Néha a keresés legbiztosabb módja, ha ránk találnak.

ZENSZUNI KÖZMONDÁS

Egy héttel később, apró kabinjukban, egy újabb csillaghajó fedélzetén Gurney pengette új balisetjét, dallamokkal kísérletezett, és a fejében komponált melódiákat.

Most, hogy határozott úti cél nélkül indultak tovább a Csuszukról, Duncan a csillagközi útvonalakat tanulmányozta, megpróbálta elképzelni, vajon hova mehetett az énekmondók társulata. Már eddig is több nap telt el eredménytelenül. – Mentátnak kellene lennem ahhoz, hogy kitaláljam, hova mehettek. Végül mégiscsak magunkkal kellett volna hoznunk Hawatot. Paul és Bronso bárhova indulhattak innen. Túl sok a szóba jöhető úti cél ahhoz, hogy mindet átkutassuk.

Gurney hamis hangot pendített meg. – Egyikünk sem fogja feladni. Ezt ígértük a hercegnek.

Duncan félrehúzta a papírokat. – Igen, és ennyivel a fiatalúrnak is tartozunk. Paul kezéből kicsúszott az irányítás, de sosem tűnt olyasvalakinek, akit szorult helyzetekből kellene kimenekíteni.

– Egyszer-másszor mindnyájunknak szüksége van arra, hogy megmentsenek. – Ezúttal nem a jól ismert mondást idézte, hanem saját bölcsességének egy gyöngyszemét. Gurney új dallammal szórakozott.

Egy wayku utaskísérő jelent meg a kabin ajtajában, kezében étellel teli tálca. Duncan gyanakvón nézett fel rá. – Nem rendeltünk étkeket a szállásunkra.

– Így van, de ürügyet kellett találnom rá, hogy idejöhessek. – A wayku férfi fekete kecskeszakállt, valamint tekintetét teljesen eltakaró szemüveget viselt. – Mindannyian hallottuk, hogy Atreides herceg és Vernius őrgróf eltűnt fiait keresitek. Ugye Paulnak és Bronsonak hívják őket?

Gurney talpra ugrott, félretette balisetjét. – A fiúk nyomára tudnál vezetni minket?

– Tényeket tudok. A nevem Ennzyn. Személyesen ismertem két fiút, akikre illik a leírás, és Paulnak meg Bronsonak hívták őket.

– Hol volt ez? – kérdezte Duncan. – És mikor láttad utoljára őket?

– Egy ideig velem dolgoztak az egyik csillagbárkán, de amikor a Liga rájött, hogy potyautasok, kitették őket a Csuszukon. Egy énekmondó társulatba álltak be.

Gurney válla megrogyott elkeseredettségében. – Ennyit nekünk is sikerült megtudnunk róluk. Aztán elveszítettük a nyomukat.

– Ennél több is van még. A szóban forgó énekmondó társulat egy bizonyos tagja üzenetet küldött nekünk, méghozzá a Balutról. Úgy tűnik, hogy amikor Rheinvar csoportja odaérkezett, a biztonsági vizsgálat az egyik korábbi nemesi család, a Balut-ház tagjaként azonosította az egyik mindenest.

Duncan összerakta a részleteket. – Bronso nagyanyját Lady Shando Balutnak hívták.

– Őrizetbe vették a fiúkat? – próbált minél többet megtudni Gurney.

– Nem. A biztonságiaknak nem volt tudomásuk – és érdekükben sem állt különösebben megtudni valamit – a Balut család egy eltűnt tagjáról. A forrásom szerencsére sok mindent figyelemmel kísér. – A wayku felszolgáló beljebb lépett, az asztalra helyezte a tálcát, majd leemelte a fedelet, amely egy cseppet sem étvágygerjesztő ételt takart. – A vacsora ingyenesen jár az információ mellé.

– És mivel tartozunk magáért az információért?

Ennzyn halványan elmosolyodott. – Egészen megkedveltem a fiúkat. Miután alaposabban utánanéztem a helyzetnek, aggódni kezdtem miattuk. Bronso és Paul ugyan egyaránt alkalmazkodó, értelmes és leleményes ifjúnak tűnik, nem szerencsés egyedül, felügyelet nélkül utazgatniuk. Nekem az is elegendő jutalom lenne, ha segíthetnék hazajuttatni őket.

– És hogyhogy efféle információval látott el téged az énekmondó társulat egyik tagja? – Gurney gyanúsnak találta, hogy a wayku nem követel semmiféle ellenszolgáltatást.

– A waykuk és az énekmondók sokban hasonlítanak egymásra, hiszen mindketten a világűr különböző régióiban utazgatunk. Népeink folyton új helyek megismerésére, új élményekre vágynak, így az idők során kölcsönösen megkedveltük egymást. Az információ megosztása gyakran mindkét fél számára előnyösnek bizonyul.

– És a fiúk még mindig a Baluton vannak?

– Tudomásom szerint igen. De ki tudhatna egy énekmondó társulat minden lépéséről?

Duncan ismét előhúzta a csillagtérképeket. – A lehető leggyorsabban a Balutra kell jutnunk, Gurney.

– Ez a hajó sajnos, nem oda tart – jegyezte meg Ennzyn. – A következő elosztópontnál át kell szállnotok. Szívesen segítek megtervezni a leggyorsabb útvonalat.

– Mi a következő elosztópont? – Ha tehette volna, Gurney megsürgette volna a hajót, hogy mielőbb odaérhessenek.

– Az Ix – felelte Ennzyn.

Gurney szigorú pillantást vetett Duncan felé. – Az épp megfelel.

A két férfi berontott a Grand Palais-be, amivel teljesen meglepték Jessicát és Letot. Gurney jelentette be a hírt: – Új információhoz jutottunk a fiúkról! Akik kitartóan és nagy hittel kutatnak, végül elnyerik a jutalmukat.

– De azonnal tovább kell indulnunk – tette hozzá Duncan –, mielőtt onnan is útra kelnének megint. Ellenőriztem az Űrliga menetrendjeit, és három-négy nap alatt a Balutra érhetünk. Bárcsak hamarabb megtehetnénk, de a Liga menetrendjein sajnos nem változtathatunk.

Rhombur magához rendelte Suk-orvosát. – Yueh, te velünk jössz, ha bármi történt valamelyik fiúval, magam mellett akarlak tudni, hogy segíthess nekik.

Miután egyeztetett néhány ixi hivatalnokkal, hogy rögvest foglaljanak helyet nekik a Balutra induló következő Liga-hajón, a kiborg gróf kelletlenül üzent Bolig Avatinak is. – Tudatnom kell vele, hogy egy időre távoznom kell az Ixről.

Leto meg sem próbálta leplezni aggodalmát és kétségeit. – Nem bízom abban az emberben, Rhombur.

– A cinóbervörös ördögét, én az egész Technokrata Tanácsban nem bízom! De a távollétemben az Ix de facto Avati irányítása alá kerül.

– Ha nem ásták volna alá a tárgyalói pozíciódat a Liga ellenőrével szemben, – jegyezte meg Jessica – már napokkal ezelőtt egyértelmű választ kaptunk volna.

– Ah, sokkal jobban aggaszt az, mit művelhetnek, amíg másutt vagyok. A technokraták néhány tollvonással és sokkal kevesebb vérontással átvehetik a hatalmat, mint annak idején a tleilaxiak.

– Akkor talán megelőző lépéseket kellene tenned – javasolta Leto.

Megérkezésekor a tanács vezetője hanyagul meghajolt. – Ismét elutazni készül, Vernius nagyuram? Tökéletesen megértem! A családi ügyek sokkal fontosabbak, mint egy bolygó kormányzása. Az Ix jó kezekben lesz a távollétében.

Leto szólalt meg határozott hangon, mintha Avati ott sem lenne. – Rhombur, ha úgy gondolod, a távollétedben állomásoztathatok itt Atreides-csapatokat a rend és biztonság fenntartásához. Ha áldásodat adod rá, Duncan és Gurney itt maradnak, hogy megszervezzék ezt. Ily módon Vernii jó kezekben marad, míg nem vagyunk itt, és az ellenségeid nem észlelhetnek gyengeségeket.

Avati arcára egyértelműen riadt kifejezés ült ki. – Szükségtelen egy külvilági hadsereg jelenléte. Az Ixen sosem bomlik meg a rend és biztonság! És nincsenek ellenségei.

– Jobb biztosra menni – felelte mosolyogva Rhombur. – A hercegnek igaza van: a személyes jelenlétem hiányában csupán a helyemben eljáró Tanács felügyeli a kormányzati tevékenységet. Más Házak védtelen zsákmányt láthatnak így az Ixben. Kétségkívül emlékszel még rá, hogy a tleilaxiak mennyire könnyedén átvették a hatalmat, mivel készületlenül ért minket a lépésük. Ki tudja, mi történhet itt a távollétemben? – Élvezte, ahogy még mélyebbre döfheti a képzeletbeli tőrt. – Gurney Halleck és Duncan Idaho az egész Landsraad területén bátorságukról és erejükről híresek. Igen, Leto, üzentess csak az embereiddel a Caladanra! Egy, legfeljebb két hadtest elegendő lesz.

– Hadtest? – kiáltott fel Avati.

Gurney láthatóan nem örült annak, hogy nem tarthat velük. – De nagyuram, nem kellene veletek tartanunk és gondoskodnunk a fiúk biztonságáról?

– Ha a fiam és Bronso valóban a Baluton vannak, nem jelent gondot, hogy visszakapjuk őket. Te és Duncan sokkal többet tehettek itt... Rhombur barátomért.

A gróf nem tudta leplezni nyilvánvaló örömét. – Köszönöm, Leto! És Avati tanácsos... mindenben együtt kell működnöd a herceg képviselőivel, és megérkezésükkor méltóképp kell fogadnod a seregeit!

A technokrata feszengve bár, de biccentett.

Leto határozott parancsokat adott. – Duncan, Gurney, haladéktalanul küldjétek futárt a Caladanra, és utasítsátok Thufir Hawatot, hogy amint megkapta az üzenetet, indítsa a biztonsági csapatokat! Ha csak tőlem függ, az Ix biztonságban lesz. Erre valók a barátok.