Természetesen jelentős kockázatokat vállalunk. Ez az élet velejárója. A kockázatnak viszont sajnos, a halál is velejárója lehet.

AZ IXI DOMINIC VERNIUS ŐRGRÓF

Paul már megtanulta édesanyjától, hogyan koncentráljon a testére a legapróbb izmoktól a teljes szervezetig úgy, hogy tudatában legyen minden idegszálának, és el tudja különíteni a legjelentéktelenebb érzéki benyomásokat is. Képes volt addig meditálni és figyelmét egyetlen problémára összpontosítani, amíg meg nem oldotta azt.

Bronso Vernius viszont képtelen volt nyugton maradni akár csak pár percig is. Érdeklődése újra meg újra más felé fordult. Soha nem ért el jó eredményeket szabályozott körülmények között, filmkönyvekből vagy zord oktatóktól elsajátítva a tananyagot; a tizenegy éves fiú ehelyett szívesebben kérdezgette édesapját a Grand Palais termeiben. Ily módon sokat megtudott a mérgek használatáról, a gyilkosságokról és a mesterséges fűszer előállításáról, ahogy az Ix tleilaxiak általi megszállásáról és Rhombur herceg menedékkéréséről a Caladanon... édesapja iszonyatos sebesüléséről és arról, Dr. Yueh hogyan rakta újra össze őt kiborg alkatrészekkel kipótolva a hiányzó testrészeket.

Paul még akkor ismerkedett meg a rézvörös hajú ifjú Bronsoval, amikor a Vernius-ház képviselői Leto herceg és Ilesa Ecaz tragédiába torkolló esküvői szertartására látogattak el. A fiú öntudatosnak, izgalmasnak és talán egy kicsit furának is tűnt. Noha Paul azért érkezett az Ixre, hogy tanulmányozzon – és közben megtapasztaljon – egy másik kultúrát, pajtásának egészen más tervei voltak. – Akarsz valami nagyon ijesztőt csinálni, Paul? Valami igazán ijesztőt?

– Hogyan? – Tudta, hogy Gurney és Duncan megpróbálják majd megakadályozni, hogy veszélynek tegye ki magát. És még csak most érkezett meg.

Bronso felállt a tanulószobájában elhelyezett asztal mellől, félretolta az Impérium számtalan bolygóját felsoroló és statisztikailag elemző filmkönyveket. – Úgy, hogy felmászunk az épületekre; kívülről. Na, jössz?

– A caladani tengerparton másztam már meg szirtfalakat. – Paul szünetet tartott. – Szoktál hevederekkel és felszereléssel vesződni, vagy kötél nélkül mászunk?

A pajtása felkacagott. – Vicces vagy, Paul Atreides! Tengerparti szirtfalak! Úgy fogsz sírni, akár egy csecsemő, amikor túl leszünk ezen. – A személyes felszerelését rejtő szekrényéből elővett egy csúszásgátló készletet és egy szuszpenzoros hevedert, aztán az egészet odadobta Paulnak. – Tessék, használd az enyémet! Ezeket már betörtem. – Egy kicsit matatott, amíg magának is talált egy vadonatúj készletet, aztán felbontotta a csomagolást.

Paul folyosókon és átjárókon át követte barátját egy nyitott erkélyre, mely oly magasan helyezkedett el a barlangmennyezeten, hogy a széláramlatok hangosan süvítettek mellettük. Kinyújtott ujjával Bronso a levegőben felrajzolta az útvonalukat, mely előbb egy tartógerendához, aztán egy ahhoz kapcsolódó kezelőhídhoz, s végül egy lelógó tetőhöz vezetett. – Nézd a vonalat, ahol végighaladhatunk innen oda, és ha van elég állóképességed, akkor körben visszakerülhetünk a Grand Palais-hez.

Amíg pajtása felvette a felszerelését, Paul a csúszásgátlókat tanulmányozta, melyeket Bronso oly gyakran használt már. Némelyik illesztést mintha nemrégiben vágták volna szét óvatosan odaérintett vibrációs pengével. Habár nem ismerte a felszerelést, ösztöne azt súgta neki, hogy alaposabban járjon utána a dolognak. – Valami nem stimmel itt. – Kissé megrántotta az egyik illesztést, és az könnyedén kettészakadt. – Nézd, ez azonnal szétjött volna, amint kiérek a sziklafelületre!

Bronso a homlokát ráncolva meredt a csúszásgátlóra. – Szinte naponta használom ezt a mászáshoz. Eddig sosem akadt vele gondom. – Megbökte az ujjával. – Megbabrálták.

– Valaki el akar tenni láb alól? – Noha a kérdés melodramatikusnak hangzott, Paul nemegyszer találta már magát gyilkos viszályok és ellenségeskedések ütközőpontjában.

Bronso felnevetett – kissé túl harsányan. – A Technokrata Tanács rettenetesen örülne, ha a Verniusok egyetlen örökösét váratlan „baleset” érné. Édesapámnak okoztak már kellemetlenségeket, de engem eddig sosem vettek célba.

– Ezt jelentenünk kell. – Paul emlékezett az alapos képzésre, amit Thufir Hawat, Gurney Halleck és Duncan Idaho kezei alatt kapott. Méregdetektorok, testpajzsok, őrök... mindez a Landsraad nemesi családjainak életviteléhez tartozott.

– Megmutatom atyámnak, de Bolig Avati túl okos ahhoz, hogy bizonyítékot hagyjon maga után. Ennek ellenére olyan fejlemény ez, aminek nem fognak örülni a szüleim.

Paul abszolút magabiztosan felelt: – Thufir Hawat egyszer azt mondta nekem, hogy amint tudatára ébredünk a fenyegetésnek, felerészben már meg is küzdöttünk vele.