KILENC

Vanderguerre kavicsos tóparti úton állt. Hajnalodon, a vízen fagyos köd terjengett. Az ellenkező oldalon, a párás fasoron túl épületekkel tarkított domb emelkedett. Azonnal felismerte a helyszínt: a Beryl-tó. A dátum pedig: 2007. május 1. Minden olyan világosan idéződött fel benne, mintha csak tegnap történt volna, nem pedig húsz évvel ezelőtt. A kis sí-hotel, amely most, nyáron pangott, a virágok az asztalon, a pincér által kosárba rakott piknik-ebéd, a fehér asztalkendő alól kikandikáló vörösboros palackkal...

És Mirla. Mielőtt odafordult volna, Vanderguerre már tudta, hogy a nő ott fog állni, mosolyogva, ahogyan hosszú éveken keresztül emlékezett rá...