetett... újabb meg újabb meg újabb lehetőségek sora. Tudta, hogy ez a jövőbelátás csapdája. A jövők látványa senkinek nem használt, hacsak valaki ki nem tudta választani a ténylegesen bekövetkezendő jövendőt.

Miközben a szer egyre mélyebbre csábította őt, Jessica hallotta és érezte, ahogy testnedveinek összetétele megváltozik. Elméjének végtelen dűnéi felett sodródott számtalan nemzedéken, női ősök egész láncolatán át, akik arra vártak, hogy tanácsokkal láthassák el, hogy együtt idézzék fel rég elfeledett életeiket, hogy bíráljanak és dicsérjenek. Jessica mindig biztonságos távolságot tartott tőlük; megtapasztalta már, mi történik azokkal a Tisztelendő Anyákkal, akik hagyták, hogy a belső hangok szüntelen szóáradata eluralkodjon önálló személyiségük felett.

Vajon Alia miként védelmezte magát a belső hangzavarral szemben? Felkészületlenül és még az anyaméhben érte őt a sokk, így akár az első pillanatban megfojthatta volna őt a hirtelen reátörő rengeteg élet. Vajon hogyan védte meg magát?

És most, a múltbéli életek hosszú sorának végén Jessica köpönyeges alakot fedezett fel, kinek arcát a szélben csapkodó csuklya takarta el. Egy férfit. Pault? Valami arra késztette, hogy megforduljon, és az örökkévalóság túlsó végén megint csak a saját fiát pillantotta meg, ámde arctalanul és némán.

Végül meghallotta fejében a szavait. – Csupán kevesen oltalmazhatnak engem... ugyanakkor sokan próbálnak elpusztítani. Te mindkettőt megteheted, anyám... ahogy Alia is. Melyiket választod?

Jessica szeretett volna többet megtudni tőle, ám képtelen volt megszólalni. Válaszként a hallgatására Paul mindössze annyit mondott: – Emlékezz, mit ígértél nekem... valaha régen az Ixen!

A homok felkavarodott Jessica körül, port és ködöt ragadott fel magával, és egyre gyorsabban örvénylett... mígnem Jessica a szemét dörgölve körbepillantott a földalatti teremben, orrát megcsapta a szétfröcskölt víz, a halott féreg és a keserű epe szaga.

Alia addigra már magához tért. Mivel jobban hozzászokott a szerhez, teste gyorsabban feldolgozta azt. A lány fűszerfüggőségtől telikék szeme kikerekedett, ajkai mosolyogva szétnyíltak az ámulattól. Duncan mozdulatlanul, törökülésben ült mellette, láthatóan még mindig álmodott.

– Láttam Pault – szólalt meg Alia.

Jessica szíve hevesebben vert. – És mit mondott neked?

Alia mosolya titokzatossá vált. – Ezt még egy anya és a leánya sem beszélheti meg. – Jessica megkésve bár, de rájött, hogy Alia ugyanúgy falat emelt a saját elméje köré. – És te mit éltél meg?

Jessica hitetlenkedőn ingatta a fejét. – Teljesen... összezavart. Még elmélkednem kell felette.

Amikor felállt, izmai gémberedettsége elárulta neki, hogy meglehetősen sok időt töltött transzban. Szája kiszáradt, a magához vett folyadék keserű utóízét érezte benne... és a furcsa látomásét, amit az imént átélt.

Jessica magára hagyta a Duncan mellett üldögélő Aliát. A fiatal nő a ghola karját fogta, és figyelte, vigyázta őt, miközben lassan ő is visszatért a saját belső utazásáról. Ám Jessica már rég távozott, mire Duncan felébredt.