Wellington Yueh, az Atreides-ház Suk-doktora az Impérium változatos történelmének leghírhedtebb árulója. Ixi Bronso ugyanakkor több mint közönséges köpönyegforgató – ő Muad-Dib emlékének beszennyezője. Nem egyszerűen elárulja őt, hanem azt reméli, mindent elpusztíthat, amit Muad-Dib megteremtett.

Ha egymillió halál sem volna elég megtorolni Yueh bűneit, ahogy a vers refrénje szól, hány halállal lakolhatna meg Bronso?

IRULAN HERCEGNŐ: MUAD-DIB ÖRÖKSÉGE

Az Ixi Bronso utáni szüntelen hajsza során Duncan Idaho álruhás Mentátjainak hálózata az utcákon járőrözött vagy az űrkikötőkben végzett cselédekhez illő munkát. Több millió arc vonásait figyelték meg és dolgozták fel, hogy aztán tudomást se vegyenek róluk. Nem szenteltek figyelmet más bűnözőknek, a dzsihad elől menekülőknek vagy az olyan lázadóknak, akik egykor Muad-Dib ellen harcoltak, ám sosem sikerült elkapni őket. Kizárólag Bronso után kutattak. Alia egyedül ezt kívánta tőlük.

Gurney hiába igyekezett felderíteni a röpiratok származási helyét, némely felháborító állítás olvastán pedig felforrt a vére. Az ixi egykor Paul barátja volt, mostanra azonban különösen bosszantó bögöllyé változott.

Ugyanakkor Gurney megesküdött Jessicának, hogy teljesíti a kérését, bármennyire furcsának találta is azt, bármennyire dühítette is őt az ixi gazfickó tevékenysége. Így aztán, hogy Duncant hamis nyomra vezesse, gondosan megválasztotta, hova összpontosítsa a nyomozást. „Elkevert” néhány különösen ígéretesnek tetsző nyomot, miközben kétes bejelentésekben megjelölt helyszínekre küldte az embereit. A hajsza heteiben Gurney lázasan munkálkodott, személyesen vezetett le több tucatnyi kihallgatást. Kémeket és vizsgálókat indított útnak, látványosan bizonyította elkötelezettségét.

Közben pedig mindvégig mindent megtett azért, nehogy Bronso nyomára leljen.

Így amikor a bujdosót végül ténylegesen elkapták az arrakeeni űrkikötőben, Gurneyt lepte meg leginkább a siker. – A mélység isteneire, kézre kerítették? Őrizetbe vették?

A fellelkesült hírnök, aki utat tört magának az irodába, alig bírta türtőztetni magát, miközben bejelentette a híreket.

Duncan egyáltalán nem tűnt meglepettnek. – Csupán idő, eltökéltség és létszám kérdése volt. Bronso Vernius méltó ellenfél, ám esélye sem lehetett a vele szemben felálló erők ellenében. És most megállítottuk. Megtettük, amit a becsület diktált nekünk.

A becsület.

– Ez... csodálatos, Duncan – préselte ki magából Gurney, a vállára nehezedő tehertől azonban nem szabadult meg. Csalódást okozott Lady Jessicának. A kérés oly komolynak tűnt, ő pedig mindent megtett, hogy teljesítse. Hiába igyekezett hátráltatni őket és elterelni a figyelmüket, Duncan emberei elkapták Bronsot.

Miután Bronso korábban megszökött a halálsorról, minden addiginál szigorúbban ügyeltek a biztonságra. Gurney elkeseredetten próbált kiötleni valamit, hogy betarthassa a Jessicának tett ígéretét. Gyomra görcsbe rándult. Talán meg kellene szöktetnie a bűnözőt? Vajon Jessica mit vár el tőle, mégis meddig kellene elmennie? Ha túl feltűnően cselekszik, kikérdezhetik, és kiderülhet, hogy Jessica is belekeveredett az ügybe. – Hadd vallassam ki én a börtönben! Majd én kiszedem belőle, amit tudni akarunk.

A kifulladt hírvivő a fejét csóválta, ám e mozdulat sem tüntette el mosolyát. – Szükségtelen a kihallgatás. Alia régensnő hirdetményt küldött ki, és már gyülekeznek a tömegek. Bronso bűne évek óta nyilvánvaló, Alia pedig nem kockáztathat meg még egy szökést. Az első alkalommal megtanultuk a leckét. A régensnő szerint nincs szükség elhúzódó bírósági tárgyalásra. Gyorsan ki kell végezni, hogy mindannyian más sürgető kérdésekkel foglalkozhassunk ezek után.

Gurney nem tudta elrejteni mosolyát. – Nem számít, mennyire nyilvánvaló a bűnössége, a törvény az törvény. Te is ugyanolyan jól tudod, mint én, Leto herceg sosem hagyta volna, hogy bárkit megfelelő jogi procedúra nélkül elítéljenek és kivégezzenek. A Harkonnenek szokása volt így eljárni... nem az Atreideseké.

– Változnak a szokások... – vetette közbe a ghola, de arckifejezéséből semmit sem lehetett kiolvasni. – Az efféle eljárások időigényesek, Alia pedig úgy véli, nincs felesleges ideje. Mielőbb szeretné letudni a férfi ügyét.

A hírvivő túlságosan boldognak tűnt. – A nép pontosan ismeri Muad-Dib ítéletét, és alig várják már, hogy végrehajthassák.

Hamar hatalmas sokaság gyűlt össze az Alia Szentélyének napsütötte tornya melletti téren. Feldühödött testek préselődtek egymáshoz bosszúszomjas éljenzés és ordibálás közepette, egyre dagadt az érzelmi és hangvihar. A Kvizarátusnak nem kellett sokat tennie azért, hogy felkorbácsolja a Bronso ellenes érzéseket.

Pazar fekete és arany ruhájában, amely istennőhöz hasonlatossá tette őt, Alia a tömeg feje fölé magasodó, napellenzős tribünön foglalt helyet. Mellette a hűvös tekintetű Jessica ült, kinek hangulata megfejthetetlen talány maradt Gurney előtt. Amikor Duncannel együtt jelentkeztek a magas emelvényen, Jessica nem mutatott érzelmeket, de Gurney émelygett belül. Korábban sosem kellett csalódást okoznia neki. Ezúttal viszont semmiféle kifogás nem számít.

Alia ragyogó mosollyal fordult feléjük. – Ah, Duncan és Gurney... a fáradozásotoknak köszönhetően a gonosz Bronso végre kézre került, és kényszerítés nélkül bevallotta bűneit! Mintha egyenesen büszke lenne arra, amit tett. – Összeérintette ujjait és kinézett a tömegre. – Nem látom okát, hogy elhúzzuk ezt az ügyet. Tudjuk, mit akar a nép és mire van szüksége az Impériumnak. – Alia az édesanyjára pillantott, mintha helyeslést várna tőle, aztán megint Duncan és Gurney felé fordította fejét. – A nagy behódolást követő kivégzés során a tömeg szétszaggatta Whitmore Bludd testét. Bárcsak mindnyájan végignézhettétek volna! – Láthatóan senki sem osztozott a lelkesedésében.

Alia kényelmesen elhelyezkedett díszes székén. – Ám úgy döntöttem, hogy inkább a fremenek példáját követem a mai kivégzésen. Stilgar a kriszkését használja majd. Látjátok őt odalent? – Gurneynek sikerült észrevennie a naib alakját, ahogy egy emelvényen áll egymagában; teljes cirkoöltözetet viselt, és rangjelzések nélküli sivatagi köpönyeget terített magára.

Bronso felháborító röpiratai olyannyira hitszegő nézeteket hirdettek, hogy bármely kormányzat szükségesnek érezte volna, hogy kiégesse a sebet és siettesse a gyógyulást. Ám mivel Jessica arra utasította Gurneyt, hogy ne hagyja elkapni Bronsot, bizonyosan más forgott itt kockán.

Gurney Jessica arcát fürkészte valamiféle jelért, próbálta kitalálni, úrnője mit várt volna tőle. Vajon azt kellene felvetnie, hogy Bronso sokkal többet használhatna állami kézben tartott eszközként, ha megbánná bűneit és visszavonná a Muad-Dib ellenes kijelentéseit? Kétségesnek tűnt, hogy Bronso keserves kínzások és heves szóváltások nélkül megtenné ezt, de ezzel legalább időt nyerhetnének...

A tömeg zúgása hangorkánná erősödött, amikor elővezették a foglyot. Jóllehet meglehetősen távol helyezkedtek el az emelvénytől, Gurney meg tudta állapítani a férfi viselkedéséből, a leplezetlen arcvonásokból és a dús, rézvörös hajkoronából, hogy a fogoly valóban Ixi Bronso, Rhombur Vernius fia volt.

Egyszerre három kvizara zendített rá furcsa összhangban, üvöltött a hangerősítőkön keresztül, sorolta fel galach nyelven Bronso bűneit, kárhoztatta tetteit, és mondta ki rá a halálos ítéletet. Gurney úgy érezte, hogy magával ragadja ez az egész. Nem tudta jól megnézni a fogoly arckifejezését, sem rémületet, sem megbánást nem látott rajta; Bronso egyenes derékkal állt, rendületlen hittel, elfogadva sorsát.

Stilgar nem akarta tovább fokozni a feszültséget, s csak egy fremen átkot tett hozzá az eddigiekhez. – Arcod legyen örökké fekete! – A magasba emelte a kriszkést, felmutatta a tejfehér pengét, és hagyta, hogy a tömeg pár pillanatig éljenezzen.

Aztán Bronso mellébe döfte a fegyvert.

Amikor a penge lesújtott, áldozata összerándult, akárha villám csapott volna belé, aztán térdre rogyott. Stilgar kihúzta a tőrt, elégedett volt, mert hatékonyan ölt, Bronso pedig hátrahanyatlott, és kiterült a naib lábainál.

A tömeg egyszerre kapott levegőért, amit visszhangzó csend követett, mintha nemcsak a fogoly, hanem mindegyikük szíve megszűnt volna dobogni. Stilgar úgy állt, mintha merev testpáncél zárta volna magába.

Hirtelen visszahőkölt, mint aki kígyót pillant meg. A körötte állók közül néhányan levegőért kapva hátrébb húzódtak az emelvénytől. Valaki felsikoltott.

Alia talpra ugrott, nem akart hinni a szemének.

Bronso vonásai elmosódtak, majd mintha letörlődtek volna, helyükön csupán üres, kifejezéstelen ábrázat maradt, egy sima arc, szemekkel, szájjal és orral... de semmi mással.

Jessica felpattant leárnyékolt székéről, amennyire Gurney meg tudta állapítani, döbbenten és valamelyes elégedettséggel. – Egy Arctáncoltató! Egyáltalán nem Bronso volt az... hanem egy tleilaxi Arctáncoltató!

Saját tudomása szerint Gurney korábban sosem látott még alakváltót, természetes állapotában egészen bizonyosan nem. A szerzetről még a távolból is különös nem-emberség sugárzott.

A tömeg rejtekében könyökkel és vállal taszigálták mindenfelől. Az összepréselődött testek szaga és a száraz por áthatolt az arcát szeme alatt takaró sálon. Csuklyáját még inkább előrehúzta, hogy elleplezze vonásait.

Ixi Bronso lelkében nagy szomorúsággal és dacos eltökéltséggel nézte, ahogy másolata kiszenved a vérszomjas tömeg szemei előtt. Amikor az emberek valódi áldozatuktól csalással megfosztatva, rémülten és undorodva visszahőköltek, senkinek nem szúrt szemet, hogy ő is elfordítja tekintetét a halott alakváltótól – a férfitól, a barátjától –, aki érte áldozta fel az életét.

Bronso már számtalan szükséges és fájdalmas feladatot vállalt magára, de eddig sosem kért meg senkit olyasmire, hogy dobja el érte az életét. Sielto belátta, hogy szükség lesz erre, és maga ajánlkozott. Újabb „szükséges” halál. Bronso úgy érezte, magától nem tudta volna megkérni erre őt...

A csillaghajó fedélzetén, ahol összeült Sieltoval és Rheinvar társulatának többi tagjával, a terv nyilvánvalónak és eredetinek mutatkozott. – Mindenütt téged keresnek – magyarázta Sielto. – Épp ezért az a legésszerűbb, ha hagyjuk, hogy rád találjanak. – Az Arctáncoltató megváltoztatta vonásait, hogy Bronsot formázza. – Ehelyett engem fognak megtalálni, és csalatkozniuk kell.

– De ki fognak végezni. – Borzongva idézte fel az időszakot, amikor a halálsoron raboskodott. – És neked senki sem fog segíteni, hogy megszökhess.

– Ezzel pontosan tisztában vagyok. Az összes Arctáncoltató beleegyezett, hogy a te vonásaidat öltik fel... a megbeszélt jelre. Rögtön a kivégzésem után „Ixi Bronso” mintha mindenütt egyszerre bukkanna fel. Impériumszerte több százan fogják jelenteni a felbukkanásodat.

Bronso óvatos maradt. – De amint Alia emberei rájönnek, hogy rászedték őket, meg fogják találni a módját, hogy vizsgálatokkal leleplezzék le a magukat Ixi Bronsonak kiadó Arctáncoltatókat.

Sielto megrándította a vállát. – Hadd tegyék! Száz téves letartóztatás után még Alia is beleun majd, hogy hamis nyomok után eredjen, miután újra meg újra megtévesztették őt. Végre biztonságban leszel.

– Sosem leszek biztonságban... ám ez legalább lélegzetvételnyi időt ad nekem. – Bronso lecsüggesztette a fejét. – Sielto, oly sok éve ismerlek már. Annyira boldog időszak volt, amikor Paul meg én veled együtt dolgoztunk, egészen addig, míg... – Elszomorodott. – Nem akarom, hogy megtedd értem ezt.

Az arcán Bronso vonásait viselő Sielto továbbra sem zavartatta magát.

– Tévesen ítélsz, ha önálló egyéneknek feltételezel minket. Csak egy Arctáncoltató és énekmondó vagyok... aki bármiféle körülményhez, akár a saját kivégzésemhez is hozzáalakítható vagyok és könnyen alkalmazkodom. Arra terveztek, hogy szerepeket játsszak, barátom, és ez lesz a legkiválóbb alakításom.

És valóban így lett.

Bronso a feldühödött tömegbe beleveszve nézte végig az egészet, alig tudta elviselni a borzalmas látványt. Ha tévedett, csupán a nézősereg döbbent reakciójának nagyságrendjét becsülte alá. Az Arctáncoltatós trükknek betudhatóan az emberek most még zseniálisabbnak, még veszélyesebbnek tartották Bronsot. Ismét becsapta őket!

Bronso nem erre vágyott, de erre volt szüksége ahhoz, hogy tovább rombolhassa a mítoszt. És erre volt szüksége Paulnak is. Ezen kívül semmi más nem számított.