Egyetlen dermesztő tragédia elfeledtethet többévnyi barátságot.

THUFIR HAWAT, AZ ATREIDES-HÁZ FEGYVERMESTERE

A támadást követő napokban Kio kormányzóasszony kiterjedt – sokak szerint túlzásba vitt – nyomozást indított. Három konzervatív nemesi család örököseiről derült ki, hogy belekeveredtek az összeesküvésbe, és noha a bizonyítékok nem támasztották alá egyértelműen a bűnösségüket, az éj leple alatt végül mindhármukat kivégezték. Nem sokkal ezután Kio elkobozta a bűnös családok minden vagyonát, és rögtön összeházasodott Preto Heironnal.

Pault cseppet sem érdekelte a helyi politika. A színházban történt szörnyű tragédia óta képtelen volt aludni. Abban a döntő pillanatban Rhombur elsodorta Bronsot a veszélyzónából, de reakciója elsősorban Paul megmentésére irányult. Amikor hirtelen határoznia kellett, nem a saját fiára gondolt elsőként. És Bronso látta mindezt.

Míg az Ixre induló csillagbárkára várt, Bronso Vernius a lakrészébe zárkózott és gyászolt. Rá sem hederített a társaságra, nem volt hajlandó fogadni Pault, és mindenkinek hátat fordított, annyira megrázta, aminek szemtanúja volt; úgy érezte, Paul és az édesapja is elárulta őt. „Paulnak nem esett baja?” Mintha kést forgattak volna benne. Amint csak teheti, távozik a Balutról, és magával viszi apjának összetoldozott testét.

Leto herceg a fejét ingatva ült kettesben Paullal. – Ez az ifjú a Vernius-ház egyetlen élő örököse, az Ix uralkodója, ámde erélytelen és tapasztalatlan még. Attól félek, a technokraták fogják átvenni a hatalmat, Bronso pedig nem lesz több bábnál a kezükben.

– Miért nem hajlandó beszélni velem? – kérdezte Paul. – Oly sok mindenen mentünk keresztül mi ketten. Azt hittem, bármit megtennénk egymásért.

Leto magába fordult, mostanában alig tágított Paul mellől. Nosztalgiával idézte fel a történeteket, réges-rég hogyan indultak Rhomburral korallköveket gyűjteni a tenger fenekéről, és a gyúlékony drágakövektől hogyan kapott lángra az egész csónakjuk. Elmesélte, hogyan mentett meg Rhomburral együtt egy csillaghajót, melynek navigátorát mérgezett fűszergázzal tették cselekvésképtelenné... az Atreides-seregek és a lojális Vernius-haderők hogyan harcoltak vállvetve, hogy visszafoglalják az Ixet a tleilaxi megszállóktól. Paul korábban számtalanszor hallotta már e legendás történeteket, most mégis hagyta beszélni atyját, mivel Letonak képzeletben újra át kellett élnie ezeket az eseményeket.

Kio kormányzó rögtönzött ünnepséget szervezett Paul tiszteletére, mely alatt kitüntette őt ügyes és önzetlen tetteiért, hogy megakadályozta a bolygó uralkodója elleni merényletkísérletet. Paul mit sem törődött a kitüntetésekkel és elismerésekkel, s úgy érezte, ily kevéssel a szerencsétlenül járt Rhombur halálát követően nincs helye efféle nyilvános méltatásnak. A ceremónia csak újabb arculcsapást jelentett a már így is mélységesen megbántott Bronsonak.

A támadás utáni felfordulásban Rheinvart, az Arctáncoltatókat, valamint vándortársulatának minden tagját és előadóját letartóztatták, elkülönítették egymástól, és állandó cellákba helyezték. Még egy énekmondó mester sem tarthatta fenn ilyen soká az illúziót és a tömeges hipnózist, amikor oly sokan követelték a fejét. Elkapták... és megvádolták őket.

Paul már az első pillanattól fogva látta, hogy a balutiak – és maga Kio kormányzó is – mindenáron bűnbakot kerestek, és hogy a társulat tökéletesen megfelel nekik erre a célra. Ám mivel Paul mentette meg a kormányzót, aki cserébe ezért egy közönséges medálnál sokkal többet ajánlott neki, a fiú eltökélte, hogy él az előnyével. Az ünnepségen népes közönség előtt egyetlen kívánsággal fordult a kormányzóhoz: hogy Rheinvar és társulata sértetlenül elhagyhassa a Balutot azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza oda. Jóllehet zsörtölődve, Kio kelletlenül mégis utasítást adott a szabadon bocsátásukra.

– A barátaim voltak, atyám – magyarázta Paul. – Menedéket nyújtottak Bronsonak és nekem, védelmeztek minket... és rengeteget tanultam tőlük.

Sosem fogja feledni az énekmondókkal együtt eltöltött időt, noha attól tartott, útjai többé nem keresztezik egymást Bronsoéval.

Két héttel azután, hogy mindannyian visszatértek a Caladanra, váratlanul több hajónyi Atreides-csapat érkezett meg az űrkikötőbe – a két zászlóalj, amelyet Leto nem sokkal korábban a Vernius-ház megsegítésére indított útnak. Az egyenruhás katonák levonultak a tucatjával érkező szállítójárművekről, de úgy tűnt, nem örülnek annak, hogy hazatértek, legalábbis nem ilyen körülmények között.

Duncan és Gurney léptek ki az egyik hajóból, mindketten idegesen és dühösen. Gurney rögtön jelentett. – Kiebrudaltak minket az Ixről, nagyuram. Bronso Vernius azonnal eltávolíttatott minket, amint visszaért a Grand Palais-be. A mélység isteneire, csupán három órát adott, hogy mindent összepakoljunk, és felszálljunk egy ránk várakozó csillagbárkára!

– Három órát! Azok után, amit a Vernius-házért tettünk! – Duncan tombolt a dühtől, és érzéseit nem is próbálta leplezni. – Teljesítettük a kötelességünket, nagyuram... pontosan azt tettük, amire Rhombur gróf megkért minket. Ha nem vagyunk ott, Bolig Avati gyárrá alakította volna át a Grand Palais-t.

– Tartottam tőle, hogy Bronso valami hasonlóra szánja el magát, uram – jegyezte meg Paul az apjának. – Minket hibáztat.

– Helytelenül, fiam... és idővel ő is rá fog jönni erre.

Utolsóként nem egy katona lépett ki a katonai csapatszállítóból, hanem egy vékonydongájú, szomorú tekintetű és sovány, egészségtelenül sápadt arcú férfi, kinek hosszú haját ezüst Suk-gyűrű fogta össze. Dr. Wellington Yueh láthatóan nem találta a helyét, bizonytalanul tekingetett maga köré.

Yueh kimért meghajlással köszöntötte a herceget. Levegőt vett, megfontolta a szavait, majd belevágott. – Mivel súlyos sérülése után nem tudtam megmenteni Rhombur gróf életét, Bronso tovább nem tart igényt a szolgálataimra. Száműztek az Ixről. – Yueh őszülő bajsza előrekonyult szája két sarkából, ahogy meghajtotta fejét és széttárta két kezét. – Az Atreides-háznak nem lenne szüksége véletlenül... egy hozzám hasonló képzettségű orvosra? Esetleg az úrfi számára egy tanárra, aki a harctól és hadászattól eltérő tudományokra oktathatná őt?

Letonak nem kellett sokat töprengenie a férfi ajánlata felett. A Suk-doktor már Paul világra jövetele előtt éveket töltött a Caladanon, amikor a sérüléseiből felépülő Rhombur grófot kezelte, és bölcs, szorgos és hűséges orvosnak mutatkozott. – Éveken át szemtanúja lehettem a munkádnak és vitézségednek, Yueh. Tudom, hogy az első alkalommal mennyire keményen küzdöttél azért, hogy megmentsd és meggyógyítsd Rhomburt. Több mint egy tucat esztendővel megtoldottad az életét, és ezért jó apja lehetett Bronsonak. A fiú ma még nem látja be ezt, de remélem, hogy egy napon értékeli majd a tetteidet. Hűséged elvitathatatlan.

Jessica Leto, aztán a Suk-orvos felé fordította a tekintetét. – Szívesen látunk a Caladanon, Dr. Yueh. Bölcs tanácsaidnak pedig nagy hasznát venné Paul. Ixi neveltetésének drámai hirtelenséggel vége szakadt, és nem valószínű, hogy visszatérhetne oda befejezni a tanulmányait.

Paul lelkére szorongató szomorúság telepedett, és szüleire emelte a tekintetét. – Rettenetes gyűlölség alakult ki nemesi házaink között. Vajon meddig fog tartani?

Leto csak a fejét csóválta. – Talán sosem fog begyógyulni a seb.