HUSZONNYOLC

Feküdt a sötétben, és szenvedett. Nemcsak a tönkrement, vénséges vén test fizikai fájdalma bántotta, az semmi volt. Annál szörnyűbb a szüntelen, kegyetlen fájdalom, amelyet a kudarc tudata okozott, a keserű, értelmetlen kétségbeesés, hogy hosszú idővel ezelőtt jóvátehetetlen hibát követett el.

Aztán a kétségbeesésből és kínból megszületett egy gondolat, következett a hosszú küzdelem, a keserves út visszafelé a zárt folyosón, amelyen jött, a kutatás, aztán a siker első halvány reménye, a megújult küzdelem, az első kapcsolat a gyenge, pislákoló élettel, amely olyan halványan és olyan messzi izzott:

WILLIAM BAILEY! HALLGASS RÁM! NEM SZABAD MEGHALNOD! VAN VALAMI, AMIT EL KELL VÉGEZNI, ÉS CSAK TE VÉGEZHETED EL! FIGYELJ: EZT KELL TENNED...