KÖZJÁTÉK
L. sz. 10 207

Félúton a Tabr sziecs felé, a földre kényszerült topter a sivatagból előnyúló sziklán nyugodott. Feltámadt a szél, rázni kezdte a jármű testét és ablakait, amire Jessica némi távolságból, védett búvóhelyükön is felfigyelt. A homok sisteregve pergett a kövek között, ám a hang csupán elmélyítette a csendet, ahogy Jessica szünetet tartott elbeszélésében.

A meghökkentő kijelentések hallatán Gurney egyértelműbben kimutatta érzelmeit, mint Irulan. – „Az emlékek élesebbek lehetnek egy tőrnél, és mélyebb sebet is ejthetnek. „Szomorú időket éltünk akkoriban, úrnőm, és mindkettőnknek sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de fogalmam sem volt arról, miféle aljasságokra akartak rávenni a boszorkányok. Nem lep meg, hogy eltávolodtál a Rendtől.

– Ó, nem egyszerűen eltávolodtam tőlük, Gurney. Teljesen hátat fordítottam a Bene Gesseritnek.

Irulan kényelmetlenül fészkelődött a sziklán. – A Rend sok mindent követel az esetleges veszteségekre való tekintet nélkül. Kizárólag a saját céljaik érdeklik őket. – Mély lélegzetet vett szűrőmaszkján keresztül. – De még mindig nem látom be, mindez miként tüntetné fel más színben, vagy mentené Bronso bűneit. És azt sem értem, miért kell eltitkolnunk Alia elől, amit most megosztasz velünk. A régensnő egyértelműen nem szíveli a Bene Gesseritet, ahogy Paul sem tette. Valójában biztosra veszem, hogy örömmel hallaná, miként akadályoztad meg őket terveik kivitelezésében.

Gurney dörgő hangon vetette közbe: – A magam részéről örülök, hogy nem voltál hajlandó megtenni, amit a boszorkányok követeltek tőled, úrnőm. Arra kényszeríteni egy anyát, hogy végezzen a saját fiával, iszonyatos és embertelen.

– Rosszabb annál, Gurney. – Jessica a kemény, durva sziklának vetette hátát, és úgy kellett kipréselnie magából a szavakat. – Nem sokkal később rájöttem, hogy igazuk volt, és ténylegesen elhatároztam, hogy megölöm Pault. És emiatt még rettenetesebb dolgokra vetemedtem.