ÖT

 

 

– Ennek semmi értelme – morgott Brunt. – Megmutattuk, hogy háborúban el tudjuk őket náspángolni, nagylelkű békefeltételeket szabtunk nekik, csaknem érintetlenül meghagytuk űrkapacitásukat, még gazdasági segítséget is adtunk...

– Mi pedig szemétre vetettük csatahajóinkat, és nem építettünk újakat, míg csak a Hukk támadások tíz esztendeje nem kényszerítettek bennünket erre.

– Ismerem a Kemény Vonalat, Dalton. Rendben van, maga így mondta nekik. Meglehet, volt is némi igazság benne. De mi ez az ostoba tréfa, amire készül? Vértanú akar lenni, nemde? Én meg a szemtanú vagyok...

– Nem egészen. A Hukk azért szemelte ki ezt a helyet, mert jól védett a véletlen tekintetek elől, elég közel van Grassrootshoz és Bedrockhoz ahhoz, hogy innen gyors csapást indítsanak, mindamellett nem olyan közel, hogy beléjük botoljanak. Ebből a szempontból a hely valóban jó, de mint védelmi állás, rosszabb nem is lehetne. Természetesen nem számítanak rá, hogy meg kell védeniük állásukat.

– Nézze, Dalton, helyes, igaza van, a Hukk engedély nélkül akar leszállni grassrootsi földön. Még az sem lehetetlen, hogy a különítmény fegyveres, miként maga állítja. Remek. Eljöttem magával ide, láttam a hajót, és ezt tanúsítani is fogom. De mire jó, ha elefántot csinál a bolhából? Benyújtjuk az aktát a főparancsnokságnak, hadd bajlódjanak ők vele! Ez az ő bajuk, nem a magáé! És nem is az enyém! Senki nem szólított fel rá, hogy birodalommá fújjuk fel magunkat, és egyszemélyes rohamosztagosdit játsszunk!

– Azt hiszi, Croanie gyorsan be fog vonulni, és megsemmisíti őket?

– Nos, meglehet, bizonyos időbe telik...

– Közben pedig a Hukk idehozatja a nehézfelszerelését. Beássák magukat félmérföldnyire a föld alá, aztán hozzáfognak a terjeszkedéshez. Mire a Tengernagyi Hivatal cselekedni kezd, a fél bolygó a kezükben lesz.

– Helyes! És ez végzetes volna? Majd tárgyalunk velük, megállapodunk a földi nemzetiségűek szabadon bocsátásában, a földi vagyon visszaszolgáltatásában...

– Más szóval, kiegyezünk velük.

– Igen, adok valamit, kapok valamit!

– És legközelebb?

– Hogyhogy legközelebb?

– A Hukk megkapja Grassroots felét, s az nem kerül neki többe, mint egy kis idő a tárgyalóasztal mellett. Ez nagyon fog tetszeni nekik. Sokkal jobban, mintha valamennyi arcvonalon háborút kellene viselniük. Sok kicsi sokra megy.

– Ha folytatják, a fejükre ütünk, ezt maga is tudja.

– Persze, majd valamikor. De miért ne most?

– Úgy beszél, mint aki nincs eszénél, Dalton! Mit tehet egyetlen ember?

A Hukk hajó ezalatt szemlátomást lejjebb ereszkedett, csendesen siklott lefelé a lüktető fényoszlopon, amely a vezérlősugara volt. A hajó tompa fekete volt, palack formájú, hosszú, tojásdad görbület vezetett a nyesett orrhoz.

– Ha volna itt valamilyen nehézfegyverem – szólt Dalton –, a támasztópilléreire mennék rá. De a 2 mm-es Norge nem fejt ki elég erőt ahhoz, hogy megbénítsa a hajót. Márpedig ha célt tévesztek, máris felhívtam magamra a figyelmüket: felemelkedhetnek, és ionfürdőben megfőzhetnek bennünket. Így hát várunk, amíg kirakodnak, azután tűz alá vesszük a hajó bal oldalát. A Hukk űrhajóknak ez a gyenge pontja. A zárószerkezet törékeny, és ha ott valami nem működik jól, akkor nincs tökéletes záródás, vagyis a hajó nem tud felemelkedni. Akkor aztán munkához látunk: egyenként lepufogtatjuk őket, elsőnek a tiszteket. Gyors lábmunkával a létszámfölényüket alaposan meg kell apasztanunk, még mielőtt megszervezhetik az ellentámadást.

– És mi történik, ha én nem veszek részt ebben a kelekótya öngyilkossági tervben?

– Akkor kénytelen leszek gúzsba kötni magát.

– És ha magát megölik, ki fog kiszabadítani engem?

– Jobban teszi, ha meggondolja magát.

– Tegyük fel, hogy azok helyett magát veszem célba!?

– Ebben az esetben meg kellene ölnöm magát.

– Maga túlságosan is biztos magában, Dalton. – Mivel Dalton nem válaszolt, Brunt megnedvesítette az ajkát, és így folytatta: – Odáig még elmegyek, hogy segítek magának leperzselni a hajó oldalát, mert ha ezt eltolná, az én nyakamon is szorulna a hurok. De hogy lépre csalt madárra lövöldözzek, nem, erről nem lehet szó.

– Ezt majd én elintézem.

– De ha egyszer leszálltak, vége minden esélynek.

– Mesélje ezt a Hukknak – felelte Dalton.

 

 

Várakozók - Novellák
titlepage.xhtml
index_split_000.html
index_split_001.html
index_split_002.html
index_split_003.html
index_split_004.html
index_split_005.html
index_split_006.html
index_split_007.html
index_split_008.html
index_split_009.html
index_split_010.html
index_split_011.html
index_split_012.html
index_split_013.html
index_split_014.html
index_split_015.html
index_split_016.html
index_split_017.html
index_split_018.html
index_split_019.html
index_split_020.html
index_split_021.html
index_split_022.html
index_split_023.html
index_split_024.html
index_split_025.html
index_split_026.html
index_split_027.html
index_split_028.html
index_split_029.html
index_split_030.html
index_split_031.html
index_split_032.html
index_split_033.html
index_split_034.html
index_split_035.html
index_split_036.html
index_split_037.html
index_split_038.html
index_split_039.html
index_split_040.html
index_split_041.html
index_split_042.html
index_split_043.html
index_split_044.html
index_split_045.html
index_split_046.html
index_split_047.html
index_split_048.html
index_split_049.html
index_split_050.html
index_split_051.html
index_split_052.html
index_split_053.html
index_split_054.html
index_split_055.html
index_split_056.html
index_split_057.html
index_split_058.html
index_split_059.html
index_split_060.html
index_split_061.html
index_split_062.html
index_split_063.html
index_split_064.html
index_split_065.html
index_split_066.html
index_split_067.html
index_split_068.html
index_split_069.html
index_split_070.html
index_split_071.html
index_split_072.html
index_split_073.html
index_split_074.html
index_split_075.html
index_split_076.html
index_split_077.html
index_split_078.html
index_split_079.html
index_split_080.html
index_split_081.html
index_split_082.html
index_split_083.html
index_split_084.html
index_split_085.html
index_split_086.html
index_split_087.html
index_split_088.html
index_split_089.html
index_split_090.html
index_split_091.html