Egy anya legfontosabb kötelessége, hogy a gyermekeit támogassa, példájával szeretetre és tiszteletre tanítsa és elfogadja őket. Némelykor ez felettébb nehéz feladat.

LADY JESSICA, A CALADAN HERCEGNŐJE

A rengeteg felkavart emlék kimerítette Jessicát, aki néhány nyugodt percet remélve elindult a gyerekszobába, ahol az unokáit elhelyezték. Még mindig Harah volt ott a kicsikkel, hogy vigyázzon rájuk, ahogy korábban Aliát felügyelte. Stilgar hitvese akkor sziklaszilárd falként állta útját az Alia furcsaságait illető sustorgásoknak és fremen babonáknak. A kislány azóta hatalmat jelentő pozíciókba került, előbb papnővé, majd régenssé érett, ám Jessica tudta, hogy Harah mindig is különösen közel fog állni Aliához.

Amikor a pap-testőrök beengedték Jessicát a buja növényházba, Harah alázatos meghajlással köszöntötte őt. Jessica megérintette és felemelte az asszony állát, látta a kétoldalt hollószárnyakra emlékeztetőn leomló fekete hajzuhatagot. – Ne bolondozz, Harah, túl régóta ismerjük már egymást az efféle hivataloskodáshoz!

Harah hátrébb lépett, így Jessica lepillanthatott a két néma és hátborzongatóan éber tekintetű kisdedre. – Szeretnéd kézbe venni az unokáidat? – Hangjából neheztelés érződött ki, amiért Jessicának oly sok időbe telt végre eljönnie hozzájuk.

Jessica tőle szokatlan tartózkodással ölébe fogta a kislányt. Ghanima úgy simult hozzá nagyanyja karjának hajlatához, mintha mindig is ott lett volna a helye, nyűgösködés és sírás nélkül elfogadta ezt a számára új személyt. Lentről, a mózeskosárból II. Leto figyelt tágra nyílt kék szemeivel, mintha arról akart volna megbizonyosodni, hogy nővérének nem esett semmi baja. Tudván, hogy édesapjuk volt a Kwisatz Haderach, vajon miféle gyermekekké cseperednek majd fel?

Alia rontott be a gyerekszobába, szorosan mellette Duncan Idaho; a lány oly izgalommal, oly vidám energiával mozgott, amihez foghatót nem láttak tőle, mióta Jessica a Dűnére érkezett. Arcán széles mosoly húzódott. – Reméltem, hogy itt talállak, anyám. Azt szeretném, ha te hallanád elsőként a bejelentésünket. Ó... és Harah is! Mennyire tökéletes! – Alia Duncan ujjai közé csúsztatta ujjait, a ghola pedig félelmetes fémszemeivel meredt előre.

Harah visszavette a csecsemőt Jessicától, és visszatette őt a bölcsőjébe. Alia hátravetette rézvörös haját, és belekezdett: – Úgy éreztük, szükség van erre. Oly sok zűrzavar után az Impériumnak valamiféle ünnep kell, kellemes látványosság, ami reményt adhat a jövőhöz. Duncannel úgy határoztunk, gyorsan kell lépnünk. Semmi kétségünk sincs ezzel kapcsolatban.

Jessica gyomra váratlanul görcsbe rándult, ösztönösen elmerengett azon, vajon mit határozhatott el leánya. És a ghola vajon miért nem szól egyetlen szót sem?

Vidám hangon, mely inkább tűnt tettetett örömtől, mint valós boldogságtól derűsnek, Alia megtette a bejelentést: – Duncannel egybekelünk. Tökéletesen illünk egymáshoz, és oly módokon szeretjük egymást, amiket közönséges halandók fel sem foghatnak.

Alia alig múlt tizenhat, Duncan pedig gyakorlatilag Jessicával volt egyidős... legalábbis az eredeti Duncan. Ám Alia felnőtt emlékek teljes vértezetével jött világra; elméjében a lány már számtalan házasság tapasztalatával rendelkezett, élethosszig tartó, boldog kapcsolatokéval ugyanúgy, mint tragédiáktól és viszálykodástól megrokkantakéval is.

Ráadásul Duncan sem ugyanaz a Duncan volt.

Jessica próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. – Ez egészen... váratlanul ért. Biztos, hogy nem siettétek el?

Abban a pillanatban megbánta, hogy megjegyezte ezt. Nem minden döntésnek kell hűvös mérlegelés eredményeként megszületnie... nem Mentát volt! Bene Gesserit képzése ellenére (és a Nővérek legnagyobb rémületére) Jessica a szívével ugyanúgy hozott döntéseket, mint a fejével. Eleve éppen ezt tette, amikor elhatározta, hogy megfogan benne Paul. Majd pedig Alia...

Alia teljes meggyőződéssel felelt. – Számomra Duncan az ideális férj, anyám, az a férfi, aki segíthet egyben tartani az Impériumot. Remélem, támogatsz ebben.

Jessica a leányára nézett. – Édesanyádként mi mást ajánlhatnék fel? – A mosolyt és az őszinteséget azonban már sokkal nehezebben sikerült előcsalnia. – És ki kívánhatna Duncan Idahonál bátrabb és hűségesebb férfit?

A ghola most először szólalt meg, szavai és hangja oly ismerősnek hatottak. – Megértem, hogy furcsállod, Lady Jessica. Érted és a fiadért áldoztam fel az életemet. És most a lányodba szerettem bele, aki még meg sem született, amikor első életem véget ért.

Jessica eltűnődött, vajon miért fogadta ily kevés lelkesedéssel a hírt. Egyszerűen önző lennék? – gondolta. – A hercegem szeretett engem, ám sosem tett meg törvényes hitvesének. Paul szerette Csanit, mégsem kelt egybe vele.

És most Alia és Duncan. Különös pár, mégis furcsán illettek egymáshoz.

Jessica egyik kezét a ghola karjára tette, a másikat pedig Aliáéra. – Természetesen áldásomat adom a frigyetekhez.

– Ó, gyermek, szívemből kívánom, hogy együtt megleljétek a boldogságot – szólalt meg Harah. – Erőre van szükséged. És ha ez a férfi az, aki meg tudja adni ezt neked, akkor össze kell házasodnotok.

– Együtt fogunk uralkodni az Impériumon, és mindent megteszünk azért, hogy megőrizze erejét. – Aha lepillantott a kisdedekre. – Természetesen csak addig, míg Leto és Ghanima nagykorúak nem lesznek.