Amit leírok és amit tudok, nem mindig fedik egymást. Muad-Dib hatalmas felelősséget helyezett a vállamra, amit olyan kötelességként fogadok el, mely szentebb és fontosabb, mint bármi, amivel a Rend megbízhat engem. Továbbra is úgy fogok írni, ahogy a történelem megkívánja. A tényleges eseményeket illető tudásom azonban változatlan marad.
IRULAN HERCEGNŐ VÁLASZA A WALLACH IX KÖVETELÉSEIRE

 

 

Amikor Jessica befejezte hosszú történetét, a nyugtalan, ugyanakkor lenyűgözött Irulan fel-alá kezdett járkálni a zárt kertben. A fejét csóválta, mintha a szavak idegesítő böglyök módjára zümmögtek volna a fejében. – Tehát Paul életének újabb részletei kerülnek napvilágra. Ő sosem mesélt nekem ilyesmiről, soha még csak nem is utalt rá...

Jessica karcos hangon felelt. – Eddig is tudtad, hogy sok mindent eltitkolt előled. Át kellett írnod a történeteidet, hogy új információkat illeszthess beléjük. Paul pontosan tudta, mit miért csinál. – Hirtelen megriadt, hátha valaki kihallgatja őket, és a Bene Gesserit egyik titkos nyelvére váltott át, amit egyetlen átlagos kém sem érthetett. – Hidd el nekem, hogy nem használsz Paulnak, ha kizárólag a jellemét megszépítve, magasztalón írsz róla.

Irulan ugyanazon a nyelven rátámadt. – Honnan tudhatnád, mit szeretett volna? Itt hagytad Pault és az Arrakist, hátat fordítottál a dzsihadnak. Amíg a fiad uralkodott, a legkeményebb megpróbáltatások és kihívások idején lényegében megszakítás nélkül a Caladanon éltél. Talán csak névleg vagyok a hitvese, de legalább mindvégig mellette voltam.

Jessica tétovázott, egyelőre még nem akarta felfedni minden titkát. – Akkor is az édesanyja maradtam. Paul még az uralkodása alatt is... olyan dolgokat árult el nekem, melyekről sosem beszélt neked.

Egy díszkövezetes elmélkedő tisztáshoz értek, ahol aranyszínű, fátyolos uszonyú pontyok úszkáltak egy áttetsző nedvzáró kupola alatt. Irulan hosszan sóhajtott, aztán visszaváltott közönséges galachra, hiszen nem kellett lepleznie mondandóját. – Bölcseleti síkon elismerem, hogy az embereknek fontos megtudniuk, amit most elmondtál nekem. Noha a háttértudás nem oldozza fel Bronsot a bűnei alól, legalább a Paul iránt érzett keserű haragjára magyarázatot ad. Világossá teszi az okokat, hogy miért terjeszt pusztító hazugságokat. Gyűlölete személyes, rögeszmés és irracionális.

Jessica elszomorodva felelt: – Még mindig nem érted. Bene Gesseritként mindenki másnál jobban kellene értened, hogy ha az egyik fogaskerék elfordul, elforgatja a másikat is, az pedig újabbakkal teszi ugyanezt. – A hercegnő hirtelen hűvösebben nézett rá, sértettnek tűnt. Miközben a védett medencében kerengő aranyhalakat bámulta, Jessica szembefordult vele.

– Figyelj rám, Irulan! Csupán a történet egy részét ismered. – Miután sikerült elkapnia Paul feleségének tekintetét, a Bene Gesserit még titkosabb kódnyelvét használva mozgatta az ujjait. – Bronso eddig is és most is pontosan azt tette és teszi, amit Paul kívánt.

Irulan magába zárkózó, dacos mozdulattal egymásba fonta két karját, és még mindig galachul válaszolt. – Amit Paul kívánt? Hogy bemocskolja a jellemét? Mégis miért akarta volna ezt? Ezt senki nem fogja elhinni! Alia bizonyosan nem! – Ujjai ekkor fürge táncba kezdtek, ahogy némán hozzátette: – És sosem fogja megengedni, hogy leírjam, amit elmeséltél nekem. Nevetséges és veszélyes.

– Valóban veszélyes tudás birtokába kerültél, Irulan. Ezzel tisztában vagyok. Óvatosan kell eljárnod... de hadd meséljem el a többit is, hogy magad dönthess.

Irulan tekintete megkeményedett, a hercegnő a tagadás falát vonta maga köré. Az aranyhalas medencét maga mögött hagyva megállt egy bejárat előtt, amely hűvös, árnyas belső terekbe vezetett. – Majd szólok, ha úgy érzem, hogy készen állok a folytatásra.

A Dűne szelei
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html
index_split_092.html
index_split_093.html
index_split_094.html
index_split_095.html
index_split_096.html
index_split_097.html