A valódi megbocsátás ritkább kincs, mint a fűszermelanzs.
FREMEN KÖZMONDÁS

 

 

Az Alia Szentélyét körbevevő tömeget az emberiség energiája töltötte el. Oly sok lélek, oly sok elme, mindannyian egyazon hangulatban...

A templom erkélyén, magasan a kavargó sokaság felett állva Jessica tudta, mit érezhetett császárként Paul, mit érzett immár nap, mint nap Alia. Odafent Arrakis fehéren izzó napjával, a Szentély tornya gnómonra emlékeztetett, mely az emberek napóra-lapjára vetette pengeárnyékát.

– Köszönöm, hogy megteszed ezt nekem, Alia – szólalt meg Irulan hercegnő, aki büszkén és hűvösen állt, de nem vette a fáradságot, hogy elleplezze őszinte háláját és megkönnyebbülését.

Alia visszanézett rá. – Szükségből teszem. Édesanyám járt közben az érdekedben, és ésszerűnek hangzottak az érvei. Ráadásul Paul is így akarta volna.

A hercegnő mellett Jessica összefonta ujjait. – Nyílt seb ez, melynek be kell gyógyulnia.

– De vannak feltételek – tette hozzá Alia.

Irulan szeme meg sem rebbent. – Mindig vannak feltételek. Megértem.

– Helyes. Akkor itt az idő. – Alia további késlekedés nélkül kilépett a vakító napsütésbe. Amikor az emberek odalent felfigyeltek a mozgásra, hangjuk fizikai erő módjára dübörgött felfelé. Alia megállt a tömeggel szemben, arcán nem hervadó mosoly, haja kibontva, vadállatiasan lebegett.

– Atyámat sosem köszöntötték ehhez hasonlóan, amikor a néphez szólt a Kaitainon – súgta oda Irulan Jessicának.

– Muad-Dib után az emberek többé nem fognak ugyanúgy tekinteni a vezéreikre. – Jessica pontosan tudta, mennyire veszélyes, mennyire csábító lehet az efféle hatalom; azt is jól tudta, hogy Paul egykor szándékosan robbantotta ki a dzsihadot, tisztában volt azzal, hogy mit tesz. Aztán az irányítás kicsúszott a kezei közül.

Réges-régen, a fremenek egyik barlangjában Jessicát félelem töltötte el, amiért fia lángot tartott a sivatagi hagyományok vallással átitatott gyújtásához. Veszélyes ösvénynek ígérkezett, és éppoly kiszámíthatatlannak bizonyult, amennyire Jessica tartott tőle. Hogy gondolhatta Paul, hogy egyszerűen letér majd az útról, elhagyja, miután többé nem ítéli hasznosnak? Jessica most Aliát féltette ebben a viharban, ahogy féltette az emberiség hányódó hordalékát is.

Alia beszélni kezdett, felerősített hangja visszhangzott a hatalmas téren. A tömeg elnémult, lecsendesedve szívták magukba Alia szavait. – Népem! Nehéz és vészterhes időszakon jutottunk túl. A Bene Gesserit Rend azt tanítja, hogy alkalmazkodnunk kell. A fremenek azt mondják, hogy bosszút kell állnunk. Én pedig azt, hogy gyógyulnunk kell.

A Muad-Dib ellen összeesküvők, akik felelősek az ellene tervezett merényletért, mind megbűnhődtek. Elrendeltem a kivégzésüket, és visszavettük a vizüket. – Hátrafordult, kezét kinyújtotta a toronyszoba felé, Irulant hívta.

– Ám még egy sebnek be kell forrnia.

A hercegnő kihúzta magát, és előlépett a napfénybe, megállt Alia oldalán.

– Talán fületekbe jutott a szóbeszéd, hogy Irulan hercegnő is részt vett az összeesküvésben. Néhányan talán azon tanakodtok, vajon mily mértékben hibás a történtekért.

A mormolás most halk, összehangolt morgássá erősödött. A szobában, a kíváncsi szemek elől rejtve Jessica ökölbe szorította két kezét. Ő maga győzte meg Aliát, hogy így kell cselekednie, leánya pedig e bölcs megoldás mellett határozott. Most viszont – egyetlen szavába kerülne a lenyűgözött tömegek előtt – meggondolhatja magát, és parancsot adhat Irulan likvidállására, és nem létezett olyan hatalom az egész világmindenségben, amely megakadályozhatta volna ezt. A tömeg berontana a toronyba, és darabokra tépné a hercegnőt.

– Senkinek ne legyen kétsége ezek után – mondta Alia, Jessica pedig hosszan, megkönnyebbülten felsóhajtott. – Irulan a bátyám hitvese volt. Szerette őt. Épp ezért a bátyám, Muad-Dib iránti szeretetből ártatlannak nyilvánítom őt.

Ekkor Jessica is kilépett melléjük, és így a három nagy hatalmú nő, a három életben maradt nő, akik fontos szerepet játszottak Paul Muad-Dib életében, most egymás mellett állt. – Én pedig Muad-Dib édesanyjaként megfogalmazok és pecsétemmel hitelesítek egy okiratot, amely teljes mértékben felmenti minden ellene felhozott vád alól. Legyen tehát bűntelen a szemetekben.

Alia a magasba emelte kezét. – Irulan Muad-Dib hivatalos életrajzírója, akit maga a császár kent fel. A hercegnő az igazat fogja megírni, hogy mindenki megismerhesse Muad-Dib valódi jellemét. Áldott legyen az ő neve az idők krónikáiban.

Lentről felhangzott a beidegzett válasz moraja: – Áldott legyen az ő neve az idők krónikáiban.

A három nő egy hosszú percig összekapaszkodva állt, hogy az emberek láthassák a közöttük kialakult harmóniát – anya, húg és feleség.

A hercegnő odasúgta Aliának: – Újfent az adósod vagyok.

– Mindig is az adósom voltál, Irulan. És most, hogy túlestünk ezen a fáradságos színjátékon, meglátjuk, hogyan vehetnénk leginkább hasznodat.

A Dűne szelei
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html