HÉT

Vanderguerre határtalan mélységekből úszott fölfelé, hogy egy fodrozódó fájdalomtengeren érjen felszínt. Kis ideig feküdt, levegőért kapkodva; elméje kitörölt mindent, kivéve a túlélésért folytatott másodpercenkénti küzdelmet. Hosszú idő múltán érezte, hogy az erős fájdalom enyhül, és erőlködve elfordította a fejét.

Teal ülése üresen tátongott.