Egy alkalommal, amikor Muad-Dib épp a sivatagot járta, egy szikla árnyékában gubbasztó kenguruegérrel, vagyis muad-dibbel találkozott. – Mesélj nekem, kisegér! – mondta. – Mesélj az életedről!

Az egér félénken válaszolt. – Senki sem akar tudni rólam, hiszen kicsi és jelentéktelen vagyok. Inkább mesélj te az életedről!

Amire Muad-Dib így felelt: – Akkor rólam sem akar tudni senki, hiszen csak egy ember vagyok, és ugyanennyire jelentéktelen.

IRULAN HERCEGNŐ: MUAD-DIB TÖRTÉNETE FIATALOKNAK

Amikor Alia utasította Irulant, hogy kísérje el az arrakeeni raktárnegyedbe, a hercegnőnek nem volt más választása, mint hogy engedelmeskedik. A halálsorról kikerült ugyan, a hivatalos kegyelemlevelet pedig aláírták és lepecsételték, Irulan tudta, hogy a régens bármikor száműzheti őt, vagy akár ennél rosszabbra is sor kerülhet.

Egész testőrkülönítmény tartott velük, és egy kisebb raktárépületbe tértek be. Odabent munkások serénykedtek, akár hangyák a bolyban, apró könyveket csomagoltak fürgén, rakták dobozokba, készítették elő a kiadványokat a széles körű terjesztésre az Impériumban. Irulan fűszer alapú műanyag és papírpor szagát érezte a levegőben a mindent átható kesernyés izzadság és a gépek fémes, savanyú bűze mellett.

Miközben figyelte, hogyan dolgoznak, Irulan felismerte a köteteket. Muad-Dib élete. – Ez az én könyvem.

Alia elmosolyodott, és közölte a jó hírt. – Javított kiadás.

Irulan felemelte az egyiket, végiglapozta a vékony, elpusztíthatatlan oldalakat, a sűrűn szedett szöveget. – Hogy érted, hogy javított? – Átfutott néhány bekezdést, próbálta beazonosítani a megváltoztatott, betoldott vagy kihúzott szövegrészeket.

– Az igazság szebb változata, amit a tömegek nagyobb okulására szerkesztettünk át, és ehhez figyelembe vettük a politikai állapotokban beállt változásokat.

Duncan Idaho némán és fenyegetőn állt a magabiztos régens oldalán. Rezzenéstelen arckifejezéséből Irulan nem tudta eldönteni, vajon helyesli vagy ellenzi-e a dolgot, esetleg teljesen hidegen hagyja a kérdés.

Alia hátravetette a haját, és belefogott a magyarázatba: – Bátyám türelmes, magabiztos férfi volt. Amíg az értekezésed javarészt pozitív színben tüntette fel, hozzájárult, hogy beiktass kritikusabb szakaszokat is, melyek megkérdőjelezték a döntéseit, s valamelyest méltatlan képet festettek róla. Nem tudom, ő miért engedte meg ezt, én és a bátyám azonban különbözünk. Belőlem hiányzik Muad-Dib akaratereje. Én csupán a régens vagyok.

Irulan leküzdötte a bosszúságot a hangjában: – A szerénység és az önirónia nem áll jól neked, Alia.

– Rendkívül labilis időket élünk! Mivel kétséges az Impérium jövője, lábujjhegyen járok a dobhomokon. Bármi, ami kisebbíti Paul emlékének értékeit, egyben az én helyzetemet is gyengíti. Bronso kiáltványai olyanok, akár a szúférgek, melyek az alapjainkat rágják szét, így aztán mindent ellenőrzök, amit csak ellenőrizni tudok.

A munkások a raktárban szuszpenzoros raklapokra pakolták, aztán a várakozó talajjáró kocsikra rakodták át a javított életrajzokat tartalmazó dobozokat, hogy a járműveken a teherszállító hajókra kerüljenek. Irulan könyvének már közel egymilliárd példánya jutott el a Paul által a dzsihad során meghódított bolygókra.

– A kormányomban az lesz a feladatod, hogy ellenpontozd Bronso tevékenységét. Mivel a könyved terjesztésének anyagi fedezetét a kormányzat biztosítja, így sokkal szélesebb körben teríthető, mint annak az árulónak bármely bomlasztó kiadványa. A te hivatalos történetírásod könnyedén felülkerekedhet az ő hazugságain, ha kell, akár nyers erő alkalmazásával is.

Irulan nem tartozott azok közé, akik gyáva módon meghunyászkodtak, ha valaki az életüket fenyegette, ugyanakkor valóban úgy érezte, felelősséggel tartozik Paul iránt, és az ikrek javát is szem előtt kellett tartania. – És pontosan mit vársz el tőlem?

– Az Impérium biztonsága attól függ, mennyi tisztelet maradt az emberekben a bátyám iránt. Mostantól az írásaidnak kifejezett célt kell szolgálniuk. Kizárólag olyan dolgokat publikálj Paulról, amelyek jó színben tüntetik fel őt, hangsúlyozd uralkodása pozitív vonásait, még akkor is, ha néhol el kell torzítanod az igazságot. – Alia kislányosan rámosolygott, és most arra a gyermekre emlékeztette Irulant, akit annak idején segített felnevelni a Paul trónra lépése utáni első esztendőkben. – Ha ezt megteszed, egyáltalán nem lesz mitől tartanod.

Az ezt követő hetekben Irulan oly szenvedéllyel és lelkesedéssel tért vissza az íráshoz, amely egészen meglepte Jessicát. A hercegnő láthatóan mindent megtett azért, hogy megőrizze – sőt a valóságosnál üdvösebbnek tüntesse fel – Paul emlékét. Heves alkotói lázában hosszú fejezetekben taglalta Muad-Dib dicső legendáját, és még szabadabban kezelte az anyagot, mint egykor, Paul uralkodásának idején.

Miután riasztónak és ízléstelennek találta ezt, Jessica úgy határozott, hogy elbeszélget Irulannal. Paul érdekében.

A hercegnő a hatalmas fellegvár számára kialakított szárnyában maga választotta ki a tapétákat és a berendezést, és együtt munkálkodott a mesteremberekkel és művészekkel, hogy a Corrinok kaitaini palotájának, gyermekkori otthonának hangulatát idéző helyet alakítson ki. Irulan saját belső udvarokat és zöldellő üvegházakat, száraz szökőkutakat és széltől simára dörzsölt obeliszkeket tudhatott magáénak. A fellegvárban töltötte szinte minden idejét, és csak nagy ritkán merészkedett a nép közé.

Jessica, aki kísérők és kikiáltók nélkül kereste fel a hercegnőt, egy filagóriában talált rá az udvaron, ahogy szavakat rótt a kristálylapokra. Az ifjabb nő felpillantott, a füle mögé tűrt egy kiszabadult arany fürtöt. – Lady Jessica, micsoda kellemes meglepetés! – A mellette lévő üres helyre mutatott az íróasztalnál. – Ülj le mellém! Mindig szívesen beszélgetek veled.

– Még nem hallottad, amit mondani alkarok neked.

E szavak hallatán Irulan összeráncolta a szemöldökét. – Olyasmit tettem volna, amivel a nemtetszésedet váltottam ki?

Miután elfoglalta a felkínált helyet, Jessica nem szaporította a szót. – Paul többet érdemel arcátlan propagandánál. Így vagy úgy mindig is árnyaltad az igazságot, Irulan, és a legtöbb esetben nem hibáztathattalak ezért, mivel alapvetően hitelesen ábrázoltad a fiamat. Most azonban, ha összevetem a történeteidet a köztudott és vitathatatlan tényekkel, úgy találom, hogy túlságosan eltérsz a valóságtól. A Muad-Dib életének legújabb javításai kifejezetten nyugtalanítóak.

– Azok Alia változtatásai. – Irulan igyekezett leplezni zavarát. – Egyáltalán, ki lehetne tudatában minden egyes ténynek? A célom nem az, hogy száraz adatok közlésével megemlékezzek minden eseményről, hanem hogy az Impérium biztonsága érdekében segítsem a kormányzatot ezekben a bizonytalan időkben. Te is tudod, hogy megy ez. Mindkettőnket a Rend oktatott.

– Tudom, mit akar Alia, és megértem, miért van szükség a propagandára, de ez... egyáltalán semmi negatívumot nem említeni? Egyetlen apróságot sem? Még a legidealistább zarándokok is felfedezik a részrehajlásodat.

– Alia megítélése szerint a részrehajlás biztosítja az egyensúlyt. – Irulan kihúzta magát. – Tulajdonképpen igaza van. Bronso folyamatos, kedvezőtlen kinyilatkoztatásai rengeteg kárt okoznak, és személy szerint elítélendőnek találom az eljárását. A legtörékenyebb, leglabilisabb pillanatában gyengítik meg a Régensséget, épp amikor megszilárdítaná magát. Így ha az írásaim túlzottan kedvező képet festenek Muad-Dibnek a történelmi eseményekben játszott szerepéről, mindössze a rágalmakat hivatottak ellentételezni. – Az Irulan hangjából kiérződő szenvedély meglepte Jessicát. – A történelem az én kezemben van... Paul maga mondta ezt nekem. Nem hagyhatom, hogy Bronso bomlasztó röpiratait senki se kérdőjelezze meg.

Jessicából elnyújtott sóhaj tört elő. Hosszú éveken keresztül megőrizte magában Paul titkát, ám most úgy döntött, Irulannak meg kell tudnia. – Van itt egy kulcsfontosságú kérdés, amit nem értesz.

Irulan lerakta érintőtollát, és odébb tolta a kristálylapokat. Merevnek és túlzottan hivatalosnak tűnt. – Akkor világosíts fel! Pontosan mi az, amivel nem vagyok tisztában?

– Hogy Bronso egykor Paul barátja volt.

Irulan szemöldöke ráncokba szaladt. – Tanulmányoztam Paul ifjúkorát, így tudok a Vernius-házhoz fűződő kapcsolatairól.

– És azt is jól tudod, hogy az Atreidesek vitába keveredtek az ixiekkel.

– Igen, de a történelmi feljegyzések vázlatosak és homályosak. Paul mindig kerülte a témát, pedig többször is érdeklődtem iránta.

Jessica lehalkította a hangját, attól félt, hogy valaki esetleg hallgatózik, noha az eseményekről bárki tudhatott, aki hajlandó volt beleásni magát a régi birodalmi feljegyzésekbe. – A két házat egykor szoros kötelékek fűzték egymáshoz, Paul pedig akkor ismerkedett meg Bronsoval, amikor a Vernius család a Caladanra utazott Leto herceg esküvőjére. Később, tizenkét éves korában, Paul ellátogatott az Ixre, hogy ott Bronsoval együtt tanuljon... ahogy fiatalon az én Letom is együtt tanult Rhombur Verniusszal. Leto herceg úgy érezte, ez fontos része Paul képzésének, hogy később a Caladan következő uralkodójává válhasson. A fiúk elválaszthatatlan barátokká váltak, vértestvérekké, akik megesküdtek, hogy védelmezik egymás életét. Mígnem minden megváltozott.

Míg a megjegyzés keltette feszültség szinte vibrált kettejük között a levegőben, Jessica elkapta a másik nő kérdő tekintetét. Aztán belefogott a történetbe.