Egy uralkodás vagy régensség kezdete törékeny időszak. Szövetségek alakulnak át, az emberek úgy köröznek, akár a dögevő madarak, hogy rögtön lecsaphassanak az új uralkodó gyengeségeire. A talpnyalók azt mondják vezéreiknek, amit azok hallani vágynak, nem amit hallaniuk kellene. A kezdés az egyértelműség és a kemény döntések ideje, mivel e döntések határozzák meg az uralkodás egész idejét.

KÉSES SZENT ALIA

IV. Shaddam követe alig egy hónappal azután érkezett, hogy Paul eltűnt a sivatagban. Aliát meglepte, hogy az egykori Corrino császár mennyire gyorsan cselekedett.

Mivel azonban a képviselő ennyire sietett, csupán vázlatosan ismerte a helyzetet. A férfi tudta, hogy az ikrek megszülettek, hogy Csani nem élte túl a szülést, hogy Paul megadta magát vakságának, és nyoma veszett a pusztaságban. Arról viszont sejtelme sem lehetett, azóta Aliának hány irtózatos döntést kellett meghoznia már. Nem tudta, hogy Edric navigátort és Mohiam Tisztelendő Anyát Korbával, a magasztalóval együtt kivégezték. A követ nem tudta, hogy Shaddam leányát, Irulant a halálsoron tartották, sorsáról pedig még nem határoztak.

Alia úgy határozott, hogy egy belső, vastag olvpláz falú teremben fogadja a követet. Ragyogó parázsgömbök árasztották el vakító sárga fénnyel a helyiséget, amely nem sokban különbözött a vallatószobák megvilágításától. Stilgart és Duncant megkérte, hogy a két oldalán foglaljanak helyet; a hosszú asztal kék obszidián burkolata azt az érzetet keltette, mintha egy messzi óceán mélyére nyíló ablakon pillanthattak volna be.

Stilgar felmordult: – Még be sem jelentettük, miféle gyászszertartást tervezünk Muad-Dibnek, ez a lakáj meg idejön, mint friss döghúsra a keselyű. A Landsraad hivatalos képviselői még meg sem érkeztek a Kaitainról.

– Egy hónap telt el. – Alia megigazította kriszkését, melyet állandóan a nyakában tartott egy bőrszíjon. – A Landsraad pedig sohasem reagált hamar.

– Nem értem, Muad-Dib mi értelmét látta annak, hogy megtartsa őket. Nincs szükségünk a gyűléseikre és az emlékeztetőikre.

– A régi kormányzatból csak ők maradtak meg, Stilgar. A formákat meg kell tartani. – Ő maga még nem határozott, vajon régenssége alatt mennyi beleszólást engedélyezzen a Landsraad nemeseinek a hatalomba. Paul nem próbált ténylegesen megszabadulni tőlük, ugyanakkor nem sok figyelmet fordított rájuk. – Az elsődleges kérdés az, tekintetbe véve az utazáshoz szükséges időt, no meg a tényt, hogy semmiféle hivatalos értesítést nem küldtünk a Salusa Secundusra, hogy hogyan ért ide ilyen hamar a küldöttjük. Nyilván valamelyik kémük sietett megvinni nekik a hírt néhány nappal az esemény után. Hogyan tervezhetett el Shaddam bármit is ennyi idő alatt... feltéve, hogy rendelkezik tervvel?

Duncan Idaho homlokát ráncolva, egyenes derékkal ült a székében, mintha elfeledte volna, miként kell ellazulni. A férfi sötét, göndör haja mostanra olyannyira megszokottá vált Alia számára, aki megkettőzve emlékezett rá – a régi Duncanre édesanyjától kapott emlékeiből, melyek Aliának a Hayt nevű gholáról szerzett saját élményeire vetültek rá. Fémből készült, mesterséges szeme – e durva, disszonáns vonás az amúgy emberi arcon – folytonosan emlékeztette őt az új Duncan kettős eredetére.

A tleilaxiak Mentáttá formálták gholájukat, és Duncan most ezen elmebeli képességeire támaszkodva összegezte a helyzetet. – A következtetés kézenfekvő: a száműzött Corrino udvar egyik tagja, talán Hasimir Fenring gróf, abból a feltevésből kiindulva, hogy az eredetileg eltervezett merénylet sikerrel jár, eleve felkészült rá, hogy lépjen. Noha az összeesküvés elbukott, Paul Atreides mégis távozott az élők közül. A Corrinok gyorsan reagáltak, hogy kitöltsék az általuk érzékelt hatalmi vákuumot.

– Shaddam megkísérli majd visszaszerezni a trónját. Végeznünk kellett volna vele, amikor az arrakeeni csata után a börtönünkben ült – szólalt meg Stilgar. – Felkészülten kell várnunk, amikor lép.

Alia szipákolt. – Lehet, hogy visszavitetem a követtel Irulan fejét az apjához. Azt az üzenetet nem lehet félreérteni. – Ugyanakkor tudta, hogy Paul sohasem járult volna hozzá Irulan kivégzéséhez, annak ellenére sem, hogy hitvese egyértelmű, jóllehet elhanyagolható szerepet játszott az összeesküvésben.

– Egy efféle cselekedet súlyos, messze ható következményekkel járna – figyelmeztette Duncan.

– Ellenzed tehát?

Duncan feljebb húzta szemöldökét, még inkább láthatóvá téve hátborzongató szemeit. – Nem ezt mondtam.

– Élvezettel tekerném ki azt a finom császári nyakat – vallotta be Stilgar. – Irulan sosem számított a barátunknak, habár kitart amellett, hogy igazán szerette Muad-Dibet. Talán csak azért mondja ezt, hogy megmenthesse teste vizét.

Alia tagadóan rázta a fejét. – Ezzel kapcsolatban igazat mond... messziről érződik rajta. Tényleg szerette a bátyámat. A kérdés az: megtartsuk-e eszköznek, melynek értéke eddig nem bizonyított, vagy eldobjuk egy szimbolikus gesztus érdekében, amelyet vissza soha nem vonhatunk?

– Talán érdemes lenne kivárnunk, mit akar közölni velünk a követ – javasolta Duncan.

Alia biccentett, mire tiszteletet parancsoló amazon testőrei bevezettek egy merev és beképzelt, Rivato névre hallgató férfit a citadella kanyargós folyosóin át a gyűlésterem vakító fényárjába. Noha közvetlenül ide jött, a hosszú séta összezavarta és nyugtalanná tette őt. Miután bezárult mögötte a vastag falú terem ajtaja, magára maradt Aliával és két társával, míg a testőrnők odakint várakoztak a poros folyosón.

Önuralmat kényszerítvén magára, a salusai követ mélyen meghajolt. – Shaddam császár együttérzését tolmácsolom Paul Muad-Dib Atreides halála kapcsán. Egymást riválisnak tekintették, igen, ugyanakkor Paul a veje volt, legidősebb leányát vette el. – Rivato körbepillantott. – Azt reméltem, Irulan hercegnő jelen lesz e megbeszélésen.

– Más irányú elfoglaltságai akadályozzák ebben. – Alia fejében egy pillanatra megfordult, hogy a férfit is ugyanabba a cellába vesse, hogy kivégezzék. – Mi dolgod itt?

A kék obszidián asztal túlsó végén nem helyeztek el ülőalkalmatosságot – e szándékos figyelmetlenség miatt Rivato állni kényszerült, miközben szembenézett három faggatójával; ez elbizonytalanította és feszélyezte őt. Ismét meghajolt, hogy elleplezze az arcára egy pillanatra kiülő zavart. – A császár azonnal útnak indított, amint értesült a történtekről, mivel az egész Impérium válságba kerülhet.

– Shaddam nem császár – jegyezte meg Duncan. – Többé ne nevezd így!

– Elnézéseteket kérem. Mivel az udvarában szolgálok a Salusa Secunduson, hajlamos vagyok megfeledkezni erről. – Miután ismét lendületbe jött, Rivato tovább nyomult. – A sajnálatos események ellenére kivételes lehetőség nyílt arra, hogy visszaállítsuk a rendet. IV. Shaddam... bukása óta a galaxisnak rendkívüli mértékű zűrzavarral és vérontással kellett megbirkóznia. A dzsihadot egy óriási személyes varázzsal bíró férfiú vezette – ezt senki sem tagadja –, ám most, hogy Muad-Dib nincs már köztünk, visszaállíthatnánk a hőn óhajtott stabilitást az Impériumban.

Alia félbeszakította őt. – Az Impérium stabilitása majd helyreáll a régensségem alatt. Paul dzsihadja lassan két esztendeje véget ért, és seregeink erősek maradtak. Egyre kevesebb lázadó bolygóval találkozunk.

A követ igyekezett biztatóan mosolyogni. – Ugyanakkor akadnak még helyek, ahol, fogalmazzunk így, számottevően több diplomáciára lenne szükség, hogy rendeződjenek az ügyek. A Corrinok visszaállított szerepe a folyamatosság biztosításával csillapítaná le a nyugtalanság hullámait.

Alia hűvösen meredt rá. – Muad-Dibnek két gyermeke született ágyasától, Csanitól, és ők a császári trónörökösök. Az utódlás kérdése egyértelmű... nincs szükség többé a Corrinokra.

Rivato békítőleg felemelte kezét. – Amikor hitveséül fogadta Irulan hercegnőt, Paul Muad-Dib felismerte, hogy valamiképp hozzá kell kötnie magát a korábbi uralkodóházhoz. A Corrinok hatalma nemzedékek hosszú során át, egészen a Butleri Dzsihadig visszavezethető. Amennyiben megerősítenénk e kötelékeket, az az egész emberiség hasznára válna.

Stilgar lecsapott a megjegyzésre. – Ezzel azt akarod mondani, hogy Muad-Dib uralkodása nem volt hasznára az emberiségnek?

– Nos, ezt a történészeknek kell eldönteniük, jómagam pedig nem vagyok történész.

Duncan egymásba fonta ujjait az asztalon. – Akkor mi vagy?

– Megoldásokat kínálok a problémákra. Miután konzultáltam a Padisah... úgy értem Shaddammal... a hatalomátadás módozataira akartunk javaslatot tenni.

– Például miféle javaslatokat? – nógatta Alia.

– A vérvonalak újbóli keresztezése, bármi módon is, lecsillapítaná a forrongást, sebeket gyógyítana be. Ezt több különböző úton végbe lehetne vinni. Példának okáért te, Lady Alia feleségül mehetnél Shaddamhoz... természetesen csupán névlegesen. Mindenki számára egyértelmű, hogy Muad-Dib szintén kizárólag névlegesen vette feleségül Irulan hercegnőt. Találni egyértelmű precedenst.

Alia felháborodott. – Shaddam feleségeinek életben maradási aránya nem volt túlzottan magas.

– Mindez a múlté, és immár évek óta nőtlen.

– Az ajánlat ennek ellenére elfogadhatatlan a régens számára. – Duncan hangjából némi féltékenység érződött ki, állapította meg magában Alia.

– Áruld el, miféle házasságokat ajánlasz még – szólalt meg Stilgar –, hogy azokat is nevetség tárgyává tehessük.

Rivato higgadtam, mintha mi sem történt volna, gyorsan végiggondolta az alternatív megoldásokat. – Shaddamnak három lánya maradt még: Wensicia, Chalice és Josifa... Muad-Dibnek pedig nemrégiben született egy fiúgyermeke. Az Atreides fiú esetleg eljegyezhetné az egyik Corrino leányt. A melanzs öregedésgátló hatását figyelembe véve a korkülönbség nem jelentős.

– Mivel látta a ráncokba gyűrődő homlokokat, Rivato gyorsan folytatta. – Hasonlóképp, a császár unokája, Farad’n is eljegyezhetné Muad-Dib leánygyermekét. Ők korban kellően közel állnak egymáshoz.

Alia felállt – tizenhat éves lány a marcona férfiak között, mégis egyértelműen az ő kezében volt a hatalom. – Időre lesz szükségünk, hogy megfontoljuk a javaslataidat, Rivato. – Ha hagyja tovább beszélni, végül talán mégis kivégezteti, amit később bizonyosan megbánt volna. – Most számos sürgető kérdéssel kell foglalkoznom, többek között bátyám hivatalos gyászszertartásával.

– És Csani fremen temetésével – tette hozzá halkan Stilgar.

Alia hűvösen rámosolygott Rivatora. – Térj vissza a Salusára, és ott várd meg a válaszunkat! Most elmehetsz.

A zavarodott férfi sietős meghajlással kihátrált a teremből, az amazon testőrök pedig elmasíroztak vele. Amint ismét bezárult az ajtó, Duncan szólalt meg: – A javaslatai nem teljesen érdemtelenek a megfontolásra.

– Ó? Tehát azt szeretnéd, ha Shaddamhoz mennék feleségül? – A ghola közömbös maradt, Alia pedig eltűnődött, vajon a férfi mégsem érzett iránta semmit? Vagy csak jól leplezte? – Többet nem akarok hallani efféle dinasztikus abszurditásokról. – Gyors kézmozdulattal gátat vetett a további vitának. – Duncan, másra szeretnélek megkérni téged.

Másnap Alia egy rejtett kémfürkész segítségével bámult be a halálraítélt cellájába. Irulan hercegnő egy kemény pádon ült, nézett maga elé, türelmetlenségnek jelét sem mutatta. Viselkedéséből inkább szomorúság, mint félelem áradt. Ez aztán nem félti az életét. Nehéz volt elfogadni, hogy Irulan valóban gyászolta Pault, Alia mégis tudta, hogy így igaz.

Miután beleunt a játékba, otthagyta a megfigyelő-képernyőt, és utasította az egyik sárga köpönyeges kvizara őrt, hogy nyissa ki az ajtót. Amikor a régens belépett a cellába, Irulan felállt. – A kivégzésem időpontját jöttél közölni velem? Végül mégis megöletsz? – Úgy tűnt, inkább érdeklődéssel, mintsem félelemmel várta a választ.

– Még nem határoztam a sorsod felől.

– A papok ellenben igen, a nép pedig a véremet követeli.

– De én vagyok a császári régens, és én hozom meg a döntéseket. – Alia összeszorított szájjal, sejtelmesen elmosolyodott. – És még nem készültem fel rá, hogy felfedjem előtted, miként határoztam.

Irulan hosszú sóhaj kíséretében visszaült. – Akkor mit akarsz tőlem? Miért jöttél ide?

Alia édesen elmosolyodott. – Felkeresett egy küldött a Salusa Secundusról. Édesatyád felháborító házasságokat ajánlott általa a Corrino-ház tagjaival, hogy így oldjuk meg az Impérium problémáit.

– Ez az én fejemben is megfordult már, de többé nem hallgatod meg a tanácsaimat, pedig kisebb korodban tiszteltél engem – mondta Irulan közömbös hangon. – Milyen választ adtál neki?

– Tegnap késő délután egy kisebb kompra szállt, hogy az feljuttassa őt a bolygó felett keringő csillagbárkára. Sajnálatos módon az űrkomp egy megmagyarázhatatlan hajtóműhiba miatt lezuhant a magasból. Attól tartok, senki nem élte túl a balesetet. – Alia a fejét ingatta. – Néhányan szabotázsakciót gyanítanak a szerencsétlenség mögött, és teljes körű kivizsgálásra fog sor kerülni... amint lesz rá időnk.

Irulan szörnyülködve nézett vissza rá. – Duncan Idaho szabotálta a hajtóműveket? Stilgar?

Alia igyekezett továbbra is kérlelhetetlen arckifejezéssel beszélni, de ellágyult, eszébe jutott, egykor mennyire közel álltak egymáshoz a hercegnővel. A helyzet nem fekete vagy fehér. Irulant szürkeség vette körül. – Most, hogy a bátyám eltávozott, mindenfelől összeesküvők és másokat a helyükből kitúrni akarók törnek majd rám. Erősnek és bátornak kell mutatkoznom, különben minden, amiért Muad-Dib küzdött, elveszik.

– És mi mást fogsz még eközben elveszíteni?

– Talán téged, hercegnő. Csak csettintenem kellene.

– Ó? Akkor ki nevelné fel Paul gyermekeit? Ki szeretné őket, viselné gondjukat?

– Harah egészen jól ért ehhez. – Alia kilépett a cellából, a kvizara ismét lezárta annak ajtaját, a hercegnő pedig egyedül maradt odabent megválaszolatlan kérdéseivel.