A bizalom végső soron érzékelés és észlelés kérdése, kicsiny és nagyobb dolgoké, oly részeké, melyek egésszé állnak össze. Amikor eldöntjük, hogy megbízzunk-e vagy sem, az ítéletet többnyire zsigerből, és csak ritkán pontos bizonyítékok alapján hozzuk meg.

LETO ATREIDES HERCEG

Carthagot, a Dűne második legnépesebb városát egykor „a bolygó bőrén gennyedző pattanásnak” nevezte Pardot Kynes planetológus. A Harkonnenek hajdani fővárosa több mint kétmillió lakossal büszkélkedhetett, noha az efféle számadatok csupán becslésen alapultak, mivel az ott élők és dolgozók közül sokan kijátszották a számlálóbiztosokat.

Lady Jessica személyes okokból nem kedvelte Carthagot. A Harkonnen-bűz még ennyi idő elteltével is érezhető maradt, mégis beleegyezett az itteni titkos találkozóba. Ráadásul jó hírekkel szolgálhatott, és Bronso örömmel értesülhet majd róla, hogy édesanyját álnéven sikerült feljuttatnia a Liga egyik csillaghajójára. Tessia mostanra már a Caladan felé tart, az Atreides-székbolygó egyik lakosának nevével felvértezve, aki majd segít neki új életet kezdeni a felvett személyazonosság védelme alatt. Tessia erős asszony volt, akiben nyilvánvalóan súlyos és mély sebeket hagyott a tragédia, de már sokat javult az állapota. Idővel ismét meg kell tanulnia, hogy az emberek megszokott életét élje, és a Caladanon kell mindebbe belefognia.

Bronso már a sivatagban lezajlott titkos tárgyalás alatt megjelölte a helyet és az időpontot a mostani találkozóhoz; azóta azonban Duncan és Gurney is visszatért az Űrligánál elért, állítólagosan diadalmas eredményeik híreivel, miután az adminisztrátorok széles körű megtorlásokat helyeztek kilátásba a wayku utaskísérők körében. Jessicának bíznia kellett Gurneyben, hogy amennyire teheti, késlelteti az elkerülhetetlent.

Miután elveszítette wayku szövetségeseit, Bronsonak nem áll többé rendelkezésére hatékony terjesztőhálózat, ám nézeteit nem tagadhatják már le. Muad-Dib mitológiájának folyamatos megkérdőjelezése és bírálata önálló lendületre tett szert az évek során. A mítosz más kritikusai úgyszintén belefogtak az aknamunkába, számos rémtettről tettek fel további kérdéseket, és gyűjtöttek újabb adatokat. Sokan óvatosan jártak el, mások azonban kevésbé félénknek mutatkoztak; sorra írták saját elemzéseiket, górcső alá vették Irulan jelentéseinek hibáit és a tárgyilagosság hiányát, különösen azokét, melyek Paul halálát követően kerültek kiadásra. A kocka el volt vetve...

A kijelölt késő délutáni órán Jessica jellegtelen öltözetben utazott egy kicsiny, roskatag taxiban, a város egyik nyomornegyedében. Szűk, rendetlen utcáival és roskatag épületeivel Carthag még fényvesztettebbé és viharvertebbé lett a Harkonnenek veresége óta.

Jessica arcát előrehúzott csuklyájával rejtve kihúzta orrdugaszait, hogy éberen tartsa érzékeit. Orrával a régi város szagát kereste, magába szívta környezete illatait.

A foltos, zömök épületek – a Harkonnen fűszermunkások és a háttériparban dolgozók számára emelt, lecsupaszított panelszerkezetek – közül több úgy burjánzott egykor véletlenszerűen és rendszertelenül hozzátoldott fém és pláz bővítményeivel, akár valamely megbetegedett szervezet. Koszos kisgyerekek játszadoztak a szeméttel és élősdiekkel teli udvarokon.

A kísérősofőr hitetlenkedését vagy helytelenítését kifejező horkantással megállította a kis taxit. – Megérkeztünk, madame. – Vezetés közben a férfi már szemügyre vette utasát a visszapillantó tükörben, megpróbált keresztüllátni a viseltes ruha és a használható, ám kopott cirkoruha álarcán, mintha megérezte volna, hogy Jessica fontosabb személyiség annál, mint aminek tetteti magát. – Errefelé nagyon óvatosan közlekedj! Akarod, hogy veled maradjak? Elkísérhetlek, bárhová is kell menned... nem számolnék fel érte semmit.

– Igazán nagylelkű és gáláns ajánlat, de képes vagyok gondoskodni magamról. – Hanghordozása nem hagyott kétséget afelől, hogy igazat szólt. Bőkezű borravalót adott.

Amikor felnézett, Jessica egy ötemeletes épületet pillantott meg, amely lepusztultságának mértékéből ítélve bármelyik pillanatban összedőlhetett volna, ha a szomszédos épületek nem tartották volna meg. Kilépett a töredezett útburkolatra, és megindult, közben látszólag ügyet sem vetett – valójában viszont mindvégig éberen figyelt – a bejáratokban ólálkodó, őt figyelő árnyalakokra.

Bronso útbaigazításában az állt, hogy át kell mennie az egyik mellékutcából nyíló fémötvözet kapun. Jessica pánikszerű sikolyra emlékeztető nyikordulást hallott, ahogy belökte a kaput, majd jobbra fordult a sötét folyosón. Egy gyengén szigetelt tetemlepárló bűzei szivárogtak be a zárt térbe. A fremenek rossz előjelnek tartották a kellemetlen szagokat; ha mást nem, itt mindenképp hanyag vízfegyelmet sugalltak.

Mielőtt kopoghatott volna a megviselt ajtón, az kinyílt, Bronso pedig sürgetőn betessékelte őt, hogy mielőbb eltűnjenek szem elől. Aztán sietve betette az ajtót.

Duncan Idaho közvetlenül napnyugta előtt lépett ki egy talajjáró kocsiból a carthagi célépület utcájában; Gurney szorosan a nyomában lépkedett. Egyenruhás férfiak és nők szaladtak oda melléjük megfigyelőhelyeikről, ahogy utcáról utcára haladtak. Gurney ragaszkodott hozzá, hogy részt vehessen a műveletben, a ghola pedig láthatóan nem gyanította, hogy kettejüket egészen más érdekek hajtották.

Habár ismerte az igazságot, Gurney úgy érezte, mintha az események roppant Coriolis-viharában ragadt volna, és elképzelni sem tudta, miként oldhatná meg a helyzetet. Duncan és csapatai egyre szorosabbra húzták gyűrűjüket.

A Bronso topterére erősített jeladó pontosan elárulta a helyzetét. Immár három napja lakóhelyének tíz háztömbnyi körzetét tartották állandó katonai megfigyelés alatt. Pár pillanattal ezelőtt a megbúvó figyelők észlelték, hogy egy álruhás összeesküvő társa siet be hozzá, Duncan pedig készen állt, hogy rájuk kattintsa a csapdát.

Noha a látogatónak többnyire sikerült elfednie vonásait, Gurney gyomra görcsbe rándult, mivel biztosan tudta, ki az a nő, még ha Duncannek látszólag sejtelme sem lehetett a kilétéről. Alia katonái – akik mindenáron el akarták már kapni Bronsot – nemsokára beözönlenek, és Lady Jessica az ixivel együtt csapdába kerül. Gurney az állkapcsát tologatta jobbra-balra, ökölbe szorította a kezét, igyekezett megoldást találni, kiötleni a módját, hogy megmenthesse úrnőjét. Ha kiderül, hogy Jessica összejátszott Bronsoval, nem csupán mindaz veszik kárba, amiért ő – és Paul – küzdött, hanem kétségtelenül halál vár Jessicára. Alia egy pillanatig sem habozna, és elrendelné az édesanyja kivégzését.

Gurney elsősorban Jessica biztonságáért aggódott. Ha döntenie kell, hogy inkább őt vagy az ixit mentse-e meg... úrnője mindennél többet jelentett neki. Hogyan védhetlek meg ettől, úrnőm?

Duncan minden katonája elfoglalta már a helyét, és bevetésre készen állt.

A két férfi a művelet élén haladva belépett az utca túloldalán, a célépülettel szemben álló, lepusztult házba. Vékony, homokbarna rejtőszínű egyenruhát viselő tiszt fogadta őket, és Orik levenbrechként azonosította magát. Orik a hosszú hajsza sikere felett érzett izgalomtól szaggatott mozdulatokkal a harcosok sora előtt elvonulva a lépcsőhöz vezette Gurneyt és Duncant. Az ötödik emeleten átvágtak egy rendetlen folyosón, majd kiléptek egy utcára néző szoba kis erkélyére. Fekete pásztázófényben fürdött a terület, hogy kívülről senki ne láthassa, merre vannak.

Onnan a levenbrech a lefüggönyözött ablakra mutatott a szűk sikátor túloldalán magasodó épületben. – Bronso Vernius rejtekhelye két szinttel az épület teteje alatt található. A topter, melyet nyomon követtünk, a tetőn várakozik, és valamiféle ixi eljárással elrejtették. – Orik hangjából dühödt lekicsinylés érződött. – A mérnökeink már a helyére illesztettek egy riley-rámpát, hogy rögtön átmehessünk, amint megindul a támadás.

Gurney a kora esti félhomályban mozgó árnyakat figyelte, ám csupán hanyagul szétszórt tárgyakat látott a tetőn. – Nem fogják észrevenni, hogy jövünk?

– Egészen odáig pásztázófény védelmez minket, és zajelfojtó rendszereket is beállítottunk, habár a hangokat nehezebb elleplezni. Ixi technológiát vetünk be ixi technológia ellen. Egyetlen férfiról van szó, és nem veheti fel a versenyt a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

Gurney tudott róla, hogy a szökevény kézre kerítését segítendő az Ixi Konföderáció számos olyan új eszközzel ellátta Aliát, melyekben jelentős technikai újításokat alkalmaztak. Úgy tűnt, az ixiek éppúgy szerették volna megállítani Bronsot, mint Alia.

– Mielőtt megindulunk, minden helyiséget át kellene kutatnunk odaát – javasolta Gurney. – Vigyük ki a vétlen lakókat, hátha fegyveres összetűzésre kerül sor. – Adjunk Bronsonak még egy kis időt!

– Megindulunk! – Duncan a karkronjára pillantott, kizárólag a feladatra összpontosított. – Zárjuk be a gyűrűt! Bronso túl sokszor kicsúszott már a kezeink közül.

Bronso ezüsttálcán fűszerkávét hozott be magának és Jessicának, átnyújtotta a gőzölgő csészét. Régóta várt erre a találkozásra. – Most, hogy édesanyámat biztonságban tudhatom a Wallach IX-től, át kellett gondolnom a saját szerepemet, Lady Jessica. Az elmúlt hét év során pontosan azt tettem, amire Paul megkért. Azért tettem, mert meggyőzött ennek szükségességéről – hogy ki kell kezdenem egy nagy ember, a barátom népszerűségét. Elvetettem a magot, és meglátom, hogy az idő termékeny talajában kihajt-e majd.

Lepillantott a kezére, aztán Jessicára emelte a tekintetét. – Most viszont az Űrliga lecsapott a terjesztőhálózatomra. Duncan Idahonak és Gurney Hallecknek köszönhetően wayku barátaimat letartóztatták, röpirataimat megsemmisítették. – Hangja elcsuklott, a fejét rázta. – Belegondolni is iszonyatos, miféle veszélybe sodortam a szövetségeseimet. A barátaimat.

Jessica látta a férfi fájdalmát, és saját lelkét ugyanilyen mély szomorúság töltötte el. – Amikor Paul megbízott a feladattal, nem láthatta előre, hogy még ennyi év után is szükség lesz a szolgálataidra. Neki már vége, Bronso.

– Akkor teljesítettem a feladatomat? – Az ixi szinte könyörögve mondta ki e szavakat. – Továbbra is bíráljam őt, vagy leállhatok? Mennyi elég? Paul egykor azt mondta, hogy nem akar isten, messiás lenni... de hogyan vehetnék el mindent tőle? A cinóbervörös ördögét, meg kell maradnia valaminek értékes hagyatékából! Bármi történt is, nagy ember volt.

Jessica magában őrlődött: azt akarta, hogy fiát becsüljék és kedveljék, másrészt szerette volna megakadályozni azokat a károkat, amiket emléke és vértanúsága okozhat, ha mítosza csorbítatlan marad. – Azt hiszed, felelhetek e kérdésekre? Ó, Bronso! Próbáld csak elképzelni, az édesanyjaként mennyire bánt ez engem! – Hirtelen rájött, mit kér tőle a férfi. – Azt szeretnéd, az áldásomat adjam arra, hogy abbahagyd, ugye?

– Mostanra kimerült a szívem, az elmém és a lelkem. Már elmondtam, amit elmondani akartam. Úgy érzem, teljesítettem a feladatot, amivel Paul megbízott. Alia régensnő minél inkább üldözi az írásaimat, annál nagyobb hitelt biztosít állításaimnak. Vajon újra meg újra el kellene mondanom ugyanazt? A kételyek, melyeket az emberekben támasztottam, egyre terjednek; velem vagy nélkülem ugyanúgy. – Lebámult fűszer kávés csészéjére; még egy kortyot sem ivott belőle. – Kérlek, mondd, hogy ennyi elég volt, úrnőm! Megtettem, amire Paul kért?

– Természetesen. – Hangja elcsuklott. – Már mindent megtettél, amire Paul megkért... sőt még többet is. Gátat emeltél a dzsihad áradata ellen, a történelem folyamát más mederbe terelted. Csak az idő mondhatja meg, mekkora sikerrel jártál. – Úgy érezte, hatalmas megkönnyebbülés tölti el. Igen, felmentheti Bronsot. – Oly sokáig el tudtatok rejtőzni előlünk, amikor Paullal még kisfiúk voltatok. Azt javaslom, most tűnj el, építs fel egy új jövőt a magad számára. Válj kámforrá, szökj el a Dűnéről, és keress biztos menedéket valamelyik peremvidéki bolygón, ahova egy napon majd utánad küldhetem az édesanyádat!

Bronso szeme könnyektől csillogott. – Mindig ügyelek rá, hogy másodpercek alatt bárhonnan elillanhassak. A topterem álcázva várakozik a tetőn, és ha azt az útvonalat elzárnák, üzembe helyeztem egy ixi csőliftet, amely a Harkonnenek által kiépített földalatti folyosóhálózathoz visz le. Megtanultam, hogyan maradjak biztonságban.

– Az, hogy mindig van hová menekülnöd, nem ugyanaz, mintha biztonságban lennél. – Jessica képtelen volt megszabadulni baljós előérzeteitől. – Itt nem érzem biztonságban magam.

Bronso halványan rámosolygott. – Ez teljesen érthető. Végtére is Atreides vagy, ebben a városban pedig Harkonnen szellemek kísértenek.

Gurney riadtan hallotta, hogy megélénkül a kommvonal, miután kiadták a parancsot. A fülhallgatójához érintette ujjait. – Jelentették, hogy kizárólag Bronso és még egy potenciális összeesküvő ül bent. Talán csak kettőnknek kellene behatolnunk, Duncan. Menjünk be mi!

Ha csak Duncannel ketten mennének be, talán apellálhatna a ghola lojalitására, hogy megmentsék Jessicát.

Társa tagadólag rázta a fejét. – Nem szabad alábecsülnünk őt. Levenbrech, zárjátok le a környező utcákat, vegyétek körül az épületeket, állíts őröket minden lehetséges kijárathoz! Figyeltesd a toptert a tetőn, nehogy azzal szökhessen el!

Orik alig várta, hogy jelenthessen. – A mérnökeink elvágták az üzemanyag-vezetékeket, és kiiktatták az emelőfúvókákat. Nem repülhet el. – A levenbrech kezével jelzett, hogy kövessék őt az erkélyre a riley-rámpán át, amely merev és szilárd maradt annak ellenére is, hogy a katonák futólépésben ráözönlöttek.

– Talán nekem kellene elsőként bemennem – szólalt meg az egyre kétségbeesettebb Gurney –, és megpróbálnom rábeszélni, hogy adja meg magát. Bronso emlékezni fog rám. Szeretném elkerülni a vérontást...

Duncan összevonta a szemöldökét. – Értelmetlen kockázatot vállalnál. Nem, együttes erővel fogunk rátörni. Elmúlt a félmegoldások ideje.

A támadó üteg jelzett, hogy készen állnak, Gurney torka pedig összeszorult. Megérintette a derekára csatolt hosszú penge markolatát. Miután mind bekapcsolták testpajzsaikat, Duncan intett, hogy induljanak, és a hurok bezárult.

A sokéves bujdosástól kifinomult érzékeinek és felfokozott paranoiájának köszönhetően Bronso figyelt fel elsőként a támadásra. Megváltozott a levegő összetétele, alig hallható, oda nem illő zajok szűrődtek be. Elkáromkodta magát, és kinézett az ablakon, de semmit sem látott. Valami mégsem volt rendjén. – A topterhez a tetőre... felfedeztek minket!

Jessica megtorpant. – Üldöző toptereket fognak bevetni.

Bronso ravasz mosolyt villantott rá. – Az én gépemet az ixiek módosították.

A folyosón a trappoló csizmák hangja egyre erősödött, Jessica pedig tudta, hogy nincs idő további alkudozásra.

Amikor a katonák betörték Bronso búvóhelyként használt lakásának ajtaját, Gurney szorosan Duncan mögött maradt. Mindketten megmarkolták már hosszú késeiket, de Gurney arra készült fel, hogy ráveti magát Jessicára, nehogy a túlbuzgó katonák kárt tegyenek benne. Minden lehetséges eszközzel azon kellett lennie, hogy mielőbb kijuttassa onnan... feltéve, hogy talál rá módot.

Mozgást észlelve odakapta a tekintetét, ahol épp egy rejtett ajtó zárult be a szoba túlsó végén. Mielőtt megfogalmazódhatott volna benne a remény, hogy senki más nem figyelt fel erre, mielőtt elkiálthatta volna magát, hogy Bronso nincs odabent, Orik levenbrech hangja harsant fel: – Meglépnek!

Duncan feltépte a szoba végéből nyíló ajtót. Lépcsőn felfelé szaladó lépteket hallott. – A tetőre! – ordította. – Küldjetek erősítést a tetőre!

Gurney félretaszította a vállával, és az élre tört. Meglódult felfelé a lépcsőn, mivel azt remélte, hogy így egy vagy két másodperc előnyre tehet szert. Szándékosan megbotlott a fokokon felhalmozott szemétben, hátráltatta a mögötte nyomakodókat, aztán óvatosabban indult meg előre.

Amint kilépett a tetőre az alkonyat egyre sötétedő félhomályába, Gurney két alakot pillantott meg, ahogy egy vibráló álcapajzzsal fedett ornitopter felé szaladnak. Mivel tudta, amit tudott, az egyikük egészen bizonyosan Jessica volt. Rövid, heves vita után a két alak szétvált, és a nő megiramodott egy másik szervizajtó felé a tető túloldalán. Remek... már nincsenek együtt. Ha Jessicának sikerül kellően messzire jutnia, talán tagadhat.

Gurney tudta, mit kell tennie. Minimalizálni a veszteséget. Kizárólag a célra összpontosítani. Egy kis Időt kell biztosítania Jessicának. – Bronso az elsődleges célpont! Utána! – Számtalan ehhez hasonló csatát megvívott már, és Jessica oly sokkal többet jelentett neki, hogy érte akár az ixit is hajlandó volt feláldozni. – Én majd elkapom a másikat, Duncan. Eredj!

Bronso árnyként mozogva az álcapajzs alá bukott, és a színek és sötétség apró hullámai közt eltűnt. Gurney hallotta, ahogy egy fémajtót megrántanak, megnyikordul az ülés, bekapcsolják a vezérműveket.

Duncan hirtelen roppant sebességre kapcsolva meglódult a rejtett jármű felé, miközben a hajtóművek köhögtek és csikorogtak. A ghola szinte követhetetlen kézmozdulattal letépte a kaméleon pányvát, és benyúlt a pilótafülkébe, hogy megragadja a vezérmű mögött ülő alakot, aztán lerántotta a kemény, koszos földre. Bronso nem szokott a harchoz, a kardmester pedig könnyen leteperte őt.

Amikor látta elesni Bronsot, az álruhás nő kitért Gurney elől, és vakmerőn visszarohant a topterhez. A küzdők közé ugrott, saját harci képességeit bevetve rúgott és pörgött, megsorozta Duncant, kényszerítette, hogy eleressze foglyát.

A ghola gyors mozdulattal odafordult, hogy szembenézzen váratlanul felbukkant ellenfelével, felemelte rövid kardját. Hiába a Bene Gesserit küzdő technikák, Gurney nem tudhatta, Jessica meddig lesz képes kitartani egy harcedzett ginazi kardmester ellenében. Jessica rendre kitért a döfések elől, aztán oly erővel rúgott bele a férfi fegyvert tartó karjába, hogy Duncan kénytelen volt átvenni másik kezébe a kardot. A gyors és heves mozdulatok miatt a csuklya kissé hátracsúszott, alóla előbukkant Jessica homloka és szeme.

Ebben a pillanatban Gurney Duncan lábára vetette magát, s kibillentette őt egyensúlyából. Gurney felpattant, hogy a ghola és Jessica közé ékelődjön, egészen hölgye füléhez hajolva azt sziszegte: – Most üss meg, úrnőm! Üss meg! Aztán menekülj!

Jessica rögtön megértette, mit kell tennie, keményen mellbe rúgta Gurneyt, aki botladozva hátrahőkölt. A férfi egyensúlyát vesztette, öklendezett, teste egy pillanatra lebénult. Aztán ahogy köhögve, látványos lendülettel ellenfele nyomába eredt, Jessica eltűnt egy tetőajtó mögött, és leszaladt egy másik lépcsőn.

Orik levenbrech és az emberei egymással kiáltoztak, és ellepték a tetőt. Duncan megragadta és mozdulni sem engedte Bronsot. Az ixi felkacagott, hangjából furcsamód mintha megkönnyebbülés érződött volna ki. Duncan durván két közelében várakozó katonához lökte a férfit. – Vigyétek! Kötözzétek meg szigadróttal és rakjatok rá karbilincset! Ha megszökne, személyesen Aliának kell megmagyaráznotok a kudarcotokat.

A fenyegetés hallatán a katonák tucatnyi sardaukar harcos megbéklyózásához elegendő szigadrótot használtak fel a biztonság kedvéért. Miután elvezették az összevert Bronsot, Duncan hátat fordított Gurneynek, és odakiáltott a tisztnek. – Levenbrech, az embereiddel menjetek le a másik lépcsőn... kapjátok el a másik összeesküvőt! Gurney Halleckkel majd biztosítjuk a tetőt. Itt urai vagyunk a helyzetnek. – A ghola fémszemeiből nem lehetett érzelmeket kiolvasni, arckifejezése azonban félreérthetetlen dühről árulkodott.

Amint a katonák lerohantak a második tűzlépcsőn, sietve igyekeztek teljesíteni a parancsot, Gurney hirtelen kettesben találta magát Duncannel a tetőn. A ghola haragosan meredt rá, de hangját nem emelte fel. – Hagytad elszökni.

Gurney hangosan zihált, a fejét rázta. – A mélység isteneire, Duncan, teljesen váratlanul ért a támadása.

A ghola szigorúan végigmérte, bekapcsolta testpajzsát, aztán harci pozíciót vett fel. – Mindig bíztam benned, Gurney Halleck, de most megingott a bizalmam. Ez Lady Jessica volt. Hagytad elmenekülni, és el fogod árulni nekem, miért. – Duncan Idaho jellegtelen vonásai eltorzultak az erőfeszítéstől. Felemelte rövid kardját. – Rengeteg megmagyaráznivalód lesz.

Gurney nem tagadhatott, meg sem kísérelte ezt. Bekapcsolta saját testpajzsát, fél lépést hátrált, majd felkészült a harcra.