A kívülállók némely eljárásunkra „fremen kegyetlenkedésként” utalnak, anélkül hogy megértenék, amit teszünk. Vegyük például a huanuit, a tetemlepárlót, amely lehetővé teszi, hogy a törzs tagjai visszanyerjék az elhunytak vizét. Egy olyan bolygón, ahol a víz a legértékesebb minden árucikk közül, hogy lehetne effélét kegyetlenségnek tekinteni? Csak gyakorlatias.

STILGAR KOMMENTÁRJAI

Ixi Bronso... a hírhedt áruló... a férfi, aki isten helyett emberként próbálta ábrázolni Muad-Dibet. Noha pontosan tudta, mekkora hősiesség kellett ahhoz, amit a férfi véghezvitt, Jessica nem tudta megmenteni az életét.

Ugyanakkor magára sem hagyhatta őt.

Kíséret nélkül lépett be az arrakeeni börtönkomplexumba, végigvonult a ragyogón kivilágított folyosókon, alagutakon és szárnyakon, melyeket sárga köpönyeges harcos-papok őriztek. A fremen Sayyadinák csuklyás fekete köpenyét öltötte magára, arcát nezoni kendő mögé rejtette, és csupán a szeme maradt látható. Ahogy sétált, Duncan Idaho hangja szólalt meg egy elbújtatott fülhallgatóból. – A következő ajtó lesz az, a belépési kód: 10191.

Az év, amikor megérkeztünk az Arrakisra, gondolta Jessica. Meghökkentően könnyen megjegyezhető szám. Eltűnődött, vajon azt remélik-e, hogy valaki megint megpróbálja kiszöktetni Bronsot, ahogy korábban már megtörtént. Még több csavar, terv és cselfogás... még több lehetőség. Paul ezt akarta volna.

– Köszönöm Duncan – felelte alig hallhatóan. – Köszönöm, hogy megbízol bennem.

A férfi nem felelt. Oly sok minden folyik a színfalak mögött, oly sok a titkolt indíték...

Nem sokkal korábban, a Bronso carthagi foglyul ejtését követő zűrzavarban, miután a katonai csapatok győzedelmesen visszasiettek Arrakeenba, Jessica a fellegvár peremétől nem messze húzódó, zajos és nyüzsgő leszállópályán fogadta Gurneyt és Duncant. Topterek emelkedtek a magasba és szálltak le, kiszolgáló személyzet sürgölődött mindenfelé. A szorosan megkötözött, kipeckelt szájú Bronsot addigra már a szigorúan őrzött halálsorra szállították. A fogoly nem tanúsított ellenállást; addigra beteljesítette küldetését, és többé nem harcolt.

Jessica rögtön leolvasta az arcukról, hogy valaminek történnie kellett Duncan és Gurney között, és eszébe ötlött, hogy a ghola esetleg ráismerhetett az épület tetején. Amikor szemtől szembe került a két férfival a leszállópályán, a hosszas, feszült csendet végül Jessicának kellett megtörnie. Gurney már tisztában volt a magyarázatokkal, ám most úgy tűnt, Duncan tartotta kezében úrnője sorsát.

Jessica úgy határozott, még egyszer hazardírozni fog abban a reményben, hogy nem egyszerű tleilaxi gholával áll szemben. – Duncan, ha valóban Duncan Idaho vagy, hallgass meg! Paul kért meg rá, hogy segítsek Bronsonak, ha tudok, méghozzá a legnagyobb titoktartás mellett. – Használhatta volna a Hangot, hogy manipulálja őt, ám azt akarta, hogy Duncan saját maga, őszinte meggyőződésből döntsön. – Meg tudom osztani veled Paul érveit, be tudom bizonyítani neked. Vagy elegendő az adott szavam?

Jessica látta, hogy Duncan a Mentát elméjében örvénylő kérdésekkel birkózik. A férfi hosszasan meredt rá fémszemeivel. – A szavad is elég, nagyasszonyom. – Meghajolt, egyik kezét széles mozdulattal maga elé húzta. Amikor kiegyenesedett és ránézett úrnőjére, tekintete pedig tisztának és kiismerhetetlennek hatott, Jessica bizonyosnak érezte, hogy a valódi Duncan Idahot látja maga előtt, aki ezentúl megingathatatlan hűséggel fogja szolgálni őt...

Most, ahogy a börtönszint felé tartott, Jessica saját kötelességének teljesítésére összpontosított. Beütötte a számokat a lezárt ajtó billentyűzetén, a súlyos válaszfal pedig oldalra gördült vezetősínem, majd ismét bezárult, miután Jessica belépett.

Már járt egyszer itt, amikor a halálraítélt Irulant kellett kimentenie a cellájából. Mohiamot szintén hasonló zárkában tartották, mielőtt Stilgar kivégezte őt. Ám Bronso még az övéknél is szigorúbban őrzött szintre került.

Duncan hangja a megfelelő börtönegységhez irányította, de a fokozott ellenőrzés már elárulta, hogy ez Bronso cellája. Jessica hagyta lehullani arcáról a sálat, csuklyáját hátrahajtotta, mely alól előbukkant ősz szálakkal vegyes bronzvörös haja, majd oly fenséges és tekintélyt parancsoló tartást vett fel, mintha előadásra készülő énekmondó lett volna.

– Lady Jessica vagyok, Muad-Dib édesanyja.

Az amazon testőrség és a haragos tekintetű kvizarák meglátták, felismerték, és rögtön vigyázzba vágták magukat. – Úrnőm!

Ezúttal valóban használta a Hangot, a parancsoló tartás mellett szavait is úgy hangsúlyozta, hogy együttműködésre kényszerítse az őröket és a papokat. – Beszélni akarok ezzel a férfival, aki megsértette a fiamat. Káromolta Pault, és komoly felelősség terheli ezért. Nekem kell felelnie tetteiért.

Úgy tűnt, a papokra nem hatott a hang, mivel négyen is összetömörültek, és elállták Jessica útját. – Szigorúan parancsba adták nekünk, hogy a foglyot senki sem látogathatja meg a kivégzése előtt – szólalt meg az egyikük.

– Nem lehet ételt és italt bevinni hozzá. Semmit.

Jessica dühösen tudatta, hogy ha még jobban megneheztelne rájuk, elrendeli a kivégzésüket. Mindnyájukét. – Talán arra várjak, hogy majd a kivégzése után beszélhessek vele? – Mintha mindegyikük egy csapásra parányivá akart volna zsugorodni. – Annyit kérek, hogy pár percet tölthessek négyszemközt ezzel az Ixi Bronsoval. A sivatag hagyományára hivatkozom. Jogom van szembesülni vele.

– Veszélyes fogoly, úrnőm – felelte ugyanaz a pap. – Legalább két testőrnek be kell kísérnie...

– Egyszer fölébe kerekedtem Stilgarnak is. – Tekintete elhallgattatta a papot. – Nincs félnivalóm ettől a szánalmas férfitól.

A pap intésére az egyik amazon testőr felnyitotta az ajtót, és beengedte Jessicát. – Csukd be! Nem vágyom fülüket hegyező, pletykás hallgatóságra.

– A nő magára hagyta őt Bronsoval a cellában.

Noha az elgyötört, rézvörös hajú férfi jól láthatóan gyenge és szomjas volt, egyenes derékkal ült, mintha a Vernius-ház trónusa támasztaná meg a hátát. Jessicát megdöbbentette, Bronso mennyire tragikus és magányos figurának hatott. A férfi mégis rámosolygott, amikor felismerte őt. – Reméltem, hogy lesz még alkalmunk beszélni, mielőtt eljön a vég, úrnőm.

Jessica gyors kézjellel elhallgattatta őt, majd benyúlt köpönyege alá, és előhúzott egy apró szerkezetet, amit rögtön bekapcsolt. Mintha megváltozott volna a helyiségben a légnyomás, Jessica fogainak tövében pedig füllel nem érzékelhető rezgés lüktetett. – Árnyékoló mező. Most már valóban négyszemközt beszélhetünk. – A szerkezetre mosolygott. – Ixi gyártmány. Alia rengeteg ixi találmányt felhalmozott, melyeket még nem próbált ki, én pedig... kölcsönvettem néhányat.

– Ó, ezt felismerem! – mondta Bronso bánatos mosollyal az arcán, majd Jessicára emelte véreres tekintetét. – Ám még efféle óvintézkedések mellett is komoly veszélyt vállaltál azzal, hogy idejössz.

– Az évek során te sokkal többet magadra vállaltál, Bronso. De ne aggódj... törvényes felhatalmazással járok itt.

Bronso értette. – Azt hiszik, hogy le akarsz köpni.

– Ah, de a Dűnén ez nem számítana sértésnek.

Bronso csak a fejét ingatta. – Semmit sem tehetsz értem. Nekem az a legfontosabb, hogy szabad maradj, hogy ne keveredj gyanúba. Biztosnak kell lennem abban, hogy édesanyám biztonságban van.

– Biztonságban lesz, Bronso, ígérem.

A férfi biccentett. – Nem fogom kiadni a kapcsolatunkat, sem Paul tervét, bármily fájdalmas kínoknak vetnek is alá. Ha a kivégzésem mártírrá tesz, nos, akkor csak még többen fogják olvasni a kiáltványaimat. Az írásaim önálló életet élnek majd... és néhányan hinni fognak nekem az olvasóim közül. Az igazság hatásos fegyver.

Jessica közelebb lépett. – Szóval Alia elárulta, miként fognak kivégezni?

– Huanui tetemlepárlóba kerülök, élve. Nem hinném, hogy kellemes lesz.

Jessica hirtelen mozdulattal felemelte egyik kezét, markában ezüst tűt szorongatott. – Bronso, ez itt az ádáz haragú ellenség, a gom-dzsabbar. Egyetlen apró szúrás, és hegyének mérge véget vet a szenvedéseidnek... gyors és fájdalommentes.

Bronsonak a szeme sem rebbent. – Alia tehát a hóhéromként küldött be ide, ahogy korábban Stilgart használta? Te leszel az? Az a tű kétségtelenül elhallgattatna. Semmi miatt nem kellene aggódnotok többé.

– Irántad érzett könyörületből választom ezt, Bronso, és bátorságod jutalmaként. Mások csak egy feldühödött anya reakcióját fogják látni benne. Még Alia sem büntethet meg ezért. – A férfi nyakától alig néhány centiméterre tartotta a tűt.

Noha Bronso láthatóan nem tartott a tűtől, tagadólag rázta a fejét. – Mélységesen hálás vagyok ezért, de nem hagyhatom, hogy megtörténjen... nemcsak miattad, hanem saját örökségem miatt sem. Emlékezz rá, hogy az énekmondókkal dolgoztam együtt. Miféle finálé lenne ez, egy csendes és fájdalommentes halál, melynek egyedül te vagy szemtanúja? Nem, szívesebben játszom végig a szerepem. Hadd fejezzem be a darabot, és távozzon elégedetten a közönség! Ezt meg kell engedned nekem, úrnőm... az Atreides név és Paul kedvéért. – Eltolta Jessica kezét, aki leengedte a gom-dzsabbart. – Hagyd, hogy legyen még egy méltóságteljes és értékes pillanatom. Most ugyanúgy Paul hagyatékát is védelmezem, ahogy gyerekkorunkban rá kellett vigyáznom. Azzal, hogy tartom magam az ígéretemhez, nem csupán az ő, hanem édesapám emlékét is tiszteletben tartom.

Jessica eleve nem számított rá, hogy Bronso él a lehetőséggel. – Akkor fogadd el az enyhet, amit kínálhatok neked. – Miután köpönyege egyik redőjébe rejtette a halálos tűt, egy kis palackot húzott elő. – Vizet hoztam neked.

Bronso tökéletesen megbízott benne, és az utolsó cseppig kiitta a flaskát, majd felsóhajtott. – Holnaptól fogva már nem lesz rá szükségem. De köszönöm.

Amikor a férfi egy pillanatra nem figyelt oda, Jessica átölelte őt. – Hálás vagyok neked, Bronso. És annyira sajnálom. – Eközben egy másik tűvel megkarcolta az ixi tarkóját, cseppnyi erős, megmaradó vegyületet hagyva a bőrön – a tű egyike volt az új ixi játékszereknek, melyeket az ixi technokraták ajándékoztak Aliának annak reményében, hogy visszaférkőzhetnek a kegyeibe. Bronso észre sem vette. Ahogy szétváltak, Jessica megállapította magában: Mindent megtettem érted, amit lehetett. Bronso jóravaló és hűséges barát, az Impérium igaz hazafija.

– Mielőtt elmennél – szólalt meg ekkor Bronso –, keményen csapj pofon! A látszat kedvéért.

Jessica köpönyegébe rejtette az ixi szerkezetet, kikapcsolta az árnyékoló mezőt, majd ismét úgy tett, mint akit elönt a düh. – Őrség!

Az ajtó kicsapódott, mintha az amazonok vad dulakodásra számítottak volna. Mielőtt beléphettek volna, Jessica meglendítette nyitott tenyerét, és olyan erővel ütötte pofon Bronsot, hogy a férfi a falnak tántorodott. Az ixi lüktető arcához szorította kezét.

Jessica a jelenet szemlélőinek kedvéért gúnyosan odavetette még Bronsonak: – Gondolj rám, amikor elönt a fájdalom a tetemlepárlóban! Nincs több mondanivalóm a fogolynak.