Nem szabadna ily könnyen jönnie a gyűlöletnek, sem ily nehezen a megbocsátásnak.

RHOMBUR VERNIUS GRÓF

A talajjáró kocsi a csillagkikötőből Balut fővárosa felé sietett. A hátsó ülésen helyet foglaló Jessica amiatt nyugtalankodott, hogy még időben odaérjenek. Ha Paul és Bronso ismét meglépnek előlük, ha az információ hamis nyomra vezet, teljesen összetörne... és tudta, mindez hogyan hatna Letora is.

A mellette ülő herceg szigorúan kordában tartotta a kifelé mutatott érzelmeit, ám mivel oly régóta ismerte őt, Jessica leolvasta arcáról az aggodalmat. Leto rideg férfiú volt, aki számos tragédiát elszenvedett már, amitől megkérgesedett valamelyest a lelke, akár egy sok csatát megért harcos sebhelyektől borított teste.

Jessica gyengéden szólt hozzá: – Amint találkozunk Paullal, kideríthetjük, mit csinált és miért.

Leto válaszából a szorongását leplező harag csendült ki. – Már alig várom, hogy halljam a magyarázatát.

Leto ritkán mutatta ki Paul iránti szeretetét, mindig megtartotta az általa helyesnek ítélt távolságot kettejük között, hogy fia jobban felkészülhessen a Caladan leendő hercegének szerepére. Ám szertartásossága nem tévesztette meg Jessicát. Mióta Bronso és Paul elszökött, Leto halálra izgulta magát, Jessica gondolni sem mert arra, mit tenne, ha elveszítené a fiát. Kizárólag a herceghez legközelebb állók fedezhették fel a dühét – és még ők is aligha látták meg az e mögött rejlő félelmét.

Szemben velük Rhombur gróf görnyesztette előre kiborg testét, a mellette lévő ülésbe Dr. Yueh préselődött be. Rhombur szerfelett aggódott, és nem kevés bűntudatot is érzett a történtek miatt, hiszen biztosra vette, hogy Bronsot az ő szavai késztették a szökésre.

Miközben Leto türelmetlenül meredt maga elé, a kiborg gróf szólalt meg:

– Ne szidd le túlságosan a fiadat, Leto! A cinóbervörös ördögét, fogadni mernék, hogy Paul becsületből tette ezt, hogy megvédje Bronsot. Megeskettük őket rá, hogy vigyázni fognak egymásra. Te ugyanezt tetted volna értem fiatalabb korunkban.

– Mi nem viselkedtünk annyira ostobán, mint ez a két fiú.

Rhombur felkacagott. – Ó, nekünk is voltak azért pillanataink.

A jármű egyenesen egy park gyepéhez vitte őket, melyet baluti juharok és tölgyek szegélyeztek. Több harci jármű vett körül egy lezárt területet, ahol korábban hatalmas sátrakat állítottak fel, és fegyverrel a kezükben egyenruhás katonák masíroztak. A kordon mögött a zaklatott énekmondók ácsorogtak, idegeskedtek a nagy felhajtás miatt.

– Kio kormányzóasszony tényleg komolyan veszi a dolgot – állapította meg Leto.

– Amikor kapcsolatba léptem vele, mindössze annyit kellett mondanom neki, hogy édesanyám a Balut egyik nemesi családjának tagja volt. Lady Shandot még ma is nagy tisztelet övezi itt. – Rhombur sebhelyes arcán izgatott mosoly ült. – A kormányzóasszony megígérte, hogy az énekmondó társulat egyetlen tagját sem engedi kisurranni.

Jessica társaival együtt kiszállt a kocsiból, és egy kövérkés aranybarna hajú nőt és kíséretét látta közeledni feléjük. Alra Kio csupa mosoly volt, örült, hogy egyszerre két nagy nemesi ház kegyeibe beférkőzhet. – Leto herceg, Rhombur gróf... a fiaitok biztonságban vannak. Rheinvar egészen megdöbbent, amikor felfedtük előtte két mindenesének valódi kilétét.

Rhombur rontott volna előre. – Hol vannak a fiúk?

Sátorponyva suhogott a katonák mögött, és Paul bukkant elő az egyik vászonépítményből fehér zubbonyban és sötét nadrágban. Fekete haja összekócolódott, a homlokán piszokfolt húzódott végig. Amikor meglátta a szüleit, habozás nélkül odaszaladt hozzájuk. – Annyira örülök, hogy látlak benneteket! Hogy találtatok ránk?

A zavar legapróbb jele nélkül először az édesapját ölelte meg, a herceg azonban feszengve elhúzódott tőle, és hűvösen kezet fogott vele. Jessica látta, hogy az öröm és a megkönnyebbülés szinte szétveti a férjét, Leto azonban mindent magába zárt. – Örülök, hogy nem esett bajod, fiam. Ostobaság volt ekkora kockázatot vállalnod, és veszélybe sodornod az Atreides-házat, miközben teljesen elhanyagoltad a kötelességeidet. Akár...

Jessica a karjai közé szorította Pault. – Annyira aggódtunk érted!

Paul észrevette, hogy édesanyja elfintorodik verítékkel átitatott ruháinak bűzétől. – Bronsoval együtt az állatokat gondozzuk és más kisebb teendőket végzünk. Annyi mindent el kell nektek mondanom.

Leto szigorú maradt, Jessica pedig értette, miért szükséges ennyire keménynek mutatkoznia. – Bizony.

– Nem hanyagoltam el a kötelességeimet, uram. Hanem...

Paulénál sokkal tétovább mozdulatokkal egy másik fiú dugta elő a fejét a sátornyíláson. Rhombur súlyos léptekkel indult meg felé, nyomában Dr. Yueh szaporázta lépteit. – Bronso!

A vörös hajú fiú összefonta karját a melle előtt, és haragos tekintettel meredt a kiborg uralkodóra. Haragtól és sértődöttségtől telve csak nehezen sikerült megőriznie a határozottság látszatát, de Rhombur ajkáról ekkor már felé zúdultak a szavak. – Ó, Bronso! Tudom, hogy ügyetlenül kezeltem a helyzetet, sajnálom! Kérlek, bocsáss meg nekem... nem veszíthetlek el téged is Tessia után! Korábban jóban voltunk egymással... nem lehetne megint jóban lennünk, hogy megbeszéljük a történteket?

Bronso hangja éppoly kemény volt, akár szemének plázbeton szürkesége; már egy ideje magában tartogatta a szavakat, talán el is próbálta a képzeletbeli konfrontációt Rhomburral. – Azt akarod, hogy megbocsássak neked, amiért egész életemben hazudtál nekem? Arról, hogy nem te vagy az igazi apám?

Rhombur nem hagyhatta, hogy bűntudatot keltsenek benne ezért. – Az igazi apa az, aki fedelet ad neked és felnevel, aki felkészít az életre és tanít és szeret, bármi történjék is. Az igazi apa akár a galaxis túlsó végéig is elutazik, hogy felkutasson téged, és minden mást hátrahagy, mert semmi más nem számít neki annyira.

Mintha megfagyott volna körülöttük az idő, Jessica pedig alig várta, hogy elüljön kettejük között a viszály. Könyörögő pillantást vetett Bronsora.

Fogadd el a feléd nyújtott kezet, fiú!

A bűnbánat árnya ült ki az ifjú arcára, ahogy Rhomburra nézett. Jessica szerette volna tudni, vajon csak a sokszorosan megtört embergépet látja-e benne. Bronso leeresztette a karját, mélyet sóhajtott, egy hosszú pillanatig csak némán állt, aztán elsírta magát. – És anya? Még mindig a boszorkányoknál van?

– Igen. – Rhombur mesterséges mellkasához vonta a fiút. – Ígérem, hogy együtt elmegyünk a Wallach IX-re, hogy meglátogassuk őt. Indulunk is, amint elmegyünk innen, és nem érdekel, hogyan érinti ez a Nővéreket. Azt szeretném látni, hogy megpróbálják megakadályozni a látogatásomat! – Hátrébb lépett, lebámult a fiúra. – És miután visszatértünk az Ixre, együtt járunk majd el a Tanács üléseire. Az egységes Vernius-ház képviseletében kiállunk a technokraták ellen. Együtt elég erősek vagyunk, hogy bármit elérhessünk.

Három napig nem sikerült helyet foglalniuk valamelyik Caladanra induló hajóra. Leto herceg a Kio kormányzóasszony által számukra biztosított vendéglakosztályban járkált fel-alá, és homlokát ráncolva tanulmányozta a kinyomtatott szállítási menetrendet, aztán lerakta egy pláz kisasztalra. – Nem tudunk olyan hamar hazaindulni a Balutról, mint reméltem.

Pault cseppet sem zavarta a késlekedés. Amint visszaérnek a Caladanra, folytatják a tanítását, hogy a Landsraad nemeseihez illő képzést kapjon, Bronso pedig visszatér az Ixre a technokratákhoz, és véget érnek a gondtalan utazgatás napjai. – Ezek szerint itt leszünk az előadás napján. Fellépés közben láthatjátok az énekmondókat. Az Arctáncoltatóik semmihez sem foghatók, amit valaha...

– Nem érdekelnek a táncosok és az alakváltók. – Leto már több mint egy napja fenn tudta tartani a fia tettei miatti bosszankodás látszatát, noha nem bírta teljesen elleplezni a lelke mélyén érzett megkönnyebbülést.

Paul addigra elismerte bűnösségét, és bocsánatot kért, jóllehet nem tudta volna megszegni az adott szavát, hogy megvédi Bronsot. Elmagyarázta, miért érezte úgy, hogy mindenképp Rhombur fiával kell tartania.

Most növekvő magabiztossággal szállt szembe atyjával. – Uram, azért küldtél el otthonról, hogy tanuljak. Előtte politikára és uralkodásra tanítottál, míg Thufir, Duncan és Gurney megmutatta nekem, hogyan harcoljak és védjem meg magam. Rheinvar társulatától azt tanultuk meg, hogyan tegyünk hatást nagyobb tömegekre, hogyan fokozzuk az érzelmeket és a reakciókat. Vajon ez nem hasznos tudás egy herceg számára?

– Úgy érted, elsajátítottad tőlük, miként kell megtéveszteni és manipulálni az embereket?

Paul leszegte a tekintetét, semmiképp sem akart vitatkozni. – Úgy vélem, a karizmatikus ékesszólásnak van helye az államvezetés gyakorlatában, uram.

Jessica gondosan visszafogott hangnemben közbeszólt. – A Bene Gesserit is tanít efféléket. Hercegként Paulnak váratlan veszélyekkel és válsághelyzetekkel kell majd megküzdenie. Mi értelme kifogást emelni bármiféle tudás ellen, ami megmentheti őt? Immár megvannak az eszközei, amelyeket használhat... bízzunk benne, hogy a becsület és az erkölcs kellően szilárd benne ahhoz, hogy tudja, mikor éljen velük, és mikor ne vesse be azokat.

Leto kimért maradt, nem válaszolt...

Még aznap délután Rhombur Vernius lépett be az ajtón, hogy pár szót szóljon Paul érdekében. A kiborg uralkodó pontosan tudta, hogy Bronso kezdeményezésére szöktek el ily meggondolatlanul az Ixről. – Nekem kellett volna figyelnem, és megóvnom a fiúkat, Leto, még a Tessiával történtek ellenére is. Paul becsületből tette, amit tett. Könyörgöm, ne büntesd meg ezért! Ha ő nem ilyen bátor, Bronso mostanra talán elveszhetett vagy akár meg is halhatott volna.

Leto szigora végül elolvadt, akár a kastély ablakairól a zúzmara egy hideg őszi reggelen. Kénytelen volt elismerni: – Valóban én eskettem meg Pault arra, hogy vigyázni fog a fiadra.

A herceg ennek ellenére nem könnyen bocsátott meg – és a fiának sem hagyta, hogy elfeledkezzen erről. Amikor a baluti kormányzó meghívta őket az énekmondók előadását megelőző estén tartandó fogadásra, Leto utasította Pault, hogy egyedül egyen és elmélkedjen ostoba, rövidlátó döntésének következményei felett, hiába csak jót akart Bronso Verniusnak.

A vendéglakosztály magányában Paul elképzelte, milyen serényen sürgölődhet Rheinvar társulata, hogy befejezzék a színpadépítést, és beállítsák a különleges hatásokért felelős, bonyolult szerkezeteket a Kristályszínházban; a fellépők biztosan folyamatosan próbálnak. Paul azt kívánta, bárcsak velük lehetne és segíthetne nekik.

Valami mégis bántotta őt. A szüleinek még nem mondta el, hogy Arctáncoltató bérgyilkosok is tagjai voltak az énekmondók társulatának. Olyasféle gondnak számított ez, amit legszívesebben elhárított magától, mivel ha elárulná, atyja még inkább megharagudna rá, és még kritikusabb lenne vele. Paulnak fogalma sem volt, hogyan közölje ezt velük, azt azonban tudta, hogy meg kell találnia a módját. A „szükséges merényletek” támogatása egyértelműen nem tartozott az Atreides-ház eszményei közé.

Libériás baluti inas jelent meg az ajtóban, kezében a kormányzóasszony legkiválóbb szakácsainak ételeivel megrakott tálcával. A lefedett tálak felől áradó, ínycsiklandó illatoktól Paul gyomra hangosan megkordult. Az inas az asztalra helyezte a tálcát, majd színészhez illő, cikornyás mozdulattal sorra leemelte a fedeleket. Paul zavartan köszönetet mondott neki, a férfi pedig kihúzta magát, és mélyen a fiú szemébe nézett. – Még ne köszönj semmit!

Paul azonmód elővigyázatosabban figyelte, ahogy az inas semmitmondó vonásai egy másik, jól ismert arccá változtak át. – Sielto?

– Hívhatsz annak is.

Paul nem feszegette tovább a kérdést. – Mi szél hozott? Rheinvarnak nem esett baja?

– Szigorúan tilos ugyan figyelmeztető üzenetet vinni bárkinek is... – Az Arctáncoltató vállat vont. – Ezúttal úgy döntöttem, kivételt teszek, mivel már korábban önszántamból belefolytam... beavatkoztam az ügybe, amikor a waykukkal közöltem, ki vagy, és merre találhatnak meg. A családod innen tudta, hogy a Balutra kell jönniük.

– Te szóltál nekik? Miért?

– Mert izgat benneteket ez az életforma, de nem tartoztok közénk. Te és a társad is nagy dolgokat fogtok még véghezvinni, de nem úgy, ha egy vándor énekmondó társulattal utazgattok.

Paul összevonta a szemöldökét. – Nem igazán értem, miért mondod el ezt nekem.

– Még egy színdarab is sokkal drámaibb lehet, mint amire számítanak.

– Egy színdarab? A holnapi előadást érted ezalatt, vagy...?

– Minden az előadás része, és senkinek sincs a kezében a teljes forgatókönyv.

– Figyelmeztető üzenet? Drámaibb, mint amire számítanak? Valaki veszélyben van talán?

– Mindenki veszélyben van, fiatalember, méghozzá mindennap. Bárhonnan leselkedhet ránk veszély, és bárkire lecsaphat. Bármilyen alakot ölthet, és bármivel együtt járhat. Csupán légy óvatos, fiatalember, még akkor is, ha nem írtak bele a forgatókönyvbe. – Sielto ismét felöltötte a baluti inas vonásait, majd szó nélkül távozott, habár Paul rengeteg kérdést szegezett volna még neki.

Sielto titokzatos szavai nem tűntek határozott figyelmeztetésnek. Paul fülében inkább filozofikusnak hangzottak. Ám Sielto bizonyára nem pusztán a bölcselkedés kedvéért kereste fel Pault. Valami másnak kellett lennie e mögött. Forgatókönyv? Ez alatt összeesküvést érthetett?

A szobájában magára maradt ifjú az ételre nézett, amely immár nem tűnt túlzottan étvágygerjesztőnek. Thufir Hawat korábban arra tanította, sose lankadjon az ébersége, így az óvatosság Paul vérébe ivódott. Elképzelni sem tudta, mennyivel több biztonsági intézkedést hozhat még Kio kormányzóasszony. Annak ellenére, hogy nem ismerte a részleteket, úgy határozott, hogy mindent el kell mondania atyjának, habár nem szívesen nézett a beszélgetés elé.