A hasznosan leélt életnek és ellenkezőjének is számtalan meghatározása és értelmezése létezik. Egyazon személyről gyakran szélsőségesen eltérő életrajzok készülnek. Ugyanaz az ember lehet démon és szent, vagy a kettő közötti bármely átmenet.

IRULAN HERCEGNŐ: MUAD-DIB BÖLCSESSÉGE

A csillaghajó fedélzetén Rheinvar a waykuk által a közös kikapcsolódáshoz biztosított tágas, kongó csarnokban hívta össze társulatát. A holmijukat tárolókba rakták, és elhelyezték a hatalmas hajó rakterében. Az énekmondók vezetője mosolyogva, peckesen járkált fel-alá: – A következő fellépés helyszíne a Balut. Most először fogunk játszani a híres Kristályszínházban!

Noha az Arctáncoltatók vonásain sem lelkesedés, sem csalódottság nem mutatkozott, a társulat többi tagja izgatottan felmorajlott. Bronso felvillanyozva Paul fülébe súgta: – A nagyanyám a Balutról származott. Lady Shando...

Paul oldalba bökte. Jóllehet a keresztnevüket nem titkolták, egyikük sem árult el sokat a kilétéről. Bronso elhallgatott, de az egyik Arctáncoltató – Sielto lett volna? – odahajolt hozzá. – A családod innen származik, fiatalember?

Paul kemény hangon megkérdezte: – Az Arctáncoltatóknak különösen jó a hallásuk? És semmibe sem veszik a magánélet szentségét?

Az alakváltó elmosolyodott. – Az öreg Elrood császár egyik ágyasát Shandonak hívták, és a Balutról származott.

– A Shando név gyakori arrafelé, különösen miután a császár ilyen nevű ágyast választott magának – magyarázta Bronso. – Sok család ábrándozott arról, hogy a saját lányuk is a császári udvarhoz kerül.

– Értem. – Az Arctáncoltató ábrázata idegesítően kifejezéstelen maradt. – Így egyáltalán nem csoda a véletlen egybeesés.

Mielőtt még a Balutra érkeztek volna, Rheinvar többször is hatszemközt elbeszélgetett Paullal és Bronsoval. – Ha a társulat tagjai akartok lenni, meg kell, hogy tanítsalak benneteket néhány egyszerű fogásra, amivel az énekmondók a közönséget lelkesítik, felfokozzák az érzelmeket és megszerettetik, éljeneztetik magukat, a közönséget szinte madzagon mozgatják. Vajon nem fordulhat elő az életetekben, hogy meg kell majd győznötök másokat? Akár egész tömegeket?

– De mi nem vagyunk énekmondó mesterek – jegyezte meg Paul.

– Nem tömeghipnózisról beszélek, sem telepatikus technikákról vagy bonyolult trükkökről; az effélékről felesleges tudnotok. De minimum ügyes szónokká kell válnotok ahhoz, hogy terjeszthessétek a közelgő fellépéseink hírét a különböző bolygókon. Hadd mutassam meg, miként kell delejezni a közönséget.

Rheinvar közelebb hajolt, arcán teljesen őszinte és megnyerő mosollyal pózba vágta magát. – Tudjátok, az emberek megnyerésének, lekenyerezésének technikájához hozzátartozik a hangnem és az arckifejezés gondos megválasztása. Amint elsajátítottátok az emberek manipulálásának kifinomult művészetét – legyen szó egyénekről vagy nagyobb sokaságokról –, bármikor képesek lesztek elérni a céljaitokat.

Amikor a fiúk leültek, Rheinvar pedig belekezdett az oktatásukba, Paulnak eszébe jutott, amit egykor az édesanyja tanított neki a Bene Gesserit technikákról és manipulációról.

A homlokát ráncolta, már nem annyira tetszett neki a dolog. – Akinek trükkökkel kell rávennie az embereket, hogy együttműködjenek vele, nem tekinthető becsületesnek. – A dolog ellenkezett mindazzal, amire az édesapja megtanította őt, ugyanakkor eszébe jutott Leto herceg keményebb arca is, amit a politikai kényszerhelyzetekben mutatott.

– A becsületesség és a becstelenség attól függ, miként alkalmazod a képességeidet, és nem maguktól a képességektől. Csak nincs abban semmi rossz, ha arra ösztönzöd az embereket, hogy egy nagyszerű előadást megnézzenek, vagy tévedek?

Ahogy az utasok sorban beléptek a baluti űr kikötő fogadóépületébe, Paul meglepetten konstatálta a nagyszámú biztonsági ember jelenlétét. A megszokottnál is éberebb vörös egyenruhás katonák felügyeltek minden kijáratot és minden sort.

– Itt is belvillongások várnak minket? – kérdezte Bronsotól.

– Szerintem minden nagyobb és kisebb Ház folytonosan viszálykodik a többi nemesi családdal.

Arcán széles mosollyal Sielto lépett oda melléjük a fedélzeten. – Minél több a vita, annál több az ügyfelünk. A Balut a szabotőrök és ügynökök posványa. – Most, hogy a fiúk ismerték a titkukat, az Arctáncoltatók furcsamód könnyedén kezelték második hivatásukat.

– Látom, egyetlen pillanatot sem vesztegettetek el a helyi feszültségek felderítésében – állapította meg Bronso.

Sielto nem fenyegetőn, sőt egészen bizalmasan viselkedett. – A munkám fontos része ez. Az uralkodó Kio család szövetségre lépett a Heiron-házzal, egy gazdag, de kisebb külvilági családdal. A Heiron-ház mindössze néhány évtizede költözött a Balutra, és már irányításuk alá vonták a legtehetségesebb kristálymetszőket, üvegfúvókat és üvegmarókat. A Heironok mostanra beférkőztek Kio kormányzó legbelső hatalmi köreibe.

– És a konzervatívabb családok közül ez soknak nem tetszik – folytatta egy sóhaj kíséretében Paul. – Magától értetődik. – Végigpásztázta a nyüzsgő tömeget. Az érkező utasok sorban állva várakoztak, hogy átjussanak az ellenőrzőpontokon.

– Nem akarják, hogy idegenek szennyezzék be a Balutot. – Az Arctáncoltató elmosolyodott.

Az ellenőrzőpontoknál a társulat minden tagjának poggyászát, a teljes jelmeztárat és az állatok ketreceit is alapos vizsgálatnak vetették alá. Sem Paulnál, sem Bronsonál nem volt igazoló irat, ahogy a társulatból még sokaknál sem, így másodlagos biztonsági vizsgálaton is át kellett esniük, melynek során részletes jegyzőkönyvet vettek fel mindegyikükről.

A sorban Paul előtt Bronso nyomta oda a kezét egy azonosító lemezhez, miközben ezüstszínű letapogató pászma fényében fürdött. A korábbi utasokkal ellentétben Bronson egy hosszú pillanatig elidőzött a ragyogó sugár. Paul visszafojtotta a lélegzetét, biztosra vette, hogy most elkapják őket.

Egy gyanakvó, vörös egyenruhás tiszt utasította Bronsot, hogy maradjon, ahol van, amíg nem ellenőrizte az adatokat. Paul nagyot nyelt, ahogy a sor hátrébb húzódott mögöttük, az őr pedig egy másik letapogatóhoz irányította őket, ahol – Paul biztosra vette már – ő is biztonsági riasztást idéz majd elő. Ismét nyelt egyet, mielőtt átesett az azonosításon – de anélkül átment, hogy bárki utánakapta volna a fejét.

Paul odapillantott, ahol az egyenruhás tiszt összevont szemöldökkel méregette Bronsot. – A letapogató szerint egy egykori baluti nemesi család sarja vagy. – A vörös hajú fiú zilált volt, ruhái piszkosak és kopottak, az énekmondó társulat mellé csapódott csirkefogónak tűnt.

– Ja, folyton összekevernek az uralkodói körök egyik tagjával – felelte Bronso pökhendi gúnnyal. Az őr a társára pillantott, aztán mindketten hangosan hahotázni kezdtek. Bronsot áttessékelték a kapun, aztán hívták a következő várakozót. Bronso hamar utolérte Pault, homlokáról izzadságcseppeket törölgetett. Sielto szorosan mögöttük haladt.