TIZENKILENC

Két kifogástalanul ápolt liftkezelő – Bailey tudta, hogy Különleges Osztályú Békefenntartók – nézett rá barátságosan, amikor a lágyan csillogó alkonyi fényben kilépett a kocsiból a csendes, kanyargós, fák szegélyezte útra. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne bámuljon, mint a borjú az új kapura a zöld, lombos ágakra, melyeken át szűrten hullt a lámpák fénye a sima pázsitra és a fehér járdákra – no meg a Kék Torony ragyogó oszlopára, amely ötezer lábnyira emelkedett ki a makulátlanul tiszta kupolából, és világosan kirajzolódott a bíbor és arany színű égen.

– Kellemes este, uram – szólt oda udvariasan az egyik őr. Úgy látszott, nem tesz mást, csak barátságosan mosolyog, de Bailey tudta, hogy ujjai, melyeket diplomatikusan a háta mögé rejtett, megérintenek egy gombot, amelynek hatására egy műszer elektronikusan letapogatja Bailey hamisított címkéjét, és továbbítja a kódolt azonossági szimbólumot a helyi nyilvántartó állomásra, ahol ellenőrzik, hogy valódi-e. Azt is tudta, hogy a címkéje minden probléma nélkül át fog jutni ezen az ellenőrzésen, de a következőn – erre hat óra múlva kerül sor –, ahol a központi görbével vetik össze, ki fog derülni, hogy hamis. Egy olyan címke, amely csak a vizuális ellenőrzésen képes átsiklani, csak száz Q-ba került volna, szemben ezzel a modellel, amelynek tíz M volt az ára, de ez a beruházás azt jelentette, hogy háromszázhatvan percig szabadon mozoghat a Kék Egy Szinten. Megérte. Bailey könnyed bólintással elhaladt az őrök mellett, és felemelt ujjal intette oda a helit, melynek vezetője a járdaszélen szundikált. Bailey hátradőlt a test vonalait követő ülésen, és utasította a vezetőt, hogy vigye az Apolló Klubba.

– A felszínen – tette hozzá. – Fürgén, de azért nem akarom, hogy nyakunkat törjük.

A felfokozott várakozástól akaratlanul is gyorsabban kezdett verni a szíve. Még nem késő visszafordulni. De miután betette a lábát az Apolló Klubba, ha elkapják, a legenyhébb büntetés, amire számíthat; hogy teljes agymosást hajtanak rajta végre, és kényszermunkásként élhet tovább. A gondolat csak egy pillanatra villant fel benne. Mindennél fontosabb, amire készül. Bailey agyában máris a kaland következő lépése forgott. Az utcaszintről hosszú az út a Kék Toronyig, de ha elérkezett a pillanat, tudni fogja, mit kell tennie.