Miért, hogy kárt okozni egyetlen pillanat műve, míg a gyógyulás napokat, éveket, sőt akár évszázadokat is igényelhet? Kimerítjük magunkat, amikor gyorsabban szeretnénk helyrehozni a károkat, mint hogy elszenvednénk a következő sérülést.

DR. WELLINGTON YUEH: SUK-ORVOSI FELJEGYZÉSEK

Mivel a korábbi császár úgy határozott, hogy a felügyelő csapattal együtt szemlézi meg a terraformáló terepeket, a meddő vidékre tett egyszerű utazás hirtelen olyan dimenziókat öltött, hogy az előkészületek már egy nagyszabású ütközetével vetekedtek. A császári légi járművet élelemmel és frissítőkkel rakták tele, és minden magas rangú személyt legalább egy szolga kísért.

Az Irulan és Csani kíséretét adó kvizarák nem látták hasznát az egykori császár jelenlétének; sokan nem értették, miért hagyták életben őt, hiszen egy bukott fremen vezérrel már régen végeztek volna – de Irulan szólt, hogy tartsák meg maguknak a véleményüket. – Így működnek a dolgok.

A lebegő jármű fedélzetén Jessica továbbra is éberen figyelte a fedaykinok, a papok és a Corrino palotatestőrség közötti súrlódásokat. Néhány sardaukar katona személyes védelmet biztosítva vette körül a bukott császárt, ha netán Muad-Dib emberei titokban merényletet akartak volna megkísérelni ellene. Jessica azonban tudta, ha Paul valaha úgy döntene, hogy megszabadul a korábbi uralkodótól, semmit nem titkolna ezzel kapcsolatban.

Amikor Csani a helyükre irányította a fedaykinokat és a papokat, Shaddam alig igyekezett leplezni iránta érzett megvetését, a társalgástól elzárkózva a lebegő jármű elülső megfigyelőterében maradt. – Egy közönséges ágyasnak nem szabadna parancsolgatnia. – Épp elég hangosan mondta ki ezt ahhoz, hogy mindenki hallhassa a beszállással járó lárma ellenére is.

Csani megragadta kriszkésének markolatát, a fedaykinok és a papok ugrásra készen álltak, hogy ott helyben összecsapjanak Shaddam embereivel. A sardaukarok szorosabbra húzták a gyűrűt Shaddam körül, áttörhetetlen bástyaként védték őt.

Ám Jessica Csani karjára tette ujjait. Szintén elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, annyit mondott: – Az egykori császárt csupán feldühíti, hogy szerepe még egy ágyasénál is elhanyagolhatóbb. Valaha ágyas voltam, most viszont egy bolygó felett uralkodó hercegnő.

Shaddamot meghökkentette a sértés, és amikor Fenring gróf hangosan felkacagott, az arcába szökött a vér.

– Elég a pózolásból – csattant fel Irulan. – Atyám, jobban tennéd, ha nem feledkeznél meg róla, hogy a férjem bármelyik pillanatban a Salusa Secundus újbóli és teljes lakhatatlanná tétele mellett dönthet. Itt mindannyian szeretnénk mihamarabb letudni ezt az ellenőrző körutat, így további késlekedés nélkül fogjunk hozzá a munkához!

Amikor a légi jármű elindult, Jessica kiválasztotta a helyét, és beült Csani és Irulan közé. Noha nem kedvelték egymást, mindketten az arrakeeni fellegvárban laktak, és jó ideje megtanulták elviselni egymást. Mindegyikük akart valamit a másiktól: Csani azt szerette volna elérni, hogy Paul felesége legyen, Irulan pedig Paul szerelmére vágyott.

Jessica nem mutatott részrehajlást egyikük irányában sem, szinte suttogva szólt hozzájuk, hogy amiről beszélnek, köztük maradhasson. – Szükségem van a meglátásaitokra, mindkettőtökére. Oly régóta élek távol a fiamtól, hogy már azt sem tudom, ismerem-e igazán. A döntéseiről kizárólag a távolság szűrőjén át és részrehajló jelentésekből értesülök, és az igazat megvallva, sokszor aggasztónak tartom a cselekedeteit. Meséljetek nekem Paul mindennapjairól, a hangulatáról, arról, hogyan vélekedik dolgokról! Szeretném megérteni őt.

Leginkább arra volt kíváncsi, hogyan fogadhatja el ennyire könnyen a nevében elkövetett mészárlásokat. Sok évvel ezelőtt, amikor Paul késpárbajban megölte Jamist, Jessica elfojtotta fia diadalmámorát, rákényszerítette őt, hogy átérezze ennek ez egyetlen tettnek, ennek az egyetlen halálnak a következményeit és a vele járó kötelességeket. – Milyen érzés gyilkosnak lenni? – Fiában fájdalmat, szégyent keltett a kérdés.

És most teljes lelki nyugalommal hagyta, hogy milliárdokat pusztítsanak el...

Paul anyja vagyok, gondolta Jessica. Vajon nem kellene mindenképp szeretnem és támogatnom őt? És mégis, ha ezen az úton halad tovább, az egész galaxis a történelem legkegyetlenebb zsarnokát fogja látni benne.

Irulan kimérten és szertartásosan felelt, szavaiból halványan mégis kiérződött a fájdalom. – Paul nem beszél őszintén velem. Csani a bizalmasa.

Jessica kétségesnek tartotta, hogy Csani valaha kritizálta vagy megkérdőjelezte volna Paul cselekedeteit. Csani vállat vont. – Muad-Dibet a jövőbelátás képessége és Isten vezérli. Látja, amit mi nem. Mi értelme magyarázatot keresni valamire, ami megmagyarázhatatlan?

Paul ígéretéhez híven a legkiválóbb planetológusok csapatát küldte a Salusára, akik lényegében állandóan a terepen tartózkodtak, átvizsgálták a tájat, mérőhelyeket állítottak fel. Csak nagyritkán kellett Shaddam kupolavárosába látogatniuk.

Jessica kibámult a lomha jármű pláz megfigyelőablakán, látta a szívós cserjék csoportjait, a nagy esőzések után hirtelen lezúduló víz vájta szurdokokat, a metsző szelek által kifaragott furcsa alakú kőoszlopokat. A bolygón a kellemetlen körülmények ellenére keménykötésű túlélőkből és az évszázadok során idehurcolt elítéltek leszármazottaiból álló nagyobb népesség élt. Elszórtan zárt kupolák és előre gyártott épületek bújtak meg a függőleges falú kanyonokban. Haszonnövényeket termesztettek behúzható vízhatlan ponyvák alatt, melyek védelmet biztosítottak az időjárás legkíméletlenebb viszontagságai ellen.

– A Salusa közel sem tűnik annyira zordnak, mint a Dűne – állapította meg Csani, aki Jessica mellett állt. – Nyilvánvaló, hogy némi odafigyeléssel és leleményességgel életben lehet maradni itt.

Irulan lépett mögéjük. – De semmiképp sem kellemes környezet.

Csani visszavágott. – Talán Muad-Dib feladata, hogy biztosítsa számukra a kényelmet? Az ilyesmit az embernek magának kell megteremtenie.

– Igyekeznek – vetette közbe Jessica. – Egykor az emberek okozták ezt a pusztítást, és most az emberek próbálják helyrehozni a károkat.

A hajóhíd kilátójáról Shaddam azt jelentette be: – Úti célunk az északnyugati medence, a legkiterjedtebb helyreállítási munkák színhelye. – Egy feltűnő vonalra mutatott a terepen. – A földi egység bázisa jelenleg annak a száraz szurdoknak az alján található. A levegőből mindent láthattok, amit látni akartok.

– Majd mi eldöntjük, mit akarunk megtekinteni – mondta Csani. – Tegyél le minket ott! Személyesen szeretnék elbeszélgetni a planetológusokkal. Az édesapám, Liet nevében végzik a munkájukat.

– Nem, épp eleget látunk idefentről is – válaszolta Shaddam, mintha az övé lett volna a végső szó joga.

Ám Csani hallani sem akart erről. – Irulannal azt kaptuk utasításba, hogy mindent szemléljünk meg. – Oldalt pillantott a hercegnőre. – Hacsak nem félsz tőle, hogy összepiszkolod a kezedet.

Irulan dühödten atyjához fordult. – Tegyél le minket, most azonnal!

A trónfosztott császár legyőzött sóhaj kíséretében leszállási parancsot adott a pilótának. A légi jármű és a kísérőhajók megszálló seregre emlékeztetően szálltak le, megzavarva ezzel munkájukban a planetológusokat. A koszos, foltos, vastag overallokban dolgozó terraformálók otthagyták gépeiket, és a látogatók elé siettek.

A kiszáradt kanyonban folyó munkálatok két vezetője a mostoha Culat bolygóról származó Lars Siewesca és a Grand Hainon született, Qhombaként bemutatkozó köpcös férfi volt.

Siewesca külseje felkavarta Jessica lelkét, mivel a magas és szikár, vörösesszőke hajú férfi gondosan nyírt szakállat viselt. Vajon szándékosan próbált hasonlítani a néhai, meggyilkolt Dr. Liet-Kynesra? Noha a látogatók között tudhatták IV. Shaddamot, leányát, Irulan hercegnőt és Lady Jessicát, a planetológusokra mindenekelőtt Csani jelenléte tett nagy hatást.

– Liet leánya! Micsoda megtiszteltetés, hogy eljöttél hozzánk! – lelkendezett sűrűn bólogatva Siewesca. – A társaimmal együtt az arrakeeni planetológiai iskolában végeztünk. Hadd mutassuk meg, min dolgozunk! Legfőbb célunk, hogy édesatyád tanításaihoz és álmaihoz méltó munkát végezzünk. – Köré gyűltek, Shaddamra ügyet sem vetettek, ami rettenetesen bosszantotta a hajdani császárt, noha nem különösebben érdekelték a munkálatok.

A két munkavezető határtalan lelkesedését kifejezésre juttatva dicsekedett el Csaninak a visszanyert területek nagyságával, a hőmérsékletcsökkenés mértékével, a relatív páratartalmakkal. Miközben obskúrus számadatokat, százalékban mért értékeket és technikai részleteket soroltak, Csani térdre ereszkedett a kanyon száraz medrének laza, homokos talaján. Ujjaival a földbe túrt, egészen mélyen, kavicsokat, homokot és port emelt maga elé. – Ez a világ élettelenebb még a Dűnénél is.

Irulan állva maradt, makulátlanul és szépen, háta mögött a pusztasággal. – De a Salusa barátságosabb, és csak javul a helyzet. A jelentések szerint új ökoszisztémák gyökereznek meg, a legszörnyűbb viharok pedig egy év alatt elültek.

Csani felállt, és nadrágja oldalán leporolta a kezét. – Nem így értettem, hogy élettelen. A Salusát atomtöltetekkel égették fel, majd évszázadokon át börtönbolygóként használták... lelkében halott ez a hely.

A planetológusok csapata megpróbálta mielőbb befejezni az előkészületeket egy nagyobb kísérlethez. – A mélységi magnetometria jelentős víztározó réteget mutatott ki a zárókőzet alatt – magyarázta Siewesca. – Épp arra készültünk, hogy keresztültörjük a felső réteget, és csatornát nyissunk, hogy a földalatti folyó ismét megeredhessen. Ez teljesen meg fogja változtatni a földrész arculatát.

– Nagyszerű, folytassák csak! – szólalt meg Shaddam, mintha csak rá vártak volna, hogy kiadja a parancsot.

Az ezt követő órában az egység összepakolta a felszerelését és a gépeket, járműveikkel visszahúzódtak a felettük magasodó kanyon peremére. Qhomba és Siewesca felkéredzkedtek a megfigyelők hajójára, hogy kommentálhassák az eseményeket. Miután kiürítették a kanyonbeli munkaterületet, és mély aknákban robbanótölteteket helyeztek el, Shaddam többi hajója biztonságos távolságba húzódott.

Qhomba és Siewesca a megfigyelőablakokhoz préselődtek, Jessica pedig érezte a két ember őszinte lelkesedését. A várakozás percei végtelennek hatottak. Shaddam épp panaszkodni kezdett volna a késlekedés miatt, amikor szavait félbeszakították a lent eldördülő robbanások, melyek madártollra emlékeztető mintázatokban repítették neki a port és a törmeléket a sziklafalaknak.

A füst és az omladék mögül zavaros, kavargó víz lövellt elő – ütőérből spriccelő vérre emlékeztetőn – a kanyon falai közé, és sodorta magával az üledékrétegeket. Az áradat több évszázados port sodort magával barna örvényekben, ahogy zúgva előretört.

Qhomba sipító hangon éljenezni kezdett. Siewesca szélesen elmosolyodott, megvakarta vörösesszőke szakállát. – A Salusából feleannyi idő alatt virágzó kertet varázsolunk, mint ami a Dűne termővé tételéhez kellett! Alig pár évszázad alatt a bolygó ismét termékeny világ lesz, melyen sokféle létforma megél majd. – Úgy tűnt, mintha azt várná, hogy a többiek megtapsolják ezért.

Shaddam csak egy keserű megjegyzést tett. – Alig pár száz év alatt? Ezzel nem sokra megyek. – Nem úgy viselkedett, mint aki ilyen hosszú időre tervezte, hogy berendezkedjen itt.

Jessica alaposan megfigyelte a férfit, alattomos tekintetéből arra következtetett, hogy titkol valamit. Eltűnődött, vajon mire készülhet Shaddam és Fenring. Egy pillanatig sem hitte, hogy a Corrinok alázatosam beletörődtek a helyzetükbe, és végleg feladták minden becsvágyukat.