TIZENNÉGY

– Nincs... sok idő – suttogta Vanderguerre, ernyedten fekve a székben. – De... egy próbálkozásra... még elég. Innen... a modul nem tudja megtenni... egyedül. Segítenünk kell... neki.

– Tudom – bólintott a százados. – Nem lennék képes szavakba önteni, de tudom.

– Szoláris pálya... – suttogta az alezredes. – Egy mikroszekundum ugrás után.

– Jake, ezt nem bírom megemészteni! Az ugrás meg fogja ölni magát!

– Készüljön! – mormolta alig hallhatóan Vanderguerre. – Ugrás!

Kezük kinyúlt, az emelőkarok tövig nyomódtak. Gigászi erők ragadták meg a világegyetemet, és kifordították magából.