Az igazat írom Muad-Dibről, vagy aminek igaznak kellene lennie. Némely bírálóm azzal vádol, hogy eltorzítom a tényeket, vagy hogy arcátlanul félrevezető információkat vetek papírra. Ám az elesett hősök vérével írok, mely Muad-Dib birodalmának időtálló sziklatalapzatát festette meg! E bírálók térjenek csak vissza ezer esztendő múlva, és vessenek egy pillantást a történelemre; akkor megállapíthatják, vajon érdemes-e egyszerű propagandaként elutasítani műveimet.

IRULAN HERCEGNŐ: „MUAD-DIB HAGYATÉKA”, KÉZIRATOS VÁZLAT

„Bármely kormányzat minősége könnyen lemérhető a másként gondolkodók számára létrehozott börtöncellák számbavételével.” – Idézte fel magában Jessica a politikai alapelvet, melyet a Bene Gesserit iskolában tanítottak neki. Az indoktrináció évei alatt a Nővérek kétséges hittételek tömkelegével töltötték meg elméjét, de legalább ez az egy kijelentés igaznak bizonyult.

Az Arrakeenba érkezését követő napon kiderítette, hol tartják fogva Irulan hercegnőt. Miközben az elzárási jegyzőkönyveket böngészte, Jessica döbbenten fedezte fel, hogy fia kiterjedt erődítményének mily nagy részét foglalták el a börtöntömbök, a kihallgatószobák és a kivégzésre várakozók cellái. A végső büntetést indokló bűnök lajstroma jelentősen bővült az elmúlt esztendők során.

Vajon Paul tudott erről? Egyetértett vele?

Valószínűleg bölcsen döntöttek, amikor Mohiam Tisztelendő Anyát elhúzódó vizsgálat nélkül végezték ki, ami lehetővé tette volna, hogy a Bene Gesserit szétzüllessze a kormányzatot. És Jessicának kétsége sem volt afelől, hogy az idős Tisztelendő Anya valóban bűnös volt.

Ám Irulant egyelőre tömlöcben tartották, sorsa felől még nem határoztak. Miután maga is átnézte a vallomásokat, Jessica tudta, hogy Shaddam leánya részt vett az összeesküvésben, noha nem tűnt teljesen tisztázottnak a pontos szerepe. A hercegnő a halálraítélteknek fenntartott egyik cellában sínylődött, melyet a Kvizarátus felügyelt, de Alia ez idáig megtagadta, hogy aláírja a halálos ítéletet.

Régenssége első hónapjában a lány már épp elég felzúdulást keltett, túl sok lehetséges politikai szövetségesét sértette meg, számtalan potenciális ellenséget provokált. Nagyobb horderejű kérdéseket kellett megfontolnia. Alia bölcsen cselekedett, hogy halogatta a döntést.

A császár leányával Jessica még a Kaitainon, alig pár hónappal azelőtt ismerkedett meg, hogy világra hozta Pault. Shaddam bukása óta Irulan rengeteget tett Paulért, és valamennyit ellene. No de mennyit? Most azonban Jessica azt remélte, hogy – politikai és személyes okokból egyaránt – megakadályozhatja a kivégzését.

Kísérő nélkül vonult le a börtönszintre, miután a térképekről az eszébe véste az útvonalat. Ahogy Irulan lezárt cellájának fémajtaja előtt állt, a furcsa jeleket tanulmányozta a falon, a rejtélyes szimbólumokat, melyek a letűnt muadru nép írását vették mintául. Paul papjai, úgy tűnt, saját céljaikra alkalmazva vették át az ősi rúnákat.

Irulan cellája előtt két ádázul hűséges kvizara őrködött, kérlelhetetlen papok, akik a Paul körül kialakított vallásos hatalmi rendszer lépcsőfokain emelkedtek egyre magasabbra, egy olyan rendszerén, melyet Alia fenntartani, sőt talán bővíteni kívánt. Míg e férfiak soha nem tagadnák meg a régens kifejezett parancsát, Muad-Dib anyjára szintén rettegéssel és tisztelettel tekintettek, és Jessica ezt előnyére fordíthatja.

Jessica kihúzott vállal lépett oda hozzájuk. – Álljatok félre! A fiam feleségét óhajtom látni.

Vitára számított, legalábbis némi ellenállásra, de a papi őröknek eszükbe sem jutott megkérdőjelezni a parancsát. Vajon ha arra utasította volna őket, hogy dőljenek kriszkésükbe, tűnődött el, azt is megteszik? A két őr egyszerre hajtotta meg fejét, kinyitották a cella ajtaját, és beengedték Jessicát.

A félhomályos és fojtogató levegőjű helyiségben a szőke hercegnő tüstént felpattant a padról, amelyen ült. Összeszedte magát, lesimította gyűrött ruháit, még kisebb meghajlással is sikerült köszöntenie az érkezőt. – Lady Jessica! Számítottam rá, hogy azonnal az Arrakisra jössz, amint tudomásodra jut, miféle szörnyűség történt. Örülök, hogy ideértél még a kivégzésem előtt.

Jessica a sötét árnyak ellenére jól látta az űzött, lemondó tekintetet, ahogy a hercegnő reá emelte egykor zöld szemét, mely immár a fűszerfüggőség indigókékjében játszott. Még a Bene Gesserit technikák sem enyhíthettek a félelem és feszültség okozta lankadatlan pusztítás hatásán.

– Nem lesz kivégzés. – Jessica tétovázás nélkül az őrködő papokhoz fordult. – Irulan hercegnőt ezennel szabadon kell engedni, és vissza kell kísérni korábbi lakosztályába. A hercegnő IV. Shaddam császár leánya és Muad-Dib hitvese, valamint hivatalos életrajzírója. E cella elfogadhatatlan szálláshely a számára.

A két őr hátrahőkölt. Az egyik pap ördögűző jelet mutatott. – Alia régensnő rendelte el a bebörtönzését, amíg az ítélet megszületik.

– Én pedig ezt rendelem el. – Jessica hangjából sem gőg, sem fenyegetés nem érződött ki; egyszerűen tényt közölt, mégpedig teljes magabiztossággal. Minden más kérdés megválaszolatlanul lebegett a levegőben, az őrök rémülettel gondoltak a lehetőségre, hogy esetleg megtagadják óhaját.

Irulan a tőle telhető legnagyobb eleganciával három lépést tett a cella ajtajában álló Jessica felé, de nem merte áthágni a küszöböt. Jóllehet e hatalmi harc kimenetelétől függően sokat nyerhetett, vagy veszíthetett, nemesi arckifejezése nem mutatott megkönnyebbülést, csupán tartózkodó érdeklődést.

Miközben az őrök feszélyezetten toporogtak, hiszen egyikük sem tudta rászánni magát a döntésre, Jessica ésszerű hangvételben érvelt tovább. – Nincs mitől félni. Talán azt hiszitek, szökést kísérelne meg? Hogy egy Corrino hercegnő kimenekülne a sivatagba, hogy egy frembatyuval felszerelkezve igyekezzen életben maradni? Irulan házi őrizetben itt marad a fellegvárban, amíg Alia kegyelmet nem ad neki.

A hercegnő kihasználta az őrök bizonytalankodását, és kilépett a cellából, megállt Jessica mellett. – Köszönettel tartozom az udvariasságodért és a belém vetett hitedért.

Jessica hűvös maradt. – Addig nem mondok ítéletet, amíg meg nem tudom, mi volt a szereped a fiam halálában.

Fürge léptekkel elindultak, magukra hagyták az őrködő papokat, mígnem kellően távol kerültek a fürkész szemektől és kíváncsi fülektől. Irulan reszkető, mély lélegzetet vett, Jessica pedig az igazat hallotta kicsendülni a hercegnő szavaiból, amikor az megszólalt. – A tömlöcben rengeteg időm maradt elmélkedni. Nem próbáltam ugyan megölni Pault... valamiképp mégis én okoztam a halálát. Legalább részben én vagyok a felelős azért, ami történt.

Jessicát meglepte a fesztelen vallomás. – Mert nem leplezted le az összeesküvést, amikor esélyed lett volna rá?

– És mert féltékeny voltam a fremen asszony iránti szerelmére. Az örökösei édesanyja akartam lenni, ezért titokban fogamzásgátlót raktam Csani ételébe. A gyógyszer lassanként legyengítette őt, és amikor mégis teherbe esett, a szülés elvitte őt. – Jessicáéba mélyesztette átható, indigókék tekintetét.

– Nem sejtettem, hogy bele fog halni!

Képzésének köszönhetően Jessica automatikusan elfojtotta dühét, ahogy korábban valódi fájdalmát sem mutatta ki. Most már jobban megértette, miféle indíttatások hajtották fiát és Irulant. – És elkeseredésében Paul úgy döntött, hogy kisétál a sivatagba. Nem volt, ki visszatartsa, nem tudhatott maga mellett szerető társat. Senkit sem kedvelt már annyira, hogy az életet válassza miatta. Tehát a te hibád.

Irulan szinte keresztüldöfte Jessicát elkeseredett tekintetével. – Most már tudod az igazat. Ha azt akarod, hogy halálra ítéltként visszatérjek a cellámba, szívesen megteszem, amennyiben igazságos és gyors büntetést mérsz ki rám.

Jessicának nehezére esett megőriznie higgadtságát. – Talán a Salusa Secundusra száműzünk az édesapádhoz... de lehet, hogy itt tartunk szem előtt, hogy figyelhessünk.

– Gondozhatom Paul kisbabáit. Ezt szeretném, és erre lenne szükségem.

Jessica nem volt meggyőződve arról, hogy az asszonyt az ikrek közelébe kellene engedniük. – Ez majd később dől el... ha életben maradsz. – Kivezette a hercegnőt a börtönszintről. – Élvezd a szabadságodat. Nem kezeskedhetem érte, hogy sokáig tart.

Jóllehet szinte tombolt dühében, Aliának volt annyi lélekjelenléte, hogy négyszemközt vonja felelősségre Jessicát, és így elkerülje a jelenetet. – Rákényszerítetted az őröket, hogy szembeszegüljenek velem, anyám! Ebben a válsághelyzetben gyengének tüntettél fel, és kétséget támasztottál uralmam egyik aspektusát illetően.

Egy tágas, jól felszerelt teremben álltak, csak ők ketten. Fejük felett sárgás árnyalatú napsugár tört be egy fényszűrő tetőablakon át, ám az üvegen összegyűlt por mintázatai elmosódott árnyékot vetettek. Jessica elcsodálkozott azon, hogy Alia nem hívatta oda Duncan Idahot vagy Stilgart vagy az amazon testőröket, hogy erősítsék a hatalmát. Alia minden jel szerint valóban őszinte beszélgetést akart, még ha kényelmetlenül érintette is őket a téma.

Jessica kimérten válaszolt: – Őszintén szólva, a hercegnőt érintő rendelkezéseidet meglehetősen átgondolatlanul hoztad. Csak abban reménykedhetem, hogy még épp időben cselekedtem ahhoz, hogy megakadályozzam a további károkat.

– Miért kell zavart keltened? Miután évekig távol voltál, egyszer csak berontasz ide, kiengedsz börtönéből egy fontos foglyot, és szétzilálod a kormányzatom legitim gépezetét. Azért jöttél a Dűnére, hogy aláásd a régensségemet, és átvedd a hatalmat? – A fiatal és láthatóan kétségbeesett Alia leült a hosszú, üres asztalhoz. – Vigyázz ezzel... hajlandó lennék átadni neked.

Habár nem számított rá, Jessica könyörgést érzett ki leánya hangjából. Alia lényének egy része, bármily kicsiny legyen is az, át akarta adni édesanyjának az uralmat, meg akart szabadulni a felelősség nyomasztó terhétől. Ez a szomorú gyötrődés hozzátartozott a vezetéshez – akár egy várost, bolygót, akár egy egész birodalmat irányított valaki.

Jessica Aliával szemben foglalt helyet az asztalnál, és ügyelt rá, hogy tompítsa szavai élét. – Emiatt felesleges aggódnod. Épp elég hatalmi harcban volt már részem a Bene Gesserit jóvoltából, és nem vágyom rá, hogy egy birodalom felett uralkodjam. Édesanyádként és Paul gyermekeinek nagyanyjaként jöttem el ide. Egy vagy két hónapig maradok, aztán visszatérek a Caladanra. Nekem az az otthonom. – Kihúzta magát, megkeményítette hangját.

– Ugyanakkor meg foglak védeni a döntéseidtől, valahányszor meg kell tennem ezt. Irulan kivégzése égbekiáltó hiba lett volna.

– Nincs szükségem rá, hogy védelmezz, anyám. Alaposan megfontolom a döntéseimet, meghozom őket, aztán kitartok mellettük. – Apró vállvonás kíséretében, meglepően gyors hangulatváltozást mutatva elismerte: – Ne aggódj, előbb vagy utóbb én is kiengedtem volna a hercegnőt. A csőcselék annyi bűnbakot kívánt, amennyivel csak szolgálhattam nekik, és különösen az ő vérét követelték hangosan. Irulan bebörtönzése a saját védelmét szolgálta, és lehetőséget biztosított neki, hogy szembenézzen önnön lelkiismeretével a hibák miatt, amiket ő követett el. Irulannak komoly hasznát vehetjük, amint megfelelően irányíthatóvá válik.

Jessica rámeredt. – Azt reméled, hogy irányíthatod Irulant?

– Ő a Muad-Dibről való tudás hivatalos forrása, Paul saját hivatalos életrajzírója, akit ő maga nevezett ki. Ha árulóként kivégeznénk, ezzel gyanússá válna minden, amit korábban leírt. Ennyire nem vagyok ostoba. – Alia maga elé emelte egyik körmét, és a végén egy képzelt foltot tanulmányozott. – Most, hogy őt kellőképp megfenyítettük, szembe kell szállnunk az Ixi Bronso által terjesztett eretnekségekkel.

– Paul hagyatéka olyannyira sérülékeny lenne, hogy nem visel el egy kis kritikát sem? Túl sokat emészted magad Bronso miatt. Az embereknek talán az kell, hogy az igazat hallják, ne a mítoszt. A fiam emberként épp eléggé kiválónak számított. Szükségtelen messiásnak kikiáltani.

Alia a fejét ingatta, hagyta, hogy Jessica lássa sebezhetőségét. Válla remegett, hangja elakadt. – Mégis, hogyan gondolhatta ezt, anya? Hogyan tudott egyszerűen elsétálni, és itt hagyni minket? – Az Aliából hirtelen előtörő fájdalom meglepte az anyát, hiszen a lány olyan nyers érzelmeket mutatott ki, amelyeket ő nem tudott kifejezésre juttatni. – Csani holtteste még a tetemlepárlóba sem került át, az ikrek épp hogy világra jöttek, erre ő egyszerűen elhagyott mindnyájunkat! Hogy lehetett Paul ennyire önző, ennyire... vak?

Jessica szerette volna magához ölelni leányát, megvigasztalni őt, de visszafogta magát. Saját falai túl mereven álltak. – A gyász rettenetes dolgokat művelhet az emberrel, megfoszthatja minden reménytől és logikától. Kétlem, hogy Paul többre gondolt volna annál, hogy egyszerűen elmeneküljön a fájdalomtól.

Alia kihúzta magát, mozgósította belső erőtartalékait. – Hát én nem fogok elmenekülni. A régensség hatalmas gond, amit Paul zúdított rám, és nem leszek hajlandó ugyanazt tenni, mint ő. Nem fogom másokra hagyni, hogy eltakarítsák utánam a szemetet. Nem fogok hátat fordítani az emberiségnek, a jövőnek.

– Tudom, hogy nem. – Jessica tétovázott, leszegte a fejét. – Előbb veled kellett volna megbeszélnem Irulan ügyét. Viszont... meggondolatlanul cselekedtem.

Alia hosszasan, kemény tekintettel nézte őt. – Még helyrehozhatjuk a hibát. Amennyiben hajlandó vagy együttműködni velem, a minisztereim bejelentik, hogy én rendeltem el Irulan szabadon bocsátását, te pedig egyszerűen végrehajtottad az utasításaimat.

Jessica elmosolyodott. A végeredmény ugyanaz, a hírt pedig nem anya és leánya közötti konfliktusként fogják majd fel. – Köszönöm, Alia. Látom, lassan beletanulsz az államirányítás művészetébe. Helyes döntést hoztál.