Minden halál más, méghozzá miriádnyi módon.
ZENSZUNI AXIÓMA

 

 

A sötét háztetőn álló Gurney senkinek nem volt hajlandó információval szolgálni, még Duncannek sem. – Lady Jessicát és az Atreides-házat szolgálom... ahogy te is, Duncan Idaho. Vagy elfeledted, kinek tartozol hűséggel? – A sötétben alig kivehető társát bámulta, igyekezett felfedezni rajta egy szikrányi emberséget, bármit, ami egykori barátjából és bajtársából megmaradt.

A gholának szeme sem rebbent. – Semmit nem felejtettem el. – Mindketten mozdulatlanul, kirántott karddal álltak, testpajzsuk halványan vibrált.

– A fenébe is, Duncan, egyszer már mindketten gyanakodtunk Lady Jessicára. Meggyőződésed volt, hogy Jessica árulta el az Atreides-házat, biztosra vetted, hogy már maga Leto herceg sem bízik benne. És tévedtél... emlékszel rá? Pontosan úgy, ahogy én tévedtem, amikor árulással gyanúsítottam. A mélység isteneire!

Gurney sosem felejti el az érzést, ahogy váratlanul megragadta Jessicát a fremen sziecsben, karja a nő nyaka körül, pengéjének hegye a hátához szegezve. Gyűlölete éveken át gyülemlett benne. Miközben a csempészek között bujdosott, abban a megingathatatlan hitben élt, hogy korábban Jessica árulta el a herceget, mikor pedig Yueh tette ezt. Akkor Gurney oly mélységesen szégyellte magát, hogy felajánlotta az életét Paulnak és Jessicának, ők mégis megkegyelmeztek neki. Most nem fogja cserbenhagyni őt.

– Leto herceg és Paul egyaránt feltétlenül megbíztak Jessicában – folytatta Gurney –, és meghagyták nekünk, hogy nekünk is bíznunk kell benne. A lojalitást nem szabad félvállról venni. Az Atreideseknek tartozunk hűséggel.

Duncan kérlelhetetlen maradt. – Alia is Atreides... és a feleségem. Nem kérdőjelezhetem meg a parancsait.

A ghola hirtelen mozdulattal döfött, pengéjét Gurney testpajzsához szorította, arra kényszerítve ellenfelét, hogy hárítson, és a lehető legjobban kihasználja pajzsát. Mindketten jól képzett harcosok voltak, és egykor hosszú órákon át edzettek együtt rendszeresen a Caladanon, vállvetve harcoltak több tucatnyi ütközetben. Most Gurney szúrt, pengéje pontosan a megfelelő sebességgel hatolt át Duncan pajzsán, és kisebb vágást ejtett annak karján. Visszalépett, hogy kivédje ellenfele újabb csapását, majd hátrálnia kellett a ghola dühe elől.

Úgy tűnt, Duncan végleg határozott. – Többé nem tekinthetek el a nyilvánvaló válaszoktól, melyek mindvégig kínálkoztak. Az irántad érzett barátságom eddig megakadályozott abban, hogy éljek a gyanúmmal, miszerint szabotáltad vagy szándékosan rossz irányba terelted a Bronso utáni hajszánkat. Miért tettél ilyet?

Gurney lihegve hárított egy újabb döfést, majd rárontott Duncanre, és védekezésre kényszerítette őt. – Mert Lady Jessica utasított rá!

Duncan pengéje megállította a másik pengét. – Miért? – Kimerevített karral a topternek taszította Gurneyt, amitől az ízelt szárnyak megreccsentek és elernyedtek. Egy pillanatig ott tartotta Gurneyt, a torkának nyomta kardja hegyét. – Ha megtagadod a választ, egyértelművé válik a bűnösséged!

– Hallgasd csak, miket mondasz! Mikor fordult elő, hogy magyarázatot kértünk az Atreidesektől? – Ellökte magától Duncant, aki botladozva hátrált. – Mióta határozzák meg a hűségedet holmi pillanatnyi szeszélyek?

Ezt hallván a ghola megtorpant, egy pillanatra elbizonytalanodott. E másodpercben Gurney halálos csapást mérhetett volna rá, mégsem tette. – Nem tudom, vajon valóban a régi Duncan vagy-e még... az a férfi, aki az életét áldozta azért, hogy Paul és Jessica elszökhessen. Még mindig a tleilaxiak kondicionálása vezérel? Vagy Alia bábjává lettél?

– Alia is Atreides! – ismételte el Duncan. – Talán Lady Jessica a Bene Gesserit bábja? Miért annyira fontos neki, hogy az ixi áruló életben maradjon? Miért segített neki? – Közelebb nyomult, ismét Gurney torkához szorította a hegyes pengét. – Szavakkal küzdesz, amikor a kezed meggyengül.

– Te pedig, úgy látom, elfelejtetted, amit Paulnak tanítottunk apró kölyök korában. – Gurney tekintete megvillant. – Nézz csak le, és láthatod, hogy együtt pusztultunk volna. – Valaha a harci edzéseken hangzott el alkalomadtán ez a szájából. Pengéje hegye áthatolt már a pajzson, Duncan oldalát érintette, ahol egyetlen gyors és könnyű mozdulattal halálos sebet ejtve keresztüldöfhette volna a ghola máját és veséjét.

– Már megtapasztaltam a halált, Gurney Halleck.

– És miféle ghola tért vissza onnan? Az igazi Duncan Idahonak eszébe sem jutna, hogy leleplezze a herceg úrnőjét; akinek a védelmére felesküdtünk; amivel teljesen tönkretenné őt.

Végül Gurneyben tudatosodott, hogy nem tudja megtenni. Elernyesztette izmait. – Valóban azt hiszed, hogy bármit tenne Paul ellenében? Egymásba ágyazódó tervekkel állunk szemben. Ölj meg, ha ezt kell tenned, de nem fogom elárulni őt. – Leeresztette pengéjét. – Ő Lady Jessica.

Duncan mereven állt, Carthag fényeinek parányi szemeibe bámult, majd átkozódva a földre hajította rövid kardját. A fegyver csörömpölve csapódott a tetőnek. – Ha bizonyítást nyer, hogy Jessica együttműködött Bronsoval, senki nem akadályozhatja meg, hogy Alia megölje a saját édesanyját. Sosem fogadna el, vagy lenne hajlandó elfogadni bármiféle magyarázatot.

Gurney bólintott. – Kétlem, hogy Orik levenbrech vagy az emberei el tudnák kapni, amennyiben eltervezte, merre meneküljön. Ha viszont te leleplezed... – Ujjai szorosan rázárultak rövid kardja markolatára. Duncan immár fegyvertelen volt, és Gurneynek még egy utolsó esélye adódott, hogy végezzen vele.

A ghola oly sokáig néma maradt, Gurney már attól tartott, hogy abba a legendás, véget nem érő kómába esett, amibe a félresikerült Mentátok szoktak. Duncan végül pislantott, majd hosszan sóhajtott. Önmaga előtt magyarázkodott. – Azt kaptuk parancsba, hogy kerítsük kézre Ixi Bronsot. A bűntársak egyelőre mellékesek. Bronsot őrizetbe vettük, ahogy Alia kérte, és gondoskodni fogok róla, hogy ezúttal ne szökhessen meg. Lady Jessica érintettségének fokával és az indokaival egyelőre egyikünknek sem kell foglalkozni.

A Dűne szelei
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html