A hajdanán élt költő megállapította, hogy jobb a Pokolban uralkodni, mint a Mennyországban szolgálni. Ez az ember nem élt a Salusa Secunduson.

IV. SHADDAM CSÁSZÁR, SZEMÉLYES NAPLÓ

Az új katonák eleve halottak voltak, ám nem annyira megcsonkítottak, hogy ne lehetett volna helyrehozni őket. Ismét harcolni fognak. És Shaddam rájött, hogy a ghola seregek bizonyos különös előnyökkel bírtak.

A Salusa Secundus forró, narancssárga napjának fényében, távol a terraformáló tevékenység központjaitól Hasimir Fenring gróf és Zum Garon bashar egy elszigetelt, kiszáradt kanyonba kísérte az egykori császárt. Hamarosan megérkezik a következő tetemszállító hajó.

Muad-Dib felügyelői folyamatosan ellenőrizték a Salusa Secundusra érkező és onnan induló szállítmányokat, de a tleilaxi tetemkezelők szabadon mozoghattak. Megszokott körülmények között oly sok küszködő száműzött hunyt el, hogy egy-egy holttesteket szállító hajó nem számított különlegességnek; azzal azonban senki sem számolt volna, hogy az érkező tleilaxi jármű eleve tele volt – tetemekkel, melyek az axolotl-tartályokban maradtak.

Évekkel korábban Shaddam gondolta ki a tervet, és egyszerre töltötte el megelégedettséggel és riasztotta meg Fenring grófot, hogy barátja ez egyszer valóban használható ötlettel állt elő. A bukott császár hűséges sardaukar parancsnoka, Zum Garon egyezett meg titkos tárgyalások során a tleilaxiakkal a feltételekről, Shaddam pedig több hajónyi gholáért fizetett... olyan katonákért, akiket már halottként tartottak nyilván, vagy nem szerepeltek egyetlen lajstromban sem. Teljességgel kideríthetetlen származású harcosok légióit képezték ki egymás után vad sardaukar harcosokká.

A tleilaxiak immár évek óta gyűjtötték be a megmaradt Corrino vagyon nevetséges töredékéért a dzsihad csatatereiről az elesett katonákat, és helyezték őket axolotl-tartályokba, hogy helyrehozzák a sérüléseiket. A harcosok külsején úgy látszott, hogy visszahozták őket az életbe, emlékeiket kitörölték, személyiségjegyeiket tekintve tiszta lappal indultak. Függetlenül attól, korábban milyen zászlók alatt indultak csatába e katonák, a gholák egykori érzelmeiktől és kötődéseiktől megtisztulva kerültek ki a laboratóriumokból. Az izmaik viszont emlékeztek rá, miként kell forgatni a fegyvereket, és feltétlenül engedelmeskedtek a parancsoknak. Egyszer Fenring maga is végignézte a kísérleti egyedek hadgyakorlatát Thalidei tleilaxi városában, amikor a drága Marie élt még.

Shaddam türelmetlenül járt fel-alá a porban. – Undorodom már ettől a helytől, Hasimir, és el akarok menni innen. Mennyi lesz elég? A tleilaxiak felháborítóan sokat felszámolnak minden hajórakomány katonáért. A pénzkészleteim nem kimeríthetetlenek!

– A nagyravágyásod viszont határtalan, felség, és vágyaid megvalósításához megfelelő nagyságú hadseregre lesz szükséged. Vannak, ahhhh, bizonyos előnyei a félelmet nem ismerő katonáknak.

A megbotránkozás fénye villant Garon bashar tekintetében. – A sardaukarok nem félnek a haláltól. – A sardaukarok parancsnoka a császára mellett várakozott és izzadt hiánytalan uniformisában, ahogy a tleilaxi hajó végre felbukkant a szemhatáron, majd lomhán leereszkedett.

Fenring tiszteletteljesen biccentett. – Ahogy mondod, bashar. Nem állt szándékomban megsérteni téged. – Fejében gyors számítást végzett. – Most, hogy a trónbitorló halott, ahh, igen, eljött az ideje, hogy lépjünk. A régensnő rémült és pipogya; saját tetteivel bizonyítja ezt.

Shaddam összevonta a szemöldökét. – Megölte Rivatot, a nagykövetemet, aki egy teljességgel ésszerű kompromisszumot ajánlott neki. És ne feledd, hogy a kamarásommal, Ridondóval ugyanígy végzett, még jóval fiatalabb korában. Kis pokolfajzat.

– Ahhh, hmm, és pontosan ez bizonyítja, mennyire lobbanékony. Mit nyert azzal, hogy legyilkolta Rivatot? Nyilvánvalóan tartott tőle. És tőled, felség.

Shaddam egy száraz rögöt rugdosott, miközben arra vártak, hogy a tleilaxi hajó megállapodjon a talajon. – Évek óta gyarapítjuk (és etetjük és ellátjuk) a ghola seregünket. Ki kell használnunk a Birodalomban keletkezett hatalmi vákuumot, mégpedig most. Képtelenség, hogy az a lány egyben tudja tartani bátyja kormányzatát.

– Hmmmm, felség, magad is láttad, mire képes az a „lány”, amikor a szemed előtt gyilkolta meg Harkonnen bárót. És akkor még alig nőtt ki a csecsemőkorból! Később az én drága Marie-mmal is végzett, aki pedig kiképzett merénylő volt. Régensként Alia most még veszélyesebb. – A gróf megköszörülte a torkát. – Ennek ellenére sosem lesz belőle Muad-Dibhez mérhető uralkodó. Hiányzik belőle a ravaszság, és mivel hajlamos túlreagálni a dolgokat, egyre növekszik majd az elégedetlenség az alattvalói körében. A fanatizmus csupán egy bizonyos határig elég. – Szélesen Shaddamra mosolygott. – Ahhh, igen, meggyőződésem, hogy ghola hadseregünk hamarosan bevetésre készen áll. Még néhány szállítmány és pár kiképzés szükséges csak.

Garon bashar már évek óta képezte a ghola harcosokat, brutálisan hatékony sardaukar módszerekkel tette próbára őket rendszeresen, olyan harci technikákkal, melyek évszázadokon át feltartóztathatatlanná tették a rettegett császári csapatokat. Fenring és Shaddam egyaránt látta már a hatalmas új légióikat, amint oly hűvös pontossággal hajtanak végre hadmozdulatokat, ami egyszerre villanyozta fel és reszkettette meg félelmében a szemlélőt. A császár korábbi dicsősége visszaszerzésére vágyott, Garon pedig ugyanezt szerette volna elérni – hogy a történelem szemétdombjáról feltápászkodva visszaállítsa a büszke sardaukarok régi hírnevét.

Ám Shaddam titkos hadseregének pontosan meghatározott időben és helyen kellett támadnia, gondosan eltervezett csapást kellett mérnie, amely lökéshullámaival megrázkódtatja Muad-Dib Impériumának egész törékeny szerkezetét. Alia régensnő nem állhat ellen neki.

Habár a dzsihad hivatalosan már évekkel korábban véget ért, néhány bolygón még mindig dúltak csaták, miközben az igába hajtott világokon egyre gyakrabban mutatkoztak a feszültség újabb jelei. Ixi Bronso írásai érzékeny pontokat érintettek, kételyeket ébresztettek, és sokakat felbátorítottak, hogy megkérdőjelezzék az állítólagos „messiást”. Fenring maga sem tervezhette volna el ezt ügyesebben. Régensként Alia Atreidesnek már most, alig néhány hónap elteltével éreznie kellett, ahogy bátyja hatalma kicsúszik a kezei közül.

Garon bashar megőrizte higgadtságát. – Lelkesen várom, hogy megindíthassuk a csatát, amely visszaültet téged az oroszlános trónra, felség. Az elbitangolt homokféreg, amely betört Arrakeenba, hatásos előzetes csapásnak, nyitólépésnek bizonyult.

A bukott császár összeráncolta szemöldökét. – Azt reméltem, hogy több tucat homokféreg áthatol majd a Pajzsfalon keletkezett résen. Vajon kudarcot vallott a terv, Hasimir? – Kérdését kemény, vádló hanghordozással tette fel.

– Egyetlen dühöngő homokféreg is komoly pusztítást okozott, felség, Arrakeenban pedig eluralkodott a zűrzavar. Aha Régensségének már így is épp elég gonddal kell megbirkóznia, mi pedig újabb jelentős zavart okoztunk. A helyiek közül néhányan azt hangoztatják, hogy Muad-Dib feldühödött lelke tért vissza, hogy bosszút álljon.

– Micsoda ostoba, babonás népség! – Shaddam felnevetett, majd habozott. – Vagy tán mi magunk kezdtük terjeszteni a szóbeszédet?

– Szükségtelen volt, felség. – Fenring egy pillantást vetett kristálylap-olvasójára, melyen bonyolult rejtjelezéssel írott üzenet számolt be az arrakisi eseményről. Két kémük meghalt a féregtámadásban. Ártatlan szemlélőkként pusztultak el az arrakeeni nyomortelepen, ám az egyik titkos ügynök szemtanúként részletes beszámolót küldött. – Miközben a helybéliek összesereglenek, hogy helyrehozzák a károkat, félelem tükröződik tekintetükben, néhányan pedig annak jelét látják a támadásban, hogy Isten elégedetlen Alia uralkodásával. Ezt a szóbeszédet mi kezdtük terjeszteni...

A csipkézett szélű kanyon egy védett völgyre nyílt, távol Shaddam kupolavárosának börtön telepeitől. A tleilaxi hajó az ütemezés szerint állapodott meg a ledöngölt talajon, a dübörgő szuszpenzoros hajtóművek rozsdabarna törmelékfelhőt kavartak fel.

– Nem tetszenek ezek a ghola katonák – szólalt meg Garon –, de értem, miért van szükségünk rájuk, hiszen erőfeszítéseim, hogy a bebörtönzöttek közül toborozzak csapatokat, kevesebb sikerrel jártak, mint reméltem.

Fenring gróf tudta, miféle titkolt ellenszenvvel viseltetett Garon a bukott császár iránt; Shaddamot hibáztatta a rengeteg katasztrófáért, melyek szégyent hoztak a sardaukar seregekre, és amelyekért a saját fia az életével fizetett. – A sardaukar lojalisták egyetlen légiója, amit Muad-Dib engedélyezett neked, nem lett volna, ahh, elegendő céljaink megvalósításához.

– Miért annyira nehéz kiképezni a foglyokat? – csattant fel Shaddam. – Amikor még a trónon ültem, a Salusáról folyamatosan érkeztek az újoncok, akiket a túlélés terén szerzett kemény tapasztalatok edzettek meg.

Garon elharapott egy rosszmájú megjegyzést, majd magára erőltetett higgadtsággal válaszolt; – Akkoriban sokkal zsúfoltabbak voltak a börtönök. A Kaitain egyik hajó után a másikat küldte ide, tele másként gondolkodókkal, politikai foglyokkal, a Birodalmat nyíltan elárulókkal és erőszakos bűnözőkkel. Csupán kis százalékuk maradt életben, és még kisebb hányadukból vált sardaukar újonc. Amikor az Atreides császár beszüntette a fogolyszállításokat ide, jelentős mértékben csökkentek a személyi készletek. Az évek óta tartó terraformáló tevékenység következtében pedig – amit te kérelmeztél – a Salusa már kisebb kihívást jelent a rendelkezésünkre álló emberanyag számára.

Amikor Muad-Dib ígéretet tett, hogy bolygóméretű kertté változtatja át az itteni poklot – látszólag a legyőzött Shaddamnak tett engedményként Fenring gróf mögöttes meggondolásokat is felfedezni vélt az indokai között: ennyire embert próbáló viszonyok között, ahol a puszta hétköznapok brutális kihívást jelentenek, kizárólag a legerősebb, a legleleményesebb és a legharcedzettebb foglyok voltak képesek életben maradni, és így tökéletes sardaukar-jelölteknek számítottak. Azzal, hogy puhányabbá tette a lakosságot, és a Salusa Secundust megfosztotta előnyétől, Muad-Dib erőteljesen korlátozta Shaddam lehetőségeit, hogy megfelelő utánpótlást találjon rettegett csapataihoz.

Saját tervei megvalósításához azonban Shaddam Corrino máshol keresett forrásokat.

Amikor a tetemhajó zsilipajtajai felnyíltak, és egymással párhuzamosan futó rámpák ereszkedtek a talajra, több mint hatezer új ghola katona masírozott le rajtuk. Egyenruháik nem illettek egymáshoz – így még könnyebben el tudtak vegyülni a bolygó szedett-vedett lakossága között. Többen halálos sérülések sebhelyeit viselték magukon. A tleilaxiak már átmosták az agyukat, és a Padisah Császár iránti feltétlen hűséget programoztak beléjük. Régi reflexeiket, izommotoros képességeiket és automata reakcióikat újjáélesztették.

Ahogy az utolsó ghola katonák is kiléptek a járműből, apró termetű, szürke köpönyeges tleilaxi indult meg sietve feléjük, kezében kristálylap-olvasóval. A gróf tudta, hogy a férfi a fizetséget fogja követelni.

Shaddam az újonnan érkezőket szemlélte elégedetten, ám némileg unottan. – Az emberiség érdekében és a történelmi igazság érdekében, Hasimir, meg kell szabadulnunk ezektől az Atreides szörnyetegektől és a két fattyú ikertől is. A legjobb lenne, ha valaki egyszerűen vízbe fojtaná a két kisbabát, és elintézné őket.

Fenring elmosolyodott. – A fremenekhez inkább az illene, felség ha elevenen eltemetnék őket a homokban.