A Bene Gesserit Rend kiváló kapcsolatokkal bíró hálózat, melynek a kormányzat és az irányítás minden szintjén van szeme és füle. A szervezet valamelyik tagja bizonyosan tudni fogja a választ bármely kérdésre, ami csak felmerülhet.

Ám nem szabad arra számítani, hogy ezt a tudást ingyen átadják bárkinek, vagy hogy a Nővérek altruistaként viselkednek.

A KHAFT ELEMZŐ TANULMÁNYA A BENE GESSERITRŐL, 7-ES SZÁMÚ JELENTÉS

Miközben Duncan és Gurney átvizsgálta a Liga jegyzőkönyveit és menetleveleit a kisegítő ixi űrkikötőkből, Rhombur újra meg újra kéréssel fordult a technokratákhoz, hiszen kereskedelmi kapcsolatrendszerük kiterjedt az egész Impériumra; még közvetlenül Bolig Avati segítségéért is folyamodott, noha a tanács vezetője – az ellene felhozott vádaknak betudhatóan – vajmi kevés együttérzést mutatott.

Mindeddig a nyomozás egyik szála sem vezetett eredményre.

Jessica ugyanakkor egészen más hírforrásokkal rendelkezett, olyan csatornákkal, melyek még a Landsraad nemes urainak sem álltak a rendelkezésére. Miközben Leto útban volt az Ix felé, Jessica üzenetet fogalmazott meg régi tanárának, Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anyáinak a Wallach IX-en. A Rend Impériumszerte elszórt megfigyelői közül valakinek bizonyosan látnia kellett Pault és Bronsot.

Vigyázva, nehogy az elkeseredettség érzetét keltse bármivel is, Jessica felvázolt mindent, amit a fiúk eltűnéséről megtudott. Utalt az igencsak valószerű lehetőségre, hogy a fiúkat túszként tartják fogva, puszta bábuk egy veszélyes politikai játszmában a Harkonnenek és az Atreides-ház között, esetleg a tleilaxiak vagy a technokraták és a Vernius-ház háborúskodásában, ám az is előfordulhat, hogy mindeddig ismeretlen ellenfél bukkant fel a színen. Paul eltűnt; több információ nem kellett Jessicának.

Egy nappal később Leto megérkezett a Liga expressz járatán, amit általában teherszállításra tartottak fenn, de ő csillagászati összeget fizetett a gyors útért. Amikor bevonult a Grand Palais-be, szinte szétfeszítette a tettvágy, hogy tüstént intézzen valamit. Jessica megölelte, vigaszt talált benne, és ezzel együtt megmutatta erejét. – Már hozzáfogtunk a kereséshez, Leto. Rhombur gróf az Ix összes erőit felsorakoztatta.

Leto tekintetében viharfelhők gyülekeztek. – Váltságdíjat követeltek, vagy érkezett bármiféle fenyegetés?

– Könnyen elképzelhető – felelte Gurney hogy a fiúk maguk döntöttek úgy, hogy elszöknek.

Duncan és Gurney tiszteletteljesen meghajolt a herceg előtt. Előbb Duncan beszélt: – Hibát követtünk el, nagyuram. Hagytuk, hogy a fiúk kicsússzanak a kezünk közül.

– Én követtem el a hibát – szólalt meg Rhombur. Súlyos léptekkel odasietett, mígnem szemtől szembe állt a herceggel. – A barátom vagy, Leto. Rám bíztad a fiadat, én pedig megszegtem a neked adott szavam. Megígértem, hogy vigyázni fogok Paulra, és mélységesen sajnálom, hogy nem tudtam megtenni ezt. Végső soron én vagyok a felelős Bronso meggondolatlanságaiért, ha a szökésük oka valóban... az a kellemetlen dolog, amit a születése körülményeiről elmondtam neki. Nem várok tőled bocsánatot. Mégis igazán sajnálom. Hagytam, öhm, hogy elvonja a figyelmemet a többi tragédia.

Leto egy pillanatig haragvón meredt Rhomburra, aztán hosszan sóhajtott és együtt érzőn nézett vissza barátjára. – Paul nem gyenge akaratú kisfiú, akit bármiféle ostobaságba könnyen bele lehetne vinni. Nem érdekes, Bronso mit tett, a fiam maga határoz a tettei felől.

– De az én helyzetem sodorta veszélybe – mondta Rhombur.

– A mi helyzetünk. Egykor régen az ixi felkelés kellős közepén találtuk magunkat, amely száműzte innen a családodat. Atyám nem hibáztatta a tiedet azért, ami akkor történt, így most én sem hibáztathatlak téged. – A kezét nyújtotta, hogy hagyományos fél kézfogással megragadja Rhombur műujjait. – Istenem, Rhombur... a feleséged, aztán a fiad... Nem hagyhatjuk, hogy mindez még súlyosabb tragédiába torkolljon.

Úgy tűnt, az ixi fejedelem bármelyik pillanatban könnyekre fakadhat. – Leto, mivel érdemeltem ki a barátságodat?

– Azzal, hogy ugyanilyen jó barátom vagy.

Jessica alaposan átvizsgálta minden egyes érkező Liga-hajó menetlevelét, azt remélte, valamelyik látogató talán a Bene Gesserit üzenetét hozza majd, ám ahogy telt az idő, reménye egyre fogyatkozott. Ha Paul valóban önként távozott, édesanyja számára felfoghatatlannak tűnt, miért. Pault nem könnyelmű, hirtelenkedő fiúnak ismerte, és semmi értelme nem volt elszöknie Bronso Verniusszal.

Végül egy fontoskodó, de rosszul öltözött férfi kért bebocsátást Lady Jessicához, és egy lepecsételt üzenethengert adott át neki. – Azzal bíztak meg, hogy ezt adjam át neked. – Toporgott, ruhája ujját húzogatta. – Szó volt némi jutalomról is a szolgálatom fejében. – Miután Jessica kifizette a férfit, aktiválta a nyitómechanizmust. Lelke mélyén remény éledezett.

Mohiam szűkszavú, személytelen üzenetet küldött a Bene Gesserit számtalan kódjának egyikét használva. A válasz nem a kudarc felvállalása volt, sem a fiúk hollétére vonatkozó információ megszerzésének beismerése, vagy annak tagadása; a Tisztelendő Anya ehelyett Jessicára támadt az aggodalmai miatt. A nyers mondatokból meglepő keserűség áradt.

„Mi értelme aggódnod a fiúgyermek miatt, akinek eleve meg sem szabadott volna fogannia? Ha eltűnt, hát eltűnt. Immár minden figyelmedet a Rend iránti elkötelezettségednek szentelheted. Esélyt kaptál a megváltásra. Térj vissza a Hercegedhez, és szüld meg nekünk a lányt, akit mindig is kértünk tőled! Azért élsz, hogy a Rendet szolgáld.”

Miközben Jessica újra meg újra átolvasta a levelet, szemébe sós könnyek gyűltek, aztán mardosni kezdte a szégyen, amiért hagyta, hogy az idős asszony goromba válasza ennyire felkavarja őt. Egykor megtanították, hogy ennél erősebbnek kell lennie – és maga Mohiam tanította meg. Hatalmas lelki erőfeszítés árán elrekesztette az érzelmeit.

„Ami Tessia Vernius állapotát illeti – tette hozzá utóiratban a Tisztelendő Anya –, hozzá soha nem volt semmi közöd. Emlékezz végre, hol a helyed! Jó kezekben van az Anyaiskola falai között.”

Nem is annyira a dolog logikája, mint inkább a maró gúny tántorította meg Jessicát. Igen, Jessicának egykor megparancsolták, hogy lánygyermeket szüljön Leto hercegnek, ám miután a kis Victor életét vesztette egy légiklipper-balesetben, Letot teljesen összetörte a gyász, megbénította a veszteség. Jessica pusztán az iránta érzett szeretetből döntött amellett, hogy leány helyett fiúgyermeket ad neki. A Bene Gesseriteket, különösen pedig Mohiamot megdöbbentette Jessica engedetlensége. Most úgy érezték, meg kell büntetniük ezért. Mindig is úgy fogják érezni, hogy büntetést érdemel.

És Paulnak kell majd megfizetnie ezért. Jessica immár tudta, hogy hiába minden információforrásuk, a Bene Gesserit ebben az ügyben nem fog segíteni.

Jessica megpróbálta összetépni az üzenetet, ám a ronthatatlan papír túlságosan ellenállónak bizonyult. Így dühében inkább összegyűrte, egy ixi szemétégetőbe hajította, s figyelte, a lángok hogyan emésztik el a gyors megoldásba vetett reményét. A segítségnek máshonnan kell érkeznie.

Tapasztalt Liga-tagok nem szívesen lépnek szilárd talajra, mivel állításuk szerint a gravitáció összezavarja őket. Amikor a Liga egyik hivatalnoka jelentette be magát Rhombur Verniusnál a Grand Palais-ben, az oldalán két néma és természetellenesen nagytermetű kísérővel, Jessicát egyszerre fogta el az izgalom és a félelem.

Mindhárom férfi szürke egyenruhát viselt, hajtókájukon a Liga végtelent jelképező szimbólumával. A tar főképviselőt láthatóan bosszantotta a barlangüreg nyüzsgő gyáraiban folyó zajos munka, úgy tűnt, jobban kedvelte a szabályozottabb tevékenységeket. Kis, csoszogó léptekkel haladt, mintha saját testének súlyát igyekezett volna kiismerni.

Rhombur súlyos léptekkel indult felé. – A fiamról hoztál hírt? És Paulról?

A férfi furcsán messzibe tekintő szemekkel nézett rá. – Az Űrliga tisztában van a helyzeteddel. Megállapítottuk Paul Atreides és Bronso Vernius tartózkodási helyét.

A bizonytalanság idegőrlő napjai után Jessica hirtelen megkönnyebbült. – Élnek és biztonságban vannak?

– A legutolsó jelentés szerint. – A férfi hűvös viselkedése vagy a két nemes úr iránti megvetését jelezte, vagy azt, hogy egyszerűen nem sajátította el a társadalmi érintkezés alapvető szabályait. – Potyautasként fellopóztak egy csillagbárkára, és a waykuk között munkásnak adták ki magukat. De óvatlanul viselkedtek, és elkaptuk őket.

Jessica hangosan sóhajtott megkönnyebbülésében, Leto azonban továbbra is kétkedőn hallgatott. – Szóval merre vannak? Visszahozzák őket ide?

A Liga-tag zavartan pislogott. Két tagbaszakadt társa némán meredt maga elé. – Nem ebből a célból jöttünk ide. Az úti költségüket akarjuk behajtani. A fiaik hatalmas távolságokat tettek meg, anélkül hogy viteldíjat fizettek volna ezért. Az Atreides-ház és a Vernius-ház egyaránt komoly összeggel tartozik az Űrligának.

Leto felháborodottan elkáromkodta magát a bajusza alatt. Jessica nem hagyta annyiban a dolgot. – Legalább azt áruljátok el, hogy hol vannak a fiaink!

– Erről nincs tudomásunk.

– A cinóbervörös ördögét, hiszen az előbb azt mondtátok, hogy elkaptátok a fiúkat! – Rhombur fenyegetőn egy lépést tett előre, de a két izmos kísérőnek a szeme sem rebbent.

– A fiúkat a Liga szabályzatának megfelelően az egyik megállás alkalmával kitették a hajóról.

– Mégis hol? – Leto egyre jobban felbőszült.

– A bizalmas adatkezelés olyasféle tradíció, amely nem sérülhet, így nem adunk ki információt utasaink mozgásáról.

Leto a képviselő ellen fordította saját fegyverét. – Ebben az esetben semmi sem bizonyítja, hogy elutaztak valahova, így fizetni sem vagyunk hajlandók ezért.

A Liga-tag meghökkent. – Ez két különálló ügy.

– Neked talán az, de nem nekem. Áruld el, hol van a fiam, ha azt akarod, hogy kifizesselek!

A képviselő két robusztus társához fordult, akik maguk között suttogva megtárgyalták egymással a kérdést, mielőtt beleegyezőn bólintottak. Jessica eltűnődött, vajon valójában ki itt a döntéshozó. – Előbb a fizetség – jelentette ki a férfi.

– Nem. Előbb áruld el, hol vannak a fiúk! – ellenkezett Rhombur.

Leto feldühödött. – Elég ebből! Az Atreides-ház szavatolja a Ligának kijáró összeget. Ha elmondjátok, amit tudni akarunk, azonnal a rendelkezésetekre bocsátom a solarisokat.

A képviselő alig észrevehetően meghajolt. – Rendben. Bronso Verniust és Paul Atreidest egy énekmondó társulat fogadta be, akik négy nappal ezelőtt a Csuszukon szálltak ki.