Noha nem bánom, hogy oly sok éven át szolgáltam az Atreides-házat, nincsenek szavak arra, miféle dolgoknak voltam szemtanúja, miféle dolgokat tettem és éltem át. Nem is próbálkozom – jobb lenne, ha végleg feledésbe merülnének.

GURNEY HALLECK, BEFEJEZETLEN DALOK

Amikor látta a bankettasztal körül összecsuklott testeket, Gurney dühöt és émelygést érzett. Egy hosszú percig bámulta a Horvu polgármester, a pap és a többi zendülő arcára fagyott döbbenetet és hitetlenkedést.

Miután visszaengedte Gurneyt a helyiségbe, Jessica gondoskodott róla, hogy az ajtók biztonságosan zárva maradjanak, hiszen tudta, hogy ezzel a férfi hűségét kell próbára tennie. – Nem te tetted ezt, Gurney. Hanem én. Rettenetes áldozat; de ez volt a legkisebb ár, amit még mindenképp meg kellett hoznom.

Gurney körülnézett, szeme kivörösödött. – De hát személyesen ismerted őket, úrnőm! Ostobán viselkedtek, de jólelkűek voltak. Olyanok voltak, mint a gyerekek, akik a galaktikus színpadon adnak elő egy darabot. – A kiterült alakok felé mutatott. – Ártatlanok voltak.

Jessica megacélozta a hangját. Most rettenetes szükségét érezte annak, hogy Gurney mellette álljon. – Nem voltak ártatlanok. Vajon nem igyekeztünk mindketten lebeszélni őket a lázadásról? Én magam figyelmeztettem őket arra, hogy komoly következményei lesznek annak, ha valóban belekezdenek. És szerinted véletlen lehetett, hogy a tudtod nélkül indították útnak a hírnököket a távollétem alatt? És ha annyira ártatlanok voltak, miért kellett túszokat ejteniük? Hagyták kicsúszni kezükből az események irányítását, és Paul sosem bocsátotta volna meg nekik a lázongásukat, vagy söpörte volna félre a problémát. Ha itt gyengének vagy tétovának mutatkozott volna, akkor más bolygók is elszakadtak volna az Impériumtól. A császárnak egyik bolygó után a másik ellen kellett volna megtorló akciókat vezetnie, és így kétségtelenül még több világot tett volna örökre meddővé. – A bankettasztal körül heverő néma vendégekre pillantott. – Ez itt... mindössze tíz élet. Nem túlzottan tetemes ár.

Gurney összevonta a szemöldökét, próbálta összeegyeztetni a tragédiát a tisztességről, becsületről és az Atreides-házhoz való lojalitásáról kialakított képével. Jessicának csupán hatalmas erőfeszítés árán nem csuklott meg a hangja; erősnek és határozottnak hatott, de csak Bene Gesserit képzésének köszönhetően – és gyűlölte önmagát ezért.

– E lázítók nélkül a caladani forradalom széthullik. Épp ezért Paulnak nem is kell válaszlépést tennie. Helyi probléma marad, amit hercegnőként rendeztem. A fedaykinoknak szükségtelen belefolyniuk. E tíz ember kiiktatásával még száz bolygón megelőzzük a további erőszakot, a vérontást, a megtorlásokat. – Jessica nagyot nyelt, aztán hozzátette: – Magad is tudod, Gurney. Egy veszett ebet el kell altatni, mielőtt nagyobb károkat okozna. Ezek az emberek olyanok voltak, mint a veszett kutyák. Mást nem tehettem. Ha haboztam volna...

Végül elsírta magát, és egy gyors mozdulattal letörölte a könnyeit. Gurney elfordította a tekintetét, úgy tett, mintha észre sem vette volna. A Rend egész életében azt tanította Jessicának, hogy húzzon fel áthatolhatatlan falakat az érzelmei köré, rákényszerítették, hogy ne érezzen, de egy ennyire szélsőséges esetben, az iszonyatos döntés után, amit meghozott, nem tudta visszatartani a könnyeit.

A testes férfi roppant kimérten bólintott. Amikor látta rajta a hangulatváltozást, Jessica ráébredt, meg sem fordult a fejében, hogy Gurney Halleck ne maradna hűséges hozzá.

– Szóval – felelte Gurney –, ez a tíz semmiben sem különbözik a háborús zónák ágyútöltelékeitől. Egy olyan összecsapásban estek el, ami részben a saját hibájukból robbant ki, és sajnos, a rossz oldalt választották. – Szavai zordnak hatottak. – Most már jobban értem, úrnőm, de ettől még nem tetszik. Nem tetszik, ami megváltozott bennem emiatt. Már rengeteg embert megöltem az Atreides-ház szolgálatában, de eddig nem vettem ki a részem... gyilkosságból.

Jessica megfogta Gurney mindkét kezét, majd szomorúan így felelt: – Az idő és a háborúskodás mindent, ami egykor tündöklő és új volt, öreggé, kopottá és piszkossá változtat át. Ez nem gyilkosság. Nem ez a helyes kifejezés arra, amikor egy uralkodó szükséges kivégzést hajt végre. A Caladan hercegnőjeként ez az egyik legnehezebb feladatom.

Többé nem tudta fenntartani az összeszedettség látszatát. Kisietett a fogadóteremből, egyetlen szót sem szólt, nem adott újabb utasításokat. Tudta, hogy amikorra visszatér, minden holttestet kivisznek már, és ismét minden a megszokottnak fog látszani.

A lakosztályába érve Jessica magára zárta az ajtót, és helyére tolta a reteszt. Azt remélte, hogy a fabarikád elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy senki se hallja őt. Szerencsére a Caladanon nem tiltották, hogy valaki vizet adjon a halottaknak.

Órákkal később, miután leküzdötte magában a bánatát, Jessica leült az íróasztalához, hogy megfogalmazzon egy hűvös hangú üzenetet. A parázsgömb fénykört vetett köré. Évekkel ezelőtt, amikor megkérte a Bene Gesseritet, hogy segítsenek neki megkeresni Pault és Bronsot, válaszul csupán szűkszavú elutasítás érkezett. Most reá került a sor, hogy szépítgetés nélküli válaszüzenetet küldjön. A levelet kifejezetten Mohiam Tisztelendő Anyának, szigorú tanárának, eltitkolt édesanyjának címezte.

„A tervetek kudarcot vallott. Tudom, miként próbáltatok manipulálni engem és másokat, de már nem vagyok fogaskerék a gépezetetekben, és sosem leszek része a belső köreiteknek. Mit bánom én. Sosem törekedtem rá, hogy Főtisztelendő Anya legyek.

Tudom, ki vagy, Gaius Helen Mohiam. Tudom, hogy lelked vitrioltól csepeg. Ám jobb, ha vigyázol – személyesen téged és az egész Rendet figyelmeztetem: Ha a Bene Gesserit még egyszer megkísérli megszégyeníteni vagy elpusztítani Pault, rá fogom beszélni a fiamat, hogy a dzsihad teljes dühével induljon meg az Anyaiskola ellen. Megkérem rá, hogy tegye lakhatatlanná a Wallach IX-et, amiként más bolygókat is meddővé változtatott már. Hidd el, meg tudom győzni őt, tehát jobb, ha nem vonod kétségbe a szavam! Előfordult már, hogy írmagját sem hagyta meg olyan – vallási vagy világi – csoportoknak, melyek sérelmet okoztak neki. Ne gyarapítsátok a listán szereplők számát!”

Kis időre abbahagyta az írást, a dühtől lüktetett a halántéka. Mohiam kis híján elérte, hogy elhiggye a hazugságaikat, és hogy megölje a saját fiát.

Jessica rövid utóiratot illesztett a levélhez:

„Ne küldj több üzenetet, se személyes követet a Caladanra! Többé nem óhajtok hallani felőled. Szidalmaztál, amiért megengedtem magamnak, hogy szeressek. Biztosítalak róla, hogy éppígy képes vagyok a gyűlöletre is.”