Magunk határozzuk meg, mit értünk hála alatt.
BENE GESSERIT AXIÓMA

 

 

Alapos megfontolás után Alia úgy döntött, hogy kihallgatásra színe elé bocsátja a Bene Gesserittől érkezett látogatót. A magányos Tisztelendő Anya nyilvánvalóan kellően fontosnak tartotta magát, ha Aliának a Renddel szembeni, fennen hangoztatott és fenyegető ellenszenve dacára hajlandó volt vállalni az idejövetellel járó kockázatot.

Amióta Alia elrendelte Mohiam Tisztelendő Anya kivégzését, a Bene Gesseritek jobbnak látták, ha kerülik őt. Az ifjú császári régensnő már régen eldöntötte magában, hogy sosem bocsát meg nekik, amiért összeesküvést szőttek a bátyja ellen. Ezt most... mégis érdekesnek találta.

Amíg a látogatóba érkezett Tisztelendő Anya eljutott a régensnő magánirodájába, Alia fontolóra vette, ne hívja-e be édesanyját is. Jessica sem kedvelte különösebben a Rendet; együtt ülhetnék végig az audienciát anya és leánya erős szövetségében. Ugyanakkor Alia sosem tudhatta biztosan, miként fog reagálni édesanyja az adott helyzetekben. Végül úgy döntött, a megbeszélés után is tájékoztathatja Jessicát, miután kiderítette, mit akar tőle a Rend.

Az Udine nevű Tisztelendő Anya hivatalos meghajlással és kellő tiszteletadással lépett be a helyiségbe. A valódi alázat meglehetősen szokatlannak számított a Bene Gesserittől.

Alia ülve maradt, két kezét összekulcsolva tartotta maga előtt az íróasztalon. Alia sem időt, sem szót nem pazarolt udvariaskodásra, és Udine szintén rögtön a lényegre tért. – A Rend Ixi Bronso ügyében küldött ide, Alia régensnő.

Alia szemöldöke felszaladt. – Folytasd!

– Váratlanul olyan információ birtokába jutottunk, ami segítheti az elfogására tett erőfeszítéseidet. Friss adatokkal rendelkezünk arról, mostanában merre járt, és komoly bizonyítékkal rendelkezünk jelenlegi tartózkodási helyét illetően.

– Hol van? – Alia egyik kezét már majdnem fel is emelte, hogy intsen amazon testőreinek, és tüstént útnak indítson egy csapatot Bronso kézrekerítésére, ám tartott a megtévesztéstől is.

– Úgy véljük, itt lelt menedékre az Arrakison.

Alia hátrahőkölt meglepetésében. – Miért jött volna ismét ide? Felesleges kockázatot vállalna vele.

– Talán el kell intéznie valamit.

– Honnan tudod mindezt? – És miért kellene hinnem neked, gondolta.

– Bronso édesanyja éveken át a Wallach IX-en élt védőőrizet alatt. Tessia Vernius értékes egyed.

Alia a homlokát ráncolta. – Emlékszem, hogy hallottam valamit az idegösszeomlásáról... de az még az én születésem előtt történt.

– Immár nincs nálunk. – Udine továbbra is állva maradt, még mindig kerülte Alia tekintetét. – Bronso elszöktette.

Alia gúnyosan felkacagott. – Bronso elszöktetett egy foglyot a Bene Gesserit Anyaiskolából?

Udine nem tartotta mulatságosnak ezt. – Meglehetősen ügyes, és nehéz elkapni, ahogy magad is megtapasztalhattad már. Még nem tudjuk, kik lehetnek a szövetségesei, ahogy azt sem, miként sikerült titokban kijuttatnia Tessiát. Ugyanakkor úgy véljük, hogy Tessián keresztül Bronso nyomára juthatsz... és meggyőződésünk, hogy Tessia az Arrakison tartózkodik.

– Miből gondoljátok ezt? Miféle bizonyítékokkal rendelkeztek?

– Amíg Tessia kómában feküdt, bizonyos ellenőrző műszereket építettünk a testébe. Az egyik helymeghatározóként is működik. – Udine egy kis adattömböt nyújtott át. – A nyomkövető koordinátái az Arrakist határozták meg, és okunk van feltételezni, hogy Bronso is vele van.

Alia alig tudta leplezni izgatottságát. Jó ideje ez számított a leghasználhatóbb nyomravezető információnak. – Ez nagyszerű hír, Tisztelendő Anya. Az Impérium minden alattvalóját arra kértük, hogy segédkezzenek az Ixi Bronso utáni hajszában. A Régensség nagyra értékeli, hogy önként kiszolgáltattátok ezt az információt, de figyelmeztetlek, hogy trükkökkel ne próbálkozzatok!

Udine összefonta a karját maga előtt. – Nem áll szándékunkban becsapni téged, úrnőm, viszont nem csupa jó hírt hoztam. Tessia nővért az Arrakisig követtük, ám itt elvesztettük a nyomát... talán az egyik homokviharotok miatt. Immár nem fogjuk a jelet. – A fejét ingatta. – Felettébb bosszantó, de úgy véltük, ennek ellenére szívesen értesülnél arról, ami a tudomásunkra jutott. Habár az információ nem teljes, reméljük, hogy hálád a Rend státusának újragondolásában tükröződik majd. Szeretnénk ismét befolyásos pozíciókba kerülni.

Alia bosszúsan lerakta az utolsóként elküldött koordinátákat tartalmazó adattömböt. – Az információ, amit hoztál, majdhogynem értéktelen. Mondd meg Harishkának, hogy semmire ne számítson tőlem!

– No de jutalmat ígértél. A felhívásaidban, az Ixi Bronsot elítélő nyilatkozataidban egyértelművé tetted, hogy...

– Egyértelművé tettem, hogy bárki, aki hasznos információval szolgál, Muad-Dib áldására számíthat. – Alia mindkét kezét áldón, ugyanakkor elbocsátón a magasba emelte. – Tessék, a felét már meg is kaptad. Elégedj meg ezzel! A Bene Gesserit eddig semmi mást nem tett, csak engem és a bátyámat igyekezett elpusztítani.

Udinét láthatóan inkább undorította, mint felháborította Alia viselkedése.

– Ellened és a Régensséged ellen még egyszer sem léptünk fel. Lady Alia.

A régensnő felállt, megkerülte az íróasztalát, és megállt a nála magasabb Tisztelendő Anya mellett. – Ó? Már elfeledtétek, hogy Lady Margot Fenring – Fenring Tisztelendő Anya – miként képezte ki és szabadította rám és Paulra Marie nevű kislányát, hogy merényletet kövessen el ellenünk? Az a kislány barátságot színlelt, mégis meg kellett ölnöm. Soroljak még fel más támadásokat is?

Udine megdöbbent. – Lady Fenring a tudtunk nélkül cselekedett! Ez nem a Bene Gesserit akciója volt.

– Lady Fenring Bene Gesserit, épp ezért ezt is a Bene Gesserit akciójának kell tekinteni. Most siess vissza az Anyaiskoládba, és vigasztaljon a tudat, hogy segítettél nekünk! – Amikor Udine tovább vitatkozott volna, Alia megperdítette és az ajtó felé tuszkolta a nőt. – Elég volt! Most eredj!

A döbbent Tisztelendő Anya szóra nyitotta a száját, aztán meggondolta magát, és sietve távozott. Az amazon testőrök kikísérték őt.

A Dűne szelei
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html