Lelkiismeretünkkel és bűntudatunkkal saját börtönünket építjük fel. A száműzetés az elme függvénye, nem a hollété, és rájöttem már, hogy ugyanúgy kidolgozhatom terveimet itt, a Salusa Secunduson, mint bárhol máshol.

HASIMIR FENRING GRÓF

Bene Gesseritként Lady Margot Fenring megtanult tűrni. Miután éveket eltöltött az Arrakison, ahol férje fűszerügyi miniszterként szolgált, Margot semmivel sem látta rosszabbnak a Salusa Secundus-i száműzetést. Az életkörülmények jelentősen javultak most, hogy a becsvágyó birodalmi planetológusok folyamatosan dolgoztak a meddő bolygón, új életre keltették az évezredekkel ezelőtt atomfegyverekkel kipusztított ökoszisztémát. Munkájuk Muad-Dib halála ellenére rohamléptekkel haladt.

Hasimirral elboldogulnak itt, egyelőre. És amint rendelkezésükre állnak a ghola-seregek, Fenringék ismét elindulhatnak, és gyarapíthatják vagyonukat és befolyásukat az új császári udvarban. Vélhetően a Kaitainon – semmiképp sem az Arrakison.

Évekkel ezelőtt, aranyos ám gyilkos Marie leányuk sikertelen merényletkísérletét követően Lady Margot arra számított, hogy különösebb teketóriázás nélkül kivégzik őket, de Paul ehelyett száműzte a grófot és hölgyét – miként egykor az Igazságos Leto herceg tette volna. Sajnos, Fenringéknek IV. Shaddam társaságában kellett élniük, akit Hasimir már régóta megvetett.

A korlátolt bukott császár még mindig úgy hitte, ők ketten partnerek, akik együtt munkálkodnak a Corrinok dicső uralmának visszaállításán, ám Hasimir immár nem tekintette Shaddamot törvényes Padisah Császárnak, sőt még a barátjának sem. A kegyvesztett férfit csupán eszközként használta, Margot pedig tudta, hogy a megfelelő pillanatban a gróf örömmel szabadul majd meg tőle. Fenringék mindenekelőtt túléltek, mindent túléltek.

Jóllehet a pár nem mozoghatott szabadon a Salusán, külvilági kereskedők továbbra is felkereshették őket. Amikor Margot értesült róla, hogy szállítmány érkezik a Wallach IX delegátusának kíséretében, a grófné örömmel nyugtázta, hogy a Bene Gesseritek továbbra sem feledték el. Népes küldöttség helyett a Rend csupán egyetlen idős és szigorú asszonyt küldött: Stokiah Tisztelendő Anyát. Margot nem ismerte jól, jövetelének oka azonban felcsigázta az érdeklődését.

A látogatás hírének hallatán Hasimir felvonta a szemöldökét. – Szeretnéd, ha én is veled lennék a fogadásakor, drágám? Hmmm?

– Előtted nincsenek titkaim, drágám, ám egy Tisztelendő Anyát feszélyezhet a jelenléted. – Tudta, hogy férje amúgy is ki fogja hallgatni őket egy jól eldugott rejtekhelyről.

Lakosztályának magányában Margot fűszerkávét készített, és aprósüteményeket rakott ki a máskülönben csupasz kisasztalra, a szándékosan sovány választékkal szerény körülményeiket hangsúlyozta. A Tisztelendő Anya suhanó léptekkel bejött, a hagyományos fekete köpönyeg, melyet viselt, idősebbnek mutatta valós koránál.

Margot nem volt hajlandó elfogadni az özvegy boszorkány szerepét; inkább megőrizte szépségét. A melanzsnak és a Bene Gesserit biokémiai kontrolljának köszönhetően a sudár, aranyhajú Margot még most is szemet gyönyörködtető látványt nyújtott; Hasimir legalábbis nem tudta megunni őt. Minden tekintetben tökéletesen illettek egymáshoz.

Margot finom meghajlással köszöntötte vendégét – épp kellő tiszteletet mutatott, mely távol állt a megalázkodástól. Margot immár oly régóta nem vett részt a Wallach IX belső politikájának alakításában, hogy azt sem tudta, az asszony nála magasabb rangú-e. – Stokiah Tisztelendő Anya. Hosszú ideje szomjazom a Rendtől érkező hírekre. Olyannyira el vagyunk vágva itt a világtól, olyannyira elszigetelten élünk itt.

Stokiah tudomást sem vett a felkínált falatokról, és nem kért a gyenge fűszerkávéból. – A Rendet évek óta üldözik, megfosztották minden hatalmától. Uralkodása idején Muad-Dib eltaszított és megnyomorított minket, és most szörnyszülött húga ugyanezt a politikát folytatja... mindenekelőtt a Paul elleni ostoba merényletkísérleted miatt.

– Miattam? – Margot halkan felkacagott. – Ne viccelj velem, Tisztelendő Anya, hiszen Paul Atreides attól fogva neheztelt a Bene Gesseritekre, hogy Mohiam a gom-dzsabbarral próbára tette őt. Mikor tett olyasmit a Rend, amivel elnyerhette volna a jóindulatát?

– A botor merényletkísérleted ennek ellenére aligha kecsegtethetett sikerrel, ugyanakkor rettenetes következményekkel járt. Alia a mai napig személyes okokból neheztel rád... és ránk. Bizonyára fájó, hogy száműzetésben töltötted itt az elmúlt kilenc évet, a Nővéreket viszont teljesen megfosztották erejüktől. A régensnő mintha még a bátyjánál is jobban gyűlölne minket, ha ez egyáltalán lehetséges. Tízezer esztendeje voltunk ennyire gyengék! Könnyen lehetséges, hogy te, Margot nővér, egymagad taszítottad ily mélyre a Bene Gesserit Rendet, mely a Butleri Dzsihad óta hathatósan működött.

A harag egyre gyűlt Margotban. – Nevetséges.

Amikor valami megváltozott Stokiah viselkedésében, Margot tüstént óvatosabbá vált. Az idős nő hangja zengőbbnek hatott, szeme kitágult, mintha valamiféle pszichotikus erő csápjai törtek volna elő belőle, nedves nyelvekre emlékeztetőn befurakodtak Margot fülébe, és rátekeredtek a mellkasára.

– Érezned kell a bűntudatot... az általad elkövetett vétség súlyát. A Rend bűntudat-kivetői tisztemben küldött ide, hogy érezd tetteidnek iszonyatos következményeit.

Margot maga elé kapta kezét és összeszorította a szemét, ahogy a letaglózó szégyen és bűntudat rátelepedett elméjére. – Elég! Ezzel... semmit nem értek el!

– Azt akarjuk elérni, hogy bűnhődj, és ezért össze kell törnöd. Az elméd össze fog rogyni tetted... a szégyened súlya alatt. A megtorlás üvöltő poklában fogod leélni hátralévő éveidet, és soha nem szabadulhatsz onnan. A Bene Gesseritnek alig maradt hatalma a büntetésen kívül, amit a hozzád hasonlók számára tartogatunk.

Az évek során, mióta utoljára került közvetlenül kapcsolatba a Nővérekkel, a kis Marie merényletkísérlete pedig kudarcba fúlt, Lady Margot tovább folytatta magántanulmányait. Ám nem rendelkezett azokkal a képességekkel, melyeket a legendás és a legnagyobb titokban működő bűntudat-kivetők használtak, így nem értette, mit tesz vele Stokiah... Margot hamarjában gyenge védőfalat húzott fel maga köré, hogy elhallgattassa a tudatában üvöltő hangokat. Ám ez csak időlegesen sikerült.

A bűntudat-kivető immár fogvicsorgatva összpontosított, egymást követő telepatikus hullámokkal bombázta Margot elméjét, darabokra zúzva rogyadozó lelki védfalait. Margot tudta, hogy hamarosan nem bírja tovább; sem kellő ereje, sem megfelelő képzettsége nem volt ahhoz, hogy sokáig ellenállhasson a támadásnak. Lábából kiszállt az erő, szédelegve, küszködve térdre rogyott. Összeszorította a szemét, és kiáltani próbált.

A telepatikus hullámok hirtelen recsegni és repedezni kezdtek, a láthatatlan mentális pöröly pedig mintha a földre hullott volna, tehetetlenül. Stokiah Tisztelendő Anya a magasba emelte kezét, ujjai meggörbedtek. Szeme kidülledt.

A közvetlenül a fekete köpönyeges nővér mögött álló Fenring gróf még mélyebbre taszította tőrét, megforgatta és kihúzta a pengét, majd újra a vénasszonyba szúrt, ezúttal a szívét döfte át. Ily súlyos sérüléseket még a testének biokémiáját befolyásolni képes Tisztelendő Anya sem élhetett túl.

– Hmmm – jegyezte meg Fenring, ahogy inkább érdeklődéssel, mint undorral bámult le vércsatakos kezére. – Mintha kicsit gondban lettél volna, szerelmem. – Kirántotta a pengét, Stokiah pedig a körötte szétterülő fekete köpönyegszárnyak és vörös vértócsa közepén elterült a földön.

– Felkészületlenül ért a támadása. – Margot csak nehezen tért magához. – Úgy tűnik, a Bene Gesserit inkább a sajátjai ellen fordul, mintsem megfelelő tervet dolgozna ki hatalma és befolyása visszaszerzésére.

Fenring megragadta a Stokiah testét fedő fekete ruha egyik szélét, és letörölte vele a vért a kezéről és a tőréről. – Ennyit az egekig magasztalt képességeikről, amivel hosszú távú terveket szőnek. Mostantól nem tekinthetünk rendíthetetlen szövetségesként a Bene Gesseritre.

Margot odahajolt hozzá, és arcon csókolta. A ráerőszakolt bűntudat utolsó visszhangjai is elhaltak benne. Egymás mellett állva bámultak le a mozdulatlan testre. – Milyen kár! – szólalt meg Margot. – A Nővérek sokat segíthettek volna, amikor Shaddam végre rászánja magát, hogy megindítsa ghola seregeit.

– Aaahh, hmm. Milyen kár! – Lábával megbökte a Tisztelendő Anyát. – Tudod, üzenetet kell küldenünk a Wallach IX-re. Ha sietünk, el tudjuk pakolni a tetemet, és vissza is szállíttathatjuk, mielőtt ismét elindul a csillagbárka.

Úgy döntöttek, nem fecsérlik az idejüket balzsamozásra vagy a tetem tartósítására; ehelyett légmentesen becsomagolták Stokiah holttestét. Aztán Margot gyorsan papírra vetette üzenetét, amit a Tisztelendő Anya melléhez rögzítettek.

„Nincs szükségem több bűntudatra, köszönöm.”

Alacsony bérű kezelők jöttek a csomagért, és vitték el azt az űrkomphoz, ahol Stokiah-t a csillagbárka egyik rakterében tárolják majd, mielőtt végül visszakerül az Anyaiskolába. A komoly kitérővel járó visszaút a Salusa Secundusról időbe fog telni, és amikor a nővérek felnyitják majd a csomagot a Wallach IX-en, meglehetősen erős bűz fogja megcsapni az orrukat.