Senkitől sem lehet többet kérni, mint amire képes, még ha nem is üti meg a szükséges mértéket.

PAULUS ATREIDES HERCEG

Most, hogy Jessica felfedte az igazságot, Gurney megértette, miért nem szabad elfogni Bronsot. Duncan viszont, mivel nem volt tudomása semmiféle titkos megegyezésről, továbbra is teljes elszántsággal belevetette magát a munkába.

Miközben a ghola adatokat gyűjtött, Gurney minden erejével azon volt, hogy kifinomult módszerekkel eltérítse a nyomozást, igyekezett elérni, hogy ne kerülhessenek túlságosan közel a célhoz. Szerencsére Bronso és rejtélyes szövetségesei a megtévesztés mestereinek számítottak, hamis nyomokat hagytak, és üldözőiket zsákutcákba vezették, melyeket Gurney módszeresen végigjárt, tudván, hogy azokat követve nem jutnak el sehová. Nem szívesen csapta be barátját, ám elsősorban Lady Jessicának és az Atreides-háznak tartozott hűséggel. Felfogta, Paul mit akart és miért – míg Duncan nem érthette ezt.

A ghola azonban nem csupán kardmester volt, hanem Mentát is, és nem lehetett könnyen megtéveszteni. Gurneyt gyakori szándékos kudarcai lassacskán megtéveszthetőnek és a feladatra alkalmatlannak mutatták; kétségtelen, hogy Duncan hamarosan nem fog többé hallgatni a tanácsaira, vagy ami még ennél is rosszabb, gyanakodni kezd.

Gurney fel-alá járkált az arrakeeni fellegvár vezérkari termében. – Az Arctáncoltatók a tleilaxiak teremtményei, következésképp Bronsonak kapcsolatban kell állnia a Bene Tleilaxszal. Esetleg érdemes lenne ellátogatnunk a Thalimra, és kihallgatnunk néhány tleilaxi Mestert.

Duncan tagadólag intett a fejével. – A Bene Tleilax gyűlöli a Vernius-házat, amiért annak idején kiűzték őket az Ixről, és ez az utálat kölcsönös. Ez újabb zsákutca lenne.

Mivel a ghola úgyszintén felkavaró kapcsolatban állt a Bene Tleilaxszal, Gurney eltűnődött, vajon nemcsak a világaikra nem akar-e visszatérni. – Legalább új megközelítést jelentene. Bármivel hajlandó vagyok kísérletezni.

– Én egészen más megközelítést javaslok – jelentette ki Duncan. – Kutakodhatnánk a csillagbárkákon dolgozó waykuk körében. Tudjuk, hogy az Ennzyn nevű kapcsolatban állt Bronso Verniusszal. Keressük meg őt, és talán válaszokat kaphatunk.

Gurney amennyire tudta, leplezte riadalmát. – Már legalább... úgy tizenkilenc éve, hogy a fiúk megszöktek? Honnan tudhatnánk, hogy Ennzyn egyáltalán a Ligának dolgozik még?

– Mert a waykuknak tilos kiszállni bármilyen bolygó felszínére. Nem mehetett sehová. És tudjuk, hogy a waykuknak közük van Bronsohoz, hiszen az Arrakisra jövet te és Lady Jessica is láttátok, amint lázító röpiratokat terjesztenek.

– Ah, valóban. – Akkor viszont még nem lehetett tisztában azzal, amit azóta megtudott.

Miután felszálltak az első Arrakisra érkező csillagbárkára, Duncan és Gurney a lezárt fedélzetekre vonultak az Alia régensnő által személyesen aláírt felhatalmazással. A megfélemlített Liga-hivatalnokok egy ablaktalan hivatali szobákból álló irodahelyiségbe vezették őket, ahol betegesen sápadt bőrű adminisztrátorok ültek a sorba rendezett íróasztaloknál. Habár az adminisztrátorok nem mutattak lelkesedést feladatuk iránt, a Liga pontosan tudta, honnan származik a fűszerük, és tudták, hogy jobb nem gátolniuk látogatóikat.

Az egyik adminisztrátor kurtán meghajolt, nem állt fel asztala mögül. – Teljes hozzáférést biztosítunk a személyzeti adatokhoz, de rendkívül kevés egyéni információ áll rendelkezésünkre a wayku alkalmazottakról. Hosszú-hosszú évszázadok óta élnek már a Liga hajóin. Olyanok, mintha... a társaság állóeszközei lennének, mint a felszerelési tárgyak.

Gurney összevonta a szemöldökét. – A mélység isteneire, ember! Minden felszerelési tárgynak van sorszáma.

A Liga-tag egy pillanatig tanakodott, majd távozott a teremből. Nem sokkal később kinyomtatott feljegyzésekkel, szigadróttekercsekkel és kristályvésetes iratokkal tért vissza. – Az információt, amit kerestek, ezek tartalmazhatják.

Gurney reménytelennek látta a feladatot – ám ennek kifejezetten örült Duncan viszont makacs elszántsággal belevetette magát a feljegyzések áttanulmányozásába, Mentát-összpontosítással futotta át a jelentős mennyiségű adatot.

Eltelt egy óra, aztán még egy, majd egy harmadik, miközben Gurney türelmesen várakozott. Duncan végül felállt az asztalon halmozódó iratok mellől. Ghola arcán elégedett mosoly terjedt szét, noha fémszemei semmit sem árultak el. – Megtaláltam, Gurney. Tudom, melyik hajón utazik Ennzyn. Utasítani fogom a navigátort, hogy változtassa meg az útirányt, és fogjuk be azt a csillagbárkát.

Gurney szíve elnehezült, mégis örömet színlelt.

A sivatag mélyén megbúvó teremben Bronso Vernius megvizsgálta a parányi ezüstkapszulát, amit épp az imént távolított el édesanyja tarkójából. Órákkal ezelőtt a carthagi űrkikötőben letapogatóval fedezte fel, és elektronikus úton hatástalanította.

Ixi helymeghatározó jeladó. Létének puszta ténye felháborította Bronsot.

– A bevizsgálásaik része volt ez is. Amíg kómában feküdtél, talán épp a terhességed alatt, míg a nem kívánt gyermekeket hordtad ki, a boszorkányok beléd ültették ezt a nyomkövetőt.

Tessia gyógytapaszt szorított a nyakán ejtett bevágásra. – Sosem tudtam, miért viszket annyiszor ez a pont. – Gyengéden Bronsora mosolygott. – Meglepettnek tűnsz. Ne becsüld alá a Bene Gesseritet! Sok ellenőrző eszközükkel csupán tanulmányoztak engem. Én voltam az ő kísérleti nyuluk.

– És a tenyészkancájuk.

– Nem számít, hány más sarjat kényszerítettek ki belőlem, mindig te maradsz az én egyetlen igazi fiam. – Megpaskolta Bronso karját. – És kiszabadítottál. Most már biztonságban érezhetem magam veled.

Bronso a homlokát ráncolta. – Sosem lehetsz teljesen biztonságban mellettem, édesanyám. Már évekkel ezelőtt vérdíjat tűztek ki a fejemre. De most a Dűnén vagyunk, ezért van némi esélyünk. Itt befolyásos szövetségeseink vannak. – Bronso a kemény plázbeton padlóra helyezte, majd bakancsa sarkával szétzúzta a kapszulát.

Az Ennzynt szállító csillagbárkát hatalmi paranccsal visszatartották a Balut – a következő megállója – felett, a Liga pedig nem adott magyarázatot a rajta utazó számtalan utasnak. Amint megérkezett a másik Liga-hajó, Duncant és Gurneyt a Liga-biztonságiak segítségével azonnal átszállították egy űr komppal.

Amikor megindult társa után, Gurney megtántorodott. Képtelen volt elhinni, hogy Ennzyn ennyi év után is folyamatosan ápolta a kapcsolatot Bronsoval, az ixinek mégis egyértelműen akadtak támogatói a waykuk között. Hol máshol lenne érdemes kezdeni, mint Ennzynnél? Teljesen logikusnak tűnt, és nem látott lehetőséget rá, hogy elterelje Duncan figyelmét.

Amint a két férfi a fedélzetre lépett, a csillagbárka biztonsági csapatai alaposan átkutatták az alsó személyzeti fedélzeteket. Duncan és Gurney kíséret nélkül egyenesen Ennzyn magánkabinjához sietett.

Gurney próbálta rábeszélni társát, hogy fogja vissza magát. – Ne feledd, Duncan, hogy annak idején ez az ember vezetett minket Paul és Bronso nyomára, amikor a fiúk az énekmondók társulatával utazgattak. Segített nekünk megmenteni őket.

Duncan megtorpant. – Tökéletesen emlékszem erre. Vagy megint a memóriámat teszteled?

– Nem, csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy mivel tartozunk neki.

– Ha részt vesz az Impérium ellen lázító röpiratok terjesztésében, ennek az embernek semmivel sem tartozunk. – Duncan egy elektromos álkulccsal kinyitotta a kabin zárját, majd benyomta az ajtót.

Gurney remélte, hogy a wayku utaskísérő nem lesz odabent, de a reményei hamar elillantak. Amint a folyosó fényei elárasztották a kabint, a wayku férfi talpra ugrott. A kiáltványok ronthatatlan papírra nyomtatott másolatainak halmai vették körül.

Ahogy megpillantotta zsákmányát, Duncan olyan sebességgel rontott be, amihez foghatót Gurney csupán a csatákban látott tőle. Amikor a wayku az ágya alá nyúlt, hogy aktiváljon valamiféle eszközt – talán egy gyújtószerkezetet? –, Duncan félrelökte Ennzynt, Gurney pedig elkapta őt, és hátracsavarta a karját.

Az utaskísérőt láthatóan nem zaklatta fel váratlan reakciójuk hevessége. Sötét szemüvegét és fejhallgatóját félresodorta és a földre lökte a hirtelen mozdulat; a lencsék hátoldalán adatfolyamok áramlottak, a fejhallgatóból halk hangok hallatszottak. Amint az egységek földet értek, vékony füstcsíkok gomolyogtak fel az elektronikából.

Ennzyn magára kényszerített nyugalommal fürkészte a két férfit, rögtön felismerte a vonásaikat. – Lám csak, Duncan Idaho és Gurney Halleck az Atreides-háztól! Újfent a segítségemre lenne szükségetek?

– Meg kell találnunk Bronsot – felelte Gurney. – Egyszer már segítettél a nyomára akadnunk.

– Ó, de most egészen mások a körülmények. Akkor egyértelműen a fiatalember érdekében állt, hogy visszatérhessen a szüleihez. Ezúttal viszont nem hinném, hogy épp ily önzetlen szándék vezérelne benneteket, uraim. Nem tennék jó szolgálatot Bronsonak, ha a nyomára vezetnélek benneteket.

Duncan nem mutatkozott együtt érzőnek, sem türelmesnek. – Alia régensnő rendelte el, hogy kerítsük kézre őt. – A bűnjelként szolgáló iratokra mutatott. – Nyilvánvalóan kapcsolatban állsz Ixi Bronsoval.

Ennzyn cseppet sem tűnt ijedtnek. – Az információ bonyolult csatornákon keresztül jut el hozzám, és pillanatnyilag nem állok közvetlen kapcsolatban vele. Tudomásom szerint jelenleg irodalmi és történeti munkásságától független, fontos küldetésben jár el. – Halványan elmosolyodott. – Bronso tudja, hogyan kell elrejtőzni, a waykuk pedig tudják, miként kell titkot tartani.

– Ez igencsak kellemetlenül érint téged. Gurney, magunkkal visszük őt Arrakeenba, hogy ott Alia ítélőszéke elé állíthassuk.

Ez furcsamód igencsak felzaklatta Ennzynt. – A waykuk nem léphetnek egyetlen bolygó felszínére sem. Megtiltották nekünk.

– Akkor kétségesnek ítélem az életben maradásod esélyeit. – Duncan társához fordult. – Találtál bármi szokatlant ezek között?

Gurney egy pillanatra félbehagyta a röpiratok böngészését. – Nem. Egyszerű másolatai egyazon kiáltványnak. – Szigorú tekintettel a wayku fogolyra pillantott, tudta, miféle sors vár rá, ha átadják őt Alia kihallgatóinak.

– Duncan, ez az ember Paul barátja is volt. Ennzyn keresett meg minket, ő árulta el, hol találjuk meg a fiúkat, és ezzel minden valószínűség szerint megmentette Paul életét. Leto herceg ezért a lekötelezettjének érezné magát.

– Leto herceg halott.

– És a tisztesség is az?

A ghola eltöprengett e fogós kérdésen. – Mit ajánlasz, mit tegyünk ezzel az emberrel? Vitathatatlanul bűncselekményeket követett el.

Hatalmas zajt csapva öt Liga-tag sietett végig a folyosón, és állt meg Ennzyn kabinjának nyitott ajtaja előtt. – Újabb röpirathalmokat találtunk, uraim. Nem tudhatjuk, mely waykuk érintettek még az ügyben.

– Ennzyn egyértelműen az – jelentette ki Duncan.

Gurney a fogolyra nézett, próbálta megérteni, mik lehettek e férfi – és még oly sok kóborló társa – indítékai, hogy segédkezzenek egy Bronsohoz hasonló törvényen kívülinek. Mivel nem látott egyszerű megoldást, ám tudta, mit tenne Alia Ennzynnel, azt javasolta: – Intézze el a Liga az ügyet! A waykuk rájuk tartoznak.

Az őrök vezetője haptákba vágta magát. – A Liga-adminisztráció legmagasabb szintjén fogunk ítélkezni e férfi és szövetségesei sorsáról! Bizonyítani fogjuk Alia régensnő iránti feltétlen hűségünket.

Duncan hosszasan kivárt, mérlegelt a parancsok, a kötelességei és az emberség között. Ennzyn úgy nézett rá, mint akinek nem számít, végül mit határoz, Gurney azonban látta, hogy kissé elsápadt, homlokán veríték gyöngyözött.

– Rendben, de még egy feltétellel. Küldjetek ki üzenetet a Liga minden hajójára! Minden waykut ki kell vallatni, minden fedélzetet, ahol tartózkodhatnak, át kell vizsgálni, és Bronso röpiratainak minden példányát le kell foglalni. Itt és most felszámoljuk az áruló terjesztőhálózatát. – Duncan elégedettnek tűnt. – Ezzel megakadályoztuk, hogy Bronso továbbra is terjeszthesse a hazugságait. Újabb diadalt arattunk.

Gurney válla megereszkedett, a harcos költő eltűnődött, vajon javaslatával nem okozott-e még nagyobb károkat. Bronsot most sarokba szorítják, és még elkeseredettebben fog küzdeni. Ennek ellenére nem tűnt valószínűnek, hogy feladná.