Tudom, mire gondolsz. Tudom, mit teszel. És ami a legfőbb, tudom, mit teszek.
KÉSES SZENT ALIA
Kiszámíthatatlanság.
A szinte teljesen üres audienciateremben ülve Alia elmosolyodott magában, ahogy hagyta átsuhanni elméjén a szót. A kiszámíthatatlanság sokkal többet jelentett puszta szónál; hasznos eszköznek és hatásos fegyvernek számított. Nem csupán a hozzá legközelebb álló segédek, tanácsadók és a Kvizarátus esetében működött, hanem az uralma alá tartozó tömegek esetében is. Senki nem tudta, hogyan gondolkozott, sem azt, régensként mi alapján hozta döntéseit. Cselekedetei emiatt folyton készületlenül értek és összezavartak másokat, akiknek így el kellett gondolkodniuk, vajon mi lesz a következő lépése, és meddig megy el.
Alia kiszámíthatatlansága még a legádázabb sakálokat is elbizonytalanította, egyelőre legalábbis, ő pedig abban reménykedett, ezzel kellő időt nyerhet ahhoz, hogy megszilárdítsa hatalmát, és erőt gyűjthessen, mielőtt valamely trónkövetelő megingathatná a kormányzat székhelyét. Ám igencsak gyorsnak és határozottnak kellett lennie.
Alia az egyik vállán Atreides-sólyommal díszített fekete abájában várakozott türelmetlenül. Már jócskán benne jártak a délelőttben, lassan két héttel Paul gyászszertartása után, és épp munkások csapata mozdította el helyéről a súlyos hagali smaragd trónust. – Fordítsátok meg! Háttal akarok ülni az ixi delegációnak, amikor belépnek.
A munkások megtorpantak, nem értették a dolgot. Egyikük megszólalt:
– De hát akkor nem fogod látni a küldöttséget, úrnőm.
– Nem, ők nem részesülnek abban a kegyben, hogy láthassanak engem. Nincsenek kedvemre.
Noha a technokraták kitartóan hangoztatták – immár évek óta –, hogy az Ix minden kapcsolatot megszakított Bronsoval, Alia nem hitt teljesen nekik. Túl sok volt a gyanús ügy és kérdés, túl sok a magától értetődő magyarázat. Míg Paul – gyermekkori emlékeinek köszönhetően – valamennyire kedvelte az Ixet, Alia nem szenvedett efféle érzelgősségtől. A technokratáknak rá kell jönniük, hogy Muad-Dib húga másféle beállítottságú uralkodó. Alia kénytelen volt bizonytalanságban tartani az Ixi Konföderációt; sokkal könnyebb úgy irányítani hatalmi struktúrákat, ha azok labilis talajon állnak.
Alia alaposan átgondolta ezt.
Még amikor magára maradt, olyankor is gyakorta elmerengett döntéseinek lehetséges következményein. Jól tudta, hogy édesanyja sok bölcs gondolatot oszthat meg vele, Jessica tanácsai nem egyszer mégis egyoldalúnak vagy korlátoltnak tűntek. Ma legalábbis nem fogja kikérni édesanyja véleményét. A Caladan közismerten elpuhította és kevésbé céltudatossá tette az embereket.
Alia további tanácsadókra is támaszkodhatott – a Más Emlékekre, melyek – az egymásnak ellentmondó javaslatok kakofóniájában – fraktálmintázatok módjára bomlottak ki elméjében. Lakosztályának magányában rendszeresen hatalmas fűszeradagokat vett magához, hogy az így előidézett transzban utazásokat tegyen a Bene Gesserit emlékek archívumában, és felkavarja azokat. Nem tudott szelektálni, egy-egy személyt kiválasztani vagy megkeresni a sok közül, mintha egy könyvtárban kérne ki információt. Az emlékek jöttek-mentek, némelyek hangosabbnak bizonyultak másoknál.
Most hagyta, hogy rátörjenek, miközben az ixiek érkezésén töprengett. Ahogy a zajok zűrzavarát hallgatta, feltűnt neki, hogy az egyik néhai élet, az archívum egyik éles nyelvű szószólója kiemelkedik a többiek közül. Egy bölcs öregasszony, aki tisztában volt az Aliára váró több kihívás mibenlétével is. Végtére is egykor IV. Shaddam császár Igazmondójaként tevékenykedett... Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya.
Alia gúnyos hangnemben szólt hozzá a fejében. Még mindig „Szörnyszülöttnek” nevezel nagyanya, még azok után is, hogy egyike vagy a bennem rejtező hangoknak?
Mohiam hanghordozása fanyarnak és csipkelődőnek tetszett. Amikor megengeded, hogy tanáccsal szolgáljak neked, gyermek, bölcsességről, s nem gyengeségről teszel tanúbizonyságot.
Miért bíznék meg egy olyan nő hangjában, aki meg akart ölni engem?
Ah, de hát te rendelted el az én kivégzésemet, gyermek.
És ha így történt? Ugyanúgy megöltem nagyapámat, a bárót is, mivel meg kellett ölni őt. Mi mást tehettem volna veled? Nem arra tanítanak bennünket, hogy ügyet se vessünk az érzelmi kötődésekre, sőt egyenesen meg kell vetnünk minden effélét?
Mohiam elégedettnek tűnt. Érett fejjel talán tanultál a hibáidból. Hajlandó vagyok segíteni neked.
És te tanultál a hibáidból, nagyanya?
Miféle hibákból? Száraz, csikorgó nevetés visszhangzott Alia fejében. Ha ennyire esendőnek hiszel, miért tőlem kérsz tanácsot?
Tanácsot kérni nem ugyanaz, mint hallgatni is rá, nagyanya. Szerinted, mit kellene tennem az ixiekkel?
Úgy vélem, meg kellene szorongatnod őket.
Mert titokban továbbra is támogatják Bronsot?
Erősen kétlem, hogy az utóbbi években értesültek bármiről is a renegát felől. Ennek ellenére mindent meg akarnak majd tenni, hogy ezt bebizonyítsák, és így számtalan engedményt kicsikarhatsz belőlük. Minél több félelmet és bűntudatot keltesz bennük, annál inkább ki akarnak majd engesztelni. Ezt érdemes lenne eszközként használnod velük szemben.
Alia erre már nem válaszolt, mivel hallotta, hogy Mohiam jelenléte beleveszik a háttér hangjaiba. Tekintetbe véve, amit Alia tett vele, vajon bízhat a boszorkány tanácsában? Talán. Abból, amit mondott, és ahogy mondta, valamiképp az igazság csendült ki.
Mindeközben a verejtékben úszó munkások nekiveselkedtek, hogy megfordítsák a trónt. Szuszpenzorokat is kapcsolhattak volna rá, hogy egy pöccintéssel elmozdítsák a kékeszöld uralkodói széket, ehelyett nyögtek, nekifeszültek, és nyomtak. Ők így akarták szolgálni Aliát.
Három fekete méh döngicsélt a munkások feje felett, ami különösen a füstös képű, sötét sörteszakállú külvilágit irritálta. A csípős rovarok a homlokára kiülő izzadságcseppek körül repdestek. Eleresztette a trónust, hogy agyoncsapja őket, miközben társai az emelvényen helyére tolták a súlyos darabot. A felbosszantott férfi a trónus egyik karfájára ütötte a levegőből az egyik méhet, majd öklével szétzúzta és könnyed mozdulattal leseperte a rovart.
Alia riasztotta meg. – Ki adott engedélyt rá, hogy a birodalmi trónuson üss agyon egy méhet?
A férfi, aki döbbenten ismerte fel, mit tett hirtelen felindulásában, egyszerre egész testében reszketve megfordult, arcába vér szökött, fejét bűntudatosan lehorgasztotta. – S-senki, úrnőm. Nem állt szándékomban megsérteni téged.
Alia előhúzta kriszkését a nyakában függő tokból, és kimérten annyit mondott: – Mivel Muad-Dib távozott közülünk, a birodalomban minden élet az én gondjaimra lett bízva. Beleértve a tiédet is. Sőt még egy olyannyira jelentéktelen életet is, mint amilyen egy rovaré.
A munkás lehunyta a szemét, beletörődött a sorsába. – Igenis, úrnőm.
– Tenyérrel fölfelé nyújts ki a kihágásban bűnös kezedet!
A munkás remegve engedelmeskedett. Alia a kriszkés borotvaéles pengéjével gyakorlottan kimetszett egy vékony húsdarabot a férfi tenyeréből, azt a részt távolította el, amely megölte a méhet és megérintette a trónust. A férfi felszisszent fájdalmában és meglepetésében, de nem rántotta vissza a kezét, nem könyörgött kegyelemért.
Ennyi megteszi, gondolta Alia. A férfi megtanulta a leckét, ahogy a többi munkás is. Alia a férfi ingébe törölte a tejfehér pengét, majd visszacsúsztatta hüvelyébe a fegyvert. – Atyámat az igazságos Letoként emlegették. Talán bennem is megmaradt belőle valami.
Kiszámíthatatlanság.
Mikor megérkezett az ixi delegáció, Alia apró alakként ült a hatalmas kristálytrónon, és az emelvény mögötti falat borító narancsszínű függönyt bámulta. Rézvörös haját aranysárga vízkarikák fogták össze, összeillő fémdarabok, melyek mindenkinek tudtul adták, hogy akárcsak a bátyja, ő is fremennek tekinti magát. Noha hallotta a technokraták beléptét kísérő mozgolódást, nem fordult hátra, hogy szemtől szemben fogadja a küldötteket. Duncan megmondta volna neki, hogy sosem szabad háttal ülnie az ajtónak, ám Alia a férfiak iránti megvetését kifejező, jelképes gesztust látott ebben.
Mögötte a kamarás bejelentette az ixieket, ő pedig hallotta a közelgő lépteket. Cipőjük élesen koppant a kemény, csiszolt padlón, mivel utasítására a munkások nem terítették le a fejedelmi szőnyeget. Hallotta a kiegyensúlyozatlanságot – bizonytalanságot? – járásukban.
A hatalmas csarnokban álló hallgatóság mormolt, majd lassan elcsendesedett, kíváncsian várták, mi lesz Alia következő lépése. Amazon testőrei a megszokott rendben álltak fel, éberségük egy pillanatra sem hagyott alább. Alia nem ismerte a delegáció vezetőjének nevét, de nem is érdekelte. Minden technokrata egyformának tűnt a szemében. A Vernius fejedelmi család hét év előtti bukása óta – amikor Bronso, az utolsó egyenes ági örökös elbujdosott, hogy terjeszthesse bomlasztó nézeteit – az Ix bolygó megnövelte a kutatás és az ipari termelés volumenét, és nem sokat törődött az újjászervezett Landsraad politikájával.
Alia hallotta, hogy az emelvényhez érve a férfiak megállnak, és kényelmetlenül toporognak. Torokköszörülés, ruha zizegése és bosszúságról árulkodó férfihang. – Lady Alia, eljöttünk, ahogy kérted.
Alia egyenesen előre, a falnak beszélt. – És azt tudjátok, miért rendeltelek ide benneteket?
Egy másik hang, higgadtabb, logikusabb. – Feltételezzük. Egy ixi személy megsértette a császári családot. Azt reméled, hogy Konföderációnk információval szolgálhat Ixi Bronso hollétét illetően.
Az első hang: – Elítéljük a száműzetésbe vonult Vernius leszármazott cselekedeteit!
Alia keményebb hangnemre váltott. – Bronso Vernius ixi technikát használt, hogy katasztrofálisan tönkretegye a bátyám gyászszertartását. Vajon miféle trükköket vethet még be? Miféle technológiákkal láttátok el, amelyeket ellenünk akar fordítani?
– Semmivel, úrnőm! Kezeskedem érte, hogy a Technokrata Tanácsnak semmi köze nem volt ehhez. – Alia hamisságot érzett ki a hangjából.
A másik hang: – Tisztelettel kérünk, ne feledd, hogy az Ix valaha közeli barátságban állt az Atreides-házzal. Azt reméljük, sikerül ismét elmélyítenünk e jótékony szövetséget.
– Az Atreidesek nem a Technokrata Tanáccsal szövetkeztek – válaszolta Alia – hanem a Vernius-házzal. Bronso maga szakította el e kötelékeket még ifjúkorában.
– Láthatod te is, úrnőm: Bronso évek óta oktalan döntéseket hoz. Nem az Ix érdekeit képviseli. Egy letűnt kor és egy rég elavult életvitel nem kívánatos maradványa.
Letűnt és elavult, gondolta Alia. Volt idő, amikor édesatyám és Rhombur Vernius jó barátokként tisztelték egymást, amikor az Ix azt tette, amit a becsület megkívánt, s nemcsak a kereskedelem és az ipar érdekeit tartotta szem előtt Ezek a férfiak oly sok mindent elfeledtek már azokról az időkről, amikor az Atreides-ház mindent megtett a Vernius-ház restaurációjáért a tleilaxiak hatalomátvétele után.
– Ennek ellenére ki kell érdemelnetek, hogy visszafogadjalak benneteket a kegyeimbe. – Ujjával megkoppintotta a trónus karját. – A képviselőitekkel hozassatok nekem új technológiákat, olyan eszközöket, melyek nem hozzáférhetők mások számára. A nevemben Duncan Idaho fogja szemügyre venni mind, és ő dönti el, melyek erősíthetik Régensségünket. Amikor eldőlt, melyek kerültek kiválasztásra, kizárólagos használati jogot kell biztosítanotok nekem a technológiákra. Miután lenyűgöztetek, meglátjuk, mit tehetünk, hogy az Ix visszanyerje tekintélyét a szememben, Némi tétovázás, talán a férfiak közötti csendes konzultáció után végül a logikus hang felelt: – A Technokrata Tanács őszintén hálás a lehetőségért, úrnőm.