Becsület nélkül a fogadalom semmit sem ér.

THUFIR HAWAT, AZ ATREIDES-HÁZ MENTÁTJA ÉS FEGYVERMESTERE

Míg Paul beköltözködött, és jobban megismerkedett Bronsoval, Jessica alkonyatkor Rhombur hitvesével találkozott a grófnő lakosztályában. Jessica már alig várta, hogy nyugodt, barátságos körülmények között elbeszélgessenek, mielőtt visszatér a Caladanra, fiát pedig itt hagyja, hogy tanuljon. Ám a három Bene Gesserit nővér feltűnése egészen más alaphangot adott a viszontlátásnak.

A Rend delegációja nyilvánvalóan hamarosan felfedi az Ixre jövetelük valódi célját. Jessica egy pillanatig sem hitte, hogy baráti látogatásról lenne szó. Akartak valamit. A Rend mindig akart valamit, és az többnyire az irányítással volt kapcsolatos. Lehetséges, hogy Paul miatt akarják felelősségre vonni.

Jessica nem tartozott a ragaszkodó, kényeztető anyák közé, ugyanakkor kifejezetten bátorította a fiát, hogy olyan tudományokkal foglalkozzon, melyek messze túlmutattak a politikán. Mivel fiának nem volt más tanítója, Jessica saját Bene Gesserit képzettségének finomságait is megosztotta vele. Mivel a Rend annak idején eleve nem akarta, hogy fiúgyermeket hozzon a világra, biztosra vette, hogy a soraikba tartozó nők helytelenítenék a módszereit.

Hadd helytelenítsék csak, határozott. Immár jó ideje a Rendtől függetlenül hozott döntéseket.

Jessica mosolyt erőltetett magára, igyekezett elhessegetni rossz hangulatát. – Örülök, hogy Paul idejött. Barátra is szüksége van, hiszen a Caladanon nincsenek vele egykorú pajtásai... Leto túl veszélyesnek tartja ezt.

– A fiúk majd gondoskodnak egymásról. – A láthatóan feszült Tessia képtelennek tűnt arra, hogy ellazítsa magát. – Sokkal stabilabb a helyzet, mint Leto és Rhombur ifjúkorában volt. Most, hogy már nincsenek itt a tleilaxiak, az ipar virágzásnak indult, a kivitelünk évente megháromszorozódik. – Hangja nyugtalanná vált. – Az utóbbi időben Rhomburnak egyre több helyettest kell kineveznie. A gyártóüzemeket vállalati megbízottak igazgatják, a Technokrata Tanács pedig gyors ütemben és szinte észrevétlenül megfosztja őt a hatalmától. Attól félek, a Vernius-ház lassan a múlté már.

Tessia lakosztályának széles ablakain át Jessica a hatalmas barlangüregre látott rá, a gyárak és ipari fények forgatagára, a nyüzsgő munkásokra. Egyetlen nemes úr nem felügyelhette mindezt egyedül, hűséges adminisztrátorok csapatai nélkül, és mivel egyre nőtt a haszon, senki sem szerette volna, ha lelassul a termelés.

– A politikai problémák ellenére oly sok mindent a magaménak tudhatok itt, az Ixen, Jessica: a családomat, az otthonomat... és a szerelmet, habár egyetlen Bene Gesserit sem ismerné fel, vagy értené meg, mi az.

Szerelem, gondolta Jessica. Bizonyos dolgokat a Rend egyszerűen képtelen volt megérteni. – Mégis mindig befolyással lesznek ránk, még az után is, hogy a Más Emlékek részeivé váltunk.

Ekkor a három nő jelent meg nesztelenül az ajtóban, akár egy árnytrió. Tessia farkasszemet nézett a szigorú Stokiah Tisztelendő Anyával, s közben úgy tett, mintha nem zavartatná magát, és hátradőlt a székében. – Áruljátok el, miért vagytok itt! – A nők be sem mutatkoztak.

Stokiah még mindig állva, kizárólag Tessiához intézte szavait, miközben Jessicát figyelemre sem méltatta. – A Nővérek új parancsot küldtek a számodra.

Tessia nem kínálta őket hellyel. – Már nem vagyok biztos abban, hogy a Nővérek parancsai a javamat szolgálják.

A két másik látogató észrevehetően kimértebbé vált, az idős Stokiah pedig haragvón összevonta a szemöldökét. – Ez régebben és most sem érdekelt minket. A parancs az parancs.

Jessica közelebb húzódott barátnőjéhez. – Talán ki kellene fejtened, mit akartok tőle.

A Tisztelendő Anya hangjából maró gúny érződött ki. – Tudjuk, ki vagy, Jessica; és nem a Rend utasításainak követéséről vagy híres. – Jessica reakcióját meg sem várva, Stokiah ismét Tessiához fordult. – Miután ellenőriztük a vérvonalakat a nemesítési katalógusunkban, a génjeid különböző permutációira tartunk igényt. Ezennel visszarendelünk a Wallach IX-re, hogy ott bizonyos gyermekeket hordj ki.

Jessica felfigyelt rá, mennyire jól megőrizte higgadtságát Stokiah. Tessia ezzel szemben elvörösödött. – A méhem nem eszköz, amit bármikor kedvetek szerint kölcsönvehettek használatra. Szeretem Rhomburt. Ő a férjem, én pedig nem leszek a ti tenyészkancátok.

A kíséret egyik tagja, hármuk közül a legapróbb termetű Tisztelendő Anya békítőleg igyekezett szólni. – Nem rendkívüli kötelezettség lesz, csupán három leánygyermek, semmi több, s mindhárom különböző apától. – Magyarázatát annyira magától értetődően adta elő, mintha csupán azt kérte volna Tessiától, hogy váltson ruhát. – Rhombur tudta, hogy Bene Gesserit vagy, amikor ágyasául választott. Meg fogja érteni, tőled pedig oly keveset kértünk egész életedben.

Jessica úgy érezte, barátnője segítségére kell sietnie. Gúnyosan elismételte a Bene Gesseritek mottóját: – Azért élünk, hogy szolgáljunk.

Tessia felemelkedett székéből. – Most mások a kötelességeim. Feleség és anya vagyok, és nem fogok hátat fordítani mindennek. Ha nem értitek, miért, akkor vajmi keveset tudtok az emberi természetről. Rhomburon kívül nem lesz más szerelmesem. Erről nem bocsátkozom vitába.

Ahhoz képest, hogy tökéletesen uralkodnia illett volna érzelmein, Stokiah valamelyest mégis kimutatta a haragját. A két másik nővér inkább értetlenkedve, mintsem felzaklatva fogadta Tessia válaszát, akinek arca oly fehérré vált, akár a mészkő. – Tessia nővér – Stokiah kihangsúlyozta a titulust – úgy tűnik, mindketten sok mindenről elfeledkeztetek. Kockázatos dolog dacolnod a Bene Gesserittel.

– Ennek ellenére nem vagyok hajlandó megtenni, amire kértek. Ez a válaszom. Most legyetek szívesek, és távozzatok!

Mindnyájukat megriasztva Rhombur jelent meg az ajtóban, erőteljes, pótlásokkal-toldásokkal teli teste bevetésre készen állt, akár egy megtöltött fegyver. – A cinóbervörös ördögét, felzaklatjátok a feleségemet, ezért többé nem látunk szívesen benneteket az Ixen. Ha a következő csillagbárkán nem akadna szabad luxuskabin, kétségkívül találunk számotokra egy teherkonténert, amibe mindhárman belefértek.

Stokiah tüstént harci pózt vett fel, a két másik nő pedig ugrásra készen állt mellette. Aztán váratlanul kurtán meghajolt. – Ahogy óhajtod. Itt nincs több megvitatnivalónk.

– Jól látod.

Akár a fény elől menekülő árnyak, Stokiah és két társa elillantak. Jessicában düh és zaklatottság keveredett. – Sajnálom, hogy el kellett viselned ezt.

– Ha mást nem, azt mindenképp megtanította nekünk a Rend, hogy erősnek kell lennünk. – Tessia szorosan hozzásimult urához, és fátyolos hangon annyit mondott: – Annyira szeretlek, Rhombur.

A férfi átölelte őt erős kiborg karjaival. – Ó, ebben egy pillanatig sem kételkedtem soha.

Gyakorló Suk-orvosként Dr. Wellington Yueh már régen megtanult uralkodni az érzésein; hűvösen és logikusan gondolkodott, őszinte volt, de nem sebezhető. Személyiségének köszönhetően Bene Gesserit hitvese, Wanna, tökéletes társának bizonyult, aki az övéhez hasonló jártassággal választotta szét a gondolatait és érzéseit, legalábbis nyilvánosan.

Ám amikor az orvos meglátta a három Grand Palais-be érkező nővért – és az egyikükben Wannát ismerte fel, akit oly hosszú különélés után először látott viszont –, szíve majd kiugrott a helyéből. A korlátok kis híján leomlottak. Kis híján. Miközben szorgalmasan szolgált Rhombur magánorvosaként, gyakran próbálta elfeledni, mennyire hiányzik neki Wanna, s igyekezett meggyőzni magát, hogy kapcsolatuk szilárd, akár egy kőszikla, nem számít, mennyi ideig kényszerülnek egymástól távol élni.

És Wanna most ideérkezett az Ixre. Hogy együtt volt a két Bene Gesserittel, itt és most, nem lehetett a véletlen műve. Yueh azonban nem árulhatta el ezt Rhombur grófnak, addig nem, amíg többet meg nem tudott Wanna idejövetelének okairól. Szívesen gondolta volna azt, hogy hitvese miatta érkezett a bolygóra... de nem mert hinni ebben.

Amikor aznap este Wanna megjelent a doktor magánlakosztályának ajtajában, Yueh szavaszegetten bámulta a nő vékony, de gyönyörű arcát, és teljesen tehetetlenül ostobának érezte magát. Noha Wanna közvetlenül előtte állt, érinthetetlennek tetszett Bene Gesserit álarca mögött, Yueh azonban meglátta barna szemében a vibráló fellobbanást, a szikrát, mely sokkalta ragyogóbb lángot sejtetett. – Örülök, hogy látlak, Wellington.

Egy hosszú pillanat telt el, mire Yueh válasza előtört a torkából; nem érződött rajta valódi érzéseinek súlya. – Hiányoztál.

Wanna elmosolyodott, és a kettejük közt magasodó kellemetlen fal mintha szétporladt volna. Közelebb lépett a férfihoz, lényéből feszültség és elfojtott érzések sugároztak. – Túl sok volt ez az idő, drága férjem. Amikor nővértársaim bejelentették, hogy az Ixre készülnek, kérvényt nyújtottam be a Főtisztelendő Anyának. El sem tudom mondani, mennyire vágytam rá, hogy viszontláthassalak.

Amikor végre, sok év után tényleg megölelték egymást, Yueh úgy érezte, a karjai közt hitvese melegségre és kényelemre lelt. Oly sok év telt el, és oly távol kerültek egymástól... mégis oly sok minden kötötte össze még mindig kettejüket. Ezúttal nem kellett lepleznie az érzelmeit. Itt senki sem láthatta meg őket.

Amikor évekkel korábban összeházasodtak a Richesén, Yueh nagy tisztelettel övezett, ám jelentéktelen orvos volt még, Wanna pedig a legmegfelelőbb választásnak tűnt. Kisvártatva önmaga is meglepődött a nő iránt érzett érzelmeinek mélységén, és úgy tűnt, Wanna is viszonozza a szerelmét, noha Yueh ezt nem dönthette el egyértelműen – a boszorkányokkal kapcsolatban soha senki nem mehetett biztosra.

Yueh agglegénytípusnak tartotta magát, nem álmodozó szerelmesnek, viszont a szerelemre, amit felfedezett magában, nem talált racionális magyarázatot. Mivel megosztották egymással a gondolataikat és szívük titkait, Yueh meggyőzte magát, hogy Wannának nincs szüksége mindennapos együttlétre. Amikor hitvese évekkel korábban elköltözött otthonról, hogy az Anyaiskolában tanuljon, szomorúan váltak el egymástól, ám Wanna képességeire a Wallach IX-nek volt nagyobb szüksége.

– Hogy haladsz a meditációval? A tanulmányaiddal? – Yueh nem tudta, mit mondhatna még. Eszébe jutott, amikor egy árnyas richesei tóparton töltötték együtt az idejüket, ígéreteket sugdostak egymásnak a sötétben, együtt nevettek tréfáikon, amelyek csak nekik mondtak valamit. Eltűnődött, vajon az azóta eltelt esztendők alatt mit változtattak feleségén a Nővérek.

Wanna finomkodva átsétált egy kényelmes, jól megvilágított helyre a külső falnál, és melle előtt összefonta a karját. – Az emberi lélek bonyolult dolog, Wellington. Hosszú időbe telik, míg megértjük. – Rövid, aranybarna haja volt, apró szája és vékony ajkai, melyek nagyritkán ragyogó mosolyra húzódtak. – Rhombur Verniusról és Tessiáról szeretnék megtudni tőled néhány dolgot. Mivel a gróf személyi orvosaként dolgozol, bizonyosan meg tudod majd válaszolni a kérdéseimet.

Yueh végigsimította ujját lelógó bajuszán, elgondolkodva összeszorította az ajkait. – A saját kíváncsiságod hajt, vagy a Rend nevében kérdezel? Ezért jöttek ide a nővértársaid?

– Ó, Wellington, a saját kíváncsiskodásom a nővértársaim javát szolgálja.

Férje igyekezett nem kimutatni, hogy alulmaradt. – Mit szeretnél megtudni? – Magában érezte már, hogy ismét falak húzódnak kettejük között.

– Rhombur gróf kiborg póttestrészei megfelelően funkcionálnak? Az élete viszonylag normális már?

– Amennyire ez lehetséges. Tekintetbe véve a megmaradt sejtanyagot, amivel dolgoznom kellett a szerencsétlenség után, Rhombur kiegészítői figyelemre méltóan jól működnek.

Wanna úgy folytatta, mintha betanult lista alapján tenné fel a kérdéseket.

– És mi a helyzet Lady Tessiával? Bronso közel tizenkét esztendeje született, sok évvel Rhombur balesete után. Tehát lehetnek még gyermekeik?

– Tessia nem vágyik ilyesmire, Rhombur pedig képtelen rá.

– Tessia még szülhetne, a gróf viszont terméketlen?

Yueh hallotta önmagát, ahogy beszél, a szavak sietve hagyták el száját. Mielőbb szerette volna helyreállítani a kettejük közötti bensőséges kapcsolatot. – Bronso nem Rhombur vér szerinti fia. Genetikai tekintetben az apa a gróf féltestvére, Tyros Reffa: IX. Elrood császár és Lady Shando Balut törvénytelen leszármazottja. Rhombur és Reffa egy anya gyermekei. – Képtelen volt tovább leplezni a riadalmát, és hozzátette. – A fiú nem tud róla. Megtartottuk magunknak ezt a titkot. Tudod, mennyire előítéletesek az emberek a megtermékenyítés bármiféle mesterséges módszerével szemben.

Miért árultam el neki? Yueh arckifejezése megkeményedett. – Nem sokban különbözik attól a viszolygástól, ahogy a kiborg implantátumokra tekintenek, melyekkel a sérült testrészeket kipótoltam. A javítások, amelyeket rajtad végeztem, bizonyították, mennyire sok lehetőség rejlik a munkámban. – Érezte, hogy sértettsége egyre növekszik. – Már teherbe kellett volna esned.

Wanna hangja egészen idegennek hatott, ahogy válaszolt: – Bizonyos dolgokat nem kaphatunk meg az élettől, Wellington. Elégedj meg azzal, amink van!

Férje mindig is családot akart, de Wanna még házasságuk kezdetén súlyos balesetet szenvedett, melyben megsérültek az ivarszervei. A gyógyulás időszakában Yuehnek sikerült kipótolni a sérült szöveteket és belső szerveket, így felesége ténylegesen teherbe eshetett volna – elméletben. Ám erre mégsem került sor...

Most hirtelen kérdések merültek fel a férfiban. Nem volt biztos benne, hogy valóban tudni szeretné-e a válaszokat, de a kérdés kiszaladt a száján, mielőtt meggondolhatta volna magát. – Mondd el az igazat! A Nővérek arra utasítottak, hogy ne ess teherbe?

Wanna még egy pillanatig megőrizte a nyugalom látszatát, mielőtt darabokra hullott volna. Az egymástól távol töltött évek ellenére Yueh épp elég jól ismerte őt ahhoz, hogy felfigyeljen az apró változásokra, a hanghordozás alig észrevehető módosulásaira. – Ó, teherbe estem én, Wellington. Négy gyermeket hoztam világra... leszármazottakat, akiket a Bene Gesserit követelt meg tőlem... fontos vérvonalakról, szükséges génkombinációkról van szó. – Teste megrázkódott, Yueh esetlenül tartotta őt, félt megmozdulni is, megijesztette őt felesége kinyilatkoztatása. Szavakba sem tudta önteni hitetlenségét... ám magába roskadva érezte, hogy felesége igazat mond.

– A beültetett szerveim tökéletesen ellátták a feladatukat... a te vérvonalad viszont, szerelmem, nem illett bele a Rend terveibe. – Elgyötört tekintetét férjére emelte. – Sajnálom. Nem tehettem meg...

Yueh tudta, hogy Wanna azt szerette volna, ha úgy tenne, mintha megértené őt és elfogadná a tényt, hogy egy Bene Gesserit feleséggel efféle áldozatok járnak. Yueh azonban megdermedt, a döbbenettel küszködött. – Te... négy gyereket szültél?

– Elvették őket tőlem, amint világra jöttek. Egy pillanatra sem feledtelek el, de ki kellett kapcsolnom az érzéseimet, védelmeznem kellett magam. A Bene Gesserit arra tanított, hogy így kezeljem az érzelmeimet, és most... már abban sem vagyok biztos, fel tudom-e még idézni egyáltalán, mit éreztem irántad. – Miközben férje megszólalni sem bírt, Wanna igyekezett visszanyerni a lélekjelenlétét, és megpróbált elhúzódni tőle. – Mennem kell.

Yueh megrendülten és idegesen kapaszkodott belé. – Ilyen hamar?

Wanna ránézett, és arckifejezése ismét ellágyult. – Nem, még nem szükséges. Ma éjjel még veled maradhatok.