Kortársaink közül senki nem ítélheti meg fiam tetteinek értékét. Muad-Dib hagyatéka egyetlen emberöltőnél szélesebb skálán mérhető. A jövő maga határoz majd a múltról.

LADY JESSICA, A CALADAN HERCEGNŐJE

Mivel tudta, hogy Aliának a Paul halálát követő viharos eseményekkel kell megküzdenie, Jessica úgy határozott, hogy a Dűnére indul – hogy a lányával lehessen, és amiben csak lehet, segíthessen neki. Hivatalos üzenetet küldött Isbar kvizarának, melyben közölte vele, hogy Gurney Halleck kíséretében a lehető leghamarabb el szándékozik utazni a Caladanról. A papot kísérő delegáció azonnal sürgölődni kezdett, hogy teljesíthessék óhaját.

A fegyverzettel kiegészített Liga-hajó továbbra is a bolygó körüli pályán keringett, Gurney pedig elintézte, hogy egy fényűző Atreides-fregatt fedélzetén indulhassanak útnak az űrkikötő magánhangárjából. E díszes igáslónak beillő hajót még az idős Paulus herceg állította szolgálatba, és Jessicának eszébe jutott, hogy Leto ugyanezt a járművet használta, amikor először az Arrakisra utaztak. Minden tettünk a történelem málháját hordozza magával, gondolta.

Miközben Gurney szűkszavú utasításokat adott a pilótának, az alázatos pap jelent meg az üres hangárcsarnokban, és mélyen meghajolt. – A csillagbárka legénysége a rendelkezésedre áll, úrnőm. Muad-Dib nevében már megváltoztattuk a jármű útvonalát, hogy meghozhassuk neked a szomorú hírt. A késni kényszerülő utasok szükségletei nem előbbre valóak a tieidnél.

– Utasok? Eddig úgy hittem, különleges katonai hajóval érkeztetek, melyet a Kvizarátus foglalt le a saját céljaira.

– Most, hogy a dzsihad hivatalosan véget ért, a katonai járművek közül sok ismét utasszállító hajóként üzemel. Miután Alia régens utasított minket, hogy vigyük meg a hírt Muad-Dib haláláról, felszálltunk az első rendelkezésre álló csillagbárkára. Mi más lehetne ennél fontosabb? A többiek nyugodtan várhatnak.

Gurney leejtette egyik nehéz batyuját a fregatt rámpájára, az orra alatt dörmögött. Noha nem lepte meg a hanyag erőfitogtatás, Jessicát megrémítette, hogy Isbar egyszerűen elterelt egy tömött rakterű, fizető utasokkal teli hajót.

– Akkor gyorsan essünk túl rajta.

Isbar közelebb lépett, Jessica pedig látta felvillanni tekintetében a mohóságot, a vak áhítatot. – Utazhatok veled a fregattban, úrnőm? Muad-Dib édesanyja sok mindent taníthatna nekem. Odaadóan figyelmes tanítványod lennék.

Ám Jessicának nem volt szüksége talpnyalókra. Nem vágyott rá, hogy ez a pap a tanítványa legyen, akár odaadóan figyelmes, akár másmilyen. – Kérlek, a saját küldöttségeddel utazz! Nekem egyedüllétre lesz szükségem az imádsághoz.

A csalódott Isbar ünnepélyesen bólintott, és még mindig hajlongva kihátrált a hangárból, miközben Jessica és Gurney beszálltak a fregattba. A díszes zsilipajtó rájuk zárult. Gurney szólalt meg: – Paul biztosan megvetette volna ezt az embert.

– Isbar semmiben sem különbözik a többi paptól, akik saját hatalmi struktúrát építettek ki Muad-Dib és az ő hagyománya körül. A fiam önnön mítoszának csapdájába esett. Ahogy teltek az évek, egyre nyilvánvalóbbá lett számomra – és számára is –, mennyi minden kicsúszott az irányítása alól.

– Kivontuk magunkat az egyenletből, úrnőm – mondta Gurney, és egy jól ismert mondást idézett: – „Akik csak árnyékból követik az eseményeket, nem panaszkodhatnak a nap fényességére.” Most talán jóvátehetünk valamit, feltéve, hogy Alia hajlandó megengedni nekünk.

Úton a csillagbárka felé Jessica megpróbált ellazulni egy időre, Gurney pedig elővette, és halkan pengetni kezdte balisetjét. Jessica attól félt, az énekmondó búcsúhimnuszt komponált Paul emlékére, és még nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy meghallgassa. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban Gurney csak egy ismerős dalt játszott el, Jessica egyik kedvencét.

Jessica nézte Gurney markáns arcvonásait, a fogyatkozó, lassan őszbe hajló szőke hajat, a feltűnő tintalián sebhelyet. – Gurney, te mindig pontosan tudod, mit kell játszanod.

A gyakorlat teszi, úrnőm.

Amint a csillagbárkán beálltak a dokkba, Jessica és Gurney feladták a fregatt kényelmét, és átmentek a közös helyiségekbe. Hétköznapi ruhájukban egyáltalán nem keltettek feltűnést, amikor beléptek a sétafedélzetre. Isbar a saját verziójában már beszámolt Paul halálának körülményeiről; Jessica mások véleményére is kíváncsi volt.

Némelyik utas egyáltalán nem szállt ki a hatalmas hajótérben utazó járművéből, ám azok közül, akikre számos megszakítással járó, tekervényes út várt, sokan a csillagbárka közösen használt fedélzetein foglalták el magukat, éttermekbe, ivókba és üzletekbe jártak.

Jessica Gurneyvel együtt végigjárta a tágas fedélzeteket, mustrálgatták a különféle bolygókról származó árukat. Néhány árus már elkészítette a Muad-Dib uralkodásának és halálának emléket állító tárgyait; Jessicát felkavarta ennek látványa, és Gurney elhúzta őt onnan. Egy vendégekkel teli, világos, csupa pláz, kristály és króm ivóba vitte Jessicát. A falakon színes italok, számtalan bolygóról származó különlegességek sorakoztak.

– Itt lehet a legkönnyebben megtudni, miről beszélnek az emberek – közölte Gurney. – Csak leülünk, és hagyjuk, hogy a fülünkbe jusson, miként vélekednek az emberek. – Jessica egy pohár fekete borral, Gurney habos, keserű sörrel ült egymással szemben, egymás megnyugtató közelségében. És figyeltek.

Minden csillagbárkán a wayku nevű vándor nemzet tagjai szolgáltak; csendes, furcsán homogén népség voltak, személytelen pedantériájukról híresek. Szinte észrevétlen, sötét egyenruhás wayku felszolgálók sétálgattak a vendégek között, szedték le az asztalokat, szolgálták fel az italokat.

A fő beszédtéma Muad-Dib halálához kapcsolódott. Minden egyes asztalnál arról vitatkoztak, Jessica fia vajon megmentő vagy szörnyeteg volt-e, hogy a Corrinok korrupt és dekadens uralma jobb-e Paul Muad-Dib tiszta, ám sok vért követelő uralkodásánál.

Nem értik, mit tett, állapította meg magában Jessica. Sosem fogják megérteni, miért kellett meghoznia a döntéseket, melyeket meghozott.

Az egyik asztalnál folyó heves vita ordítozásba és fenyegetőzésbe torkollott. A székeket félrelökték, ahogy a férfiak kivörösödött arccal, egymást sértegetve felemelkedtek az asztaltól. Az egyik kést dobott, míg a másik aktiválta testpajzsát – és addig verekedtek, amíg a pajzsos férfi holtan terült el egy lassú szúrástól. A bár közönsége tétlenül bámulta az eseményeket, meg sem próbáltak közbeavatkozni. Kisvártatva megérkeztek a Liga biztonsági emberei, hogy eltávolítsák a holttestet és letartóztassák a zavart tekintetű gyilkost, aki mintha nem emlékezett volna, mire vitte rá tomboló dühe.

Miközben a többieket a felfordulás kötötte le, Jessica az asztalok körül némán sétálgató waykukat figyelte. Látta, ahogy egyikük kinyomtatott lapokat helyez el lopva több üres asztalon, majd továbbsuhan. A mozdulat oly könnyed volt, hogy ha nem összpontosított volna rá, Jessica észre sem veszi.

– Gurney. – A fejével intett, mire a trubadúrharcos hátratolta a székét, hogy elvegye az egyik iratot. Korábban már látott ugyanilyet, az ölébe húzta. – Az igazság Muad-Dibről – hirdette a cím.

Tekintete elkomorodott. – Újabb mocskolódó röpirat, úrnőm.

Jessica átfutotta a szórólapot. Némelyik állítás olyannyira felháborító volt, hogy egyenesen nevetségesnek hatott, mások azonban azokra a túlkapásokra mutattak rá, melyeket Paul megengedett, és Muad-Dib kormányának korruptságát emelték ki. Ezekből igazság csendült ki. Az Ixi Bronso évek óta szálka volt a szemükben, a férfi pedig oly jól csinálta, amit csinált, hogy valóságos legendává vált.

Jessica tudta, hogy sem Paul legádázabb kritikusai, sem leglelkesebb hívei nem érthették meg teljesen fia tetteit. Itt, a bárban egy férfit azért gyilkoltak meg az imént, mert kitartott meggyőződése mellett, mert azt hitte, ő megértette Paul indítékait és szándékait. Muad-Dib hivatása végtelenül összetett volt, célja túlságosan kusza, nehezen felfogható és hosszú távú ahhoz, hogy bárki, beleértve Jessicát is, teljességében felfoghassa azt. Mostanra az anya beletörődött ebbe.

Gurney összegyűrte, undorodva a földre hajította a röpiratot, miközben Jessica a fejét ingatva arra gondolt, bárcsak másképp alakulhatott volna minden. Bronsonak ennek ellenére megvolt a maga szerepe, ahogy mindenki másnak is.