Gyilkosság? A szó, a puszta fogalom maga nem része a szótáramnak – legalábbis nem császárnői uralmamra vonatkoztathatóan. Ha valakitől meg kell szabadulni, elrendelem a megöletését. Ez nem jogi vagy erkölcsi kérdés; a helyzetemből adódó szükségszerűségek egyike.

ALIA ATREIDES, RÉGENSSÉGÉNEK HETEDIK HÓNAPJÁBAN

Jessica puritán egyszerűségű fekete köpönyegben sietett végig a zsúfolt, poros arrakeeni sugárúton. A kora esti szürkületben keskeny, nedvzáróval szigetelt ablakok és falba süllyesztett ajtók vetettek sárga fényfoltokat a házak elé. Amikor teljesen besötétedett, fiatalok özönlötték el a főutcát, némelyikük a vendégfogadókat járta végig, mások a Paul halála után gombamód szaporodó számtalan új templom és szentély egyikében vettek részt áhítati szertartáson. Jessica kikerülte a kedvenc helyeik bejáratánál összegyűlt kisebb társaságokat.

Az elmúlt egy órát az újonnan átnevezett Muad-Dib Dicsőségének Templomában töltötte, és most visszafelé tartott a fellegvárba. A templom a legpazarabb volt ama jó néhány épület közül, melyeket nem tudtak befejezni az esküvő előtt. Maga Alia döntött úgy, hogy ezt a konkrét imahelyet felújítsák, és ő rendelte el, hogy építőbrigádjai megállás nélkül munkálkodjanak ezen. A köznép előtt még nem nyitották meg a kapuit, de ragaszkodott hozzá, hogy édesanyja még aznap nézze meg. Jessica kétségesnek tartotta, hogy Paul ennyire hivalkodó templomot szeretett volna emléke és legendája ápolásához.

Az ügyeletes pap körbevezette Jessicát, aki úgy tett, mintha a látottak lenyűgözték volna őt. Leánya sürgetésére egy eredeti relikviát ajándékozott a szent embernek – egy vörös paszományt az egyik Atreides-uniformisról, amit Paul még kisfiú korában viselt. A hálás pap hebegve mondott köszönetet, ahogy maga elé tartotta az átlátszó plázüveg dobozba zárt tárgyat. Megígérte, hogy egy biztonságos ereklyetárolóba helyezi, és innentől fogva a templomban fogja kiállítani. Ám mielőtt elküldte volna a paszományt, Alia másolatot készítetett, hogy – a többi ereklyével együtt – ebből is árulhassanak duplikátumokat.

Az előtte nyújtózkodó utca szélén Jessica egy loholó férfit pillantott meg, ahogy a száraz, napbarnította falakat súrolva szalad, miközben lövések dördülnek mögötte. Egy alacsonyan repülő rendőrségi topter fordult be zúgva az utcából, amit a férfi épp elhagyott, és éles lövedékekkel, a félhomályban meg-megcsillanó tűkkel szórta meg őt.

Sikítozó emberek szaladtak szét és tűntek el az ajtómélyedésekben; néhányat megsebesített egy-egy eltévedt vagy gellert kapott lövedék, mivel a városbeliek többsége nem viselt testpajzsot. Jessica gyorsan behúzódott egy kapubejáróba, hátát a nedvzárónak szorította, miközben lövedékek sorozata szaggatta fel azt a helyet, ahol az imént sétálgatott. Az üldözött elszaladt előtte, menekülés közben úgy zihált, akár egy túlhajtott motor. Egy pillanatra elképedve meredt Jessicára; szeme kikerekedett a rémülettől, aztán félreugrott egy italbolt előtt összegyűlt társaság felé.

Pillanatokkal később újabb sorozat dördült el, és Jessica még több toptert hallott. Alia birodalmi testőrségének fekete-zöld egyenruháját viselő férfiak rohantak el mellette, hangosan ordibálva; némelyik úgy vigyorgott, akár egy vadászó sakál. Amikor kikémlelt gyatra menedékéből, Jessica a földön fekve pillantotta meg a szerencsétlent, a vértócsa egyre szélesedett a mozdulatlan test körül. Elpocsékolt nedvesség folyt szét az utca kövezetén.

Jessica csendesen előremerészkedett a tetem köré gyülekező bámészkodókkal együtt. A test mellett zokogó nő térdepelt. – Ammas! Miért kellett megölnötök az én Ammasomat? – Felbámult a döbbent körülállókra, mintha azok választ adhattak volna a kérdésére. – A férjem egyszerű boltosként dolgozott. Muad-Dib nevére, miért?

Alia testőrei gyorsan elvonszolták a nőt, betuszkolták egy talajjáró kocsi hátsó ülésébe, és elhajtottak vele.

Jessica dühösen odavonult az egyik rendfenntartóhoz, aki épp a kivérzett test köré gyűlt tömeget igyekezett eloszlatni. – Muad-Dib édesanyja vagyok. Ismersz. Magyarázatot kérek a tetteitekre.

A férfi hátrahőkölt, amikor felismerte őt. – Úrnőm! Nem biztonságos egyedül kint járnod. Veszélyes elemeket találni az utcán, akik veszélyt jelentenek a régensnőre, bomlasztó eszmék terjesztőit.

– Igen, látom, mennyire nem biztonságos itt, különösen annak a férfinak nem volt az. Te viszont nem válaszoltál a kérdésemre.

A tiszt zavartnak tűnt. – Bárkit, aki megsérti Muad-Dib szent emlékét, le kell tartóztatnunk és vád alá kell helyeznünk. Bármely propagandista Ixi Bronso bűntársa lehet. Nemes fiad és leányod és... az egész Atreides család érdekében cselekszünk, beleértve téged is.

– Az én érdekemben senkit nem lehet legyilkolni. Milyen bizonytékaitok voltak a férfi ellen? – A szerencsétlen áldozat arcán még mindig látta a rémületet, a reménytelenséget. – Hol van valamelyik arrakeeni bíróságtól származó ítélet?

– Megpróbáltuk letartóztatni, de elmenekült. Kérlek, úrnőm, engedd meg, hogy visszakísérjelek a fellegvárba! Maga Alia birodalmi régens sokkal kielégítőbben megválaszolhatja a kérdéseidet, mint én.

Jóllehet a vér és erőszak szaga áradt a testőrből, csupán parancsot teljesített, eszköz volt Alia kezében. – Igen, szeretnék mihamarabb találkozni a lányommal.

Alia fehér háziköpenyt viselt, amikor ajtót nyitott. Sötét haja nedvesen csillogott. Nedvesen, hogy a víz egyszerűen elpárologjon a száraz levegőben. A falakon és a mennyezeten elhelyezett légtisztítók visszanyerik majd a nedvesség zömét, a laza vízfegyelem – még ha itt, az Erődben is – ennek ellenére meglepte Jessicát.

Jessica be sem lépett, rögtön a lényegre tért. – Meg szeretném tudni, hogy a testőrséged miért lőtt agyon egy férfit ma este az utcán. Egy nő – láthatóan a felesége – azt állította, hogy a férfi egyszerű boltosként dolgozott, de őt is bevitték.

– Biztosan Ammas Kainról beszélsz. Igen, én írtam alá a letartóztatási parancsot, és tartottam magam az idevágó előírásokhoz. Zendülő, aki gyűlöletet kelt ellenem, amivel aláássa az uralmamat.

Jessica összefonta két karját a melle előtt, cseppet sem enyhült meg. – És mi erre a bizonyítékod?

Alia félresimított egy elszabadult hajtincset az arcából. – Bronso újabb, rettenetes kiáltványának egy példányára akadtak a dohányboltjában.

– Egy efféle írás felfedezése elegendő okot szolgáltat arra, hogy további eljárás nélkül kivégezzék? – Jessicának eszébe jutott, amikor látta, hogy a waykuk titokban gyanútlan utasok poggyászába csempészték Bronso röpiratait a csillagbárka fedélzetén. – Miféle bíróság fogad el ilyet?

Alia modora hirtelen hűvösebb lett. – Az enyém, természetesen, mivel itt én vagyok a törvény. Olvastad már Bronso legújabb kiáltványát? Ahelyett hogy Paulon töltené ki minden haragját, az új röpiratban engem és a férjemet „a kurva és a gholaként” emleget. Téged „minden gonosz anyjának” nevez, és azt állítja, oly sok szeretőd volt, hogy nem tudhatni, valóban Leto herceg nemzette-e Pault.

Jessica meghökkent és összezavarodott. Bronso írt volna ilyet? – Bronso deklarált célja mindvégig az volt, hogy helyesbítse a fiamról és az ő uralmáról szóló történelmi feljegyzéseket. Miért alacsonyodna odáig, hogy téged és engem sértegessen?

– Miféle újabb ok kellene neki ehhez? Élete egyetlen célja az, hogy gyűlöletet keltsen. – Alia beinvitálta Jessicát a lakosztályba, melanzzsal ízesített teával kínálta őt. – Örülök, hogy itt vagy velem. Ez különösen veszélyes éjszakának ígérkezik. Több bevetés is folyik egyszerre.

Jessica vészjelző szirénák hangját hallotta kintről beszűrődni. Átsétált Alia lakosztályának túloldalára, ahol még mindig a fürdőolajok és pára illata érződött a levegőben, és megállt egy magas ablak előtt. A pláztáblán át szokatlanul nagyszámú repülő szerkezetet látott járőrözni a város felett, keresőfényeik keresztül-kasul átszaggatták a sötét eget.

– Duncan felelős a részletekért – mondta Alia. – Megkérhettem volna Gurneyt is, hogy segítsen neki, de a férjem kijelentette, hogy egymagában is elboldogul. Annyira odaadó és lojális! Ma éjjel Arrakeen utcáit a minket gyűlölők vére áztatja, és holnapra sokkal tisztább lesz a városunk.

Jessica rémületét némi ámulat árnyalta. Ahogy leányára nézett, az események teljességgel valótlannak tűntek. Még inkább elhűlt a felismeréstől, hogy leánya anélkül küldte el a felújított templomba, hogy figyelmeztette volna az aznap estére tervezett vérontásra. Vajon azt akarta, hogy odakint legyek? Hogy baj érhessen?

Jessica hűvösen megjegyezte: – Bronso éveken át rettenetes dolgokat írt a bátyádról, mégsem érezte soha, hogy szükség lenne efféle szélsőséges reakcióra. Miért érint ennyire érzékenyen ez a dolog?

– Mert Bronso fokozta a birodalmi kormányzat elleni hadjáratának intenzitását. Épp ezért én is fokozott intenzitással válaszolok.

– Azzal, hogy ilyen szélsőséges eszközökkel vágsz vissza, csupán igazolod az állításait, melyek egyébként nem érdemelnének hitelt. Egyszerűen ügyet se vess Bronso kritikáira!

– Akkor gyengének tűnnék vagy bolondnak, esetleg mindkettőnek. A válaszlépésem tökéletesen helyénvaló.

– Egyáltalán nem az! – Jessicának megfordult a fejében, hogy a megfelelő megingató Hangot használja, hogy megpróbálja térdre kényszeríteni a lányát, ez azonban a kettejük közti konfrontációba torkollna. Alia nem volt védtelen. Jessica ennek ellenére szerette volna beláttatni vele, hogy mit csinál. – Édesapádat Igazságos Letoként emlegették az emberek. Az apád leánya vagy, vagy valaki más? Érzéketlen fabábu, akit a gyermekem helyébe csempésztek?

Alia hirtelen mozdulattal pofon ütötte Jessicát. Fájdalmasan.

Jessica látta az arcához közelgő csapást, ám úgy határozott, nem hajol el. Vajon dacos megtorlás lehetett azért, hogy pár héttel korábban megpofozta Aliát? Jessica amennyire képes volt, nyugalmat erőltetett magára, és úgy válaszolt: – Egy valódi uralkodó, egy igaz ember arról ismerszik meg, hogy ésszerű megoldásokat talál megoldhatatlannak tetsző problémákra. Te már arra sem veszed a fáradságot, hogy próbálkozz. Az itt keltett hullámok messze terjednek, Alia. Minden következményekkel jár.

– Most fenyegetsz?

– Tanácsot adok neked, és bölcsen tennéd, ha hallgatnál rám. Csak azért vagyok itt, hogy segítsek neked... és nem sokáig maradok. – Jessica összeszedte minden méltóságát, és távozott a szobából.