TIZENKETTŐ

– A fal felé hátrál. Még mindig közeledik. Még. ötven láb... – mondta Reynolds rekedten.

– Maga megőrült, Reynolds! Őrült volt, hogy mindent kockára tett annak az agyafúrt vénségnek a bolond elképzelései miatt! – harsogta a polgármester.

– Hallgasson! – Mialatt Reynolds figyelt, az óriási gép lassított, és tízlábnyira a falaktól megállt. Egy percen át így maradt, mintha nem tudná, mitévő legyen. Azután hátrafarolt, újból megállt, nehézkesen balra fordult és nekiindult.

Egy kis figura kapaszkodott fel az oldalán, és elnyúlt az alsó kilövőpályán. A Bolo nekilódult, visszafelé jött a tüzérség által felszántott kerteken.

– Megfordította! – Reynolds borzongva engedte ki visszafojtott lélegzetét. – A sivatag felé irányította. Húsz mérföldet tehet meg, amíg végül elfogy a gőze.

A Mayfield előtti vezérlőtáblán felhangzott a Bolo furcsa hangja:

– Parancsnok, LNE egység jelenti, fő energiacellák kimerültek, tartalék cellák kimerültek. Most nulla egész harminckét hatékonysággal működöm a vészáramforrás felhasználásával. Utasítást kérek, mekkora távolságot tegyek meg, amíg elérhetem a karbantartó segélyállomást.

– Hosszú, hosszú az út, Lenny... – Sanders hangja csak suttogás volt – de én veled tartok.

Ezután csak az elektosztatikus töltés sercegése hallatszott. Nehézkesen, mint egy halálosan megsebesített nagydarab állat, a Bolo átvágott a lehullott autópálya romjain a sivatag felé.

– Micsoda pokoli gépezet – mondta a polgármester rekedten. – Szinte azt gondolná az ember, hogy élőlény.

– Szinte azt gondolná – mondta Pete Reynolds.

Villányi György fordítása