Minden kapcsolatban elérkezik a pillanat, amikor próbára teszik, és meghatározzák a kötődés valódi erejét.

IRULAN HERCEGNŐ: MUAD-DIB BÖLCSESSÉGE

Irulan a hosszú naptól kimerülten lépett be a hatalmas fellegvár nyugati szárnyába, és csak az érdekelte, hogy mielőbb saját lakosztályába kerülhessen. Hóna alatt riduli kristályfelvevőt cipelt, mellyel Arrakeen utcáin rögzítette a közemberektől hallottakat. Mily különös, hogy IV. Shaddam legidősebb leányának, Muad-Dib császár törvényes hitvesének adatokat kellett gyűjtenie, akár egy közvélemény-kutatónak. Aliától kapta a szeszélyes, ésszerűtlen utasításokat; Irulan nem értette, voltaképp mit is akar.

Irulan szerepe már Paul életében sem tűnt tisztázottnak, feladatai kihasználatlanul hagyták képességeit. Shaddam Corrino legidősebb leányát közönséges krónikássá degradálták... ám még azzal is szívesebben foglalkozott, mint efféle kulimunkával. Vajon Alia megalázni akarta őt?

A régensnő instrukcióit követve Irulan testőrök és funkcionáriusok kíséretében, különleges küldetéssel járni kezdte a várost, hogy kikérdezzék az utca emberét. – Őszinte véleményeket, egyenes válaszokat akarok – hagyta meg neki Alia, biztosan annak tudatában, hogy effélére nem számíthatott. A legutóbbi tisztogatások fényében – a hercegnő oldalán masírozó félelmetes amazon testőrökről nem is beszélve – senki nem adna hangot a régensség elleni bírálatoknak. A nap folyamán Irulan több ezer lelkendező választ gyűjtött össze. Pontosan azt, amit Alia elvárt. No de miért?

Irulan sosem ódzkodott attól, hogy maga is manipulálja a válaszokat. Nem számított, Jessica mit mondott neki, kötelességének érezte, hogy tovább építse a Muad-Dib körül kialakított mítoszt, fejlessze és átdolgozza a történetét, hogy végleg megszilárdítsa a helyét, mint próféta, a Kwisatz Haderach, a Lisan al-Gaib. Ezzel Alia uralmának legitimitását is erősítette. Az emberek fejében nem maradhattak kérdések, kételyek. Bronso ezért jelentett ily komoly fenyegetést.

Irulan rettegett attól, mi történik, amikor az ikrek felcseperednek majd. Mi lesz, ha Alia ármányt sző a kis Leto és Ghanima ellen? Paul hitveseként, még ha nem is ő volt a gyermekek anyja, szemmel követi a kisdedeket, segíteni fog Harrahnak a nevelésükben, és ha kell, őrködni fog felettük.

Mindeközben édesatyja – Fenring gróffal együtt – száműzetésben maradt a Salusa Secunduson. A bukott császár furcsamód néma maradt, mióta – közvetlenül Paul halála után – egy „balesetben” elhunyt Rivato, a nagykövete. Irulan azonban jól ismerte édesatyját – és Fenringet: amint megérzik a gyengeséget, éhes farkasok módjára körül fogják szaglászni a Muad-Dib megsebzett birodalmát. Eltűnődött, vajon édesatyja legközelebb milyen lépésre szánja el magát.

A csiszolt kőpadlójú folyosókon lépdelve felbecsülhetetlen értékű festmények, ősi, illusztrált kéziratokat magukba záró könyvszekrények mellett haladt el. Mivel egész életében hivalkodó díszekkel volt körülvéve mind a Kaitainon, mind itt, szinte észre sem vette már a pompát.

Ám amikor saját belső szobáiba ért, rögtön megérezte, hogy valami nincs rendjén.

Még be sem tette a folyosóra nyíló ajtót maga mögött, amikor megtorpant, több éves Bene Gesserit képzésének köszönhetően kifinomult érzékei működésbe léptek. Különös illatokra, elmozdított tárgyakra, helyükről valamennyivel eltolt súlyos asztalokra, egy odébb helyezett iratkötegre, a hálókamrájának ajtajából épp látható ékszeres doboz kissé felnyitott tetejére lett figyelmes.

Nevetséges lett volna azt feltételezni, hogy betörő járt a szobájában a fellegvár szívében. Egy gyors szemle elég volt, hogy megállapítsa, semmit sem vittek el. A tárgyakat viszont elmozdították. Miért? A behatoló kereshetett valamit?

Hirtelen rájött, a régensnő miért küldte ki egész nap a szokatlan – és értelmetlen – feladat elvégzésére. Alia el akart távolítani a lakosztályomból.

Irulan ellenőrizte az ügyesen elrejtett, eltolható ajtajú falrekeszt, megbizonyosodott róla, hogy személyes naplója érintetlen maradt. Hirtelen ötlettől hajtva visszament az ékszeres dobozához, és kivett belőle egy kopott fényű korallkő gyöngysort, amit az arrakeeni császári udvar egyik társasági játéka során kapott ajándékba.

Eszébe jutott az ünnepi alkalom, felidézte Paul uralkodásának első napjait. A mindenfelé tomboló dzsihad pusztításai ellenére a Landsraad korábbi dicsőségükhöz foggal-körömmel ragaszkodó tagjait különösen fényűző lakomára invitálták meg, mely a Kaitain egykori hasonló báljait volt hivatott felidézni. Pault túlságosan lefoglalták a teendői ahhoz, hogy efféle udvari játékokon részt vegyen.

Az est fénypontjaként a részvevők véletlenszerűen kiválasztott csomagokat bontottak fel, melyeket a szervező, egy csupa élettel teli asszonyság, egy egykori grófnő készített elő, aki később a dzsihadtól teljességgel független botrányban elveszítette minden vagyonát.

Irulan hanyagul kiválasztott egyet az asztalokon és a szobában elrendezett ajándékok közül – mindez könnyed szórakozást jelentett a jelenlévőknek –, ám amint kinyitotta a kis csomagot, rögtön látta, hogy az ő ajándéka különlegesnek számított. A korallkövek valódinak tűntek, feltételezését pedig később egy töpörödött, agg ékszerész erősítette meg. Az ékszerész még valamit észrevett a nyakláncon, amit egy nagyító lencséje alatt meg is mutatott Irulannak: az arany kapcsot a félreismerhetetlen sólymos címer díszítette. – Eredeti Atreides családi ékszernek tűnik, felség.

Később Irulan besétált Paul privát dolgozószobájába, és félbeszakított egy megbeszélést Stilgarral, aki épp egy külvilági katonai küldetésből tért haza. Miközben a fremen hadvezér szokása szerint savanyú képpel figyelte őt, Irulan Paul kezébe adta a korallköveket. – Úgy vélem, ez az ékszer téged illet, férjuram, nem engem.

– Immár Muad-Dib vagyok, az Atreides családi ékszerek többé nem fontosak nekem. – Paul hanyag mozdulattal visszadobta neki a gyöngyöket. – Tartsd meg, vagy küldd el az édesanyámnak a Caladanra, ahogy tetszik. – A hercegnő a korallkövekkel a kezében távozott, kérdések kavarogtak a fejében...

Most, ahogy az egyik mennyezeti parázsgömb fényébe feltartotta a gyöngysort, Irulan egy kézi nagyítóval megvizsgálta a kapcsot, és ahogy várta, meg is találta rajta az apró sólymos címert. Ám valami nem volt rendjén vele. Kiterítette a korallköveket, és egy ékszerésznagyítóval sorra megvizsgálta azokat. Korábban a kapocs melletti második gyöngyöt egy alig észrevehető karcolás különböztette meg, amit az ékszerész mutatott meg neki. Most nem találta meg. Irulan zakatoló szívvel még egyszer megnézte, állított a lencsén, csak hogy igazolja a gyanúját.

Nincs ott.

Kezében a gyöngyökkel kivonult a nagy bálterembe, ahol a szolgák vacsorához terítettek. Még mindig az a poros és gyűrött ruha volt rajta, amit egész nap Arrakeen utcáin viselt, de nem érdekelte a méltóságteljes megjelenés.

Amikor Alia Duncan társaságában megérkezett, és az asztalfőn elfoglalták a helyüket, Irulan a saját tányérjára terítette a nyakláncot. – Meg kell dicsérnem téged, amiért ennyire ügyes másolatot készíttettél, Lady Alia. A kézműveseid azonban nem vettek figyelembe egy apró karcolást az egyik gyöngyön.

Ahelyett hogy felháborodott volna, Alia széles mosollyal válaszolt. – Látod, Duncan? Irulant nem olyan könnyű megtéveszteni, mint vártad volna. Észrevett egy olyan hibát, ami még a mi szakértőink figyelmét is elkerülte.

Ifjú férje enyhén összeráncolta a homlokát. – Én mondtam, hogy nyíltan kérjük el tőle az eredetit, ahelyett hogy titokban próbálkoznánk.

Irulan magyarázatot várt, Alia pedig könnyedén odavetette: – Elkoboztuk az eredetit, mert az Atreides ház relikviája. Neked semmi közöd hozzá, Irulan.

– Maga Paul mondta nekem, hogy tartsam meg.

– Számos ajándékot kaptál a bátyámtól.

– Megilletett. A felesége voltam.

– Mindketten tudjuk, mi az igazság ezzel kapcsolatban, Irulan. Kiemelkedő vallási jelentőségük miatt minden eredeti családi ékszeredet utánzatokra cseréltünk ki. A valódi relikviákat a Kvizarátus gondjára bízzuk, mostantól ők fogják őrizni azokat, bizonyos jámbor és bőkezű gyűjtőknek pedig válogatott hiteles másolatokat kínálunk majd megvételre.

Irulan érezte, hogy elönti a düh, de Bene Gesserit képzettségét használta, hogy csillapítsa magát. – Azok az én értékeim voltak. A férjemtől kapott ajándékok. – Veszélyes területre merészkedett, de félreseperte félelmét, és igyekezett nyugodt hangon folytatni. – Már megbocsáss, de odaadásommal és hűségemmel rászolgáltam, hogy megtarthassam a saját tulajdonomat.

– Ó, elég a melodrámából, Irulan Corrino! Ezek sosem voltak a tieid. Nem értem, miért számítana ez neked. Nem igazán tartozol az Atreidesek közé. – Alia flegmán megrándította a vállát, aztán szólt, hogy hozzák be az első fogást. A vacsorázók mostanra abbahagyták a beszélgetést, és a megszokott morajlás az evőeszközök, poharak és tányérok csörgésévé csendesedett.

Szolgák szaladgáltak nagy igyekezettel, salátákat hoztak be, friss, lédús zöldségeket, melyeket a fellegvár nedvmentesen lezárt melegházaiban termesztettek. Egyértelműnek tűnt, hogy Alia lezártnak tekintette a kérdést.

Irulan fagyos hangon megkérdezte: – Lady Jessica is megtisztel minket az asztalnál?

– Édesanyám úgy határozott, hogy a saját lakosztályában meditál.

Irulan eldöntötte, hogy még aznap este felkeresi Jessicát. Nyilvánvaló volt számára, hogy Alia édesanyjának sokkal több mondanivalója lehet, de Irulan még nem készült fel arra, amit hallani fog. Evett, majd amilyen hamar csak lehetett, otthagyta az asztaltársaságot.

Amikor a halk kopogásra Jessica ajtót nyitott, a hercegnő állt magánlakosztálya bejáratában egyedül, zaklatottan. Jessica egyetlen pillanat alatt számos dolgot kiolvasott a fiatalabb nő arckifejezéséből. – Térj be hozzám egy csésze fűszerteára!

Miután Jessica magukra zárta az ajtót, Irulan néma ujj-jelekkel elmagyarázta neki, mit tett Alia; eleinte tétován formálta meg szavait, de lassanként belemelegedett, és teret engedett zaklatottságának. Szükségesnek érezte a titkolózást – talán feleslegesen, hiszen Alia épp az imént vállalta tettét a teljes vacsoratársaság előtt.

A hallottakat megemésztve Jessica mélyet sóhajtott. Ujjai villámgyors mozdulataival kommunikált a bonyolult jelnyelven, elismerte a potenciális veszélyt. – Leányom egyre kiszámíthatatlanabbá válik, téged pedig komoly kihívás elé állított. Kockázatos, keskeny úton jársz – éppen, mint korábban Paul, amikor belekémlelt a jövőbe, és csupán egy veszélyekkel teli és bizonytalan ösvényt látott maga előtt. Alia az Impérium törvényes régensnője, nekünk pedig el kell fogadnunk ezt. De még Alia sem láthat be mindent. Fontos szerepet töltesz be, ahogy én is. És ahogy Ixi Bronso is.

Irulan meghökkent. – Bronsonak fontos szerepe van?

– Paul már előttem megértette ezt, Irulan, és a segítségünket kérte. – Ujjaival jelezte, hogy különösen óvatosnak kell lenniük. Alia minden Bene Gesserit kódot ismert, és ha kém-kutaszokat rejtettek el valahol...

Jessica könnyedséget színlelve hátradőlt kényelmes díszpárnáira, és kinyújtotta kezét, hogy teát öntsön kettejüknek. Elterelésként arról beszélt, mennyire hiányzik neki a Caladan, és hogy reméli, mihamarabb visszatérhet oda; közben egyik kezének ujjai bonyolult, gyors mozdulatokkal közölték valódi mondandóját: – Neked kell döntened, Irulan. De ahhoz, hogy megállapítsd, mit érdemes megírni, előbb ismerned kell az igazságot, annak minden aspektusát. A rád háruló feladat Paul örökségének védelmezése.

Jessica előrehajolt, ölébe rejtette két kezét, és tovább kommunikált a gyors ujj-jelekkel. – Meg kell hallgatnod Bronso és Paul történetének végét. Csak akkor fogod megérteni, Bronso miért írja azt, amit ír. Itt nem beszélhetünk. Keresek egy biztonságos időpontot és helyet.