A víz: élet. Aki azt mondja, hogy egyetlen csepp víz jelentéktelen, azt állítja: egyetlen életnek önmagában nincs jelentősége. Ez olyasmi, amit nem fogadhatok el.

STILGAR KOMMENTÁRJAI

Bronso bomlasztó akcióiban Alia inkább az ő személyét ért inzultust látott, mintsem Paul emlékének besározását. Kémeket és nyomozókat indított útnak, hogy kutassák fel az elkövetőket, s hamarosan több száz gyanúsítottat őrizetbe vettek.

Noha Jessica nem tudta elfogadni Bronso tetteit, melyekkel tönkretette a magasztos szertartást, a mögöttes indítékokat nem utasíthatta el. Voltaképp azt gyanította, hogy még Paulnak sem lett volna kedvére a gyászszertartás hivalkodása. Jóllehet a fia szánt szándékkal félistennek mutatta magát, felismerte a hibáját, és minden lehetséges módon megpróbálta orvosolni azt.

A gyászszertartást követő reggelen Jessica az arrakeeni űr kikötő peremén találta Stilgart, aki a fremen klánok és Landsraad házak lobogóinak és a meghódított világok zászlainak leszedését felügyelte.

Jessica kissé hátrahajtotta fejét, úgy figyelte, ahogy egy ereszkedő vízszállító hajó a napfényt visszatükröző, apró pontként megjelenik a magasban, majd a rakományt védelmező, felfegyverzett hadihajók kíséretében, kavargó gázfelhőket és ionizált levegőcsíkot húzva maga után nagy sebességgel leszáll. Ropogás és robbanás repesztette meg az eget, ahogy a lassító hajó jól ismert, nem vihar közeledtét jelző dörejével lefékezett a légkörben a kis kiterjedésű leszállótér felett.

Addigra más járművek is leszálltak az űrkikötőben, a levegő vibrált a forróságtól a hajótestek körül. Kifelé nyíló zsilipajtók tárultak fel a nyomáskiegyenlítést kísérő sziszegéssel. Egy utaskísérő ellenőrizte a rámpát, aztán súlyos léptekkel levonult, hogy átnyújtsa az iratokat az űrkikötő felügyelőinek, akik a kvizarák sárga köpönyegét hordták. Üzemanyag-technikusok siettek oda a hajóhoz, hogy feltöltőket csatoljanak a szuszpenzor-hajtóművekhez.

Körülöttük mindenfelé űrkompok, rakodóhajók és fregattok értek földet, egyikük a rosszul beállított hajtóművek csontrepesztő visításával. A rakterek ajtóihoz kocsik siettek; rakodómunkások sorakoztak fel a műszakkezdéshez, és Muad-Dib áldását kérték, mielőtt hozzáfogtak volna a munkához.

Jessica Stilgar mellé állt, aki lehalkította hangját, szemét az űrkikötőben folyó tevékenységen tartotta. – Szerettem volna részt venni Usul barátom búcsúszertartásán, akit a Tabr sziecsből ismerek. Annak a gyászszertartásnak viszont semmi köze nem volt a fremen szokásokhoz. – Kezével a még mindig tolongó tömeg, a munkások csapatai, a nehéz szerkezetek felé intett. Az emléktárgyárusok még mindig talmi portékájukat kínálták, néhányan az árakat leszállítva igyekeztek túladni a rajtuk maradt készleten, mások inkább árat emeltek, mivel árujuk immár nehezebben hozzáférhetőnek és nagyobb jelentőségűnek számított.

– A lányod Csani emlékére is vízszertartást akar szervezni. – A szigorú és hagyománytisztelő naib rosszallóan ingatta a fejét. – Miután láttam, hogy a régens miképpen tisztelgett Muad-Dib emléke előtt, kételyeim támadtak afelől, hogy Csanit megfelelőképp búcsúztatjuk-e, úgy, ahogy ő és a törzse szerették volna.

– A helyzet irányítása már jó ideje kicsúszott a kezünk közül, Stilgar. Paul maga hozta létre és bátorította ezt.

– De Csani nem, Sayyadina. A csapatom tagja és Liet leánya volt, vagyis fremen – nem puszta jelkép, amit Alia igyekszik csinálni belőle. Mi, fremenek nem temetkezünk.

Jessica felé fordult, szemét résnyire szűkítette. – Talán ideje ráerőltetni magunkra a valóságot. Csani vize sokkal többet jelent a fremeneknek, mint bárki másnak. A test a személyé, a víz a törzset illeti. Semmije nem lehet egy birodalmi szintű politikai látványosság része. Egy igazi fremen tenne róla, hogy Csani vizét ne pocsékolják el.

Stilgar tekintete elsötétedett. – Ki emelhetne szót a régens határozata ellen?

– Akár te is, és így mi is. Ha óvatosan járunk el. Ez a kötelességünk.

Stilgar felhúzta a szemöldökét, cserzett arcát Jessica felé fordította. – Arra kérsz, hogy dacoljak Alia óhajával?

Jessica megrántotta a vállát. – A víz a törzset illeti. Márpedig a fremenek jelentik Csani törzsét, nem az egész Impérium. Ha mi vesszük magunkhoz Csani vizét, helyesen cselekedhetünk. Hadd intézzem ezt el a lányommal! Talán van rá mód, hogy mindnyájunk megelégedésére szolgáló megoldást találjunk. E pillanatban Aliát teljesen leköti a kutatás Bronso és társai után. Most van itt az ideje, hogy visszavegyük Csani vizét... hogy biztonságban tudhassuk.

Vízárusok járták az utcákat, sejtelmes kántálással szólongatták az embereket. Koldusok és zarándokok nyüzsögtek a munkások körül, akik a gyászlobogókat húzták le a magas póznákról. Jessica látta, hogy a narancssárga ruhás munkavezetők darabokra tépték a szövetet, és Muad-Dib emlékművéről származó szuvenírként árulták a rövid csíkokat. Fűszerrakodó hajó szállt le az űrkikötőben, hatalmas dübörgés töltötte meg a teret, ám Jessica és a naib bezárkóztak saját kis univerzumukba.

Stilgar az asszonyra nézett telikék szemével. – Tudom, hogyan.

Éjszaka, ahogy a naponta odasereglő siratókat hallgatta, látta, hogy a zarándokok Muad-Dib halála után is (s dacára, hogy tudták: az Űrliga hatalmas profitot zsebel be minden úton) egyre özönlöttek a távoli bolygókról, Stilgar arra a következtetésre jutott, hogy az efféle szégyenletes mértéktelenség határozottan ellenkezik a fremen értékrenddel.

Egykor Paul Atreides barátja volt, attól a pillanattól fogva, hogy az ifjú felvette a sziecsbeli Usul nevet. Végignézte, ahogy Paul megöli legjobb emberét – a forrófejű Jamist, akit elfeledett volna a törzs, ha a megfelelő időben és helyen bekövetkezett halála nem biztosított volna neki bizonyosfajta halhatatlanságot a történelemben.

De ez, morfondírozott Stilgar, miközben egy emberekkel teli arrakeeni utcán álldogált tökéletesen beállított cirkoruhájában (ellentétben a külvilágiak többségével, akik sem elsajátítani, sem megérteni nem voltak képesek a megfelelő vízfegyelmet) – ez nem is hasonlított ahhoz a Dűnéhez, amire emlékezett.

Stilgar sosem kedvelte Arrakeent, tulajdonképp egyetlen várost sem: a felkészületlen zarándokok kavargását és nyomakodását, a sötét sikátorokban gyakori gaztetteket, a szemetet, a zajt, a furcsa szagokat. Habár az élet már megváltozott a zsúfolt sziecsekben, még mindig tisztábbnak hatott a városinál. Odakint az emberek nem igyekeztek másnak kiadni magukat, mint amik valójában, különben nem sokáig maradtak volna életben. A sivatag szétválogatta a híveket az imposztoroktól, a város viszont látszólag nem ismerte a különbséget, sőt megjutalmazta a tisztátalanokat.

Undorát orrdugók és szűrőmaszkok mögé rejtve járta az utcákat, hallgatta az atonális zenét egy közeli gyülekezőhely felől, ahol az egyazon bolygóról származó zarándokok osztották meg egymással kulturális emlékeiket. A szennycsatornák bűzlöttek a felhalmozott hulladéktól: a csőcselék oly sok szemetet hagyott maga után, hogy nem tudtak helyet találni neki – még a nyílt sivatag sem tudta elnyelni mind. A bűz rossz ómennek számított a fremenek szemében, mivel a rothadás szaga elpazarolt nedvességre utalt. Stilgar még szorosabban orrába illesztette a záródugót.

Az arrakeeni sürgölődésben kizárólag önmagába fordulva lelhetett megnyugtató magányra. Senki sem figyelt fel az álruhás naibra, aki Muad-Dib fellegvára felé tartott. Csupán amikor a kapuhoz ért, akkor fedte fel kilétét, és felelt meg a jelszóra. Az őrök hirtelen hátraléptek, tisztelettudón vigyázzba vágva magukat, mintha felhúzós szerkezetek lettek volna egy dobolóban.

Célja elérése szempontjából szerencsésebb lett volna, ha Stilgar jelenléte észrevétlen marad, ugyanakkor a megingathatatlan hatalom nélkül – amellyel egykor Muad-Dib ruházta fel – sosem érhette volna el, amit Jessica kért tőle. Stilgar feltételezett szabályokat rúgott fel, a becsület útját követte mások törvényei helyett. Csendben és titokban kellett megtennie ezt, még ha több útjába, több titkos éjszakai küldetésbe kerül is.

Nem Muad-Dib halt meg egyedül. Legalább Stilgar és Jessica nem feledkezett meg erről...

Elért a nyomasztóan csendes lakosztályhoz, ahol valaha Usul lakott imádott ágyasával. A Kvizarátus tagjai előbb-utóbb szentéllyé fogják alakítani a palotának ezt a szárnyát, ám egyelőre még az emberek vallásos áhítattal tekintettek a szobákra, és érintetlenül hagyták azokat.

Egy homok marta kőlap tetején díszes kanopuszedény őrizte Csani vizét. Az ikrek véres világra jöttét követően a törékeny testből egy huanui tetemlepárlóban mindössze huszonegy liternyi vizet sikerült kinyerni.

Csani Liet-Kynes leánya volt, mielőtt Muad-Dib asszonya lett. Stilgar csapatának tagjaként – valódi fremenhez illően – számos csatában vett részt. Stilgar kérges ujjait végighúzta az edény külsejét díszítő, gondosan kidolgozott véseteken. Babonás félelmében a hideg végigfutott a hátán. A víz csak víz... no de lehetséges, hogy Csani ruh-lelke még mindig itt lebeg valahol?

A lány édesapja, a planetológus Liet, akit egykor a Harkonnenek tettek el láb alól, Pardot Kynes fia volt, azé az emberé, aki annak idején a dűnei klímaváltozás gondolatát elültette a fremenek fejében. Lietnek, aki Stilgar társaként harcolt a Harkonnenek túlkapásai ellen, azért kellett meghalnia, mert segíteni merészelt Paul Atreidesnek és édesanyjának.

Császárként Muad-Dib gondoskodott róla, hogy Dr. Kynes álma fennmaradjon. Parancsára felgyorsították a terraformálás folyamatát, és megalapították az új planetológiai iskolát. Ha valóban Muad-Dib volt a Lisan al-Gaib, az út lerövidítése, akkor Liet Kynesra hárult a katalizátor szerepe.

Csani pedig az ő leánya volt.

A régens és amazon testőrei átkozni fogják majd azért, amire most készült, de Mohiam Tisztelendő Anya és mások vére már így is Stilgar kezéhez tapadt. Meg fogja tenni.

Miután leemelte az edény fedelét, a folyadékot literkannákba öntötte át, melyeket könnyebben kezelhet és könnyebben el is rejthet a köpönyege alá. Hogy mind magával vihesse, még legalább kétszer el kell jönnie, ám az őrség kapitányaként Stilgarnak módjában állt elkerülni az ellenőrzést. Így értékes terhével távozott Muad-Dib egykori szálláshelyéről.

– Miért tenne bárki ilyesmit? – Alia először őszintén megdöbbent, ám hangulata hamar megváltozott. Jessica figyelte, miként hullámzanak az érzelmek leánya arcán, követi gyors egymásutánban egyik a másikat; előbb zavar, majd felháborodás, aztán a félelem sugallata. – Ki juthatott be a bátyám lakosztályába?

Ziarenka Valefor, az épp jelentést tevő amazon testőr egy fejjel magasabb volt Aliánál, de olyannyira megrázta a véletlen felfedezés, hogy a régenstől várta, hogy erőt öntsön belé. Alia nyersen kiadta a parancsot testőrének.

– Küldess Duncanért! – Ziarenka gyorsan meghajolt, és kisurrant az ajtón.

Alia a fejét ingatva édesanyjára pillantott. – Bizonyosan Ixi Bronso újabb felháborító merénylete lehet. Azok után, amit Paul gyászszertartásán művelt, még Csani vízszertartását is tönkre akarja tenni. Mindenki előtt megvádolom! Amikor az emberek értesülnek erről...

Jessica félbeszakította őt. – Jobb, ha erről inkább nem beszélsz senkinek, Alia.

Alia egyet pislantott, hátrébb csúszott kicsit. – Csani vizét ellopták. Hogy hunyhatnánk egyszerűen szemet efelett? És vajon mit akarhatnak? Ha egy kérdésre nem adódik nyilvánvaló válasz, mindig a legrosszabbtól tartok.

Gondolatban Jessica már minden eshetőséget végigvett, a legjobb megoldást kereste meg, ha Alia túlreagálná a helyzetet, és hogy Stilgar meg a fremenek mindenképp megkapják, ami kijár nekik – Csani azt, ami neki kijár, Alia pedig azt, ami neki kijár.

– Nem is azt mondtam, hogy ne törődj a problémával, viszont teljes mértékben hatástalaníthatod. Bárki követte is el a bűnt – legyen az Bronso valamelyik cimborája vagy bárki más valószínűleg pánikot és zavart akar kelteni. Esetleg váltságdíjat fognak követelni érte? Azzal fenyegetőznek majd, hogy valamiképp meggyalázzák a vizet? Bárhogy legyen is, nyilván arra számítanak, hogy botrányt csapsz az ügy miatt, de inkább ne add meg nekik ezt az örömet! Ne hívd fel a figyelmet arra, ami történt!

Az ötlet nem tetszett túlzottan Aliának. – Meg kell akadályoznunk őket a tervük véghezvitelében, bármit akarjanak is. Csani vize eltűnt. Most hogyan fogjuk megtartani a gyászszertartását?

Jessica nyugodt, kimért maradt. – Csak víz volt. Töltsd fel újra az edényt, és soha senki nem fogja megtudni, mi történt. Ha Bronso azt állítaná, hogy a birtokában van Csani vize, miként bizonyíthatná igazát? – Javaslatát nem tartotta csalárdnak vagy becstelennek. E megoldást még a Bene Gesserit is elfogadhatónak ítélte volna. Mindketten megkapjuk, amit akarunk. – A víz csak víz, te pedig a tervek szerint megtarthatod a búcsúztatási ceremóniádat.

A fremenek pedig szintén megrendezhetnék a saját szertartásukat, hogy a maguk módján tisztelegjenek Csani emléke előtt. Stilgar megelégedésére szolgálna ez. Ahogy Pauléra is, aki még a saját halála után is tudhatná, hogy megfelelően jártak el.

Alia kis ideig mérlegelt, majd beleegyezőn biccentett. – Ez a megoldás elfogadható. Így mindenféle fenyegetést közömbösíthetünk.